Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

I oldd 1962. Január 28. vásárnál» A „PINGÁLÓ“ asszonyok hazája >• Miliéflísüék ai i^kohíukaí Látogatás fiomohmégyen A homokm ügyiek híresek uótázó kedvükről,, színpompás virágaikról — melyet saját ma­guk „pingálnak” — és kedves, eredeti népszokásaikról. Szere­tik a dalt, táncot, vidámságot, még az idős, 70 esztendős néni- kék is szívesen táncraperdül- nek. ha éppen erre kínálkozik alkalom. Abban, hogy ezek a lótulaj­donságok nem vesztek ki a köz­ségből. sőt a falu asszonyainak, 'anyainak közösségbe tömöríté­sével fejlődtek, új színnel gaz­dagodtak -v- nem kis része van lakatos Ferencnének. aki 10 év óta ösztönzi, irányítja a község -.ulturális életét. a művelődési otthon bejáratá­nak virágoskert re emlékeztető falmin táját Ugye tetszik — vette észre ér­deklődésünket Lakatos Ferene- né —, tavaly működött a fal- festő-pingáló szakkör és a tag­ság társadalmi munkában fes­tette. sőt mé.i; a függönyöket is megvarrták. A homokmégyi asz- saonnyal veleszületett á művé­szi szlnérzek, formakészség és kézügyesség. Rajzszakkör kere­tén belül foglalkozunk az álta­lános iskolás tanulókkal, hogy ezt a készséget még tovább fej­lesszük. Hetenként háromszor varró- éstekem gyűlünk össze, ahol Próbál a homokmégyi népi együttes a művelődési otthon színpadán- Vidáman csillog a fiatalok tekintete, a ruhájuk pe­dig — akár egy mesebeli virágoskert. Nagyon szeretem ezt a mun­kát — magyarázta amikor fel­kerestük —, de most már olyan sok szálból tevődik össze, any- nyi embert foglalkoztat hogy képtelen vagyok egymagám mindent megoldani. Bizony, nem lehet könnyű dolog napközben tanítani, estén­ként vezetőnek lenni a két éve épült szép. korszerű művelődési házban. Aztán ott a család is... Van ám nálunk büszkélkedni való bőven! Mindjárt elsőnek említem a 35 tagú népi együt­tesünket, amely tavasszal a Ka­locsán és Halason rendezett kulturális seregszemlén első he­lyezést ért el. Olyan sikerük volt. hogy azóta is rendszeresen hívják szerepelni őket irodalmi estekre, különböző műsoros rendezvényekre. Most javában készülnek egy «-nemes vetélke­dőre«. Április eleién a környék falvainak — Drágszél, öreg- csertő, Miske Csornapuszta — együttesei versenyen mérik ösz- sze tudásukat. Szeretnénk, ha a mi fiataljaink itt is elsők len­nének. Beszéd közben megcsodáltuk Az SZiCP XXII. kongresszusának anyaga kínai nyelven A pekingi könyvesboltokban a napokban megjelent „Az SZKP XXII. kongresszusa” című két­kötetes könyv kínai nyelven. A gyűjteményes kiadás négy feje­zetre oszlik. Az első N. Sz. Hrus­csov előadói beszédeit és felszó­lalásait tartalmazza A második- kan a küldöttek beszédei, a har­madikban a kongresszus határo­zatai, az SZKP programja és szervezeti szabályzata szerepei­nek. A negyedik részt a testvér- pártok küldöttségvezetőineik fel­szólalásai, valamint a kongresz- azuson küldöttséggel nem kép­viselt kommunista és munkás- gértok üdvözleted töltik M. előadások, felolvasások, nótázá- sok teszik változatossá a mun­kát Az asszonyok kérésére az idén szabó szakkört is indítunk. Megnőtt az érdeklődés a köny­vek és a természettudományi előadások iránt is. Egyre többen keresik fel a művelődési. otthon olvasószobáját. Ismerkednek a különféle szaklapokkal, irodal­mi, tudományos ismertetőkkel. Két színjátszócsoport is mű­ködik. Majd elfelejtettem — csapott hirtelen a homlokára —, feltétlenül megírja. amit most mondok. Homokmégyen az elmúlt években, sokat mondok, ha negyvenen olvastak ök is főleg meséskönyveket Jelenleg 200 körül tart a beiratkozott ol­vasók száma, pedig még csak az év elején vagyunk. És nem­csak olvassák, meg is vitatják a könyveket. Általában min­denben szeretik a jót szépet. Gyönyörűen hímeznek, kézi­munkáznak. Kezük alól kerül­nek ki a szebbnél szebb kalo­csai és homokmégyi virágmin­tás térítők, kötények, párnák. Legalább szakkörvezetókből lenne elegendő. Sajnos, a peda­gógusok nagyon elfoglaltak, én viszont egyedül nem győzöm. Nagyon kellene ide a segítség. Itt a farsang. A hagyományos népszokások, disznótoros komé- diázások felelevenítésének ideje. Ahogy erről beszélt, fel­csillant a tekintete — Most szervezzük a híres- nevezetes asszonybált. Nem hal­lott még róla? Február végén tartjuk és az az érdekessége, hogy oda férfi nem teheti be a lábát Csak abban az esetben, ha szoknyát ölt magára. Ilyen­kor a község valamennyi asszo­nya együtt szórakozik a műve­lődési otthonban. Tavaly még a 70 éves Peák Pöle néni — a népművészet mestere — sem bírta megállni tánc nélkül. Ha kedvet érez hozzá,» jöjjön el. Szívesen látjuk. Akkor szemé­lyesen is meggyőződhet róla, milyen lelkesek, vidámak a mi asszonyaink. A meghívást örömmel elfo­gadtam. Viszonzásul megígér­tem, hogy az újság hasábjain adok hírt arról, hogyan bírnak ki a homokmégyi férfiak egy estét — asszonyok nélkül. Vadas Zsuzsa ÓN00VARI MIKIÓS 28. Alaposan meggzomjazott, ki­száradt a torka, megdagadt a nyelve, sokat adott volna most egy pohár vízért. Még inkább fokozta szomjúságát, hogy a fa­luban, a házak között gérnes- kutakat látott. — .Nem, a faluba nem sza­bad bemennem. Erre szigorúan figyelmeztetett Rogger is. A határmenti községekben a la­kosság figyel minden idegent. Alig lakhat itt három-négyszáz ember, azonnal feltűnnék kö­zöttük és átadnának az első rendőrnek. Kényszerítette magát, hogy viselje el a szomjúságot, s egy magaslaton, ahonnan viszonylag jól szemmel tarthatta a környé­ket, óiegpihent. Átvizsgálta zse­beit, nála volt minden: az iga­zolványok, amelyek Szabó Zol­tán névre szóltak, zsebkése, ön­gyújtója, töltőtolla, 590 forint készpénzben és némi apró egy kopott pénztárcában. Sokáig né­zegette a személyi igazolvány­ba ragasztott fényképét, eltű­nődött azon, hogy az utolsó hó­napok alatt mennyit öregedett. A tengernyi munka, a Helgával gyakran reggelig tartó lumpo­lások megváltoztatták arcát. Megnyúlt, a szája körül és a szeme sarkában ráncok ültek. — Még jobb is — tűnődött el ezen —, nehezebben ismernek fel. Ez a gondolat később sem hagyta . nyugodni. Amikor Bu­dapest felé robogott vele a gyors- ■aonait, ott ifi lép tea-nyomon úgy érezte, figyeli valaki. Volt, hogy perceikig nem mert meg­fordulni, vagy a fejét az új­ságból felemelni, mert attól félt, hogy tekintete találkozik azzal a valakinek a tekintetével, s képtelen lesz magára nyugal­mat erőltetni. Szeretett volna már megpihenni, nagyot alud­ni, kényelmes, puha ágyban, feízaklatott idegeit meggyógyí­tani. — Miért nem mehetek egye­nesen Üjfalura, vagy környé­kére, minél messzebb a fővá­rostól, ahol ismerőseim vannak. Megborzadt. A hideg futká- rozott a hátán arra a gondolat­ra, hogy mi történne, ha a kör­úton nevén szólítaná valaki. Ki­csi a világ, még a kétmilliós fővárosban sem lehet nyomta­lanul eltűnni. Legjobb erre nem gondolni, hiszen csak még job­ban felidegesíti vele magát Ki­felé bámult a vonat ablakán, s újra megtapogatta zsebében az igazolványokat. — Végtére is! Szabó Zoltán vagyok... az igazolvány sze­rint Budapesten van bejelen­tett lakásom, utazó ügynök a foglalkozásom, a gyanú fel sem ébredhet, csupán megviselt ideg­állapotom okozza ezt a félelmet és ha jól kialszom magam, min­den rendbe jön. Ki várhat va­jon az állomáson? Titkon állandóan egy gondo­lat incselkedett vele: talán El­za? Amire Rose célzott, majd Rogger kijelentése egybevág ez­zel. Lehetséges: ha Elza 1« be­szervezett ügynök, akkor na­Eladó: — Ez a legújabb zenegép-modell, uram, mindenfele javítást végző szerelő beepítve. TTa egy idegen belép a^Bajai T-ürr István Közgazdasági Tech- nikum nagy vaskapuján, kapuőr diákfiúk és lányok fogad­ják a látogatót, s udvariasan igazítják útba. A széles, virágos, zöld olajlábazatú folyosók ragyognak a tisztaságtól. A tanítási órák közötti szünetekben itt nyüzsögnek az iskola diákjai, akik a bajai és vidéki általános iskolákból kerültek ide. A közgazdasági szaktárgyak mellett az altalános műveltség­hez szükséges tantárgyakat és idegen nyelveket is tanulunk. Iskolánkban mezőgazdasági, általános, és idegen nyelvű tagozat működik. Hetenként egy napon várnak minket a bajai üzemek és terrhelőszövetkezetek, hogy az elmeleti oktatás mellett a fizi­kai munkát is megismerjük és megszeressük. Az idei oktatási évben három első osztály indult magas tanulólétszámmal. Az elmúlt tanévben már kevésnek bizonyult a tíz tanterem. Kormányzatunk lehetővé tette, hogy bővítsék is­kolánkat. Az elmúJ.t tanév végén megjelentek a szakemberek és megállapították, hogy az épület egyik szárnyára enoeletráhúzással lehet bővíteni a tantermek számát. Hozzá is láttak az építéshez, s most a téli szünet után adták át rendeltetésének az új iskola- részt. A tisztára festett falak, kórszerű padok, a tantermek fel­szerelése, a gépíróterem fénycsővilágitása a modern iskola kepét mutatja. A tantermekben elhelyezett mosdók, a tornaterem mel­letti tussoló, egészségügyi szoba, iskolaorvosi rendelő megfelel a modern iskola követelményeinek. KISZ-szervezetünk segíti tanulásunkat és politikai fejlődé­sünket. Időnként szórakozásunkról is gondoskodik. A kellemes klubszobában felszerelt televízió, rádió, lemezjátszó, s az itt meg­rendezett teadélutánok összekovácsolják az osztályközösségeket, és a szórakozás után még könnyebben megy a tanulás. Örömmel végezzük munkánkat iskolánkban, s most. hogy még nagyobb és szebb lett, jobb tanulással bizonyítjuk hálánkat kormányzatunknak. Regéczy Agnes III. A) osztályos tanuló GYORSASÁG nem BOSZORKÁNYSÁG gyón is lehetséges, hogy ő lesz ott Hónapokkal ezelőtt átjut­tatták a vöröskereszt ürügyén, ez mind feltételezhető. A vonat mosdófülkéjében is­mét megtisztálkodott, úgy, ahogy tudta, rendbeszedte magát. Már közel járt a vonat Budapesthez, s hevesen kalapálni kezdett a szíve, amikor a hatalmas csar­nokban kiszállt a gyorsból. Alig várta, hogy találkozzék végre a titokzatosságban rejtőző isme­rőssel, de nem ment be azon­nal az étterembe. Véglg-hosszig sétált az állomás peronján, ol­vasgatta a menetrendet. Embe­rek jöttek-mentek mellette cso­magjaikkal lökdösték. Mindany- nyiszor összerezzent. Egy ne­gyedóránál nem bírta tovább. Szeretett volna már mielőbb billenni a találkozón. Benyitott az étterembe. Majd kővé meredt Rose ült az asztalnál Megdörzsölte a szemét: igaz-e vagy csak mgbomlott idegei tré­fálnak vele? A lány bécsiszele­tet vagdosott apró darabokra. Lassan, időtöltésből evett Az utasítás szerint Horváthnak sem jobbra, sem balra nem nézve, oda kellett volna mennie hozzá, mint aki a feleségével találko­zik a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen. De képtelen volt erre. Nem tudott az ajtóból elmozdulni. Földbe gyökerezett a lába. Amikor Roset megpil­lantotta, csaknem felkiáltott meglepetésében. Rose! Ez nem igaz! A lány szeme haragos pil­lantást lövellt feléje, s az asz­talhoz kapott hirtelen, hogy a tányért vagy a virágvázát dobja Hórváth fejéhez. Inteti hogy tűnjön éli Behúzta mag» után az ajtót, megállt a folyosón. Csalódottan, kiábrándultán dőlt neki a fal­nak. Elhagyta minden ereje; két lépést nem bírt volna meg. tenni Nyílt az étterein ajtaja. Rose ment el mellette, magyarul szi­szegte: — ökör! Majdnem* pisztolyáért kapott, hogy a. lányt is leouffantsa. Bosszúsan követte a poggyász­megőrzőhöz. A pénztár ablaka előtt érte utoL — Hol jársz ilven sokáig, Zoltán? — formedt rá Rose, mint egy házsártos ifiú feleség, hogy a mellettük állók is hall­ják —, elmegy a vonatunk, és te még meg sem váltottad a jegyeket — Dolgom volt Ro ... Rózsika — dadogta sápadtan a pénztár­nál sorakozók enyhe derültsé­gére —, de máris intézkedeni — Köszönöm! A jegyeket megváltom én magam. Vedd ki a csomagokat Itt vannak a bárcák. Cip>eld csak te a förtel­mes festményeidet Az emberek, akik látták és hallották a jelenetet, azt hit­ték, hogy a szemüveges férfi vidéki állatorvos, akit kénye- kedve szerint dresszíroz csinos felesége. Kiváltotta a két hatalmas- bőröndöt és csodálkozva, még mindig bambán követte Roset a vágányok felé. A csarnokban Rose Horváth mellé lépett. — Fordulj meg és induljunk a kijárat felé, mintha most ér­keztünk volna... «Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents