Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

í. oldal 1961. december 3, vasárnap Egész pártunk egyetért a XXII. pártkongresszus irányvonalával (Folytatás az 1. oldalról.) bán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu nem értenek egyet Sztálin személyi kultuszá­nak elítélésével, s általában a személyi kultusz elítélésével. El­sősorban azért nem értenek egyet, mert náluk jelenleg is virul a személyi kultusz. Hogy mit jelent egy párt és egy nép élétében, azt önöknek nem ecse­teiéin, hiszen az ötvenes évek elején saját mag’-k is láthatták, s ítéletet alkothattak róla. Az albán vezetőknek nem tetszik a személyi kultusz elítélése, de a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyetértett a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságával, amikor az albán vezetőket nyilvánosan megbírálta és elítélte, mert nem tudtak megszabadulni a szemé­lyi kultusztól. Meg kell emlí­teni azt is, hogy a kongresszu­son részt vett 80 küldöttség kö­zött volt egy, a kínai testvér­párt küldöttsége, amely szerint nem volt helyes nyilvánosan megbírálni az albán vezetőket. — Mi, magyar kommunis­ták, s a nemzetközi kommu­nista mozgalom óriási több­sége, a testvérpártok majd mindegyike azt az álláspon­tot képviselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bí­rálatra. — Pártunk Központi Bizott­sága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kom­munisták. miként az egész ma­gyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek tel­jesen elegük volt a párt )n be­lüli önkényből, s abból az álla­mi életben is lábrakaDott gya­korlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvénye­ket Mi a személyi kultuszt fel­számoltuk- A pártban és az ál­lami életben egyaránt normáli­san mennek a dolgok. Azt hi­szem, ezt önök mindnyájan ér­tik és tudják. Aki részt vett a pártéletben vagy a közéletben, saját tapasztalatából tudja: olyan helyzet alakult ki nálunk, . a munkásosztály forradalmi pártjában, éppúgy mint a köz­életben, amilyennek szocialista államban lennie kell. — Mi felszámoltuk a sze­mélyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak I visszatérését! 1 — Milyen problémáink van­nak a személyi kultusszal, ha már azt egyszer felszámoltuk? — vetette fed a kérdést Kádár János. — Létezik egy olyan ha­tározat. hogy nálunk 6em utcát, sem gyárat nem szabad élő sze­mélyről elnevezni. Ezt a hatá­rozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, azóta be is tartjuk. Viszont ko­rábbról még maradtak ilyen el­nevezések, és ezeket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De nem a név a döntő, hanem az, hogy az üzemben vagy szövetkezetben milyen a szellem. Sokkal in­kább ügyelnünk kell arra, hogy az emberekben még meglevő rossz szemléletet léküzdjük. Ma már nincs ugyan személyi kul­tusz, de vannak még dogmati­kus. szektás módon gondolkodó emberek. Harcolunk ezeknek az ■ embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat Most jó alkalom nyűik arra is, hogy kissé jobban szemügy­re vegyük, hogyan viselkednek az emberek a közügyeikben, ho­gyan gazdálkodnak a köz ja­vaival. A tisztségviselők áltaíá-i ban normálisan dolgoznak. Cej még mindig jelentkezik az ön­zés, a barácsolás hajlama: ha az üyen hajlam vezető beosz-' tással párosul, az közveszélyes. Vigyáznunk kell arra. hogy | senki se élhessen vissza be- í osztásával. < Vannak nálunk bizonyos szol­gáltató vállalatok, például a víz­vezetékszerelők, a villanyszere­lők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egy vál­lalati igazgató mennyezete ázik be, mintha egy vállalati segéd­munkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van. — Ezért ml azt követeljük, a vezető beosztásban levő. hatal­mat gyakoroló emberektől, hogy inkább még azzal se éljenek, amihez joguk van. semmint visszaéljenek befolyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek beosztásukból adódnak. Hogyan képzeljük el a régi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc évvel ezelőtt szek­tás volt Azt már elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, ha még ma is szektás nézeteket vall. Mi ugyanis nem fogjuk meg­tűrni a pártban azt az em­bert, aki a párt egész te­vékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bizalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előrehaladni. (Nagy taps.) Nagyon fontos, hogy ál­landóan és folyamatosan erő­södjék a párt és a nép kap­csolata. — A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja ismét nagy segítséget nyújtott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjá­nak azzal a határozttsággal, amellyel a XXII. kongresszu­son fellépett a személyi kultusz maradványai ellen. Ezzel kap­csolatban különböző kérdések is felvetődnek. Mi azt valljuk, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja az a párt. amelynek történelmi múltja következtében óriásá tapasztalata halmozódott fel, tehát az a párt, amelyiktől minden kommunista és mun­káspárt tanulhat. Meggyőződésünk. hogy a Sozvjetuiüó Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusa na­gyon erős eszmei fegyvereket adott a világ valamennyi kom­munista és munkáspártjának, így a Magyar Szocialista Mun­káspártnak is. Vannak persze, akik most okoskodnak. Egyesek így: íme, Sztálin koporsóját kivitték a mauzóleumhói — tehát új sze­zon következik a jobboldal szá­mára Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azo­kat, akik nálunk Sztálin szob­rát ledöntöttek. Ne haragudja­nak. hogy most erről beszélek, de ez igen fontos dolog. Én a következőket mondom: Ha az a szobor ma is ott állna akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben vagy január­ban el kell távolítani. Akik a Sztálin szobrot nálunk ledön- tötték, nem azért tették, mert Sztálinnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kommunizmust, őket' tehát so­hasem rehabilitáljuk. — Olyasmit is hallani mos­tanában. hogy azoknak a revi­zionistáknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a személyi kultuszt szidták. Nem kevés olyan ember is van, aki 1956 után .nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy valamilyen liberális folya­mat következik a kommunista pártokban, így nálunk is. Ez persze tévedés. A mi pártépítési elveink a XXIL kongresszus után is ugyanazok maradnak, mint az elmúlt öt évben voltak. Önök tudják, ki lehet a mi pártunk tagja Nem akarom ezt most részletezni, de egy nagyon egyszerű meghatározást azért tudnék mondani. Azt ajánlom, hogy a következőkre ügyelje­nek: minél több olyan párton- kívüli legyen — erre kell töre­kednünk. így kell dolgoznunk —, akit szívesen látnánk a párt tagjai között. Ez az egyik cé­lunk. A másik: minél Kevesebb olyan ember legyen a párt tag­jai között, akit szívesebben lát­nánk a párton kívüL (Nagy — Ügyeletes orvosi szolgálatot ma, vasárnap reggel 7 órától este 19 óráig dr. Koós Katalin tart a kecskeméti SZTK-szék- házban. — A PETŐFI NÉPE szer­kesztő bizottsága december el­sejei beküldési határidővel iro­dalmi pályázatot hirdetett. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel a szerkesztő bizottság de­cember 10-ig meghosszabbította a pályázat beküldési határide­jét. — Kecel en járási népfrontbl­zottsági ülést tartanak december 5-én, kedden délelőtt fél 9 óra­kor a művelődési házban. Köm- pöc községben elnökségi ülést tart kedd este a népfront. — MEGJELENT az új Ma­gyar Lexikon ötödik kötete. A kötet majdnem 8000 m-r betű­vel kezdődő címszót, 267 szöveg közötti ábrát, illetve térképet és 19 műmellékletet tartalmaz. NAFTÁI 1961. december 3, vasárnap. Névnap: Olivia. Napkelte: 7 óra 13 perc. Napnyugta: 15 óra 54 perc. * — Fogadóórákat tartanak a VL kerületi pártvezetőség tag­jai hétfőn délután 4 órától este 7 óráig a kecskeméti Czollner téri pártszékházban. — Gyászhír. Fájdalommá! tu­datjuk, hogy szeretet* anyánk* nagyanyánk, dédnagyanyánk* testvér és rokon. özv. Bódog Józsefné, rövid szenvedés után elhunyt Temetés t hó 4-én du. 2 óraikor a Szentháromság te­metőben lesz, A gyászoló család. 6642 — Köszönetnyilvánítás. Fe­lejthetetlen férjem, drága j<3 édesapánk és nagyapánk, Fo­dor Pál elhunyta alkalmából mindazon rokonoknak, jó szom­szédoknak és ismerősöknek kö­szönetét mondunk részvét nyil­vánításért és megemlékezésü­kért, mellyel fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. ▲ gyászoló család. <635 taps.) Ezen az alapon Jól eliga­zodhatunk. Mi politikánk alap­ján ítéljük meg az embereket, és mindig azt mérlegeljük: erő­södik-e a párt ha az az ember bekerül a párt tagjai közé, vagy talán attól erősödik a párt, ha másokat kiteszünk. Ez a párt- építés legfontosabb követelmé­nye. Kádár elvtárs ezután alá­húzta: a XXIL kongresszus eszmei fegyverzetét fel kell használnunk saját építőmun­kánk meggyorsítására. Az eddi­gi eredmények nagy erőt adnak a további feladatokhoz. Pár­tunk — éppen a XX. kongresz- szus tapasztalatainak hasznosí­tásával — öt év alatt nagy győzelmeket aratott. Most az a feladatunk, hogy magasabb szinten folytassuk a munkát. — Az utóbbi évben soka* le­hetett hallani arról, hogy van­nak nehézségeink, vannak fe­szültségek a népgazdaságban. Mi az igazság? Nehézségeink vannak és mindig is lesznek, mert a szocializmus építése mindig megkívánja az erők megfeszítését — Olyan nehéz­ségeink is vannak, amelyek bi­zonyos általános elmaradásból adódtak. Utalt arra* hogy 1953. éV nyarától 1957 nyaráig hazánk gazdasági fejlődése nem volt egyenesvonal ú. és több vonatko­zásban elmaradással is számol- nunk Végezetül Kádár János a leg­fontosabb gazdasági és politikai eredményeinkről szólt Majd hangoztatta, hogy az SZKP XXIL kongresszusa után a mi politikai irányvon»« lünk nagyon hosszá időre stabilizálódott Lehet tehát nyugodtan finf és dolgozni, tanulmányom!, ho­gyan lehet ezt a politikát még jobban végrehajtani. Pártunk VII. kongresszusa helyes irányt szabott Van ötéves tervünk* amely megfeled szocialista épí­tésünk céljainak. Ez* a tervet valóra váltjuk, a nehézségeket! pedig léküzdjük. i Ők sem élhetnek csak maguknak... Balotaszállási jegyzetek Balotasxállás ... Régi riport emléke kísért amikor ma szőlőre éhes, homokos és termőföldekkel tarkított »szöcs­ke járásait- járom. — Ha kietlennek, szegényes­nek is látszik e vidék, kincses^ bányát lehet belőle varázsolni a pulyka és a juh nagyüzemi tenyésztésével, szőlők, gyümöl­csösök telepítésével — cseng vissza füleimbe a Kiskunhalasi Állami Gazdaság itteni üzeim- egységvezetőjénék öt-hat éve el­hangzott szenvedélyes kinyilat­koztatása. Később megtudtam, hogy e kincsesbányát az állami gazdaság a maga területén tőle telhetőén ki is aknázta. De mire jutott a falu többi gazdája, az apró parcellákból verejtékezve életet csiholó föld­művelő lakosság? Felfedezték-e, nyertek-e ők is valamit a kin­csen? — erre a kérdésre kuta­tom a feleletet mostani látoga­tásomkor. A tanácselnök, aki felfedező körutamra baráti ka­lauzomul szegődött, segít a kérdésekre adható helyes válasz meglelésében. — Az utóbbi években tucat­számra épülték az új házak a faluban, a hajdani földhözragadt tanyai lakosok új otthonai... Nagy dolog ám az. amikor egy tanyai ember felismeri, hogy magára hagyatva, elszigetelve hiábavaló az élete! — Azután itt van a két tsz is. Sokat jelent már a puszta létük is, bár még nagyon-na­gyon sok gondunk van velük.s. _ ? ? ? — Azt hiszem, az a legfőbb baj, hogy nem váltották be tel­jesen a hozzájuk fűzött remé­nyeket A tervezettnél jóval alacsonyabb — 11—16 forint — a várható munkaegységérték, de ennek csak részben oka az aszályos esztendő... == vallja az elnök; Hol van hát az alapvető hiba? Talán a vezetésben, vagy a tagok szorgalmában? Sokat beszélgettünk erről, s a konklú­zió röviden így summázható: A megváltozott új körülmé­nyek között az emberek nehe­zen találnak magukra. Közgaz­dasági nyelven: gondolkodásuk, világnézetük messze elmarad a termelő erők és termelési vi­szonyok mögött Kevesen ismerik fel, hogy ez az egyik legalapvetőbb oka a rég óhajtott eredmények késle­kedésének. Kevesen ismerik fel, hogy az emberek egyöntetű aka­rata, alkotó tudása, helyes élet- és munkaszemlélete éppoly nélkülözhetetlenek a gazdasági eredmények eléréséhez, mint a traktorok, a műtrágya s a töb­bi korszerű művelési eszközök, eljárások. No. de ki magyarázza meg mindez* a tanyai embereknek? A tanácselnök, a párttitkár — s ha még oly világosan értik és érzik is ezt az igazságot —, a termelőszövetkezetek elnökei, vezetői egyedül nem vállalkoz­hatnak arra, hogy minden em­bernek külön-külön segítsenek eddigi világnézetével való le­számolásában. És amikor a beszélgetésben ide eljutottunk, került szóba a falusi értelmiség, közülük is a pedagógusok, s az ő felelőssé­gük. Miért éppen róluk esett szó? Sok mai példával is ma­gyarázhatnánk, de engedjék meg, hogy ezúttal egy anekdo­tának beillő történettel »érvel­jek-«. Éppen balotaszállási lá­togatásom >tt Horváth Gyula bácsi, Csengőd nyugdíjas taní­tója mesélte édesapjáról — a fa­lu első pedagógusáról — e má­tól több mint egy emberöltőre visszanyúló emléket: — Akkoriban a »falu« egyet­len tanult embere az édesapám volt, így nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is hozzá fordul­tak minden gondjukkal, sőt »közéleti« kérdésekben is az 6 tanácsát kérték. Nem csoda, ha mindenben benne volt még a huncutságaikban is. Egyik alka­lommal a páhi községházát lop­ták el úgy, hogy éjjel szeke­rekre pakolták minden ingósá­gát meg a jegyzőt és átél épí­tették Csengődre. Aztán Tabdit eladták Kiskőrösnek, s az árán felépítették a községházát így vált önálló közigazgatással ren­delkező területté az egykor Kis­kőröshöz tartozó pusztaközség. — Egy más alkalommal tör­tént . i. A falu veteményeseinek, kertjeinek termését énül én* »eldézsmálták« az egyre fenye­getőbb méreteket öltő belvizek. A parasztok összeszövetkeztek a veszélyt elhárító levezető csa­torna megásására, de a közigaz­gatás akkori bürokratái keresz­tül húzták számításukat. Ugyan­is semmi áron nem adtak enge­délyt a csatorna megépítésére* Mire egy szép holdvilágos ta­vaszi éjszakáin — apámmal együtt — ásóra kapott a sze­génység apraja-nagyja, még az asszonyok is. Hajnalra a köz­ségi jegyző, meg a felsőbb köz­igaza tási emberek legnagyobb megrökönyödésére és bosszúsá­gára, kész volt a még ma iS meglevő, jó szolgálatot tevő bel­vízlevezető árok... Azt hiszem, nem lehet e tőr* ténetet egyedül a társadalmi munka »őskori« példájának te­kinteni* Nagyszerű példa ez a néppel együtt élő pedagógus elhivatottságára is. S ha vala­hol, akkor Balotán igen-igen nagy szükség van erre* A nagykiterjedésű tanyavilág­ban — ahol a község 3445 la­kójából még ma is 3300 él — helyenként szinte hihetetlenül primitívek az életkörülmények. Nem egy helyen a házilag ösz- szeeszkábált ajtók, ablakok ujj­nyi széles résein át szabadon garázdálkodik a lakásban a hi­deg és a szél. Hevenyészett* ugyancsak házilag gyártót* prices képezi az ágyat, melyen egy-egy kiadós napi munka után jóízűen még ki sem nyúj­tózkodhat az ember. Ax ilyen életforma mellett egyetlen »érv« tartja őket: »így élt; így csinálta az

Next

/
Thumbnails
Contents