Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
1961. december 3, vasárnap 3. «Idát Kiváló gépmunkás Tíz éve dolgozik a Kecskeméti Cipőgyárban Török József talpszélmaró. Kilenc éve pedig ez a beosztása. Érti is a szakmának minden mesterfogását. Élmunkás-kitüntetéssel, sztahanovista jelvénnyel és egész sor oklevéllel bizonyítja ezt. Amikor ide került a gyárba, minden reszorton dolgozott, ahol segítségre volt szükség. Aztán megismerte és megszerette a gépeket. Ma pedig már ő tanítja a fiatalokat a nagyüzemi cipőkészítés módszereire. Mezőgazdasági szaktanfolyam (Tudósítónktól.) Hetényegyhá- zán mezőgazdasági szaktanfolyam indult, amely a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermelés tudományára készíti elő a hallgatókat. A március 1-ig tartó szaktan- folyam hetenként nyújt érdekes, hasznos ismereteket hallgatóinak apám is, miért ne volna jő nekem?-“ E gondolkodás negatív, visszahúzó örökségével lépi át a gyermek naponta az iskola kapuját. S amikor a tanító a nagyüzemi termelés fölényéiről, távlatairól beszél, s már-már azt hiszi, hogy — a kül- és belföldi példák segítségével — meggyőzte őket, feláll a gyerek, s elmondja anyagi gondjaikat Volt olyan gyerek, aki ezzel vágott vissza: — Mióta a tsz-ben vagyunk, már az is előfordult hogy napjában csak egyszer ettünk... — S mit válaszolt a nevelő? t— kérdezem Dudás Ferencet, az egyetlen balotai felsőtagozatos iskola igazgatóját. — Felkeresett néhány családot. Az egyiknél kiderült, hogy négy év leforgása alatt ez a termelőszövetkezet az ötödik állomáshelyük A másik helyen az apa a háztáji termését koes- mázta el lopva a család elől.:. A harmadik középparaszt volt, akinek még a kamrában és szekrényfiában összegyűjtögetett »kitartás« lohasztja munkakedvét ... De a pedagógus mindezt legfeljebb csak regisztrálja, mert ereje szétforgácsolódik ap- róbb-nagyobb más jellegű feladatokra, vagy éppen családi élete, környezete vonja el figyelmét ezekről. A falu huszonegy pedagógusa között mindössze négy-öt olyan van, akinek érdeklődése, munkája nem szűkül be csupán az iskola és a családi otthon falai közé. Rájuk viszont annyi munka hárul, hogy valamennyi; nek becsülettel eleget tenni szinte lehetetlen is. Itt van Újítási Hónap az állami gazdaságokban A Mezőgazdasági Üjítók és Feltalálók II. Országos Tanácskozásának javaslatára a ME- DOSZ elnöksége és az állami gazdaságok főigazgatója úgy döntött, hogy az ÁGF felügyelete alá tartozó valamennyi gazdaságban és vállalatnál 1961. december 1-ből 31-ig Újítási Hónapot kell szervezni. Az Újítási Hónap megszervezésének célja, hogy a dolgozók megismerjék az újításokról szóló kormányrendeletet, s az újítómozgalom gazdaságon, vállalaton belüli helyzetét. Az Újítási Hónap elősegíti a szocialista munkaversenyt, a műszaki színvonal fejlődését. Lehetővé teszi, hogy a dolgozók az újítómozgalmat jelentőségének megfelelően értékeljék. Az állami gazdaságok szakszervezeti bizottságai — az október 24-én Kecskeméten tartott újítási ankét határozata alapján megyénkben is megszervezik az Újítási Hónapot. Haladéktalanul meg kell semmisíteni a dohánykórőt A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya megállapította, hogy a termelők a dohány- peronoszpóra elleni védekezéssel kapcsolatos kötelezettségüknek kevésbé tesznek eleget, mert a levéltermés betakarítása után visszamaradó kórók megsemmisítését, illetve mélyen aiászán- tását csak vontatottan végzik. Ez év nyarán valamennyi fertőzött dohányterületre növényegészségügyi zárlatot rendeltek el, amelyet most a dohánykó- rók megsemmisítése után feloldanak. A mezőgazdasági osztály felhívja a termelőket, hogy valamennyi dohányültetvényen — függetlenül attól, hogy észleltek-e peronoszpóra-fertőzést vagy sem — a dohány-peronosz- póra fertőzés jövő évi megelőzése érdekében a visszamaradt leveleket és kórót, valamint a vetőmag céljára nem engedélyezett magtermést haladéktalanul, de legkésőbb december 8-ig hiánytalanul semmisítsék meg, vagy szántsák mélyen alá. Zárszámadás előtt a kunszállást Alkotmányban Sűrű, ragadós sarat fröcsköl a kocsi kereke a kunszállási ma- kadámom. Ám, az itt élő embereknek ez mit sem számít. És nem számít az erős, zömök testű Szuper Zetomaik se:m, amely apró rázkódásokkal készül útnak indulni. Mielőtt azonban elindulna — és véle az Alkotmány Termelőszövetkezet főagronómusa, Sztainkov László is — nézzük meg: mire készülnek a közös gazdaságban? Nem less mérleghiány — Már most készülünk a zárszámadásra — mondja a fő- agronómus. — összeállítjuk a leltározó bizottságot is, hogy teljesen készen álljunk az év lezárásához. például Dudás Ferenc, aki ötödik éve él a faluban, s Jánoshalmáról került ide — Hány társadalmi tisztsége van? — kérdezzük tőle. Számot nem mond, csak sorolja: — Tanácstag vagyok, a községi népfrontbizottság titkára..; a községfejlesztési állandó bizottság elnöke... a kulturális bizottság elnökhelyettese ..; — a többi »apróságot« nem is említve. — Hogyan sikerül egyszerre ennyiféle tisztséget ellátni? — őszintén szólva magam sem tudom a határt meghúzni társadalmi elkötelezettségeim között..; A községfejlesztési állandó bizottság tagjaival szinte naponként találkozom, s talán ebben a bizottságban dolgoztam a legtöbbet és legeredményesebben. A népfrontmunka viszont már főként az adminisztrálásban merül ki, mert bár van egy-két segítőtársam, mégis kevesen vagyunk ahhoz, hogy nagyobb, átfogóbb feladatok megoldására vállalkozhatnánk, a bizottságot pedig szinte lehetetlenség összehozni. így születik meg a következő megállapítás: — Értekezleteken — bármilyen jeleggel, bármely társadalmi szerv rendezi — mindig ugyanazzal a tíz-tizenkét arccal találkozik az ember... Mintha többen nem is laknának ebben a faluban ... És ebben a bűvös körben forog minden. Nem csoda hát. ha a gazdasági, társadalmi problémák hatványozott súlya szűk — Lesz mérleghiány? — Nem lesz, pedig tavaly 600 ezer forint hiányai zártunk. — Hogyan? — Talán azt mondhatnám, hogy a munkaerőt úgy irányítottuk: minél több hasznunk legyen. Ezentúl volt 30 hold dohányunk és 15 hold szamócánk, amelyek jól fizettek. A szőlőből is 300 mázsával termett több a tervezettnél. Aztán van még öt hold szőlőiskolánk is, amelynek a haszna eléri a 300 ezer forintot. Begyűjtőnk 600 ezer sima vesszőt, amiből 80 ezer forint bevételre teszünk szert. Lerahták az alapokat Am nemcsak a növénytermesztés — az állattenyésztés haszna is jelentős a kunszállási korlátok közé szorítja cselekedeteiket; Minden esetre nagyon gyorsan tágítani kellene a kört, mielőtt még ez a tíz-tizenkét aktív ember is elvesztené kedvét, energiáját! Ebinek persze több előfeltétele van. de a legfontosabb mégis az, hogy jobban kell bízni az emberekben, számítani rájuk, igényt tartani munkájukra. S ezt a lehetőséget még a tanács sem használta ki teljesen. Ami a pedagógusokat illeti: soha nem szabad feledniük, hogy — miképpen mások sem — a mi társadalmunkban ők sem élhetnek csak maguknak. Segíteniök kell nemcsak a gyerekeknek, de a tanyai embereknek is, hogy leszámolva az elmaradottsággal, a tetteiket gúzs- bakötő előítéletekkel, új körülményeik között mihamarabb magukra találjanak. Nagy és nemes hivatás az emberek tudatának formálása, de neh.ús is. Kiváltképpen Balotaszálláson, ahol az elszórt tanyák ezernyi gátat emelnek a fény. a tudás terjedése, az új szocialista életforma útjába. Mégis itt is le kell számolni véglegesen a múlttal, az elmaradottsággal, a szűk körben élő, világ nem látással, mely a fiatalokat is riasztja erről a vidékről. Mert az emberek íelvi- lágosultsága, öntudata egyik fontos alapfeltétele a jobb gazdasági eredményeiknek is. íme, így függ össze a balotai termelőszövetkezetek s a pedagógusok munkája, jövője. Alkotmányban. Mit mond erről a főagronómus? — Innen ez évben 400 ezer forintot jövedelmeztünk terven felül, pedig az év elején nem volt takarmánykészletünk. De megbirkóztunk a nehézségekkel. Legtöbb bevételt a juhászat és a szarvasmarha-tenyésztés adott. Többek között 26 darab hízómarhát is értékesítettünk. — Mit mutat a szövetkezet mostani takarmánymérlege? — Nem panaszkodhatunk. Egy számosállatra 70 mázsa silótakarmányt és 10 mázsa lucernaszénát tárolunk. Az abraktakarmányban sem szűkölködünk. A téli takarmányozás így biztosítva van. annyira hogy nem fog romlani az állatok kondíciója. — Mit építenek a közeljövőben? — Két darab 3000 férőhelyes csibenevelőt — saját erőből: jövőre ugyanis 18 ezres baromfiállományunk lesz. Ezt az állományt részben vásárlás útján, másrészt saját tenyésztésből szerezzük, illetve állítjuk be. Majd így folytatja: — A munkaegység értéke 21—22 forint között lesz. Nem olyan eredmény, amivel dicse1 kedni lehetne. Dehát először az | alapokat kellett leraknunk, s bi- í zony az sok pénzt felemésztett. ? Most is négy erőgépet, s hozzá- | juk tartozó munkagépet vásá- * róttunk. i Tavaszra primőr zöldség A zöldségtermesztésben nem kis eredményeket értek el, de hogyan készülnek a jövőre? — Az idén 10 holdon termesztettünk paprikát, amelynek termése másfélszer volt több a tervezettnél. 120 ezer forintot jövedelmezett. Jövőre 15 holdra emeljük a területet, s azt öntözni fogiák. — Lesz jövőre primőr zöldség? — Igen. Két holdon paprikát, 60 holdon retket, 40 holdon paradicsomot és sárgadinnyét termesztünk, amelyek a lehető legkorábban kerülnek majd piacra. Korai lesz a 400 négyszögölre tervezett szamóca is, amit „le- ; ablakolunk”, hogy hamarább hozzon termést. Mivel a főagronómusnak sietős útija van — Id a határba —, a beszélgetésnek végeszakad Annyit még megtudok tőle, ! hogy a szőlővessző gépesített ! szedését indítja be, s így 4 nap ; alatt végeznek el annyi munkát, ; mint kézi erővel 60 napon át. ' . Hatvani Dániel Emmi, a technikum A beszélgetés, amit Valkal Emmivel folytattam, valahogy bent maradt jegyzetfüzetemben. Nem mondhatnám, hogy megfeledkeztem róla, de a rohanó élet annyi más témái tolt eléje az üzemek hétköznapjaiból, hogy egész idáig pihent egy noteszlapon. Emmivel Baján találkoztam A Fémipari Vállalatnál. Éppen szolgálatban volt, mint a második műszak ügyeletes technikusa. Már végzett a szokásos ellenőrző körúttal, amikor az öreg portás bemutatott neki: Valkai Emmi technikus az üzem legfiatalabb műszakijaFurdalt a kíváncsiság, meg egy kicsit bizalmatlan is voltam. Ugyan mit tud mondani nekem az üzem életéről egy alig húszéves kislány? Csak akkor kezdett oldódni a bizalmatlanságom, amikor nagykő- molyán kezet szorított velem. Ellentétben gyereklány termetével, férfiasán parol ázott velem. Zavara azonban jó ideig megmaradt. Ügy láttam, ez az első hivatalos interjú, amit egy KISZ vezetőségi tag ad a fiatal műszaki szemével. Hogy könnyítsék zavarán, nem a szokásos miújsággal kezdtem a beszélgetést. _ Lassan elpárolgott a lámpaláza. Fejből tudta az üzem legfontosabb termelési adatait, a legjobb dolgozók nevét, és sokat a vezetők gondjaiból is. Elmondta, hogy az év eleje óta a munka- és üzemszervezés, elsősorban pedig a műszaki normák alkalmazásának eredményeként 27 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége. Beszélt arról is, hogy a vezetőség elégedett ? fiatalok munkájával. Szorgalmasak, jól dolgoznak. Aztár hozzátette, hogy több is telik tőlük, hiszen sok újítója, komoly törzsgárdája van az üzemnek. Az egész kollektíva pedig azon fáradozik, hogy a terméktöbbletek kétharmad része a termelékenység növeléséből adódjon. Ahogy beszélt, s amilyen gyorsan belemelegedett ebbe a témába, az már-már feledtette velem, hogy ez a kislány alig húsz esztendős. Szerettem volna „civilben” is megismerni. Sikerült. Kérésemre témát váltott. Magáról beszélt. — Néha bizony szívesen visszamennék a „suliba”. Sokkal gondtalanabb volt ott meg más is. A diákélet köny- nyebb az üzemi munkánál. Ott csak tanulni, meg felelni kell. Az a fő kötelesség. — Éreztem, hogy jól esne neki folytatni ezt a gondolatsort, de zavarba jött, megbánta amit mondott: — Azért ne higgye, hogy a szakmát nem szeretem — mentegetőzött. — Kevés lány van ám ilyen beosztásban. Az iskolában is 120 fiú mellett én voltam az egyetlen leány, akiből gépésztechnikus lett. Ez állt legközelebb a szívemhez. — De maradt benne hely más lakónak Is? — Persze, hogy maradt, hiszen a fiatalsághoz hozzátartozik a szerelem is. Nagyon szeretjük egymást a vőlegényemmel. Tavasszal lesz az esküvőnk. — Ez már tényleg nem volt hivatalos beszélgetés, Siettem is abbahagyni. Sikert és boldogságot kívánva elköszöntem a menyasszonytól Sándor Géz»
