Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

f962. január 2S, vasárnap 3. oldal Sikeres év után - nagy feladatait előtt TAVASZRA KÉSZÜLNEK Termelési tanácskozás a Kiskunfélegyházi Gépgyárban Számvetés és munkaértekez­let — Ez jellemzi legjobban a Kiskunfélegyházi Gépgyár idén tartott első termelési tanácsko­zását. Nehéz lenne egy cikk ke­retében összefoglalni mindazt, ami itt elhangzott. Nem is lé­pek fel a teljesség igényével. Csupán azt igyökszem tolmá­csolni, ami a gondok és ered­mények, a hogyan többet és ol­csóbban tekintetében a gyár ve­zetőségét és a törzsgárdát fog­lalkoztatja. Tavaly, az első félévben a gyár adós maradt a népgazda­ságnak. Volt is érte mit hall­gatni a vezetőknek. Kivált a törzsgárda várta, hogy megte­remtsék a folyamatos munka fő feltételét, ami itt egyet jelen­tett a korróziómentes anyagok biztosításával. A sok kérdésre a külkereskedelem csak ősszel adott feleletet. S ekkor a kollektíva megmutatta: mire ké­pes a munkásakarat. Rövid idő alatt pótolták a sok milliós adósságot, sőt az év vé­géig 20 millió forinttal több gé­pet és berendezést adtak terven felül a népgazdaság­nak. Ez a túlteljesítés meg­egyezik a gyár 1957. évi össztermelésével. A számok azonban másról is beszélnek. Egy év alatt megkét­szerezték az exporttermelést. Tavaly már 94 millió forint ér­tékű vegyipari gép és konzerv­gyári berendezés készült itt ex­portra. Több ez. mint a gyár össztermelésének 65 száza­léka. Kedvezően alakultak a különböző termelési mutatók, kivéve az önköltséget. Egymillió forint kötbért fizetett a Kiskun­félegyházi Gépgyár, döntő részt a szállítási határidők nem tel­jesítéséért. Ennyivel lesz keve­sebb a nyereségrészesedés alap­ja. Idén ezt már nem vállalhat­juk. — így döntött a termelési tanácskozás, de helyesein szab­ták meg azt is. mit kell tenni, hogy a szorgalom és szakérte­lem a termelés gazdaságosságá­nak eredményeiben legyen mér. hető. Orbán Miklós igazgató beszámolójában kedvezően szó­lott erről. Százötven millió forint. Ilyen értékű gépet és berendezést kér 1962-ben a népgazdaság a Kis­kunfélegyházi Gépgyártól. Százhúsz millió forintra már szerződést kötöttek. A munka tehát biztosítva van. Igaz. nagyobbak a feladatok és nagyobbak lesznek a követel­mények is, mint az elmúlt év­ben voltak, de kedvező, hogy a gyártmányok összetétele jórészt azonos a tavalyival. A cél így az, és a feladatok zöme is itt jelentkezik: mennyiben sikerül biztosítani a folyamatos munka műszaki feltételeit? Tavaly sóit hiba volt az anyagbiztosítás körül. Számos gyártmány alkatrészéit, a hozzá szükséges anyagokat csak tűz­oltó munkával sikerült bizto­sítani. Régi gyakorlat, rossz munkastílus ez — állapították meg, de az anyagosztály és a termelési osztály összehangolt munkája és a múlt évinél na­gyobb felelősségérzet biztosít­hatja, hogy 1962-ben a dolgo­zók időben el legyenek látva anyaggal és munkával. Tavaly, január végén kezdett »berázódni« a gyár a folyamatos munkába. Idén már két héttel előbb történt ez. s minden le­hetőség megvan rá. hogy jövőre zökkenőmentessé tegyék az év­kezdetet. A gyártmányok előkészítése mellett sok szó esett a munka- szervezésről is. A munkahelyek összhangja, a csoportok közötti együttműködés bizony még szá­mos kívánnivalót hagy maga után. Bírálat ért több csoport- vezetőt, akiknek nem az a fő gondja, hogy mindig legyen munka, anyag, szerszám és mű­szaki rajz a dolgozóknak. A jó csoportvezető az. aki mindjárt rágja a műszakiak fülét, ha a folyamatos munka valami okból megakad. Szeretnénk az idén állásidő nélkül termelni — közölte az igazgató. — Ezért döntöttünk úgy, hogy február elsejével három művezetőt ne­vezünk ki. A csoportvezetők közül a rátermetteket függetle­nítjük, de lesz olyan is. akit le­váltunk. Mindezzel az a célunk, hogy valamennyi vezető beosz­tású a csoportjával, műhelyével foglalkozzon. Kísérje figyelem­mel a napi 480 perc becsületes kihasználását, biztosítsa mindig a munkát — egyszóval úgy ve. zesse és irányítsa csoportját, hogy beosztottai ne állásidők­től sovány borítékot kapjanak a fizetés napján. Vártam, hogy a beszámoló után nagy vita kerekedik. De csak az anyagosztály és a ter­melési osztály szóváltásának voltam tanúja. A munkások még nem mondtak véleményt. Most nem vitatom, mennyiben volt helyes ez az álláspont. Tény az, hogy a hibák ellenére a válla­lat sikeresen zárta az 1961-es esztendőt. Miniszteri dicséretet kaptak az éves terv és az ex- portterv teljesítéséért. Munkájuk van és anyag is van, amiből dolgozhatnak. Az igazgató beszámolóia szintén sok jó dolgot tartalmazott. A gyár kollektívája így bizakodás­sal áll az éves terv verseny- pályáján. Kétségtelen, hogy az idei ter­melés viszonylag jól indult. A start sikerült, s ez nem közöm­bös. A gépgyáriak nem szívesen hánytorgatják a régmúltat A tavalyi nyár nekik már ezt je­lenti. Én is várakozási álláspont­ra helyezkedtem. Noteszembe vi­szont bejegyeztem egy márciusi dátumot, ők kérték. Ismét szí­vesen látnak majd az egyik műhely termelési tanácskozásán. Sándor Géza A pedagógus természetjáró csoport IDEI PROGRAMJA Negyven túrát rendezett ed­dig a hetedik évébe lépő alföldi pedagógus természetjáró csoport, amelyeken 1523 személy vett részt. A túramapok száma 117 volt. Vonattal, autóbusszal, ha­jóval és repülőgéppel 21 860 ki­lométert tettek meg, gyalogtúrá­kon 1087 kilométert, miközben 33100 méter szintkülönbséget győztek le”. A csoport tagjainak száma 312. Közülük 94-en a kiskunfélegy­házi járás pedagógusai. A kiskő­rösi járásból 58-an, a kecskémé­EGY ÉDES ESEMÉNY tiből 53-an, Kecskemét városból 40-en, a bácsalmási járásból 46-an, a kiskunhalasiból pedig 21-en hódolnak ennek az egész­séges, szép sportnak. A természetjárók idei tervei­ben is gazdag túraprogram sze­repel. Közülük érdemes kiemel­ni az április 5-e és 7-e között rendezendő háromnapos dunán­túli túrát, a nyári tiszai hajókirán­dulást, a nyolcnapos romániai és fekete-tengeri körutazást, a kilencnapos zempléni túrát jú­lius 19-től 27-ig, a PTE országos találkozót a Bükkben és a no­vember 7-i emléktúrát a Pilisbe. Ez a néhány éves, de gazdag múltra tekintő pedagóguscsoport élő cáfolata annak a téves hit­nek, hogy az Alíöldön nem le­het a természetjárás nyújtotta gyönyörű szórakozásnak hódolni. A múlt év végén — miután végeztek az őszi szántással — a gépállomások gépei visszake­rültek a műhelycsarnokokba. De nem azért, hogy téli álmu­kat aludjak, hanem hogy a sze­relő gondos, lelkiismeretes mun­kája által megújulva, felfris­sülve, lássanak majd hozzá a tavaszi szántáshoz, s az egyéb mezőgazdasági feladatok el­végzéséhez. A Solti Gépállomás két szerelője, Polyek Sándor és Maráczi József szinte teljesen szétszerelte az ü—28-as traktort. Még négy ilyen gépet kell kijavítaniuk, ami egyáltalán nem köny- nyű dolog, mivel ehhez a típushoz kevés az alkatrész. Képünkön a Kalocsai Gépállomás fiatal szerelője, Király József látható, amint az esztergapadra szerelt centrifugális csapágyöntést végzi. Saját újítása ez, amely által sokkal gyorsabban és jobb minőségben állítja elő az alkatrészt, mint az áll# csapágyöntésnél. Jó gazdálkodás — sí* eres zárszámadás Első vidéki árubemutatóját Kecskeméten, az 1102-es élelmi­szerüzletben rendezte meg az elmúlt héten a Zuglói Édesipari Gyár. E bemutatón jól „vizsgáz­tak” a gyár termékei, amit az is bizonyít, hogy két nap alatt közel 40 ezer forint értékű cuk­rászsütemény, gesztenyepüré fo­gyott el a kiállított termékek­ből. S hogy a két nap alatt meg­szeretett ízletes édességek ké­sőbb se hiányozzanak a kecske­métieknek, a Bács-Kiskun me­gyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat elhatározta: megfelelő iű tőszekrényeik beszerzése után a gyár rendszeres megrendelői közé társuk A napokban tartja zárszá­madó közgyűlését a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet Mint minden zárszámadás, a mostam is jelentős mérföldkő a közös gazdaság útján. Már csak azért is, mert a munkaegység értéke mintegy öt forinttal haladja meg a tervezett harminc forintot. Nem csekély eredmény ez a múlt évi aszályos időjárás elle­nére. Hogy ezt az eredményt ho­gyan érték el, erről igy nyilat­kozik Romsics Sándor, a szövet­kezet elnöke: — A szövetkezet gazdái a nö vényápolás és a betakarítás mun­káit mindig a megfelelő időben elvégezték. Általában egész év ben szorgalmasan dolgoztak. A családtagok is tevékenyen részt vettek a, közös munkában, külö nősen sokat dolgoztak a női mu'-' i-'oafok. Sőt, versenyez­tek is egymással, ösztönzőleg hatott az is, hogy a kapásnövé­nyek — kukorica, burgonya, ré pa — minden megtermelt má zsája után húsz kilót adtunk prémiumként. — Milyen terméseredmény értek el ^tavaly? — kérdezzük. — Búsából 55 vagon vob a terv — mondja, s ezzel szem ben hetven vagonnal termett Igen jól bevált a Bezosztája 4 nagyhozamú szovjet búzafajta: átlagtermése holdanként több mint 17 mázsa volt. Most az ősz­szel is ilyet vetettünk nagy rész­ben. öntözéses zöldségtermesz­tést 63 holdon folytattunk, s ez a tervezettnél 740 ezer forinttal fizetett többet. Egyébként öntö­zést az idén hétszáz holdon va lósítunk meg, s így lehetőség nyílik a takarmánynövények és a legelő öntözésére is. — Mennyit hozott az állatié uyésztés?, — Szerződésre 900 sertést hiz- altunk, ami több volt a terve- -.ettnél. A szarvasmarha hizla­lására a terv összeállításánál nem is gondoltunk, ennek elle­nére 110 darabot hizlaltunk és értékesítettünk. Most az első fél­évben már 1200 darab hízott sertést és 100 hízómarhát készü- 'ünk átadni. Igénybe vettük az íllami takarmánykölcsönt is. A !*ÖSÖS gazdaság elnöke elmondotta még, hogy a szénpo­ros téglaégetés — mint a szövet­kezet segédüzemága — is sokat jövedelmezett azáltal, hogy sa­ját anyagot biztosított az épít­kezésekhez. Végezetül pedig kö­zölte, hogy az idén a jövedelem­elosztás egészen új formájára ’érnek át, a szövetkezet gazdái ninden hónapban készpénzben» megkapják jövedelmüket. h. a »

Next

/
Thumbnails
Contents