Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-05 / 286. szám

1961. december 5. kedd 3. oldal Maria Fortusz ix. Gondolom, olvasóim fülének nem idegen e név. Hallásakor a nemrégen bemutatott Álba Regia című magyar film kockái elevenednek meg. Újságjaink sokat foglalkoztak a film kap­csán Maria Fortusz személyé- val, ő volt ugyanis 1914—45 te­lén, Székesfehérvár felszabadí­tása idején a város katonai pa­rancsnoka. Mint ismeretes, a németek egy időre visszafoglal­ták a várost. Maria Fortusz őr­nagy egy felderítő rádiós kato­nát — Lídia Martiscsenkót — helyezett el dr. Homyánszki Károly orvos lakásán, aki on­nan értékes hírszerző adatokat juttatott a szovjet csapatokhoz. Ez a merész vállalkozás teljes mértékben sikerült. A történet szereplői túlélték a háborút. Lidia Martiscsenko rádiós a szovjet hadsereg kitüntetései mellett magyar kormánykitün­tetés birtokosa. Dr. Homyánszki Károlyt is megbecsülés övezi tettéért. Maria Fortusz pedig? Itt ülök mellette a moszkvai Barátság Házában. Nézem a ke­zét, keresem benne a kemény, harcos kezét. A kéz nyugodtan pihen az asztalon, kicsiny és puha, selymes simogató anyai' kéz. De tudom, hogy e kézben már 1917-ben puska és golyó­szóró feszült, a forradalom vé­delmében sokszor húzta meg a ravaszt. Élete folyásáról így beszél: — A magyar néppel sokszor kerültem közvetlen kapcsolat­ba. 1936-ban mint önkéntes szovjet katona mentem Spanyol- országba, hogy a köztársaságot védelmezzem. Abban a nemzet­közi brigádban harcoltam, amelynek parancsnoka a ma­gyar Lukács tábornok volt, akit sokan Zalka Máténak ismernek. Együtt harcoltam sok-sok ma­gyar önkéntessel a spanyol nép szabadságáért. Ott voltam ak­kor, amikor harc közben Zalka Máté elesett, Emlékét, amigélek, megőrzőm. — A fegyvert ezután sem en­gedtem ki a kezemből. Amikor a II. világháború kitört és a fasiszták rárohantak hazánkra újra csatasorba álltam. Éveken keresztül mint partizán harcol­tam hazám felszabadításáért, amikor ez megtörtént akkor mint a szovjet hadsereg tisztje küzdöttem Bulgária, Románia, majd pedig Magyarország fel­szabadításáért. így jutottam el Székesfehérvárra, amelynek ab­ban a nagyon nehéz napokban én voltam a városparancsnoka. Megkérdeztem, most mivel foglalkozik? Elmosolyodott. — Magam is nehezen tudom beleélni magamat, hogy nyug­díjas vagyok. Az igazi nagy harcok ideje számomra befeje­ződött. Mit csinálhat egy nyu­galomba vonult katona? Most új területen, új harcmezőkön küzdők, de nem élesre töltött fegyverrel, hanem a barátság mezején a szeretet fegyverével a népek közötti barátságot ápo­lom. Ahová eljutottam eddig, vagy ahová még életem során eljutok, mindenütt a barátság eszméjét hirdetem. Ez az én élethivatásom. Törékenynek látszó asszony, mégis mennyi erő van benne! Megtudom tőle, hogy két ba­ráti társaságban végez társadal­mi munkát. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság és a Szovjet— Francia Baráti Társaság elnök­ségi tagja. Ez év tavaszán járt Magyarországon, a magyar kor­mány vendégeként. Szenvedé­lyesen érdekli minden, ami Ma­gyarországon történik. Sok is­merőssel, baráttal levelez. Ne­kem is száz kérdésre kellett választ adnom. — Most egy magyar interna­cionalista. Pozsonyi Ferenc éle­tével, hősi halálával foglalko­zom a Történelemtudományi Intézet megbízásából. Pozsonyi Ferenc 1917-ben mint magyar hadifogoly részt vett a forra­dalom kivívásában. Harc köz­ben esett el. Róla írok megem­lékezést. Szabad időmben pe­dig rendszeresen levelezek. Sok magyar barátomtól kapok leve­let, s mindegyikre válaszolok. Búcsúzunk. Keményen meg­fogja a kezemet. Ez már a har­cos kézfogása volt. Megkért, ad­jam át magyarországi ismerő­seinek üdvözletét, üzenetét: épít­sük még erősebbé a népeink közötti barátságot. Erre emeltük búcsúpoharun­kat! Mezei István (Folytatjuk.) Megérdemlik "A mezőgazdasági szaktanács- fedő és bemutató üzemek meg­szervezésében végzett jó mun­káért a járási és városi megbí­zott propagandisták közül az alábbiakat tiszteletdíjjal jutal­mazták: Bartha Imre, a bajai járás üzemgazdásza, Huri Béla, a Kis­kunhalasi Járási Tanács főállat­tenyésztője, Jäger Mátyás, a Kiskőrösi Járási Tanács főag- ronómusa, Laki Béla, a kecs­keméti járás üzemgazdásza, Gál József Kecskemét város és Ju­hász Dezső Kiskunhalas város íőagronómusa. a tiszteletdíjat Az említett járások és városok bemutató és szaktanácsadó üze­mei különösen szép munkát vé­geztek. Kiskunhalason például csupán a tangazdaság több mint 10 alkalommal tartott bemuta­tót, az itteni állami gazdaság pedig a sertéstenyésztésről és hizlalásról, valamint baromfine­velésről 60 szövetkezeti gazda részére tartott ismertetést. A kiskőrösi járásban a Csengődi Állami Gazdaság és több, spe­ciális feladattal ellátott terme­lőszövetkezet működik igen eredményesen bemutató illetve szaktanácsadó üzemként Furcsa tréfa Az üzemi szarkák egyik válfajáról lesz szó. mégpe­dig azokról, akik nem tart­ják tiszteletben munkatár­saik becsületes -munkával megszerzett keresetét. Az elmúlt hetekben a Ba­jai Ruhaüzemben V. J. eltu­lajdonította egyik munkatár­sának fizetési előlegét oly módon, hogy megőrzésre át­vette, mivel munkatársnőjé­nek nem volt táskája. Ez­után azt állította, hogy a pénzt tőle ellopták. Később kiderült, hogy nem lopták el, csupán annyi történt, hogy a pénzt lakásán elrej­tette. A gyár vezetősége meg­kérdezte a megtévedt lány­tól, miért cselekedett így? Érdemleges választ nem adott, de nem is adhatott, mivel átlagos keresete ha­vi 1100 forint, s keresetét teljesen magára költötte, di­vatosan öltözhetett. A dol­gozók jogos kívánságának megfelelően a gyár vezető­sége V. J-t eltanácsolta a gyárból. Ettől jóval enyhébb, de mindenesetre elgondolkoztató furcsa dolog történt B. I-né- vel, aki az üzemi ebédlőben egy általa ismeretlen mun­katársnőjével szemben meg­engedte magának azt a „tré­fát”, hogy engedély nélkül magához vegye annak pénz­tárcáját. A kárvallott, ami­kor ebédjegyet akart válta­ni, akkor jött rá a „tréfára”. B. I-né látta munkatársnője kétségbeesett arcát, gondter­helt homlokát, s ennek elle­nére csak jóval később ad­ta vissza a pénztárcáját e szavak kíséretében: „Csu­pán meg akartam tréfálni.” Ezért a rosszul sikerült tré­fáért a gyár vezetősége írás­beli figyelmeztetésben ré­szesítette. Mire tanít e két példa? Bármilyen ritkák az előb­bi esetek, a kárvallottaknak is meg kell szívlelni azt az útmutatást, hogy nagyobb gondot fordítsanak értéktár­gyaik megőrzésére. Eddig is sok kellemetlenséget okozott, de ezután is okozhat a mun­kaasztalon hagyott fizetés, a hanyagul kötényzsebbe gyűrt százforintos. A szarkáknak pedig tudomásul kell venni, hogy aki letér a becsület út­járól, az előbb-utóbb ráfizet. A „tréfacsinálóknak” pedig meg kell érten Lök: más pén­zével nem lehet játszani. Tan Sándor TÉLAPÓ Ma este — mint minden évben — is­mét eljön. Télapó. Gyerekek ezrei vár­ják szorongva, kí­váncsian■ vajon a virgács, vagy a fi­nom édességek fog- lo.lnak-e el nagyobb helyet az ablakba készített cipőcskék- ben? /I legutóbb érke­zett jelentések sze­rint Télapó az el­múlt esztendőt szi­gorú takarékosság­ban, s tengernyi sok, szorgalmas munka közepette élte le, úgy hogy gazdag­sága szinte meghá­romszorozódott. Így azután két hét óla egyebet sem csinál, csak hordja a taka­rékból a pénzét a boltokba, onnan meg szatyrokban, táskákban, kosarak­ban — néha lopa­kodva — viszi haza a tengernyi ajándék­nak valót: csokit, cukrot, játékokat. Közben be-bekuk- kant az óvoda, meg a füstölgő kéményű házikók ablakán, hogy ellenőrizze: megérdemlik-e mindezt azok, akik­nek szánta? Gyerkek! A mai napon utoljára kuk­kant be hozzátok a Télapó, s ez az utol­só ellenőrzés még sorsdöntő lehet!... Gyorsan helyrehoz­ni hát mindent, ne­hogy virgács csúfít­sa reggelre az ab­lakba rakott kisci- pőket...! Teljes kényelem Napokban adták át rendelte- • tésének az újjáalakított, kibőví­> tett bajai járási szociális ott­> hont Bácsborsódon. A félmillió ü táptakarmányok etetésének eredményei Három termelőszövetkezetben megvizsgáltuk: hogyan haszno­sítják a táptakarmányokat az Sommer János főagronómus is megelégedetten nyilatkozik: Mázsás hízók — forintos költséggel történt át­alakítás után a szociális otthon százszemélyes lett. Az állam a dolgozóknak tel­jes kényelmet nyújt Négyágyas szobákban laknak. A társalgó­ban rádió és televízió szórakoz­tatja őket. A mosdókban, für­dőszobákban hideg és meleg fo­lyóvíz áll rendelkezésükre. Az átalakítás során felszerelték a szociális otthont korszerű mo­sodával is. állattenyésztésben, s felhaszná­lásuk révén milyen eredménye­ket értek el. A napi súlygyarapodás: 82 deka A garai Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnöke. Csík Mihály, a következőket mondja: — A tápokat egyelőre csak a süldő, a hízó sertések és a ba­romfiak takarmányozására hasz­náljuk. Tavasszal kezdtük el a tápokkal való etetést, mégpe­dig a süldőknél. Kísérletképpen hetvenet állítottunk be, átlag 60 kilós súllyal. A sertések súlya 80 nap alatt megkétszereződött. Ezt az eredményt a hagyomá­nyos abrakkal nem értük vol­na el. Következő beállításunk még jobb eredményt hozott: az egy sertésre jutó napi súlygyarapo­dás 82 deka volt. Pedig a tápot nem tisztán, hanem keverve etettük. Nem kis eredményekkel di­csekedhet a csátaliai Üj Ta­vasz Termelőszövetkezet sem. 9 hónapos korban — ötven süldőből álló falka hizlalását kezdtük el tápok ete­tésével márciusban. Kilenc hó­napos korában mindegyik el­érte a száz kilót. Pedig igen nehezen szokták meg a tápta­karmányokat. s azok eleinte nem is fogtak rajtuk. Később azon­ban rájöttünk, hogy jobb, ha már a választási kortól kezdve etetjük táppal a sertéseket. Ez­által napi egykilós súlygyara­podást értünk el. A táppal jelenleg 150 hízót, s több mint 500 süldőt takarmá- nyozunk. Exportképes sertések A dusnoki Muskás-Paraszt Szövetség Termelőszövetkezet­ből arról kaptunk hírt, hogy nemrég szállítottak el 145 hí­zott sertést, amelyek — a táp­takarmánnyal történt hizlalás­nak köszönhetően — 9 hónapos korukban átlag 115 kilót nyom­tak. A. sertések egyébként saját nevelésűek voltak, s közülük száz felelt meg az export-köve­telményeknek. II. D. ^0^/W\AA/S/WS/WWS/WVV Növényvédelmi útmutató A Mezőgazdasági Kiadó nem­rég jelentette meg Szőllősi De­zső szerkesztésében a Növény- védelmi Ütmutató-t. A könyv­ben a Növényvédelmi Szolgálat szakembereinek munkaközössé­ge — a leglényegesebb tudniva­lókra Szorítkozva — ismerteti a legfontosabb kártevőket, a véde­kezés bevált nagyüzemi módsze­reit, a növényvédelmi munkák szervezését, a kártevők előrejel­zését, a zárlati (karantén) kár­tevőkre vonatkozó rendelkezése­ket és a növényvédelem gépi berendezéseit. A könyv nagy segítséget ad ahhoz, hogy a szocialista nagy­üzemek, a termelőszövetkezetek dolgozói minél eredményeseb­ben bekapcsolódhassanak a nö­vényvédelmi munkába.

Next

/
Thumbnails
Contents