Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
io«*> foH-n*r szerda 5. oldal Elvtársi segítség Millióba került az automata gépsor, mellyel az elmúlt esztendőben 4000 kétszobás lakás padlóburkolásához elegendő mo- zaikpabkettát készített az ÉM. Kecskeméti Parkettagyártó Üzeme. Idén többet kér a vállalat- ól az építőipar. A gépsor azonban csendes. A mozaikszeletelő automata forgodobja tönkrement. Javítása meghaladja az (izem karbantartóinak lehetőségeit. Félő, hogy a vállalat nem a vasasok nem zárkóztak el a fiatal üzem segítésétől. Zolnai Imre igazgató Vass János kohómérnököt, a gyáregység főtechnológusát és . Spbeszta József mintakeszitő csoportvezetőt küldte át hozzájuk, hogy az elvtársi segítség módozatait megkonzultálják. Nem tudjuk, meddig folytak a tárgyalások, de az egyezség megtörtént. A ZIM Kecskeméti Gyáregysége vállalta a feladat megNem lesz könnyű, de lehet rajta segíteni — mondja Vass János kohómérnök és Sebeszta József mintakészítő csoport- vezető Zireher Gábornak, a parkettagyártó üzem TiVl levezetőjének tudja teljesíteni 1962. évi tervét. Padlóburkoló anyag hiányában nem. kerül sor több száz lakás idén tervezett átadására. Ráadásul bizonytalan időre szabadságolni kell a dolgozók egy részét. És éppen télen... Ennyi gond régen szakadt már egyszerre a fiatal igazgató, Bállá Gábor nyakába. Az automata gépsor külföldi gyártmány. Javítása speciális feladat. A forgódobot újra kell önteni. De melyik gyár vállal ilyen kényes munkát soron kívül, hiszen a minta elkészítése is körülményes. Hát még a meg felülő minőségű öntés és megmunkálás. Próbálkoztak a dologgal, de sikertelenül. így vetődött fel a gondolat: Hátha a ZIM Kecskeméti Gyáregysége segítene rajtunk. Nagy volt a műszakiak öröme, amikor értesültek, hogy Éber Sándor emlékkiállítást rendeznek Baján A bajai múzeum ez évi munkájának kiemelkedő eseménye lesz id. Éber Sándor emlékkiállításának megrendezése. A rendezők célja az, hogy a kiállítás keretében a neves bajai művész életművét a lehetőség szerint minél teljesebben tárja a látogatók elé. Nemcsak műveit szándékoznak kiállítani, hanem emléktárgyait, közéleti szerepléseinek dokumentumait is, és levelezését művés? barátaival. Az anyag összegyűjtésére ifj. Éber Sándor vállalkozott, a kiállítás rendezését pedig a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa végzi el. A múzeum igazgatósága a rendezők nevében felhívta mindazokat, akiknek tulajdonában id. Éber Sándor-művek vannak, hogy közöljék címüket a múzeummal. A kiállítás sikerének egyik előfeltétele ugyanis az. hogy a magántulajdonban levő Éber-képeket számbavehessék és szükség esetén a kiállítás idejére kölcsön is kaphassák. Hisszük, hogy az érdekeltek szívesen tesznek eleget a kérésnek, mert a művész emlékének adóznak vele. Dr. Sólymos Ede múzeumigazgató oldását. Módot találtak rá, hogy az automata gépsor ideiglenes jelleggel üzemeljen, amíg a mo- za ikszel etelő forgódobját újraöntik. Sebeszta József és csoportja már dolgozik az öntvény mintáján. A parkettagyáriak pedig bíznak abban, hogy a szocialista munkaversenyben rejlő lehetőségek kiaknázásával pótolják a termelésből kiesett időt. A munkásszolidaritás, az elvtársi segítségnyújtás így biztosítja, hogy az ÉM. Kecskeméti Parkettagyártó Ü zenre nem marad adós 1962-ben a népgazdaságnak. — S G— Kelendőek a mezőgazdasági szakkönyvek Egy hét múlva lezárul az idei mezőgazdasági könyvhónap. A földművesszövetkezetek dolgozói nagy lelkesedéssel láttak munkához február éléjén, s az eddigi eredményekből nyilvánvaló, hogy tavaly óta erősen megnövekedett a falusi lakosság érdeklődése a szakirodalom iránt. Különösen jó eredményeket értek el a könyvterjesztők Kiskunfélegyházán, Dunayeesén és Kiskörösön. Kiskunfélegyházán 7 ezer forint értékű könyvet adtak el a házról házra árusításban. Az eddigi sikerek csak kezdetiek, a megye legtöbb községében ugyanis február második felében zajlottak le — és zajlanak le még ezután — a zár számadó közgyűlések. A könyvterjesztők tehát csak a közgyűlések után várnak számottevő eredményeket, s ezért a könyvhónap szervezését is erre az időpontra időzítették. Tiszakécs- kén’például csak 25-én kezdik a házról házra árusítást. A földművesszövetkezeti dolgozók politikai feladatnak is tekintik ezt a munkát, s ezért társadalmi munkában szombaton délután és vasárnap is árusítanak, hogy elvihessék a dolgozók otthonába a könyveket. Sok helyen együtt tartják a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeit a földművesszövetkezeti küldöttgyűlésekkel. Olvasóankét Kiskőrösön Szerkesztőségünk t hő 23-án, pénteken délután 6 órai kezdettel a kiskőrösi Petőfi Moziban műsorral összekötött olvasóan- kétot rendez. Ankét unkát a művelődési otthon közkedvelt «Szülőföldem« című élőújsága keretében tartjuk meg. Az an- kétra meghívókat küldünk ki, melyek — az egyébként belépődíjas rendezvényen — díjtalan belépésre jogosítanak. A csehszlovák követséggel “gyütt rendezett baráti estünket filmvetítés és szavalatok egészítik ki. Televíziós közvetítés a kecskeméti színházból F. hó 21-én, szerdán este kerül sor Planquette Comevillei harangok című nagyoperettjének televíziós közvetítésére a Kecskeméti Katona József Színházból. Érdekesség, hogy a darab és a közvetítés rendezője egyazon személy: Seregi László, a Katona József Színház főrendezője. Hogy a televízió műsorára tűzte a Comevillei harangok közvetítését, abban nem kis része van a nagyoperett fülbemászó zenéjén kívül a rendezés és a színészi kollektíva kiemelkedő teljesítményének is. Reméljük, ma estére sem okoznak majd csalódást és a televíziókészülék előtt ülő közönség soraiból országszerte osztatlan elismerést vált ki színvonalas előadásuk. Szerenád minden méretben. Vidéki Budapest Kérem, én tegnap ünnepeltem fennállásom huszonhatodik évfordulóját, de ilyet még nem hallottam. Vidékre akarnak helyezni. Engem, aki már húsz évet töltöttem ott és a gémes- kutak ionizációjáról írtam a disszertációmat. Bizisten, meghibbantak ott a minisztériumban. Hát mit akarnak? Vidéken tanulmányozzam az öntözéses gazdálkodást, mikor Pesten van a mezőgazdasági könyvtár? De ami tegnap történt, az mindent felülmúl! Behívattak, leültettek és megkérdezték: végleges-e az elhatározásom, hogy Budapesten maradok? Mondtam, hogy igen. Erre megkérdezték, hogy miért vagyok ilyen makacs? Hiszen a szakmám egyenesen vidékre termett, hol tanulmányozhatom én Pestem az öntözést? Legszívesebben röhögtem volna ezen az ugyefogyott kérdésen, de türtőztettem magam és csak ennyit válaszoltam: — Hogyhogy hol? Hát a Városligetben és odahaza a balkonon. Mit gondolnak, kérem, a virágjaimat ki szokta öntözni? Ékre azt felelték, hogy a virágjaimat elvihetem, a Városliget öntözése meg nem az ón dolgom. Mondtam erre, hogy valóban nem, de tanulmányi célokra kitűnő. Csűrték-csavarták a dolgot, én kitartottam. Mikor láttam, hogy igencsak erőltetik az ügyet, kijelentettem, nekem kultúrszomjam is van, és ezt csak Budapesten tudom csillapítani. Kérdeztek, hogy szoktam-e Operába járni? Mire mondtam, hogy minek, oda bármikor elmehetek és ilyenformán már nem is érdekes a dolog, tudat a fontos, hogy elmehetnék, ha akarnék. Különben is marhaság az egész, képzeljék el, ha én most énekélve válaszolnék, milyen hülyén festene. — Hát akkor mire szomjas? — kérdezte a főfő. Kicsit gondolkoztam, aztán rá vágtam, hogy itt vannak a múzeumok, színházak, könyvtárak Persze nemigen jut rá időm, hogy színházba menjek, mert van egy jól összeszokott ulti-társaságunk, estenként ösz- szejövünk és verjük a blattot. Aztán ecsetelgetni kezdték előttem, hogy vidéken is van színház, meg mozi, hallgathatom a rádiót, nézhetem a televíziót, találok bőven könyveket, ha olvasni akarok, kártyát pedig minden trafikban árusítanak, erre ne legyen gondom. Erre én is ecsetelgetni kezdtem. Hogy itt van a Margitsziget, meg a Halászbástya, a Lánchíd, a Jánoshegy. Ezek egyedi darabok és Pemetefűn, ahová helyezni akarnak, mindez nem található. — Csak nem akarja, hogy az egész Budapestet helyezzük vidékre a maga kedvéért? — för- medt rám a főfő.-r- Lehetetlent nem kívánok, egyszerűbb ha én maradok itt. — Lehetetlen? — szólt a főfő — Nézzen ki az ablakon! Nagyisten, mi ez? Látom, hogy emberek hada csomagolja viaszos- vászonba a Lánchidat. A budai várat éppen most emeli rá egy to- ronydaru a dömperre, a Margitszigetet meg 2 íj hajó kezdi vontatni le-» felé. — Segítség, viszik á várost — akartam kiáltani, de hang nem jött ki a torkomon. —- Áthelyeztük Pemetefűre a maga kedvéért — szólt a főfő. —- És... és ... és mj lesz velem? Megyek Pe metefűre, elfogadom az áthelyezést. —r- Nem, barát«««, maga itt marad. Egyesegve- dül. Megalapíthatja újból a várost. Nem, ezt nem tehetik velem, irgalom, már viszik a házamat is. Kö- nyörütienek rajtam. Térdrehulltair. és fejemmel a padlót verdestem. * Felesegem ébresztett fel, hogy mit keresek a földön pizsamában. M. R. Jaszenovics Mihály bácsi fiatalos fürgeséggel dolgozgat portája körül. — Azért J aszenovics bácsi talán még nála is áldozatkészebb ... Különösen ha a borát is figyelembe vesszük... Nem csoda, ha ezek után kíváncsi voltam, milyen is az az ember, az a népfrontaktíva, akit az áldozatkészség, a közösség iránt érzett felelősség változatlan, állandó „mércéjének”, példaképének tekintenek Baján. Hjdeg, szeles ték délután volt, amikor keresésére indultam, a Fürst Sándor utcában. Az utca lakód jól fűtött meleg szobából figyelhették a hópelyheket táncoltató goromba szél tombolá- sát, mert egy teremtett lelket nem láttam, akitől megkérdezhettem volna: melyik házban lakik Jaszenovics Mihály bácsi. De, nini! Ott valaki havat lapátol! Bizonyára a kapukiszö- gellés takarta el eddig előlem a kiskabátban, kucsmában fiatalos hévvel dolgozó szikár alakot, akiről — talán mondanom sem kell — hamarosan kiderült, hogy nem más, mint maga Jaszenovics bácsi. Egyszerre érzékenyülök el s fejezem ki rosszallásomat is... — Nem könnyelműség ez már a maga korában, Jaszenovics bácsi?. i, — Ne tessék sértegetni, — én még csak hatvannyolcéves vagyok — húzza ki magát, s önérzetesen mosolyog hozzá, de azután fázósan összeborzongv beinvitál a ház egyik frisse festett, takaros szobácskájába. Alig egy órácskát beszélget tünk —mert ő már készülődöt az alsóvárosa xiépfronUkörbt amelynek elnöke, s ahová min den este elvárják. S az éven ként ismétlődő, hagyománya délszláv préiók főszervezője, a esténkénti vitáit, társasjátékot ismeretterjesztő és szakmai élő adasok főrendezője, a fia lato! bölcs tanácsadója és patronáló ja soha nem maradna el, sok nem késne egy percet sem. Dpi után fél öttől este hét-nycl óráig mindig a körben találn őt. — A féleségem olykor bős/ szankodik is, de lassan meg szokj-a, hogy minden este me gyek — hiszen már hét éve esi nálom. Mióta nyugdíjba men tern* — Azelőtt?... Kevés időn volt ilyesmire, mert a mukk; volt az első... A szákmám? .. Festoszak munkás. A magasép í tőktől vonultam nyugdíjba, d< huszonöt évig dolgoztam Pes ten is. Nekem olyan munka még nem adtak a kezembe, ami meg nem tudtam csinálni. Pe dig a régi mesterektől úgy kei lett ellopni a szakma titkait.. En meg azt szeretném: ha min denki értene hozzá egy kicsit.. A körben szerveztem is tavai} egy tanfolyamot, ahol a fiatalokat tanítottam.;. — A préló? Igen, aet is elrendezem ... Azt te elmondták hogy a műsor miatt mennyii gyalogoltam a fájós lábaimmal' Nem volt az olyan sok, alig négy-öt kilométer, de ha mái ott jártam Mohácson, nem akar. tam dolgom végezetlenül visz- szaténra... De nem 1« olyan nagy dolgok ezek — én csak az1 teszem, amit kötelességemnek érzek: erómhöz mérten seilend, megszépíteni másak munkáját, életét — mondta a búcsúzáékor nagyon szerényen. £ én ékkor értettem meg igazán miért tisztelik őt annyira a bajai ak. Eszik Ét» Baján a városi népfron-tbd- zotlság leglelkesebb, legtöbbet dolgozó aktívája után érdeklődtem. Sok névet felsoroltak, sok lelkes társadalmi munkást jellemeztek, de szinte mindegyik név után megjegyezték: Másokért élni
