Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-30 / 306. szám
Télen is mozgalmas az élet a közösben Tél van, december Az egyénileg gazdálkodó paraszt azelőtt ilyenkor már magára húzta a tavaszig tartó „pihenő köntösét”, s a nádfedeles, vagy cseréptetős házában odaült a búboskemence mellé. Melengette az egész éven át megfáradt tagjait, s csak akkor hagyta el a szobát, ha a szomszéd, a sógor, vagy a koma kóstolóra hívta, vagy az otthoni kis „háztáji gazdasága” munkát kívánt tőle. Ez volt régen... Ma azonban, ahogy járjuk a megyét, s bekukkantunk a közös gazdaságokba, valami újnak, eddig kevésbé tapasztalt lendületnek lehetünk a tanúi. Hiába jött el a tél, a december. — nem ülnék tétlenül a szövetkezetek gazdái. Hogy mennyire így van, a találomra kiválasztott kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben látottak is bizonyítják. Nagyarányú építkezés Margitka A határjáráshoz Szabó Margit, a kertészeti agronómus ajánlkozik kísérőnek. Csinos, fekete kislány, s nem lehet a szavába vágni egész úton. Beszél a közös eredményekről, a munkáról, a szövetkezeti gazdák egymáshoz való viszonyáról, de különösképpen övéiről, a kertészet dolgozóiról. Sok-sok szeretettel, büszkeséggel sorolja eredményeiket, lelkesen részletezi tevékenységüket. Huncutkásan neveit: — Ezért is kísértem el magukat. Nehogy kimaradjanak a riportból a simító asszonyok, akik tavasztól őszig művelték a dohányt a földeken. Margitkát — bár még fiatal — régi szakemberként emlegetik. Másutt végezte el a mező- gazdasági technikumot, de dolgozni hazajött Kiskunfélegyházára. Három éve gazdája ő is a szövetkezetnek. Szeretik és ő Is megbecsüli társait. — Nem bánta meg, hogy Itt vállalt munkát? A most épülő szélcsatomás végre a kors: Mit uiságoJh atnának a központi irodában a legnagyobb örömmel, ha nem azt, hogy egy- növekszik, gyarapodik a szövetkezet? ■— Szó sincs róla. Olyan munkát végzek, amit szeretek. Képezem magam tovább, gyarapítóm ismereteimet. Itthon vagyok az enyéim között, és hát... az anyagiakat illetően sem panasz- kodhatom, havonta kétezer íoTalálóan mondják, hogy lassan úgy fest majd központi majorjuk, akár egy falu. S már sorolják is, hogy mi épült ebben az évben. Először is a két 120 férőhelyes sertéshizlalda, s ugyancsak annyi, ugyanolyan nagy sertésfiaztató. Az építési költségek negyedrészét saját erőből fedezték. A szabadtartásos istállót teljesen saját erőből építették, s ugyanígy készült a környék legszebb — majdnem 300 ezer forintot érő — 40 vago- nos magtárja is, valamint egy nyolcvagonos góré (tele van kukoricával). és most építik az ácsok a másik, húszvagonos, szélcsatomás gőrét. Befejezték az egyik 50 férőhelyes növen- dékmarha-istálló építését is. Még egyet létrehoznak. Évről évre gyarapszik a 4700 doskodnak. rint körül keresek. Simítják a dohányt Vidám énékszó hallatszik a szövetkezet kultúrterméből. Hosszú asztalok mellett vagy húsz lány és asszony hajladozik. A dohánylevelet válogatják, simítják és bálázzák. Egyik asz- szony nevetve meséli, hogy tán még menyasszony korukban sem látogatták meg őket annyiszor a férfiak, mint most. Természetesen a dohányosok szaladnák be gyakran, ha erre visz útjuk — egy szivarcsavarásra... A Vörös Csillagban ebben az évben 20 holdon termeltek szabolcsi és ugyanekkora területen hevesi dohányt. Az utóbbit — mintegy 750 mázsát — zöld állapotban adták át a beváltónak. Tanulmányozzák a szakkönyveket Bálint Mihályné, az egyik legfürgébb kezű asszony, naponta több mint 30 kilogramm dohánylevélen végzi el a simítást. A szövetkezetben nincs hiány a mezőgazdasági szakkönyvekből. A központban mintegy 250 kötetes, kizárólag mezőgazdasági szakkönyveket tartalmazó könyvtár áll a szövetkezet gazdáinak rendelkezésére. Szabad idejükben többen olvassák e könyveket. Még a hatvan év körüli Kurucz Józsi bácsi is rendszeresen kölcsönöz belőlük. A képünkön látható Bánki Horváth Ferenc növénytermesztő és Szabó Margit kertészeti agvonómus úgyszólván naponta Most a szabolcsi válogatásán van a sor. Gál Pál, a dohánybeváltó alkalmazottja ügyel a munkára, mert a termés java része Hollandiába kerül. — Nagyon bevált ez a fajta — mondja, — keresett exportcikk. Előnyös dohányt termeszteniök szövetkezeteinknek. Különösen most, hogy rendezték a dohányárakat. Amint halljuk, jövőre már 50 holdon foglalkozik a közös gazdaság a füstölni való termesztésével — mivel az idén is hatezer forint körül lett holdanként a haszon. Jelentős a természetbeni juttatás is. A hevesi zölddohányért 120 ezer darab cigarettát kaptak. Gyorsan sokasodnak a dohánybálák. Huszonöt-harminc mázsát szállítanak egyszerre az átvevő-helyre. A szállítást férfiak végzik, s az asszonyok évőd- ve kiabálnak utánuk: — Aztán ne-'-ny elszívják "bújja- a könyveket. kendtek, út.kü/.ben! Akik hajnali háromkor kelnek i H. Szabó Imre és kedvence — Kati. A szövetkezet tehenészeihez igyekszünk Héjjá István állattenyésztési agronómussal. Útközben elmondja, hogy 79 fejőstehenüket hat tehenész gondozza, de rájuk bízták a 18 vemhes üszőt és a 20 darab hízómarhát is, amelyeket szintén ebben az istállórészben tartanak. Elsőnek a nagy tisztaság ragadja meg figyelmünket az istállóban. Éppen etetnek a tehenészek. Egy-egy tehén napi fejadagja: 30—35 kilogramm nedvdús takarmány, majdnem másfél kilogramm abrak és 4 kilogramm széna. A tehenészeknek ilyenkor nincs megállásuk, — az állatok, ha evésről van sző, nagyon türelmetlenek. Héjjá elvtárs az egyik tehenészre mutat: — H. Szabó Imre bácsi, a legjobb tehenészünk. Mindig példásan ápolja a teheneit. Nézze, most is simogatja — a Katit. Ezt szereti a legjobban. Megérdemli, hogy lefényképezzék. Imre bácsin kívül természetesen többen vannak, akik jól dolgoznak. Mindenki persze nem kerülhet a fényképre, de a nevüket azért meg kell említenünk. Itt van például a fiatal Barcsa István, vagy Szemerédi László, akik hasonlóképpen becsülettél gondozzák a rájuk bízott állatokat. Nem maradhat 3d a névsorból Juhász Józsefné sem, aki az itatásos borjú nevelőben dolgozik. Ebben az évben 70 fiatal állatot gondozott Nem könnyű a munkájuk. Hajnali háromkor kelnek, hogy időben végezhessenek a fejőssel. Addig azonban kihordják a trágyát ég takarmányozniok la kell. Naponta 500 liter tejet szállítanák a városba. Az istállóátlag 6—7 liter. A fejest kézzel végzik, de már tervezik, hogy gépesítik ezt a munkát. A fejéssel egyébként nem fejeződött be a tehenészek napi tevékenysége. Jön az itatás, az Képünkön Fodor Mária, a tej* ház kezelője fölözi a tejet állatápolás, s mindez hosszú időé vesz igénybe, hiszen mindegyikükre 13 tehén jut. Reggél hét óra tájban, arnikot mi, városi emberek ébredezünk* már elcsendesedik az istálló. Csak a napos marad a tehenek körül, hogy felügyeljen rájuk; A zárszámadásra készülnek A könyvelőket az irodában készítik élő. nagy munkában találjuk. Mos- Bátőczki Lászlóné főkönyvelő^ tanában gyakran előfordul, hogy Pázsit Júlia anyagkönyvelő, Bá- a szokásos munkaidő után sem lint Margit adminisztrátor lát- mehetnek haza. A zárszámadást ható munka közben. Ahogy rendezgetem jegyzeteimet és nézem a pillanatfelvá-' teleket, jóleső érzések támadnak bennem. Újra magam előtt látom azokat az embereket, akikkel 4 szövetkezetben találkoztam, beszélgettem. Parasztemberek, de már nem a régi értelemben. Valamikor nem is olyan régen, ilyentájt magukba zárkóztak, s élték egyhangú életüket. S most? Ugyanazon a földön fáradhatatlanul tevékenykednek. Szocializmust építő társadalmunk parasztjai ők — szövetkezeti gazdák, akik tudják, hogy nem lehet megállni közős útjukon. Ez az állandó, célratörő előrehaladás boldogulásuk záloga. Márkus János—Pásztor Zoltán góréból nézve került lencse- terű magtár. holdas szövetkezet állatállománya, amelynek megfelelő férőhelyéről, valamint az állattenyésztéshez szükséges gazdasági épületekről előreláthatóan gondoskodnak.
