Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-16 / 270. szám
l!)fil. november Ifi, csütörtök áxti 3. oldat-■ KIVÁLÓ UjlTÓ Az erősebb testvér Hetven újítás, több mint 500 ezer forint népgazdasági eredmény — ezzel dicsekedhet Kiskunhalason Gazsi János, a Bács megyei Faipari Vállalat gyártásvezetője és újítási előadója, aki megyénk tanácsi iparát képviseli majd az újítók és feltalálók országos tanácskozásán. Gazsi elvtársat az eddig végzett kimagasló munkájáért a Kiváló műszaki dolgozó jelvénnyel és a Kiváló újító címmel tüntették ki. Képünkön: A vállalat három legeredményesebb újítója: Stuhl Fülöp, Gazsi János és Füzes.Károly megbeszéli a következő újítás, a hidraulikus ajtólap- és ablakráma-préselő gép kivitelezését. E berendezés üzembehelyezésével, az előzetes számítások szerint, megkétszereződik a termelékenység a kézi-szerelőműhelyben. segítsége A közelmúltban hirt adott a Petőfi Népe arról, hogy a Kunfehértói Állami Gazdaság háromnapos tanulmányútra vitte szakembereit több dunántúli gazdaságba. 1 Dicséret illeti a gazdaság nevetőit, amiért nem feledkeztek meg a termelőszövetkezetbe került egykori munkatársukról sem. s lehetővé tették neki, hogy részt vegyen a tanulmányúton. Történetesen rólam van szó, aki azelőtt üzemegységvezető voltam az állami gazdaságban, s most a soltvadkerti Alkotás Termelőszövetkezet elnöke vagyok. Nagyon hasznos az ilyen segítségnyújtás. A kihelyezett szövetkezeti vezetők kellő gyakorlattal és tapasztalatokkal rendelkeznek. de a rohamlépésekkel fejlődő mezőgazdasgban szinte naponta új módszerek alkalmazása válik szükségessé. E módszereknek és eljárásoknak az átvétele a szövetkezetekben is igen hasznos. S bármennyire is nagy gyakorlattal, gazdag tapasztalatokkal rendelkezik az agronómus, vagy más szövetkezeti vezető, mégis sok újat lát egy másik nagyüzemi gazdaságban. Javaslom, hogi/ a többi állami gazdaság is kövesse a kunfehértóiak példáját. Hívják meg szakmai továbbképzéseik alkalmával a közelükben levő termelőszövetkezetek szakembereit is. Hasznos a gazdaságukban tartott egy- egy előadás meghallgatása is, amely új módszerek alkalmazásával foglalkozik. Az erősebb testvér segítségnyújtása ez, amellyel megköny- nyítik szövetkezeteink munkáját. Németh László Akiknek mér nem használ a jő szó és a figyelmeztetés A gyermekek védelmében Az apostagi tanácselnökkel beszélgetek. Idős néni jön be a szobába. S amit az elnöknek elmond, valami döbbenetes dolgot sejtet. Az itt elhangzottak felháborodásra késztetnek minden jóérzésű embert. Az eset nagyjából a következő: A néninek van egy gyengeelméjű lánya, áld néhány évvel ezelőtt férjhezment — gyámhatósági engedéllyel —, miután már az illető férfivel hónapokig együtt élt, annak családjánál. Azóta három gyermekük született, kettő odahaza va», egy pedig — a legkisebb — a bölcsődében. A fiatalasszonyt az éjjel megint elkergette a férje, vagy annak testvére, de az is lehet, hogy a sógora. Ugyanis valamennyien ott laknak — családostól együtt — és valamennyien megint leitták magukat. Ki tudja, hányadszor történt már meg ez az eset? Az elnök megadja a szükséges felvilágosítást és ígéretet tesz arra, hogy a legközelebbi vb- ülésen határozatilag döntenek a gyermekek állami gondozásba vételéről. Mert a sorsukon sürgősen változtatni kell. Ahol nem tíldás a család Ilyen előzmények után indulunk el meglátogatni a „nevezetes” családot. Útközben betérünk a bölcsődébe. A fehérköpenyes ápolónők megmutatják a család legkisebb sarjadékát. Igazán csak a gondos ápolásnak köszönhető, hogy a néhány hónapos csöppség életben van és egészséges. Mert odahaza mái elpusztult volna. Aztán a falu szélén megtaláljuk a házat.. A rozzant kerítés - ami inkább csak néhány rse- pevész bokor — mögött irtózatosan bűzös szemét- és trágyadomb pöffeszkedik. Alig pár méterre tőle vörhenyes arcú férfi mosdat egy kétéves kisgyereket a lavórban. A gyerek majdnem meztelen, nyöszörögve es dideregve tűri az otromba férfikéz mosdatását. Hűvös szél fúj. A mosdóvíz jéghideg. A vityilószerű házat beszakadozott nádtető fedi. Biztos vagyok benne, hogy esőzések idején beázik. A két apró ablakon csak itt-ott van üveg, helyettük csomagolópapír van kifeszítve. Belépünk az egyik szobába. Gyomorkavaró bűz csapódik arcunkba, mellyel sajátságosán keveredik a kályhán készülő étel szaga. Egy szennyes ruhájú asz- szony tésztát gyúr a piszoktól szinte felismerhetetlen deszkái:. A szoba másik részében rongyokkal bélelt teknőből bámul ki két kisgyerek, kezükben száraz kenyérdarab. Erős, tagbaszakadt férfi járkál tétlenül, zsebre dugott kézzel. Fenyegetőzve jelenti ki, hogy nem adja oda a gyerekeket. Mu n hak er ii lök gyülekezete Visszafelé jövet az elnök sza vai nyomán kibontakozik előttem a nyomorúság oka. A család férfitagjai évek óta alig dolgoznak. Csak néhány napra mennek el időszaki munkára, s a keresett pénzt azonnal elköltik — a kocsmában. Miután kellőképpen leitták magukat, hazamenve jól elverik feleségüket, sőt el is kergetik hazulról. A kocsmában való megjelenésüket botrányos verekedések kísérik. S minthogy nem dolgoznak, kisebb-nagyobb lopásokkal „szereznek” valamit a konyhára. Mindhárom férfi többször volt börtönbüntetéssel sújtva, azonban^z nem térítette jó útra őket. A felnőttek, akik elmerülnek az alkohol mámorában, és saját erkölcsi fertőjükben, hogyan is gondolhatnának a kicsinyekkel. Társadalmunknak e salakjától egyáltalán el lehet várni, hogy gyermekeiket rendesen etessék és tiszta ruhát adjanak rájuk. Egyáltalán, hogy emberi módon neveljék őket... A gyermekeken már csak az állami gondoskodás segíthet, ami nem is fog késni. Mi legyen a megoldás? De mi legyen a felnőttekkel? Gyalázatos életmódjukkal továbbra is botránkoztassák és bosszantsák a falu szorgalmas, dolgos lakosságát? Hiszen a környékbeliek valóságos istencsapásnak tekintik ottlétüket! A tavasszal már harminc aláírással ellátott kérvényt intéztek a tanácshoz, hogy lakoltassák ki őket. Intézkedés azonban nem történt, mivel hármójuk közül kettő éppen börtönbüntetés előtt állt, s a tanács vezetői arra számítottak, hogy majd csak változtatnak. életmódjukon. S a kilakoltatás sem megoldás, mert Apostag ugyan megszabadulna tőlük, de melyik dolgozó emberi közösség fogadná szívesen őket? Jogosnak érzem a tanácsházán Panaszkodó néni kérdését: miért nem viszik el az ilyen egyéneket — akár huzamosabb időre is — javító-nevelő munkára oda, ahol emberi életmódra lehetne szoktatni őket. Talán kellő eréllyel még lehetne változtatni rajtuk. A család és a társadalom érdekében is meg kell találni ennek a módját. H. D. II szövetkezeti demokrácia szellemében U em egy példa van rá, hogy " azokban a közös gazdaságokban, amelyekben maradéktalanul érvényesül a szövetkezeti demokrácia — jobb munkaeredményeket és ennek következtében magasabb jövedelmet érinek él, mint ott, ahol az csak formálisan vagy részben van meg. Ez érthető, mert ezáltal mélyül el, nyer gazdagabb tartalmat a szövetkezeti tagok és vezetőik együttműködése, az előbbiek csakis így érzik magukat valóban termelőszövetkezetük gazdáinak; így válik szívügyükké közös gazdaságuk sorsa. a közös célokért való helytállásra így nyernek ösztönzést. Ahol viszont a vezetők a szak- szerűség és a demokratizmus szempontjainak megfelelő irányítást felcserélik a parancsolgatással, mellőzik a tagság meghallgatását, véleményének a kikérését ott e vezetési módszernek a gyakorlása keservesen megbosszulja magát, s végül is a kiskirálykodó vezetők bukását, annak előtte pedig a közös munkák immel-ámmal való végzését okozza. Ez utóbbit sajnos több esettel lehetne illusztrálni —, de mint cikkünk elején mondottuk, az ellenkezőjéről is akad számos példa. Persze, bárki ellenvethetné, hogy a közgyűlés biztosítja a szövetkezeti gazdák demokratikus jogainak, véleménnyilvání- tásának a gyakorlását, ami igaz is. Az is igaz viszont, hogy a közgyűléseken nem mindig teremtődik meg a közös ügyek intézésiét, a termelést szolgáló megfelelő közvetlen kapcsolat a tagság és a szövetkezeti vezetők között Még közvetlenebb kapcsolatra, a véleménynyilvánításnak még alaposabb lehetőségére van szükség. Beszéljünk hát erről. A tavaly tavasszal alakult ti- szakécskei Tiszagyöngye Tsz- ben már az első esztendőben nagyszerű eredményeket értek el a termelésben. Ennek pedig az volt az alapvető oka, hogy a vezetők már az indulásnál kikérték a szövetkezeti gazdák véleményét. Nem sajnálták a fáradságot, s több napot szántak arra, hogy mindenkitől kü- lön-külön megkérdezzék: hol, melyik munkacsapatban, s mit szeretne dolgozni. Ily módon aztán mindegyik szövetkezeti gazda — a közös célok elsődleges figyelembevételével — végeredményben önmaga határozta meg munkaköziét, amelyet aztán kedvvel, lelkiismeretesen. a közös és az egyéni érdekeket egyaránt szolgáló szorgalommal töltött be. U asonló módon járnak el ** mostanában a bácsalmási járás több termelőszövetkezetében. Ezekben a vezetők felkeresik a szövetkezeti gazdákat, s egyenként megbeszélik velük a jövő évi termelési terveket, azt, hogy ezek megvalósításában akár a közös munkákból való részvállalással, akár a háztáji földek hasznosításával milyen mértékben akarnak közreműködni. A közös tervekről is szó lévén, ez a mód már egy lépéssel előbbre jár az említett tiszakécskeinól. a közgyűlések szokásos megbeszéléseit pedig kettővel haladja túl, ami által — mondhatnék — eléri a szövetkezeti gazdálkodás eltervezé- sének, s ezzel a fő irányításának teljes demokráciáját. A vezetők részéről tagadhatatlanul nem kismértékű többletmunkát követel az egyénenkénti véleménykérdés, de „ami eivész a vámon, megtérül a réven” —, s a jövő esztendő minden egyes napján sokkal kevesebb gondot okoz majd a mun- kábaállítás, a termelés „flott - ságánaik”, a tervek teljesítésének biztosítása és az ellenőrzés, mint eddig. Máskülönben a szóban levő vezetők mostani fáradozásának a közös jövedelmet növelő, forintokkal mérhető haszna is lesz. Ez a haszon a jobb kedvvel végzett munka eredményeként is jelentkezik, de növekszik azáltal is, hogy ily módon jobbak lesznek a közös tervek. Hiszen a szövetkezeti gazdák így egyenként, rengeteg megvalósítható ötlettel járulnak hozzá az eredeti elgondolások módosításához, gazdagításához. A mikor e rendkívül okos ” kezdeményezésért megdicsérjük a bácsalmási járás ü- letókes termelőszövetkezeteinek vezetőit, példájuk követésére hívjuk fel valamennyi közös gazdaságunk vezetőségét, hangsúlyozva, hogy ezzel nagymértekben erősítik a szövetkezeti demokráciát T. I. Rácáfolt a találgatásokra Kalocsán, a Fémtömegcikkipari Vállalatnál bátran bízzák meg a fiatalokat felelős munkakörök ellátásával. Walter Antal csoportvezetői kinevezését azonban kis kétkedéssel fogadták az idősebb szakmunkások. Azt elismerték, hogy ügyes fiú, de mindössze 21 éves, vajon hogy birkózik majd meg egy olyan nagy egység, mint a gépműhely, vezetésének feladatával. Walter Antal beállító géplakatos rácáfolt ezekre a találgatásokra. A szolid, fegyelmezett ifjúmunkást rövid idő alatt megszerették beosztottjai. Mióta csoportvezető, jelentősen csökkent az üzemben a géphibából adódó munkakiesés. Csoportja minden hónapban becsülettel teljesíti a termelési tervet.
