Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-28 / 49. szám
1962. február 28. szerda S. oldal Ot év alatt — ötven százalékkal több jövedelem A bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet távlati tervei Népgazdaságunk — a fogyasztók és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar — növekvő szükségleteinek a kielégítése tőlünk is megköveteli, hogy az egységnyi területre eső hozamokat növeljük termelőszövetkezetünkben. E cél és gazdaságunk adottságainak figyelembevételével az ötéves terv időszakában mind nagyobb mértékben alkalmazzuk a nagyüzemi termelés agrotechnikai módszereit. A taiaj melyművelése Szántóföldjeink termőképességét a hagyományos talaj mű velési mélységgel nem fokoz hatjuk. Megfelelő mennyiségű szervestrágyával viszont az alacsony állatlétszám miatt egyelőre nem rendelkezünk. Hogy terméseredményeink mégis megfelelően növekedi enék, a ta lajok 35—40 cm mélységig történő művelésére térünk át. Ezáltal növekszik víztároló képességük, s a növények táplálko-. zásához szükséges sók feloldott mennyisége. A termésátlagok növelése végett holdanként három mázsa műtrágyát szándékszunk felhasználni, de rendszeres vetőmagcserével, a nagyhozamú búzafajták, s a hibrid kukorica termesztésével is növeljük a hozamokat. Amíg szervestrágya- ellátottságunkat nem tudjuk a szükséglet szerint, biztosítani, a kukoricánál, burgonyánál fészektrágyázást alkalmazunk. Minden növénynél növeljük az egy holdra eső tőszámot. Korszerű növényvédelem, vegyszeres gyomirtás Az önköltség csökkentése érdekében a termelésnek megfelelően gépesítünk. Megszervezzük a korszerű növényvédelmet;“ alkalmazzuk a legjobban bevált növényvédőszereket, s kukoricásainkban az állami gazdaságokban jól bevált Sima- zinnal, Atracinnal irtjuk a gyomot. A talajerő pótlása érdekében erőteljesen fejlesztjük állatállományunkat. Ezzel egy időben nagy gondot fordítunk az istállótrágya kezelésére, s a zöldtrágyázásra alkalmas növényeket is nagyobb területen termesztjük. Szőlőnket, gyümölcsösünket tőzeggel is trágyázzuk. Korszerűsítjük kertészetünket is. A legmesszebbmenően kihasználjuk öntözési adottságain-v kát. Mintegy 50 holdon szán- > dékszurik öntözni; Emellett 1965-re a primőráruk biztosítása érdekében hajtatóházakat létesítünk, egynek az elemeit már meg is rendeltük. Ily módon a második ötéves terv időszakának végére — évenkénti fokozatos növeléssel — búzából 16, árpából 17, kukoricából 20, burgonyából 100 cukorrépából 200, napraforgóból 10, szőlőből 30. szénából pedig 25 mázsát szándékszunk termeszteni egy holdon. A szőlő- és gyümölcstermesztés javítása érdekében 100 holdon — fele-fele arányban — kajszit és almást telepítünk. Végrehajtjuk a 100' hold szőlőnk rekonstrukcióját. Ami a szőlő telepítését illeti. 40 százalékban ezerjót, ugyanilyen mértékben kadarkát, s 20 százalékban csemegeszőlőt ültetünk. Teljes gépesítés A tervidőszak alatt teljes mértékben gépesítjük gazdaságunkat. Minden ezer hold szántóterületre egy darab 70 lóerős, négykerék-meghajtású univerzál, egy 40—45 lóerős univerzál, három 25—28 lóerős univerzál, egy 18 lóerős eszközhordó traktort és kilenc pár lovat tervezünk. Állattenyésztésünk Jelenleg igen alacsony szinten áll, mert száz hold szántóra mindössze 11,6 számosállat jut A tervidőszak végére viszont az em lített egységnyi területre viszonyítva 18 szarvasmarhát, hét anyakocát 30 hízott sertést kocánként 13 malacot, 1.2 lovat, 50 törzsbaromfit 2600 pecsenye- csirkét tartunk; A tervidőszak végén minden száz hold szántóterület után 213 mázsa kenyérgabonát 20 mázsa marha-, 80 mázsa sertés- és 26 mázsa baromfihúst átadunk az állami felvásárlónak. Az állattenyésztést — ahol az gazdaságos — gépesítjük. (Fejőgépek alkalmazása, teifeldol- gozás, sertéshizlalás gépesítése stb.) A borjakat mesterségesen neveljük és bevezetjük a sertések és szarvasmarhák törzskönyvezését; a szarvasmarhaállománynál a mesterséges megtermékenyítést alkalmazzuk. Aagyarányű építkezés A férőhelyek biztosítása végett egy-egy 250 férőhelyes süldőszállást 340 férőhelyes hizlaldát 50 férőhelyes mesterséges borjúnevelőt 100 férőhelyes növendékmarha-istállót s két 100 férőhelyes tehénistállót építünk. Állattenyésztésünket egyébként saját állományunkból kívánjuk fejleszteni. Vásárolni csupán olyan állatokat akarunk, amelyek elősegítik a minőségi javítást. A tárolási területek érdekében 60 v. gon termény befogadására alkalmas górét építünk. Egyéb magtár építését nem látjuk szükségesnek, mert a két 100 férőhelyes tehénistálló magtárpadi ásos lesz. s ebben az évben építünk egy 32 vagoncs magtárt is. Erő- és munkagépeink megfelelő tárolásához gépszíneket építünk; Terveink megvalósítására mozgósítjuk termelőszövetkezetünk gazdáit. Mindegyikkel ismertetjük a tervidőszak egész feladatát és időnként a soron következő tennivalókat. Az a célunk, hogy a tagság jövedelme a jelenlegihez képest mintegy 50 százalékkal növekedjék, ami a munkaegység mostani értékénél 15 forinttal többet jelent. így egy-egy munkaegység érteke 42—44 forint lesz 1965- ben. Szalonnás Mihály tsz-elnök Baka Márton főagronómus Bnyi Márton párttitkár Hektárok húrjai 's S t » : > I- - ' .1 > Ví - 4 * ' f Tél végi ragyogó napsütés forgatja elénk a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzemegysége szőlőföldjeinek világító betonoszlopait. Az előző napokon a harsány vijjogással vágtató szél szeszélyes fodrokká formálta a finom tapintású futóhomokot. Két évvel ezelőtt még 14 méter magas homokdomb állott itt S akkor megjelentek a gépek, amelyek simára egyengették a földet. A kétéves szőlő az idén már merész kacsokkal kapaszkodik a napfény felé. A gazdaság dolgozói most feszítik ki az oszlopok közötti drótokat a négy hektárnyi fiatal szőlősorok felett A legközelebbi oszlop mögött id. Simonyi Józsefet találjuk. Éppen most fűzi át a drótot az oszlop alsó lyukain, s majd Utána a földbe rögzített dróthúrokhoz kötözi. Ekkor a hektár túloldalán megindul a csiga, s a kihúzott drót pengve megfeszül, mint a felajzott húr. Néhány oszloppal odább Bagi János fűzi át a drótot, arrább pedig Kelemen Lajosné igyekszik a szőlősorok között, huzallal a kezében. Id. Simonyi József elmondja, hogy jövőre megismétlik ezt a munkát, amikoris újabb huzalokat feszítenek ki a mostaniak felett. S azután egy év múlva megint. Ahogy a szőlő növekszik. Már hanyatlik a nap és a szelíden felkerekedő szél zengve táncol végig a kifeszített huzalokon. Mintha a munka örömének daliama csendülne a búrokon... H. D, Mintha testvérek volnának Zúg, zakatol a traktor a hosz- szú fehér épület előtt A meghajtószíj sebesen forgatja a bent levő darálógép fogaskerekét. Akkora zaj van, hogy a lányoknak hegyezni kell a fülüket, ha szót akarnak érteni... Tóth Mária bosszúsan nézegeti a darálót. Valami nincs rendjén. Nem is állja meg szó nélkül: — Jól nézünk ki! A csutkákon marad egy csomó szem. Még egyszer kell morzsolnunk... — Tegnap is csak 25 mázsa ment le Ezzel a rossz géppel nem sokra visszük! — mérgelődik egy másik kislány. — Nem ám! Ennyi kukoricáért csak fél munkaegységet kapunk — szól közbe valaki. — De miért nem javítják meg a gépet? Jó lenne, ha észrevennék.. A beszéd lassan elcsitul. Dolgoznak tovább. A kalocsai Iszk- ra Tsz homokgyőri üzemegységének udvarán majdnem mindegyik góré tömve van csöves kukoricával. Eltart még egy darabig a1 morzsolás. Hogy meddig, az csak a szövetkezet vezetőségén múlik. Jó lenne, ha észrevennék: a hibás gép késlelteti a munka befejezését. Állandó kínlódás van vele. Ha megáll, értékes perceket rabol el a javítása. S ez napjában többször is megismétlődik. Az ott dolgozók jogosan kérik a vezetőségtől: vagy cseréljék ki a gépet, , ' y-i-;-. .... <■ ■-. -.4 . Agglegénysors Szerkesztői üzenetek Klskeeskemétí lakosoknak {Irénjük, hogy írják meg, panaszos levelük melyik üzletre vonatkozik, mert így, sajnos, nem tudunk segíteni a levőiben foglaltakon. Mélykúti zeneszakos gyermekek szüleinek üzenjük, hogy írják meg címüket, mert annak hiányában nem tudunk panaszukkal kapcsolatban eljárni. Alacsony, zömök ember Lugosi István, akit csak Pista bácsinak szólítanak a ZIM Kecskeméti Gyáregységében. Élete nyitott könyvének minden lapja egy munkásembsr eseményekben gazdag hétköznapjait tükrözi. Régi adósságunkat törleszt j ük, amikor róla írunk és megemlékezünk édesapjáról. Kevesen tudják a megyében, hogy az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság egyik vezető személyisége volt Kecskeméten, később a Héjjas-banditák kivégezték. Vértanúságának emlékére a városi tanács utcát nevezett el róla. Édesapjára így emlékezik Lugosi István: — Ti zenkétéves voltam, amikor a törvényszékre vitték... Aztán nem is láttuk többé — mondja elcsukló hangon. Heten maradtunk. Édesanyám —, s itt újra elérzékenyül hangja — gyenge fizikumú volt. Mivel én voltam a legöregebb, így hát én segítettem neki. így Jltunl*á*hZlk*vnni)frk. ..mert Lugosinak hívnak... indultam el az életbe. Az élet kálváriája nem szűnt meg. Érezte ezt az akkori fiatalember útón-útfélen. Az ipariskola elvégzése után megkérdezte tanítóját: — Miért kaptam én rosszabb osztályzatot, mint a töb- biék, amikor mindig jól feleltem. A tanító tetőtől-talpig végigmérte a kíváncsiskodót és gúnyosan csak annyit mondott: — Mert Lúgosának hívnak.:. A szíve akkor majd megszakadt a fájdalomtól. Talán ékkor döbbent rá, mennyire számon tartják az ő édesapját, hisz még a tanító is szemére veti múltját. Az iskola padjaiból Mátranovákra került, később pedig a Kecskeméti Gépgyárba vették fel zománenzónak. Ekkor 1926-ot írtak a naptárban: —1 ebben az időben építették a zománcozót. — A kémény első tégláját én raktam le — mondta Pista bácsi, maid így folytatta: — Később pedig két német szak- társ — Filbert és Do- bermajer — tanítottak meg bennünket — Staub Józsefet, Kemény Jánost, Nagy Antalt, Ugirácz Lászlót — a zománcozás alapműveleteire. Hány órát dolgoztunk? Mikor, hogy. Hétköznap tizenkettőt- tizennégyet, vasárnap pedig délelőtt. Ha egy kicsit igyekeztünk, — negyven-ötven pengőt kerestünk. A válság éveiben heti 15—16 pengővel kellett megelégedni. Lugosi István itt érezte igazán, hogy az ezer fok meleget lehelő zománcozó kemencénél is forróbb a munkásszolidarítás. — Tizenöt évet húzt mk le együtt Horváth Bélával, Szabó Gyulával és Kemény Jánossal. Közülük ketten nyugdíjasok. A fiatalabbak is megtalálták a helyüket. Mezei Sándor főművezető, Kolozsi Mihály és Katona István művezető lett. De Lugosi elvtársról sem feledkezett él a munkáshatalom. Ellenőrző munkakörbe helyezték. Nemrég pedig olyan helyre osztották be, ahol nem kell éjszakázni. Ezenkívül is számtalan megnyilvánulás jelzi, hogy a vértanú fiát, aki édesapja nyomdokába lépett, a szeretet, tisztelet és megbecsülés övezi. így hát érthető, hogy szabadidejének jó részét a közügvek szolsá1 áfában tölti. — Esténként pedig még most is a szemináriumi füzet fölé hajol. — Rozsdásak már a kerekek, s csak erre futja — szólt mosolyogva, miközben — búcsúzásra nyújtotta kezét. V. K. vagy hozassák rendbe véglegesen. Egy hétköznapi gond. Jó, hogy nem siklott el felette Tóth Mária és társainak figyelme. A fiatalokat egyébként becsülik a szövetkezetben. A vezetőség két éve televíziót vett nekik, most, a zárszámadás előtt pedig magnetofonnal lepte meg őket. Tóth Mária munkacsapatának tagjai is szívesen járnak a KISZ-szervezet klubjába, ahol változatos szórakozási lehetőség várja mindannyiukat. — Szeretünk kézimunkázni — mondja ifj. Tóth Lászlóné, a munkacsapat egyik tagja. — A nő tanács szobájának ablakaira mi varrtunk szép, kalocsai mintájú függönyöket. Amikor időnk engedi, hímzett térítőkét is szoktunk csinálni. Emlékezetes zárszámadási közgyű és A zárszámadásról még frissek emlékeik. Tóth Máriának, a csapatvezetőnek, tavaly valamivel több mint 200 munkaegysége volt. Több is lett volna, csak hát április 15-ig beteg volt. — Egy munkaegységre njeny- nyit kaptak? — 35 forintot. — Mikor is volt a zárszámadás? — Február elején. Nagyon jól éreztük masunkat. A tsz fizette. az ebédet: 700 személyre terítettek aznap. Pincérek szolgáltak ki bennünket. Készü’nek a tavaszra A föld téli álmában szuny- nyad. Nem hívja még munkára a szövetkezet szorgos tagjait. De ők. az asszonyok és lánvok, ilyenkor sem tétlenkednek. Készülnek a tavaszra. Nemrégen melegágvakat trágyázott a munkacsapat és krumplit válogatott, a vetéshez. Harminc hold korai burgonvára szerződött a termelőszövetkezet. — Mihelyt az idő engedi, kimegyünk a földekre dolgozni. A határban sok munka vár ránk. .. — búcsúzik Tóth Mária. A lelkes kis csapattal nem vall szégyent a szövetkezet. Kohl Antal
