Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
1961. december 24, vasárnap 11. oldal Kis tükör A furfangos törzsvendég Ezt a címet bizony ki kell érdemelni! Mert a törzsvendég tulajdonképpen már nem is vendég, hanem olyan tulajdonos-féle, az állami vállalatnak, jelen esetben az italboltnak amolyan ,,ma- szeK’-tulajdonosa, aki megmustrál mindenkit, így engem is, a futóvendéget. Egyszer, amikor a törzsvendég kocsmájában jártam, elmondta a pincér, hogy az illető miért hozat két poharat a fél liter mellé. — Azelőtt kérem a barátjával járt ide, de az már elment nyugdíjba és a gyermekeihez költözött, valahová Dunántúlra. Nagyon összeszoktak és megfogadták, hogy továbbra is együtt iszogatnak: ő itt nálunk, a barát meg Dunántúlon. A minap megint arra jártam, s az öreget megint csak a törzsasztalnál találtam, félliterrel, de egy pohárral. Rosszat sejtve kérdezem a pincért, ugyan mi történt a dunántúli baráttal? — Nincs annak semmi baja, megissza a magáét. De az öreg, a mi törzsvendégünk, antialkoholista lett. így aztán nem koccintja már a saját poharát a barátjáéhoz, csak a barát borát hötpiníi fel. — ts — r. Szórjuk fel a síkos járdát, közlekedjünk óvatosan Közlekedési krónika A KRESZ-isméílés jövő heti feladványa: a 31—33. § December elsejétől a múlt hét végéig 14 közlekedési szerencsétlenség történt megyénk területén. Közülük egy — melyről' pénteki lapszámunkban adtunk hírt — halállal végződött. Az elmúlt héten ezenkívül egy súlyos baleset történt Pe- tőfiszálláson. H. Szabó Imre 63 éves helybeli lakos kerékpárján az úttest menetirány szerinti baloldalán közlekedett. Közben minden előzetes körültekintés és jelzés nélkül hirtelen jobbra kanyarodott, és a mögötte haladó tehergépkocsi előtt áttért az úttest jobboldalára. A tehergépkocsit a rövid féktávolság miatt nem lehetett megállítani az összeütközés előtt. A magaokozta súlyos lábtöréssel H. Szabó Imrét a kiskunfélegyházi kórházba szállították. A Bács-Iíiskun megyei Rend- őrfőkanitánysáa Közlekedési és Gépjármüveket Ellenőrző Csoportja felhívja a gyalogosok és a járművezetők figyelmét: tekintettel a síkos útviszonyokra, fokozott óvatosságai közlekedjenek. A bérházak házfelügyelői, a magánházak tulajdonosai gondoskodjanak a járdák beszúrásáról. A helyi tanácsok és a KPM Közúti Igazgatósága pedig biztosítsák az útkereszteződések, átkelőhelyek, illetve a lakott területeken kívül az éles kanyarok, lejtők és kereszteződések leszórását. Még egy hasznos tanács a hármás ünnep előtt: tartózkodjanak a szeszesital fogyasztásától a járműre ülők. Feltétlenül hasznos az előrelátás, hiszen a statisztikai adatok bizonysága szerint minden nagyobb ünnep alkalmával tömegével szedik áldozataikat a közúti balesetei:! Az együttes KRESZ-ismétlés jövő heti feladványa a maga- sa'obrendű útvonalakra való rá- hajtásról szóló 31—33. paragrafus. OOOOOOOOOOOC OQOC OOOOCOOOCCX30CCOCO íx: Alapos lecke ittas vezetésért Klocker Mátyás vaskúti lakost ez év augusztusában a magaokozta közlekedési szerencsétlenség' során súlyos állapotban szállították a, bajai kórházba. Felelőtlenségéért, pontosabban élet és testi épség veszélyeztetéséért azonban a napokban a Bajai Járásbíróság is felelősségre vonta. Az augusztusi karambolt nevezett ittas vezetése okozta. A Tanácsülés! Á KECSKEMÉTI Városi Tanács legutóbbi ülésének napirendjén a bejelentések között ismertette a végrehajtó bizottság titkára Klábertelep, külterületi lakott hely, Lajosmizse községhez;'-csatolása tárgyában benyújtott kérelmét. Elmondta azt is. hogy a kérést a végrehajtó bizottság nem tartja eléggé indokoltnak és időszerűnek. Végül azt javasolta a tanácsnak, halassza el a döntést a tsz-szer- vezés befejezése utáni időre. pillanatkép nem a tisztelt tanácsot, szavazzuk meg a végrehajtó bizottság javaslatát. AZ ÉRINTETT terület lakosainak óhaját ismerő és érdekeit jól képviselő tanácstag szavai döntöttek. Felszólalása után magasra lendültek a karok. Klábartelepet nem csatolták Lajos mi zséhez. (P—y) vérvizsgálat ugyanis súlyos alkoholos befolyásoltságot állapított meg. Motorozás közben elütötte Gál Máriát, — akinek szerencsére csak a ruhája szakadt el — és ez okozta a maga szerencsétlenségét. A Bajai Járásbíróság négyhónapi felfüggesztett börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott megnyugodott az ítéletben, a járási ügyész még nem nyilatkozott. A kecskeméti Kisfaludy utcai óvodában is kedves fenyőünnepet rendeztek a gyerekeknek. Képünkön: vígan tapsikolnak a ragyogó fenyőnek az apróságok. (Tóth Sándor felvétele.) A Petőfi Népe irodalmi pályázatának eredménye Lapunk 1961. október 22-én pályázatot hirdetett olyan irodalmi művek, prózai írások megalkotására, amelyek irodalmi színvonalon a termelőszövetkezetek megszilárdulásával kapcsolatos témakört, élményt, eseményt dolgoznak fel. A beérkezett pályaművek művészi és politikái színvonalát, tekintve jelentős fejlődés tapasztalható az élmúlt évhez képest. A mondanivaló érettebb, művészi színvonalon mozog, kerülve a sablonos, leegyszerűsített megoldásokat. A bírálóbizottság a színvonalas művek nagyobb számára tekintettel a díjakat megosztva ítélte oda a szerzőknek. I. Hatvani Dániel: Homok (vers) és Antalffy István: Bugac (vers. II. Polner Zoltán: Őszinte agitáció .(vers) és Barfos Aranka: Mégis él (elbeszélés). III. Varga Mihály: Egy paraszt emlékezései (elbeszélés) és Gémes Gábor: A mi traktorosunk (elbeszélés). AZ ÜLÉSTEREM hatodik padsorának szélén abban a pillanatban kar lendült magasba. Tatár László tanácstag kért szót választói nevében. — Igen tisztelt tanács! — kezdte mondanivalóját. Az érdeklődő tekintettel figyelő tanácstag társai — szinte érezni lehetett a levegőben — ellen- véleményre számítottak. Hiszen ha mór egyszer 67 névaláírással ellátott kérelem érkezett, bizonyára azt támogatja a környék választott embere is. AM TÉVEDTEK. Mert Tatár László így folytatta tovább: — Tökéletesen egyetértek a végrehajtó bizottság előterjesztett javaslatával. Kecskeméttől, a várostól való elcsatolás nem a csicsói rész (Kláber-telep döntő része) lakosainak érdeke. Ök ezt nem is kérték. Az állami gazdaság dolgozóitól ered a gondolat. Kocsival járták a környéket és úgy gyűjtötték az aláírásokat. A csicsói részen egyetlen ember írt alá. az ívnek, de az is bánja, mert meggondolatlanül, rábeszélésre tette. Ké„Terefere a színházról“ Terefere a színházról, szerepekről, muzsikáról, közönségről címmel december 27-én este fél nyolckor a Móra Ferenc Művelődési Házban Németh Marika, a Fővárosi Operettszínház tagja lép fel. Közreműködnek még rajta kívül: Borvető János, Mlies i Sándor, Csermely Ilona, Dal- los Éva, Gyimesl Kálmán, Rá ez György, Rónai Egon és a Stúdió Együttes tagjai. Egy kicsit töprengtem, megírjam-e? Nem értik-e félre egyesek ezt az életből ellesett derűs kis epizódot, de aztán úgy gondoltam, hogy felesleges az aggodalom, hiszen akiről szól, maga is szereti a tréfát... Meg aztán dehogy is akarok én ártani a miniszter, illetve miniszterelnök-helyettes tekintélyének, sőt éppen azt szeretném elmondani, milyen szeretettel fogadtál: legutóbb, ■ amikor Baján járt, a Villamosipari Gyár dolgozói. Igaz, egy kis hiba csúszott a fogadásba, ugyanis a másik kapunál várták, nem ott, amerről érkezett. Mire keresztül bukdácsolt kíséretével együtt a deszkákon, kőtörmeléken — építkeznék az üzemben •— loholva, pirulva, mentegetőzve megérkezett a vendégek köszöntésére készülő testület is. A hangulat — talán mondani sem kell — igen vidám lett hirtelen, s mindenki nevetett a szokatlan fogadtatáson, ami éppen a véletlen folytán lett élettel teli és nem mesterkélt. Megtörténtek az üdvözlések: — Nagy vagyok! — mutatkozott be a többiek után az üzem szb- titkára Is — s parolá- zott a vendéggel. — Én meg Apró — így a jó kedélyű látogató, s ilyen követlen hangulatban folyt az Anekdota helyett A miniszter meg a savanyúkáposzta eszmecsere ir.ég akkor is, amikor a gyár igazgatója ered méhyeikről számolt be, s nem minden „mellékgondolat” nélkül a nehézségeket-- raktárhiányt, beruházási keret problémákat stb. — emlegette. Sikerült is „kiprovokálnia” . egy .szerény ígéretet a pénzügyek megsürgeté- sére. Egyszóval, hasznos volt a látogatás — így értékelték a gyáriak még napok múltán is az eseményt, s különösen a műhelyekben beszéltek róla sokáig, ahol számos dolgozóval szót váltott az elnökhelyettes. Major Józsefné, Taskovics Etelka és a többiek főleg azt fogadták örömmel, hogy egyéni életük felől is melegen, emberien érdeklődött. A konyhára is bekukkantott a vendég, megnézte, mit főznek, mi a napi menü. Éppen paradicsomlevest főztek, utána rizst adtak a dolgozóknak sült hússal és káposztával. Megállt a káposztával bajlódó konyhai alkalmazott előtt, s érdeklődéssel nézte munkáját: — Maguk savanyítják a káposztát? — kérdezte váratlanul, majd élénk eszmecserébe merülték a savanyítás mikéntjét illetően. Mondhatni, egész kiselőadás kerekedett a dologból, amiben az elnökhelyettes sem maradt alul. Az érdeklődésre, hogy honnan ért hozzá ennyire, nevetve jegyezte meg: — . Én is szoktam eltenni káposztát, az idén is raktam el, magam gyalultam. Kicsit elsóztam ugyan, feljött a lefelől a vendég, mert Dombóvári Józsefné, a konyha főszakácsa, már húsz éve űzi ezt az „ipart”, s ízletes íőztjét, szakácstudományát elismeréssel emlegetik az üzem dolgozói. Azután tovább lépett a gyárlátogató, mert az ebédlőben már várták a műhelyek dolgozói, akik egy kis politikai tájékoztatást szerettek volna hallani tőle. Azért még Apró Antal a főszakáccsal beszélget. ve — mondta panaszkodva. — Jól meg kell mosni használat előtt — hangzott a szakértő tanács. Mint kiderült, jó helyen „puhatolódzott” efféle szakmai dolgok odaszólt a nem éppen sovány konyhai beosztottnak, Székiű Károly- nénak: — Ami azt illeti, maga se néz ki rosszul! Nevetés visszhangzott még akkor is, amikor kilépett a konyha ajtaján. Az ebédlőben Rom- sics János veterán vasmunkás vállát ropogtatta meg szeretettel, mintha régen ismernék egymást, s szinte észrevétlenül csúszott át a kötetlen beszélgetés a közben összegyűlt embereket érdeklő politikai tájékoztatóba. Az ország helyzetét röviden és tömören ismertető beszéd közben az „iparos” Apró Antal, a minisztertanács elnök- helyettese, időnként tréfás évődéssel váltott szót a „mezőgazdász” Molnár Frigyessel, a megyei pártbizottság • első titkárával. A .tervekről volt sió ugyanis, ,s ebben bizony a mezőgazdaság — nem csupán a saját hibájából — lemaradt az idén az ipar mögött. A Baján tett látogatás óta már eltelt1 néhány bét, s halványulnak a friss benyomások, de a gyár dolgozóinak pa is az a véleményük: derék dolog, hogy ilyen közvetlen, meleg humorú emberek a mi vezetőink. Remélik, hogy a káposztáról hallott jó tanácsokat nem felejtette el Apró elvtárs, n ha e hasznos növénnyel bíbelődik néha odahaza, a gyár igazgatójának szavai is eszébe jutnak, aki közös gondjukat; az üzem problémáit „tálalta” kedves vendégük.elé. F. Tóth Pál
