Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-29 / 305. szám

1961. december 29, péntek S. oldal A síkos utak miatt nagy a balesetveszély Figyelmeztessék a gondatlan házkezeldket KPM Báes-Kiskun megyei Közúti Igazgatóságának csütör­töki jelentése szerint a jeges, síkos országutak salakkal és ho­mokkal való szórása továbbra is tervszerűen folyik. A munkát a kedvezőtlen idő­járás több helyen nehezíti. Kis­kunhalas környékén az esőzés következtében a szóróanyag rá­fagyott az utakra, ezért a sala- kózást és a homokozást három óránként meg kellett ismételni. Az Időjárás viszontagságai el­lenére az útőrök mindent meg­tesznek a biztonságos közleke­dés érdekében. Gépeikkel rend­szeresen szórják a homokot, s először a kanyarokban és az emelkedőkben szüntetik meg a síkosságot. Erre a célra jelen­leg több ezer köbméter anyag áll rendelkezésre, melyet „Für­ge” típusú kerti traktorokkal és tehergépkocsikkal szállítanak a kijelölt útszakaszokra. A járművezetőknek a baleset elkerülése végett fokozott óva­JOCOOOCXXJOOCOOOOOOOOOCÖOOOOOOOOOOOO AZ ELSŐK KÖZÖTT tossággal kel! közlekedniük. Er­re figyelmeztet a Kiskunfélegy­háza határában gyorshajtás miatt történt gépkocsi-baleset is. Papp Géza CB—05-62. rend­számú személyautójával a megengedettnél háromszor nagyobb sebességgel haladt, s ennek következtében tér nak rohant Katona Lajost, az autó egyik utasát, fejsérüléssel és csonttö­réssel szállították a megyei kór­házba. A vezető ellen — aki nem tartotta be a 15 kilométe­res sebességet — bűnvádi eljá­rás indult élet és testi épség veszélyeztetése miatt. De nemcsak az országutakon a városok belterületén is szükség van a baleset meg­előzésére. Sok helyen mégis elmulasztják a csúszós jár­dákat, átkelő útszakaszokat homokkal vagy salakkal be­szórni. Nem kivétel ez alól a hanyag­ság alól több üzletvezető és bolttulajdonos sem. Ezért a já­rókelők érdekében is azt java­soljuk, hogy a rendőrség a gondatlan házfelügvelőket, há­zigazdákat és mindazokat, akik nem tesznek el eset ennek a kö­telességnek, erélyesen figyel­meztesse. K. A. Több a húsa a szárnynélküli csirkéknek Egy német baromfitenyésztő szaklapban beszámoló jelent meg arról, hogy egyes japán tudósok olykor csirkék nevelé­sével kísérleteznek, amelyeknek . , _ . , „ . sebészi beavatkozással eltávolí­Vidám, barátságos asszony T. Nagy Jozsefné, a Bajai Ruha- tották a szarrlvait. üzem dolgozója, aki Kapitány Lászlóné szalagjában az elsők a megcsonkított csirkék a be- között nyerte el a Kiváló dolgozó oklevelet és a jelvényt. avatkozás után egy darabig nor­A kétcsaládos édesanya hét éve hajtja:9 Tadnlk^aTövekLié^en! leTo' detben az ujja-bevarro reszorton dolgozott, három éve pedig hét után sülvuk már 10 száza_ gallérozó. Teljesítménye 120 százalék. Nagyon szereti az üzemet j£kka] haladja meg amazokét. és azt mondja, hogy innen megy nyugdíjba. Különösen a csirkék melle vá­pása* or Zoltán felvétele I lik jóval húsosabbá. AZ ISMERETLEN IZLAND Laxnessnél harcos életét, kommunista meg­győződését tükrözik. Laxnesst szereti népe, s a mai skandináv regényirodalom legkimagaslóbb alakjának tart­ják. Nem egy könyve magyar fordításban is megjelent, s nagy sikert aratott, mint a Függet­len emberek, amelyben az észa­ki vidékek parasztságának ke­mény és reménytelen független­ségi harcát ábrázolja a század- fordulón és az első világháború idején. Ennek a regénynek a hősnője a világirodalom egyik legszebb nőalakja. Az ugyan­csak magyarul megjelent „Atom. stödin” vagy „Északi lánv” című művében a sziget dolgozó népét, fáradt, egyszerű, szürke, de igaz embereket, kommunistákat áb­rázol. akik a pártban találják meg életük értelmét. — Örülök, hogy végre eg5 magyar nőt is megismerhetek — kezdte a beszélgetést — Halldoi Kiljan Laxness, Izland Nem­zetközi Békedíjas és Nobel-dí- jas írója. Alighogy beléptem érdekes növényekkel teli, furcsa alakú dolgozószobájába, rögtön itallal kínált, jeges holland pálinká­val és citrommal ízesített gin­nel koccintottunk. — Ma éppen pihentem, mos­tanában újra sokat dolgozom — kezdte kicsit törődötten a be­szélgetést az 58 éves író. Elné­zést kért, amiért vastag puló­verban fogadott, s miközben be­szélt, hosszú pipát szívott. Sze­me a szoba homályából is épp­úgy világított elő, mint a rejtett kapu kis nyílásán, ahol először megláttam, amikor kinézett csengetésünkre. Óvatos ember­nek tűnt, s időközben, míg nála voltunk, elárulta, hogy kivétele­sen teljesen egyedül van ott­hon, s házát köröskörül csupán lávahegyek koszorúzzák. Félelmet és tiszteletet paran­csoló vidék volt a környék, s amíg házáig értünk, szorongás költözött belém, mint általában akkor szokott, ha az ember tud- jía, hogy valaki rendkívülivel találkozik. S Laxnesst a sziget lakói annak tartják. De mind­az, amit a házához vezető úton éreztem, mellette, a hangját hallva feloldódott, eltűnt, s úgy éreztem, mintha régi. kedves is­merősömhöz látogattam volna. „Érdekel hazáin, s a magyar nép“ — Szeretnék egyszer Magvar- országra is eljutni. Érdekel a Petőfivel barátkozik S miközben — ismerve az írót — ott ülök világos faburkolaté szobájában, s fejem fölöst az óriás vik'nehajó modemében gyönyörködöm, amint a szoba közepébe lóg, mögötte a meny- nyezetig érő polcokon könyvek tornyait láttam. S az író észre­vette tekintetemet. Felállt, mo­solyogva indult könvvei felé. majd odahívott. S ekkor vala­honnan a magasból kiemelt né­hányat és felém nyúitotta. Pe­tőfivel. Arannyal. Adyval. Mó- riczcal találkoztam nála angol és német fordításban .., S akkor méginkább megértet­tem, nem véletlen, hogy olyan meleg rokonszenvvel emlegette népünket. Gulvás Anita (Folytatjuk.) Ahol hálóval fogják a nyulat A vadászszezon kellős köze­vén a félegyházi Petőfi Vadász társaság tag iái letették a vaskát Nem azért, mintha elhagyta vol­na őket a vadászszenvedélyük. Egészen más oka van a „tűz­szünetnek" amely addig fog tar­tani, amíg eleget nem tesznek az állam iránti kötelezettségnek. Ez a kötelezettség nem kicsi Azt vállalták, hogy 1500 élő vad­nyidat és 500 élő fogoly-mada­rat fognak. Aki látott már tapsi- 'ülést futni árkon-hokron át, az •udja, milyen nagy feladatot vállaltak marikra. könnyebben bánnának el velük wskával. Űaulá+*'rik. hogy a vállalást mégis teljesítik, mert már ezer körül van. az elfogott nyúlok száma. Az élő vadat külföldre expor­tálják, a nyűiért 95, a fogolyért 15 forintot fizet darabonként a MAVAD. Amelyik nyúl „nem érti meg’' ■•leven elfooatásának nagy nép- -azdasáffi ielentőségét, nem akar a kifeszített hálóba belegaba­lyodni, nem akar külföldre „disz-i szidálni”, nagyon megbMja maid, mert ha meglesz g terv, élőké- -ülnek a puskák ás akkor... nem is jj rágondotnj a sorsakra. T. M, hazája, s a magyar nép. Talár hasonlítanak hozzánk — mond­ja, s hangja kérdőn is cseng De mivel több hetes tartózko­dásom alatt nem eléggé ismer­tem meg az izlandiakat, nem erősíthettem meg elképzelésé­ben. — Sokfelé utaztam. Német­földön, Franciaországban, Auszt­riában, Rómában és Szicíliában, Londonban, Luxemburgban és Skandináviában. Majd bejártam Amerikát, Kanadát. Sok népet megismertem, sok emberrel ba­rátkoztam, de ha visszagondolok mindarra, amit mögöttem hagy­tam és érzéseimre, sehol sem gondoltam arra, hogy hozzánk hasonló emberek is élhetnek. S amikor a maguk ellenforra­dalma után olvastam országuk híreit, a gyors taloraállásról, az áldozatos és nehéz munkáról, valami közöset éreztem az iz­landiak és a magyarok között. — S ekkor emelte poharát és ittunk a két népre, a barátság­ra. Szavaira furcsa melegség járta át a lényem. Hisz ki gon­dolná itthon, hogy messze észa­kon, egy magányos sziget világ­látott írója szereti a magyaro­kat. S az ő rokonszenvében ben. ne van a haladó író mély szo­cialista meggyőződése is. amely egyre mélyül írói munkássága során. Író és harcos ember Egyike ő azoknak az izlandi hazafiaknak, akik a második vi­lágháború befejezése óta szaka­datlanul tiltakoznak az amerikai katonai támasznontok további fenntartása, különösen pedig a sziget atomt-ímaszpontként való felhasználása ellen. Regényei is Gazdagabbak lessünk 1962-ben Tanácselnökök nyilatkozata terveikről Több mint ezer hold f Sídet teszünk öntözhetővé amellyel tavasszal 400 hold föl­det tudunk öntözés alá vonni. Ez az öntözőesatorna 1603-ban tovább épül Dunaegyháau és Solt között, s kettős célt szol­gál: először lecsapoljuk vele az elmoesarasodott belvizeket, majd öntözhetővé tesszük a te­rületet, s ezzel mintegy 1000 holdnyi »szüzföldet« nyerünk. Járásunknak azokon a ré­szein, ahol a talaj felszíne alatti vizek nem tartalmaznak káros sókat. 1962-ben 340 hold földet csőkutas öntözéssel te­szünk termővé. Állattenyészté­sünk szempontjából nagy jelen­tősége van az öntözött takar­mánytermesztésnek. A solti Szikra Tsz például nagyszerű eredményeket ért el 200 hold legelő és 500 hold kukoricaföld öntözésével. Az öntözojt terüle­teken kettős termelést akarunk meghonosítani, gabona után siló- kukoricát, káposztát és egyéb kertészeti növényeket terme­lünk. Az idén 700 holdon 40—50 centiméteres mélységű forga­tást végeztettünk. A tapasztala­tok szerint ugyanis ily módon megjavul a talaj vízgazdálko­dása. és 50—60 mázsás kukori­catermést is el lehet érni. ami öntözés útján még további 20 mázsával növelhető. Erről a Lajtahamsági Állami Gazdaság­ban győződtünk meg. Ha ez a módszer beválik, a következő ívekben járásunk területén szé- es körben bevezetjük. — Öntözött területeink növe­lésével akarjuk tsz-parasztsá- gunk jövedelmét emelni — mondja Búza Dezső, a Dunave- csei Járási Tanács V. B. elnöke. — 1962-ben elkezdjük a Kis­kunsági öntözőmű építését, amely éppen azokat a földeket látja el az éltető vízzel, ahol eddig a termésátlagok a legala- csonyábbak voltak. Az öntöző­mű a Dunavölgyi Főcsatornából kiágazva Szabadszállás. Kun- szentmiklós, Kunpeszér térsé­gében tízezer hold földet tesz majd öntözhetővé. Jövőre a Kiskunsági Öntöző­műből és a Dunából vízkieme­léssel 480 hold terület öntözését oldjuk meg. Ugyanakkor folyik már a sákori csatorna építése, Ötvenegyezer mázsa rántani való csirke Kísérletképpen tsz-közi beru­házással négy darab nyolcezer férőhelyes óllal létrehoztuk a tataházi baromfitelepéit Ez a telep az idén 110 ezer darab rántanivaló csirkét bocsátott áruba. A tataházi példa jó ha­tással volt tsz-einkre. s K aty- máron, Bácsalmáson. Mé'ykú- tom, Madarason 5 millió 300 ezer forint tsz-közi beruházás­sal építettek baromfitelepeket. Ily módon 1961-ben már 1969 mázsa rántanivaló csirkét 15 800 pecsenyekacsát és 3000 pulykát adtak a közellátás szá­mára járásunk termelőszövet­kezetei. Jövőre újra nagyot lépünk előre ezen a téren. Terveink sze­rint 51 000 mázsa rántanivaló csirkét és 17 ezer darab pe­csenyekacsát állítanak elő tsz- közi baromfikombinátjaink. Ez sok millió forint bevételt jelent majd a tsz-tagoknák. Baromfi törzstenyészetünket 10 500 darabbal növeljüjc, s kb. félmillióval több tenyósztojásra számítunk. Ugyanakkor Bácsal­máson 2 millió 116 ezer forintos beruházással új keltetőgllomást létesítünk, amely nagymérték­ben növeli a naposcsibe-ellátást. Lesz hát a báesa'mási rizling mellé elegendő rántottcsirke és kacsahús is. Hegedűs István, a Bácsalmási Járási Tanács V. B. elnöke a nagyüzemi baromfitenyésztés fejlesztéséről nyilatkozott: — Járásunk 29 termelőszövet­kezetében az idei évet megelő­zően alig lehetett baromfite­nyésztésről beszélni. i960-ban például mindössze 772 mázsa baromfihúst adtak tsz-eink a népgazdaságnak. 1961-ben gyö­keres fordulat következett be. Az elmúlt télen a nőtanács se­gítségével baromfitenyésztő tan­folyamot szerveztünk amit több mint 200 asszony és leány vég­zett el.

Next

/
Thumbnails
Contents