Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-04 / 2. szám
i W«. famiär 1, esfltörfflfc Új, állandó kiállítást nyitnak meg tavasszal a kecskeméti múzeumban Axt hinné az ember, téli álmát alussza a havas csendbe burkolt Kecskeméti Katona József Múzeum. — Szó sincs róla — tiltakozik nevetve Horváth Attila igazgató —, az ásatások szünetelnek ugyan, de a már feltárt anyagok restaurálása, elrendezése hosz- szú, elmélyült munkát igényel. — Mondana néhány jelentős adatot az ásatások jellegéről, eredményeiről ? Számunkra minden apró tárgy, jelentéktelennek tűnő kődarab nagy fontossággal bírhat, mert belőlük következtethetünk az adott kor gazdasági, társadalmi, kulturális körülményeire. Érdekes települések nyomára bukkantunk ebben az évben. Kunszentmiklós és Szabadszállás határában kőkori, illetve kora-rézkori település-maradványok jelentkeztek. Ez azért is érdekes, mert ebből az időből viszonylag kevés lelet van a múzeum birtokában. Zsugorított csontvázas és hamvasztásos szkíta-kori sírokat találtunk Szabadszállás határában. A sírokat feltárva számos olyan nyomra bukkantunk, ami az őskor korábbi szakaszaira emlékeztet Ilyen például a testfestés. A szkíta-hatással egy időben jelent meg a Kárpátmedencében először korongon készült agyagedények és vaseszközök használata. Békés jellegű településre engednek következtetni a különböző használati tárgyak — mondja Horváth Attila, és felesége már mutatja is őket. Fenőkövek, vasárak, orsónehezékek tanúskodnak a békés jelleg mellett. Nemesvonalú urnák, tálak, bronzból készült karperecéit, fülbevalók — ebben a korban ritka bronzgyűrű —, üvegpasztából készült festett, színes gyöngyök. Ismeretlen rendeltetésű csiszolt kőlapok gazdagítják a gyűjteményt. rx^oooooooooooooooooooooooooooooooo Halló, itt... Furcsa jószág a telefon. Csak sajnos, kevesen tudják. Legtöbben, míg a hívott fel keresésére indulnak, érzéketlenül odacsapják a készülék mellé, és már meg is feledkeznek róla. Ez pedig baj. A telefonkagyló kényes is, meg vásott is. mint egy gonoszkodó, nyurga siheder. Egyik nap Marcsik Benő főkönyvelő kartárssal lett volna sürgős megbeszélni valóm. Felhívtam telefonon és egy Sárika nevezetű bűvös csipogás ígéretet tett, hogy azonnal hívja. Ügy látszik, még nem tanulmányozták kellő elmélyültség- gel a távbeszélő bonyolult lélektanát. mert a vonal túlsó végéről izgalmas, furcsa dolgokat közvetített a komisz készülék. — Halljátok, srácok, keresik a mi imádott, drága Benőnket — közölte kollegáival Sárika, és megzörgette Maresák kartárs ajtaját. — Bújj ki, Benő. hiányzol már megint valakinek. — Valami nő. mi. Sárika? — mennydörgőit egy érces bariton. Gondolom, jó kis cég lehet, ez a vén marha Benő pedig ájul- tan hull az első szólalva elé. ami az útjába akad. — Még a hangja sem jó neki — szögezte le Sárika. — Miért nem küldtétek a pokolba — elegyedett teleszájjal az eszmecserébe Maresák Benő —, hát hiába magyarázom nektek naponta százszor, nogy házon kívül vagyok, bárki keresne is’ Micsoda szemtelenség! Enni szeretnék végre, és most kezdjek el beszámíthatatlan öreglányokkal csicseregni. Hogy az ördög vinné el valamennyit — dünnyögött barátságtalanul. Behúztam a nyakam, várva a folytatást, amit majd a fülembe zúdít Tévedtem. Maresák, miután üdvözöltük egymást a lehető legudvariasabb modorában közölte: boldog, hogy hallhatja a hangomat, és micsoda mérhetetlen bánat gyötri a szívét amiért engem pár percig megvárakoztatott De mit csinálhat egy szegény ember, akinek annyi dolga van? — sóhajtott drámai hévvel. Tekintetem a készülékre tévedt És a kis fekete telefon cinkosan rámkacsintott Vadas Zsuzsa A késő avar-korból származó sírokat tártunk fel Kunadacson folytatja H. Tóth Elvira. — Bár a sírokat kirabolták — ami az avarkori társadalom belső ellentéteit bizonyítja —, mégis jelentős leletek kerültek napvi- világra. Szalkszentmárton határában kun településekre bukkantunk. melyek bőséges anyagot szolgáltattak a község középkori történetére vonatkozó embertani kutatásokhoz. — Szeretnénk hallani valamit a jövő évi tervekről, elgondolásokról is. — Elsősorban szeretnénk befejezni a szkíta temető teljes feltárását és természetesen elvégezzük a szükséges leletmentő ásatásokat az időközben felbukkanó új lelőhelyeken. Nagy ütemben megindult a háború során elpusztult régészeti gyűjtemény pótlása, helyrehozatala, és a friss leletek restaurálása. Ezekből állítjuk össze a tavasz- szal megnyitásra kerülő régészeti, néprajzi és város történeti kiállítás anyagát. Az ásatások eredményeiről, a feltárt anyagokról dokumentációs jellegű rövid kisfilmeket szeretnénk készíteniÁllandó tárlaitexe. lés biztosítását terveztük, magnetofon segítségével. Kunpeszé- ren és Szabadszálláson kis múzeumot létesítünk a község történetével kapcsolatos ásatási leletekből. Fárasztó és nagy kitartást követelő munka a régészeké, de nagyon sok szépséget rejt magában. A Kecskeméti Városi Tanács és a Szabadszállási Községi Tanács jelentős anyagi támogatást biztosított számunkra — mondotta búcsúzóul Horváth Attila —, de még többre lenne szükségünk ahhoz, hogy széleskörű tudományos kutatómunkával pótoljuk a meglevő hiányokat megyénk egykori történetéről. V. D. Ónodvári Miklós: A sárga dosszié 7. AZ OROSZLÁNBARLANGBAN Kömer ezredes sokáig úgy tett, mintha észre sem venné az előtte ülő férfit Nem vett róla tudomást: keresztülnézett rajta. Unatkozva, közömbösen. Mondhatni, mint amikor egy bútordarabot figyel meg az ember. Nagy véraláfutásos szeme volt. Zöld mint a macskának. A véraláfutások és az arc gyűrődései elárulták, hogy reggelig tartó lumpolás után ment be a hivatalba, s most amiatt bosz- szankodik, hogy nem hagyták aludni. Erőt vett magán, tekintetét mereven az orvosra szegezte. Horváth doktor összerezzent ettől a nézéstől, amely szinte perzselte, s az agyvelejéig hatolt. Megérezte, hogy az ezredes nagyon is tudatosan vizsgálja a fejebúbjától a talpáig. . S mereven néz a szemébe, mintha hipnotikus álmot kényszerítene rá. De ez csak egy oillanatig tartott. Időnként megint úgy tűnt, mintha csodálkoznék és csaknem meglepetve kérdezné tőle: »Kicsoda maga, s mit akar itt?.,.* Aztán megint keresz- tülnéz rajta, mint az ablaküvegen. Ilyenkor felengedett, megkönnyebbült egy kicsit hogy a következő pillanatban újra megbénítsa. a székhez szögezze Körner fürkésző tekintete. A macska játszik így az egérrel. Üfa boar Mrdért iateégjták hozzá, 9 felelnie kell. Most képtelen volna erre. Keserves állapotban ébredt, iszonyatosan zúgott a feje. Égett, sajgort az ütés helye, egész teste össze törődött, mintha reggeltől estig fogaskerekek között őrlődött volna. De a legjobban mégis a feje fájt, még a haja is fájt és külön-külön minden csontja. Iparkodott gondolatait rendezni, valahogy egységes rendbe sorakoztatni, és ha az ezredes meg nem zavarja, visszaemlékezni az eseményekre. A támadó semmi esetre nem azonos az ezredessel. Az magas, barna férfi volt, erre még jól emlékszik, a többire homályosan. Gyötörte a kérdés: kik voltak, hányán voltak tulajdonképpen, s mit akarnak tőle? Akárhogy iparkodott a dolgok közötti összefüggésekre rájönni, nem sikerült. Lázasan zúgó agyán őrült iramban futkostak az emlékek: még egyszer a láger, odahaza a börtön, a börtönbeli ismerősök, a jó szívű fogházőr, aki egyszer megkínálta cigarettával... Aztán átugrott néhány esztendőt. Elza,. Helmut doktor, s a fiatal öngyilkosjelölt jutott eszébe. — Ezzel a lánnyal történt valami? Valóban: nem tudom, ml lett vele? Az ezredes macskaszeme észrevette ezt a vergődést, s szinte elszórakoztatta. Lassan, apróléke« mozdulatokkal cigarettára gyújtott, úgy tűnt, nagy gyönyör i*«-5-ét leli b»»ne. Kényelmese« béka dőli karossaéfcén. Délibáb minden mennyiségben Magyar filmsxatíra AAolnár Károly, Kardos Fe- » * 1 renc és Szabó István forgatókönyve rengeteg lehetőséget rejt magában. A történet főhőse Angyal András budapesti könyvelő, aki a „nagy példakép”, a híres betyár, Angyal Bandi kultuszát ápolgatva azért dolgozik a hét hat napján, hogy a hetediken amúgy istenigazából síris számos olyan jó jelenet van-, mint a söröskocsi megjelenése, a hortobágyi csárda gyors „át- lényegülése”, Edda elrablása, és így tovább. Kár, hogy a rendezés a kezdeti jó ritmust nem tudja fokozni, sőt megtartani sem, így a közepétől kezdve bizony helyenként vontatottá válik a film. A film egyik mulatságos Menet« va vigadhasson a Búsuló Kanászban. És ehhez a hőshöz képzeljenek el egy külföldi társaságot, amely egyik nyugati metropolis neonfényben úszó „Li grond kanasz du busulo” elnevezésű mulatójának hatására luxusautóira pattan, hogy „originär élvezhesse az ott megízlelt délibábos romantikát. Színe tár Miklós rendező bőségesen kiaknázza a forgató- könyvben rejlő lehetőségeket. Különösen a film első része ka- rikiroz kitűnően. Angyal Bandi nagy mulatósa, a nyugati „magyar bár” millió ötlete, a milliomos társaság bemutatása nagyon jó. Sajnos, a film ezt az ötletszintet nem bírja mindvégig tartani, bár a későbbiekben Angyal Bandi szerepében Agárdi Gábort látjuk. <5 is különösen a film első részében kitűnő, ahol lehetősége nyűik jó alakításra. A kilenc férjei elfogyasztott nyugati dámát Váradi Hédi kelti életre. Első filmfőszerepében bebizonyítja, hogy a kamera előtt is olyan jó színésznő, mint a színpadon, A szerep külön érdekessége, hogy mindvégig „halandzsa”-nyelven beszél. A két központi figura mellett viszontlátjuk Sennyei Verát, Kovács Károlyt, Schubert Évát és Szendrő Józsefet a külföldi milliomosok, Bessenyei Ferencet a hortobágyi csárda üzemvezetője, Kálmán Györgyöt a tolmács szerepében. s valahányszor szippantott az illatos cigarettából, áhitatosan, szabályos karikákban engedte ki a tüdejét átjáró füstöt Felállt végigsétált a szobán, kinézett az ablakon. Idegtépő volt ez. Horváth kábán figyelte minden mozdulatát s amíg az ezredes az ablaknál állt megpróbálta szemügyre venni a szobát, amelybe bekísérték. Nem mondhatni, hogy tágas, de jól felszerelt Iroda: az egyik oldalon hosszú könyvszekrény, mellette bordó bársonyfüggöny takarta a falat Ugyanitt kerekekkel felszerelt bárszekrény állt, a másik sarokban acélszürke, fedett páncélkassza. Félénken hordozta körül tekintetét a szobán. Ösztönösen valami kin- zószerszámot keresett Végül is az íróasztalon heverő sárga dossziénál állapodott meg. Amikor a szobába lépett, az ezredes a dosszié fölé hajolva az iratokat tanulmányozta... A dosz- szié mellett ezüst cigarettatárca feküdt. Nagyon kívánta a cigarettát. Kömer még mindig az ablaknál állt Az orvos gondolatai ismét az aktacsomóhoz futották vissza. Megérezte, hogy valami összefüggés van az ő látogatása és az asztalon heverő sárga dosszié tartalma között... De mi ez az összefüegés? — Vajon mi áll rólam az iratokban? Töprengéséből az ezredes riasztotta ki. — Gyújtson rá, kérem. Abból a tárcából! Mohón kapott az asztalon heverő ezüstcigarettatárcáért, de ekkor az ezredes, anélkül hogy megfordult volna, rákiáltott: — Stop! Az orvos félhavia+ott idegeiig SS Ottál §ok volt összerezzent, csaknem leesett a székről. keze lehanyatlott és úgy nézett az ezredesre, mint a csínytevésen rajtakapott gyerek. Kömer végre megfordult, A szemébe nézett — ön tehát orvos? — Igen. — Yes. Az ezredes az íróasztalhoz lépett és fellapozta a dossziét — Született 1919. július 23-án Budapesten — sorolta, miközben fürkésző pillantásokat vetett az orvosra. — Igen. Gépiesen felelt minden kérdésre. Eszébe sem jutott, hogy tiltakozzék. Az ezredes új cigarettára gyújtott, tovább tanulmányoz!.? a feljegyzéseket, Horváth el- ámult. — Kik ezek? Mit tudnak meg rólam? A következő pillanatban választ kaoott erre a kérdésre. — Mondja, mi történt Magyarországon azzal a kislánnyal? Mintha leforrázták volna. Érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Féktelen élniakarással e határozta, hogy körme szakadtáig tagad. — Nem tudok semmilyen kislányról. azt sem tudom, kiró' beszél ön. Kömer gúnyosan felnevetett. — Dehogynem! Sokkal jobban tudja, mint én. Aki miatt Magyarországon háromévi bor-' tönt kapott... Meghalt, ugye? Ez a határozott kijelentés megtántorította. Akarata ellenére is elszólta magát: — Nem nálam halt meg. Ké-. sőbb, a kórházban .., “ Igen. Ezt nem tudtam —■ ismerte el mosolyogva az ezre des, (JVrfytatJut?
