Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-10 / 7. szám
1962. Január 10. szerda 3. oldal Nemes vetélkedésre hívjuk a Szevasztopoli Állami Gazdaságot Szocialista munkaverseny a Helvéciái Állami Gazdaságban FEHÉRNEMŰT GYÁRTANAK Elgondolkoztató, hogy mezőgazdasági nagyüzemünkben, a Helvéciái Állami Gazdaságban az árutermelés évről évre hogyan növekedett. Amíg 1957- ben 53,4 millió forint termelési értéket állítottunk elő, — tavaly ez az érték már 101,3 millió forint volt. Gazdaságunk árutermelése tehát öt év alatt csaknem megkétszereződött, s mivel az ötéves tervidőszak végén 200—250 milkós termelési értéket állítunk elő, ez idő alatt szintén megkétszerezzük az árutermelést. Csoportos munkaverseny Ezek a hétmérföldes léptek, amelyeket gazdaságunk dolgozói a jólét emelése érdekében tettek és tesznek, azt bizonyítják, hogy szilárdan követik pártunk, kormányunk politikáját. Nemcsak arról van szó, hogy csupán a fizetésért dolgoznak, hanem igazi szocialista öntudat alakult ki dolgozóink nagy többségében. Tavaly május 1-re sikerült gazdaságunk vezetőségének a szakszervezettel együtt kidolgoznia a szocialista munkabrigád ténykedésének félitételeát. Ezek teljesítésére négy üzemegységben 17 brigád 239 tagja vállalkozott, tehát állandó dolgozóinknak majdnem a negyed része vett részt a szocialista munkabrigádok versenyében. Nem az egyéni, hanem a csoportos munkaverseny lépett előtérbe. A szocialista brigádok vállalták, hogy — a feltételeknek megfelelően — a hozamokat 10 százalékkal növelik, s az önköltséget ugyanilyen mértékben csökkentik. Ugyanakkor vállalták azt is, hogy a munka- fegyelem megszilárdításában, a technológiai fegyelem betartásában, a korszerű technikai módszerek alkalmazásában, s a szocialista embertípus kialakításában élenjárnak, tevékenyen részt vesznek a termelőszövetkezetek megszilárdításában, harcolnak a fegyelemsértők és az iszákosság ellen — és egyéb vállalásokat is tettek. Három szocialista üzemegység November 7-én történt az értékelés, s megállapítottuk, hogy a nyárlőrinci üzemegység 39 dolgozója kivételével a szocialista brigádok tagjai teljesítették vállalásukat. Ennek eredményeképpen a helvéciad, aklá- bertelepi és az ágasegyházi üzemegységünk „szocialista üzemegység” lett. A köncsögi üzemegységben a szőlő- és gyümölcstermesztő brigád, valamint az előbbi üzemegységekben 16 szőlő- és gyümölcstermesztő brigád kapta meg a „szocialista munkabrigád” címet. A brigádok tagjai közül 210-et jutalmazott egyenként 500—1500, összesen 114 ezer forinttal gaz Ahol a jövő szakmunkásait képezik Baján a Szegedi út 1. szám alatt, szerény földszintes épületben működik a Munkaügyi Minisztérium 609-es számú iparitanuló intézete. Ma ez az egyik legnépesebb iskola a városban. Tanulóinak száma 816. A sokféle ipari tanuló között általános lakatosok, géplakatosok, mező- gazdasági kovácsok, rádióműszerészek, fodrászok, asztalosok, szabók, kőművesek, kályhások és kozmetikusok szép számmal akadnak, akik itt, szakszerű vezetés mellett, a jövő szakmunkásai lesznek. Az intézet fő feladata azonban a mezőgazdasági gépkezelő szakmára felkészülő fiatalok képzése. Az intézet növendékei az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után kerülnek ide, de van negyven fiatal, aki érettségivel rendelkezik. A nyolc általános iskolát végzett ipari tanulók három év után, az érettségizettek másfél év után vizsgát tesznek és szakmunkás oklevelet kapnak. Az iparitanuló-int^zetbe szívesen adják a szülők gyermekeiket, mert nemcsak az oktatás kiválósága, hanem a ; biztosított elhelyezkedés is nagy vonzóerőt jelent. A tanulók szakmunkás oklevelük megszerzése után általában abban az üzemben maradnak, amelyben kiképzésüket nyerték. Az iskola a szülők részére általában nem jelent anyagi megterhelést, hiszen az ipari tanulók nagyrésze állami ösztöndíjban részesül, s a tanulók már az első évben az üzemben illet ményt kapnak munkájukért. A mezőgazdasági gépkezelő tanulók a második és a harmadik évben már a termelésibe is bekapcsolódnak. A múlt évben Baja közös gazdaságaiban 120 ezer forint értékű munkát végeztek az iskola mezőgazdasági gépkezelő tanulói. Igen nagy baj az, hogy ez a bajai iskola már kicsi, hét tanterme nem tudja teljesen kielégíteni a jelentkező igényeket, jóllehet két műszakban történik a tanítás. Kevés a hely a kollégiumban is. Érdemes a bajai iparitanulóintézettel foglalkozni és erőfeszítéseket tenni a fejlesztésére. Már eddig is igen sok kitűnő szakmunkás került innen. Alföldi György mezőgazdasági gépkezelő például az országos versenyen harmadik lett a szakmájában. Kincses Ferenc daságunlk vezetősége — a prémiumon felülj Egyre többen csatlakoznak Az említett eredmények láttán a többi dolgozók sorában is egyre gyakrabban esik szó arról, hogy szintén részt vesznek a szocialista munkabrigádok versenyében. Így nyilatkoztak a külsőtelep, a vágóhíd, a szeszfőzde, a kacsatelep dolgozói, sőt a gazdaság kereskedelmi alkalmazottai is. Nincs kizárva, hogy ebben az évben már minden üzemágban, küzdenek a szocialista munkabrigád címért. E nemes vetélkedés hangulatára gazdaságunk vezetősége elhatározta, hogy kihívja páros- versenyre a Szovjetunió legjobb szőlőtermelő szovhozát, a Szevasztopoli Állami Gazdaságot. A szovjet állami gazdaságban a termelési érték, a hozamok és az önköltség nagyjából azonosak a mienkéivel. 1966 tavaszára hatezer hektár lesz ott is a szőlőterület, akárcsak nálunk. Egyébként tavaly októberben az ottani megyei és járási párt- titkárral együtt a gazdaság igazgatója, párttitkára és egy sztahanovista brigádvezetője tapasztalatcserén volt nálunk, s ez a látogatás is ösztönzést adott a párosversenyre való kihívás ra. Gazdaságúink vezetősége ki dolgozza a verseny feltételeit, sazok megküldésén kívül ;gyek- szik lehetővé tenni, hogy több dolgozónk ellátogathasson, az élenjáró szovhozba. Petőfi Sándor, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója Szervi és idegrendszeri vizsgádat gép!:ocsivezető-je!ö!tek számára Kedden megérkezett Kecskemétre a KPM Autóközlekedési Tanintézetének gépkocsi- és mozdonyvezetői alkalmasság megállapítására berendezett autója. A szervi és idegrendszeri vizsgálatokon mintegy 60 leendő gépkocsivezető vesz részt, akik a jövőben közlekedési vállalatoknál szándékoznak dolgozni. A jelentkezőknek az itteni vizsgálat jelentős útiköltség- és munkaidő-megtakarítást jelentett. Régebben ugyanis e célból Budapestre kellett utazná most azonban lehetővé vált, hogy az alkalmassági vizsgálatokat helyben, illetve a megyék székhelyén tartsák meg. A tanintézet gépkocsiján szolgálatra beosztott orvosok a jövő héten Salgótarjánt. Gyöngyöst és Miskolcot keresik fel. Németh Ferencné és Vári Jánosné tanítványaként emlegetik a Bajai Ruha üzemben Sulyok Jánosné gallérvisszatűzöt, aki öí éve dolgozik Havranek Antal szalagjában. A szerény, csendem asszonyka csak kifogástalan munkát ad ki kezéből. Mint szak- szervezeti bizalmi, közmegelégedésre őt éve intézi társainak ügyes bajos dolgait, foglalkozik nevelésükkel. A nagyüzemi fehérnemű-gyártás egyik művelete a felterítés A térítő-párok 16 méter hosszú asztalokra rakják fel a végeket, 60—80 lapot egymásra. Erre kerül aztán a rajz, melynek nyomán 60—80 inget szabnak ki egyszerre a vágószabászok villanymcghajtású szalagkéseikkel. A felterítés nagy figyelmet igénylő fáradságos munka. Naponta több mint tíz kilométert tesznek meg a térítő-párok a asztalok mellett. Képünkön Seregü Imréné és Juhász Márton' a Bajai Rubaüzem dolgozói láthatók »sétájuk-« közben. (Pásztor Zoltán felvételei.) Hópihécske Fagymentes tavat fedeztek fel a Déli Sarkvidéken A texasi egyetem egyik mikrobiológusa a Dé. Sarkvidéken 600 méter hosszú, 180 méter széles tavat fedezett fel, amely hőmérséklete ellenére (mínusz 24 fokos), a téli időszakban sem fagy be, mert vize 11-szer any- nyi sót tartalmaz, mint a nor máiig sótartalmú tengereké. Akkor még felhőkben szunnyadt a hó — s a földön hideg szél fújt kegyetlenül. A solti betonúton úgy sepert végig, mint valami irgalmat nem ismerő jégboszorkány. Riportunkra vivő autónkban magunkon kellett hagynunk télikabátunkat is, pedig gépkocsivezetőnk bekapcsolta a fűtést Néhány száz méterre előttünk két apró leányka igyekezett az útmenti tanyasi iskolába. Belefeküdtek a nagyerejű hideg légr áramlatba, így haladtak lassan, nagyon lassan. De mentek elszántan, daccal, keményen, — a kisebbik azonban nem bírta tovább. visszafordult. és sírva iöít közeledő gépkocsink felé. — Fázik a kezem, fázik a kezem — jajongta egyfolytában, pedig jól volt felöltüzve, s a kezén kötött kesztyű pi- roslott Azonnal megálltunk, beültettük a kocsiba társával, egy évvel idősebb nővérével együtt. A kisebbik másodikos, a nagyobbik harmadikos. A kicsi — fagyos könnygyémánttal a pirosra csípett arcocskáján — még akkor is hüppögött. amikor már melegre dörzsöltük kezét, s ölünkbe véve babusgattuk, akár egy madárfiókát. Aztán becézgetésünkre megenyhült, s kérdéseiattői hirtelen kibújt belőle a mindent közölni akaró gyerek. Elmondotta, hogy édesapja még egyénileg gazdálkodik az útmenti homokon, s ő, meg a nővére hat kilométerre jár iskolába. Micsoda hősiesség tőlük — gondoltam — kilométereket gyalogolni esőben, hóban, szélben a tudásért, amelyre oly nagy szükségük lesz nekik, de — mire felnőnek, már a kommunizmusban élő — társadalmunknak is. S ez az ellentét — nehéz gyereksursok és a nagyszerű jövő — egyszeriben magyarázatot követel tőlem arra. hogy miképpen lehetne gyor san, azonnal változtatni áldatlan helyzetükön. Rájöttem, hogy ezzel kapcsolatban mihamarabb nem lehet változásra számítani, A környék parasztjai több kilométeres körzetben, szanaszét levő tanyaházakban laknak. Nyilvánvaló. hogy mindegyiknek a közvetlen szomszédságába képtelenség iskolát építtetni. Egy közeli megoldás azonban mégis kínálkozik, mégpedig a réven, ha termelőszövetkezetben tömörülnek az itteniek is, s akkor remélhetőleg már a következő télen — a közös gazdaság legalább szalmával bélelt kocsin szállíthatja iskolába és haza a nagy távolságra lakó apróságokat. Később aztán úgy is megköveteli a gazdasági fejlődés, hogy tanyaközpontot hozzanak létre, talán éppen az iskola mellett, vagy ha nem, hát köny- nyebben lehet majd közelebb „vinni” az iskolát a tömörített településhez. A kisleány közben le’ kendezve elmesélte az is, hogy színdarabot játszanak, s ő lesz a Hópi- héeske. Mosolyogva hallgattam, de gondolataim megmaradtak menetükben, s eszembe jutott, hogy annak idején a parasztság sorsának, jövendőjének hamis prófétái mennyire helytelenül ágáltak, amikor hirdették, hogy az elszól „piroscserepes tanyákban” marad meg a maga eredetiségében és „íÖt lényében” a magyar paraszti lélek. Nem gondolták, hogy ez, a sem-, mit sem érő eredetiség — fölény nélkül t—. mennyi szenvedéssel jár De hát az új szelek el- fújták a „ngrodnyikiz- mus” eszmé'ének utolsó, foszlányait is, — és le törlik a HópihécskéV arcáról ic a könnyet. Tarján István
