Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
4 nlflal 1962. január 16. vasárnap rVzim fo n ik u s zenek a r DCeeüzcmétc’i ,— i Jftewtqt/zéi A fehér csat Csehszlovák bűnügyi film „Kecskemétnek szimfonikus zenekarra van szüksége.« Legutóbb, a Petőfi Népe hasábjain Pártos Erzsébet fogalmazta meg újra a régóta, olykor már türelmetlenül jelentkező igényt, kérést. Időszerű, megvalósítható-e a megyeszékhely muzsikusainak kívánsága? Biztosíthatók-e az Országos Filharmónia félfüggetlenített és főhivatású zenészekből álló pécsi, győri, szegedi, miskolci zenekarával egyenrangú helyi zenekar fenntartásának személyi, tárgyi és anyagi feltételei’» Az említett városokban zene- művészeti szakiskola működik. Tanárai tpViPtcójps növendé- tl<ei alkotják a zenekarok gerincét. Ha az igényeket kicsit mérsékeljük és számba vesszük a két zeneiskolában, a Katona József Színháznál dolgozó muzsikusokat, s a képzettebb amatőröket, kiderül, hogy egy fejlődőképes, még szigorúbb mércével mérve is pódiumképes együttes magva itt is adva van. Semmit sem tehetünk azonban, amíg a jelenlegi városi művelődési otthont nem bővítik ki. Próbatermek, hangszerraktárak kellenek. Nagyon hiányzik már a tervezett autóbusz is. hiszen a nagy létszámú zenekar mozgatása sokba kerül. (Sajnos — érthetetlen módon — a MÁV művészeti csoportoknak nem ad a sportolókéhoz hasonló mérvű kedvezményt.) Ebben az ötéves tervben nem számíthatunk az Országos Filharmónia anyagi támogatására és az évi UO—150 ezer forint fenntartási költség nagyobb részét a megyei és a helyi szerveknek kellene fedezni. Végül, de nem utolsósorban: az elgondolás összhangban áll-e az MSZMP művelődéspolitikai téziseiben meghatározott feladatokkal, gyorsító, lendületet fokozó fogaskerék módiára segíti munkánkat; az itt élők szívesen fogadnák-e, megszeretnék-e a kecskeméti szimfonikusokat, meghallgatnák-e hangversenyeiket? A válasz szövevényes. Kétségekkel és reményekkel terhes, akárcsak a város jelenlegi zenei életei A mérleg t a tanács anyagi támogatásával három esztendeje már itt is rendeznek nagyzenekari hangversenyeket. Az előadások színvonala — neves fővárosi szakemberek véleménye szerint — általában kielégítő, és a legmagasabb mértékkel mérve is elfogadható. Az ide utazó kitűnő zenekarok, élvonalba’ művészek műsorát átlagosan 350—450-en hallgatják meg. Állandó zenekar esetén a bérlők számát legalább a kétszeresére kellene emelni. Ha sikerült a -Legyen a zene mindenkié-» mozgalmat a társadalom minden rétegében megkedvelteim, ak- J kor ez a feltétel is teljesíthető. Különösen az ifjúság érdeklődésének felkeltése sürgető feladat. A Katona József Gimnáziumot kivéve még sehol sem sikerült a szimfonikus zenét megkedvelteim. Az iparitanuló-isko- la 1700 diákja — a jövendő szakmunkásai — között egyetlenegy bérlet sem kelt el. A Bányai Júlia Gimnázium nyolcszáz tanulója közül hárman látogatják a koncerteket. A felső-! fokú óvónőképzőben külön zenei tanszék működik, és mégsem sikerült a közönvt feloldani: a hallgatók öt százaléka érdeklődik a városban rendezett zenei események iránt. Az elszomorító adatok arra mutatnak, hogy az ifjúság esztétikai nevelésével nagy gondok vannak. Felül kellene vizsgálni a nevelőtestületek támogatásának értékét és a népművelésnek is új, még közvetlenebb módszereket kellene alkalmazni. Ismeretes, hogy az SZKP XXII. kongresszusának határozata is milyen nyomatékosan hangsúlyozza az estétikai nevelés szükségességét. Volna tehát feladata a szimfonikus zenekarnak! A városban évenként 8—9 nyilvános koncerten, 5—10 üzemi és iskolai hangversenyen nevelhetné az új, zeneértő közönséget. Szebbé, ünnepélyesebbé tehetnék a reprezentatív ünnepségek műsorát. Nagy részt vállalhatnának Kiskunfélegyháza, Kiskőrös. Nagykőrös. Kiskunhalas, Kalocsa, Baja zenei életének fellendítéséből. Időnként a nagyobb községekben is koncertezhetnének. Rendszeresen lehetne Kecskeméten opera- és balettesteket rendezni. Érdemes tehát az előfeltételek biztosításán fáradozni. Heltai Nándor népművelési felügyelő Akasztói humor \ Bűnügyi problémával, egy nagyszabású áruházi betörés tetteseinek leleplezésével foglalkozik Martin Fric rendező Műszaki rajxtanfolyamot nyitnak Kecskeméten A megyeszékhely üzemelnek Jobb munkáját óhajtja elősegíteni az a műszaki rajztanfolyam, amely a közeljövőben kezdi meg munká.iát. A Kecskeméti Katona József Gimnázium adott helyet a tanfolyamnak, melyet február 1-én nyitnak meg kezdd és haladó fokon. A hallgatók a két tanfolyam elvégzése után bizonyítványt kapnak, mely a műszaki rajzolói munkakör végzésére jogosít, Jelentkezni a nyolcadik általános iskola elvégzéséről szóló bizonyítvány benyújtása mellett lehet a Katona József Gimnázium Irodájában Igényelt űrlap felhasználásával. A felvételről a tanfolyam vezetősége levélben értesíti a hallgatókat. Előzetes számítások szerint a tanfolyam két részének elvégzése, egyenként 200—230 forintba kerül, de ez az összeg a nagyobb számú jelentkező esetén a létszámhoz mérten arányosan csökken. Vidékiek jelentkezését Is elfogadják, ha a hallgató biztosítani tudja beutazását, a munkarendnek megfelelően. K. M, Akasztón évek óta törik a fejüket a községi tanács vezetői, vajon a rendelkezésükre álló pénzből hova építsék a község új művelődési otthonát? Tanácskoztak, szemrevételezték a „terepet", de még mindig nem tárult fel előttük az a bűvös hely, ahol lerakhatnák az első téglákat. Nemrégen adták át Tázláron a kultúra új otthonát. Az akasztói tanács vezetői a lakosság képviselőivel elutaztak, hogy megnézzék a csinos épületet. Tetszésüket nyilvánították és visszatértek Akasztóra. Üjabb helykutatásra indultak. De hiába! Maradt minden a régiben. Már a járási tanács is megunta a keresést és segítségükre sietett. Kijelölték a művelődési otthonnak alkalmas helyet, na most már hozzá láthatnak az előkészületekhez, igen ám., de közben kiderült, hogy... a községi tanács még megfelelőbb helyre akarja építeni a művelődési otthont. Csak azt nem tudja, hova? Ügy gondoljuk 1962. már a döntés éve lesz. Es reméljük, hogy a községi tanácsnak még az idén sikerül megtalálnia a falu közepét. B. S. filmje. arckifejezése és ügyesen hangsúlyozott sántítása akaratlanul is gyanakvást ébreszt. A cselekmény menetében különösen érdekes, hogy ebben az esetben nem szokványos, a betörés iratA történet mindvégig tzgal- i mas, a rejtélyes alakok és tárgyak, melyek csak egy pillanatra villannak fel, állandó feszültséget teremtenek. Ilyen például a mentőautó feltűnése, amely már az első jelenettől kezdve izgatja a néző fantáziáját. Vagy a titokzatos Horák figurája, akinek ellenszenves VAZL AT A szalag már kihullt hajadból. . s egy anya már nem pltyereg. . Asszonnyá érleltek az évek, és gyümölcsöd: a két gyerek. Kötényed alja, foszladoz, lám.. Kellene egy új kardigán. Levél Jön néhanap Csabáról, s Így kezdik: Édes Magdikám.. ,.. Főzni pompásan megtanultál, bár... most már nem sós a leves... Figyeled, s futsz, ha szól a csengő, ha jön reggel a szemetes. Szemed árulja el csak olykor, hogy fáradt vagy. Te tagadod, s esti sétára Jössz velem, hogy megnézzünk pár kirakatot.,, ANTALFY ISTVÁN lan szabályainak megfelelő bűntény történt, hanem nagy része volt a lopásban az áruház két belső dolgozójának, az iga*, gatónak és az egyik osztályvezetőnőnek, Horákovának is. A film az izgalmas történeten kívül komoly emberi mondanivalót is tartalmaz. Nemcsak a filmben szereplő nyomozóhadnagynak, hanem mindenkinek! fontos tanulság: az alaptalan bizalmatlanság nagy hiba, emberi kötelességünk, hogy megértő bizalommal foglalkozzunk hozzátartozóinkkal és mindazokkal, akikkel valamilyen kapcsolatba kerülünk. A film másik fontos gondolata: egy fiatal pár kapcsolatában bemutatja, mennyire helytelen dolog az álszemérem. A színészi alakítások közül különösen Cestmir Randát kell kiemelnünk, Chladek kapitány szerepében. Érdekes Jarmila Smejkaiová alakítása Horáková szerepében. ÓNODVÁRt MIKLÓS 1«. Elzának ebben az időben nem voltak kalandjai, neki csak ólmai voltak, amelyeket még Rosen ak sem vallott meg. Mégis jól megértették egymást! Vagy talán éppen azért, mert a tulajdonságbeli ellentétek vonzották őket? Most is elmondott neki mindent magáról és az orvosról. A vallomás után könnyebb lett, ahogy beszélt, egyre jobban fel- villanyozódott. Észre sem vette, hogy milyen lelkesen, színesen beszél az orvosról, akit álmaiban annyiszor, annyiféle változatban már a magáénak tudott — Hányszor akartam pedig — mondotta —, hogy ne törődjek vele, ne lássak benne mást, mint ügynököt, akit át kell adnom Roggemak, hányszor akartam, hogy ne gondoljak rá és mégis: mindig rá gondoltam. Te el tudod képzelni, mit jelent ez, Rose, nagyon kérlek, ne érts félre, hiszen még magam sem tudom, hányadán állok vele és magammal? Talán te... te segítesz majd... Amikor nyár elején elmentem hozzá Nickelsdorfba, azt mondták, hogy elutazott. Vártam pár napig, de nem mutatkozott. Arra gondoltam, minek törődöm vele. De amikor két hónap múlva egyszer csak Bécsben találkoztunk — váratlan találkozás volt — nagyot dobbant a szívem. Akkor éreztem először, hogy többet jelent nekem. És mégis valami azt súgta, hogy tartózkodjam tőle; erre fizettem rá. Rose! Mert most már tudom, érzem, hogy számomra itt volt elrejtve a menekülés, az élet, a boldogság!. .. De én szerencsétlen, tapasztalatlan ember, nem értettem meg, hogy miről van szó’ Csak vakon, félelemtől reszketve teljesítettem főnökeim parancsát. Ha arra gondolok, hogy mindennek vége. Rose! Ha láttad volna, amikor az utolsó találkozáson azt kérdezte tőlem: „Elutazik, Elza? Meddig lesz távol? Láthatom karácsony este?” — Mennyire a számon volt már, hogy megmondjam az igazat Rose, én rájöttem, hogy céltalan, sivár az életünk. Csak addig kellünk, amíg dolgozunk és aztán... Rose, én meg akartam menteni ezt az embert, s vele együtt saját magamat is. Örökkévalóságnak tűnt, amíg annyi izgalom, hazudozás árán a határon átjutottam. Már nem találtam ott: kerestem, kutat- tm mindenütt, mint áld valamd értékes talizmánt vesztett el; sírva jártam az utcákon és el- magyarázhatatlamul becsapottnak, megcsaltalak, szerencsétlennek éreztem magamat. Féltem, de most már nem félek, Rose: Most már tudom, hogy mit kell tennem! Harcba szállók velük és visszaveszem tőlük. Segíts nekem, Rose! Senki más, csak te segíthetsz ebben. Befejezte a lávaként feltörő mondatokat. Megkönnyebült. A tenyerébe temette az arcát és sírt. Rose percekig nézte, őszintén sajnálta, s könnyes lett az ö szeme is; Egyik sem gondolta, hogy a szomszéd szobában Kömer ezredes és Mr. Rogger tágrame- redt szemekkel figyeli a rejtett lehallgatókészüljék hangszóróját és minden szavukat magnetofonszalagra rögzítik. Erről a készülékről senki nem tudott: Kömer akkor szereltette be minden munkatárs szobájába, amikor a vizsgálatot elrendelték, s gyanúba fogtak mindenkit, amíg a feltételezett belső árulót még nem találják. Nyomon követték Elzát, minden szavát hallották és rögzítették. Amikor befejezte, a meglepetéstől és a haragtól egyszerre kiáltottak fel: — Nahát! Mr. Rogger agyában ekkor született meg a pokoli terv... Elza fáradtan, gondterhelten roskadt a keveretre. Azt sem tudta, hogy került Rosetól haza? Féleiemérzete szinte megbénította, nem is emlékszik, hogy lehúzta-e a zárban a kulcsot. Hanyattfeküdt, s a mennyezetet nézte, de összefolyt előtte minden. Kopogtak az ajtón! Hirtelen felült, rémült sikoly hagyta el az ajkát Kömer és Mr. Rogger lépett be. A két férfi szemében gyilkos tűz égett: megérezte, hogy elveszett. — Mit akarnak? — kérdezte, s reszketett a hangja. — A doktortól hozunk üzenetet — mondta Rogger és ördögien felnevetett — addig is, amíg ő maga nem jöhet személyesen .. .■ Kis magnetofonkészüléket tett az asztalra, alig valamivé! nagyobbat, mint egy cigarettásdoboz, bekapcsolta és Elza már mindent megértett, — Nos? — kérdezte ugyan* olyan hangon Rogger — ügyes találmány ..: mit szol ehhez? Elza eszelősen felkiáltott: — Igen!... Az utolsó kitörés volt ez, aa elkeseredett leszámolás. — Igen!... vegyék tudomás sül, hogy szeretem! Most máaf érzem, biztos vagyok benne! — De sohasem leszel az övéi —■ kiáltotta vészjóslóan Mr? Rogger és lassan közeledett a lányhoz. — Nem! Ne bántsanak! — si- koltotta Elza. — Nem... Nem! — Áruló! — sziszegte Mr. Rogger és durván, erőszakosan megmarkolta, a keveretre taszította, — Mondj el mindent! — Nincs mit elmondanom! Mindent tudnak. Mit akarnak még? — Tudsz a 127-es lebukásáról! Te szervezted be! Kinek adtad még él? Kikkel tartori a kapcsolatot? — Senkivel, senkivé!' «— Hazudsz! — Nem! Eresszenek! — Beszélj! — Könyörgöfc., — Soha! Lakolnod kell Nem bízunk benned. Még ezen az éjszakán, talárt éppen abban a pillanatban, amikor Horváth a pénzköteget zsebregyűrte és az ablak mögül a neon reklámoktól villódzó városra lenézett, távol, ahol sötétbe veszett a szemhatár, morfiuminjekcióval elkábított nót helyeztek a vasúti sínekre. A banditák nesztelenül dolgoztak. Az egyik a karórája világító számlapjára nézett. — Tíz percünk van — suttogta. — Siessünk! — unszolta a másik izgatottan és a sötétben várakozó gépkocsihoz futott. (Folytatjuk^
