Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-16 / 270. szám

4. oldal

1961. november 16, csütörtök

Közös ösvényen

Még ebben a csepergős, rossz időben is büszkén mutatják az odavetődő idegennek a mélykútiak az új sportpályát. Igaz, hogy az idén már nem sokszor lehet hasznát látni, de megtanultak Mélykúton is, mint megyénk minden községében, jóval előbbre látni, tudatosan tervezni. Ezt a tudatosságot tapasztalhatjuk a kulturális élet fejlesztése tekintetében is. Mert hiszen mikor fordult az elő — akár még néhány évvel ezelőtt is —, hogy a községben alakult hét termelőszövetkezet közös tsz- akadémiát szervezett, melyben az összes szövetkezeti brigádvezetők, munkacsapatvezetők továbbképzésük, fejlődésük, szakmai és általános műveltségbeli gyarapodásuk egyik legfőb biztosítékát látják. Ez a kisebb- i'ajta rtsz-közi« vállalkozás már a biztató jövő képét vetíti a szemeink elé itt Mélykúton is. November 3-án, a megnyitón, ünnepélyes külsőségek között emlékeztek meg a kulturális fejlődés eredményeiről, s amint a jelek mutatják, 100—120 termelőszövetkezeti tag jár majd a közös akadémiára, hogy tanuljon, nevelődjön.

Eddig ilyenfajta vállalkozásba nem is kezdtek Mélykúton. A mezőgazdasági továbbképzést az ezüstkalászos tanfolyamok jelentették, melyeket a szinte egyoldalú szakmai témaválasztás jellemzett. Az akadémia ennél magasabb értékű vállalkozás, ezt érzik és tudják Mélykúton is. Nem véletlen, hogy a különböző mező- gazdasági jellegű előadáson túl

több közgazdasági vonatkozású téma is szerepel a programban. Emellett a mezőgazdasági földrajz főbb vonásaival, a világ mezőgazdasági fejlődésének problémáival, a szocialista országok mezőgazdaságával is ismerkednek majd a hallgatók. Érdeklődést kelt minden bizonnyal a község történetét tárgyaló előadás vagy a csillagászat és babona című téma, a magyar sport történetét felölelő, a munkaegészségtan elemeit tartalmazó tematika is. Lesz szó a helyes táplálkozásról, az űrhajózás eredményeiről, — hogy csak a főbbeket említsük. Mert november 3-tól február 23-ig 32 akadémiai előadást rendeznek, s külön előadói munkaközösséget hoztak létre, hogy a szőnyegre kerülő témákat megvitassa és segítséget adjon az előadóknak a gondos felkészülésre.

S mi van m°g ezen kívül? Mi jelzi a megújhodott, közös ösvényeken haladó falut, annak műveltségét, érdeklődését? Itt van mindjárt az irodalmi színpad, amely Fülöp Viktória, a helybeli könyvtáros vezetésével a legügyesebb fiatal községbeli előadókat tömöríti. Volt is már előadásuk, kialakult valamiféle «-munkamegosztás« is a tagok között. Kiss Er~sébet például az Alkotmány Tsz könyvelője, irodalmi műveket szokott ismertetni. Jó néhányan pedig a mű élvezéséhez szükséges részletek tolmácsolását tartják legfőbb feladatuknak.

Van-e ennek máris valami konkrét hatása? Van! Többek

Á Hóvirág őrs példát mutat

Kedves levelet hozott a posta szerkesztőségünkbe. Gsikérián kelt, s az ottani 2364-es számú Gárdonyi Géza úttörőcsapat krónikása, Kuluncsics Klára írta. Nem tudjuk, hányadik osztályba jár levélírónk, de meg kell hagyni, hogy szépen, szabatosan fogalmaz és úgy látszik, a helyesírással sem áll hadilábon —ami nem is illene egy csapatkrónikáshoz. Szól pedig a levél a következőképpen :

„Az újságcikkeket figyelemmel kísérve olvastuk, hogy a Szovjetunióban van olyan üzem, ahol a dolgozók önkiszolgáló módszerrel veszik fel a fizetésüket. Ennek a hírnek hallatára, mi — a csikériai Gárdonyi Géza úttörőcsapat Hóvirág őrsének tagjai is — elhatároztuk, hogy bevezetjük az önkiszolgáló rendszert. Ez nálunk abból áll, hogy úttörósarkokht létesítünk, ahol kiflit, cukorkát, csokoládét és takarékbélyeget árusítunk — ön- kiszolgáló alapon. Ez a hír gyorsan elterjedt a csapat többi őrsében is, ami azt eredményezte, hogy minden osztályban van már úttörősarok. Ez az elhatározás és létesítmény az úttörők becsületét igazolja.”

Kedves Levélírónk és kedves csikériai Pajtások! Mi az utóbbi szavak állításában nem is kételkedünk és kezdeményezésiek komolyságát, jelentőségét sem

Kecskeméti ösztöndíjasok

Bállá László és ifjú Tan tó Béla, az Agrártudományi Egyetem, illetve a Kertészti és Szőlészeti Főiskola másodéves növendékeinek juttatta a társadalmi tanulmányi ösztöndíjat a Kecskeméti Városi Tanács. Az ösztöndíj ösz- «zegét évenként tíz hónapra, havi 550 forintban állapította meg és utasította a végrehajtó bizottságot: kísérje figyelemmel a két tanuló előremenetelét és készítse elő őkrt a tanácsi munkára.

vonjuk kétségbe. Ügy gondoljuk, hogy valahol itt, ilyen korán és ilyen látszólagosan nem nagy dolgokban kezdődik a szocialista ember igazi jellemvonásainak kialakulása. A Hóvirág őrs példáját követendőnek tártjuk és a megye többi úttörőinek figyelmébe ajánljuk.

T. P.

között az, hogy az olvasás, a könyvek iránt hallatlan mértékben megnőtt az érdeklődés. A tanács igyekszik is a tudásvágynak ezt az egyre lombosodó fáját táplálni, gondozni. Tizenhétezer forint értékű könyvet vásároltak az idén a községi könyvtár számára. Mégpedig milyen gondosan és okosan használták fel a pénzt A könyvek egy részét antikváriumban szerezték be. Szép, tiszta, de leértékelt árú könyvék kerültek így Mély- kútra hatalmas csomagokban, s most mindenki örömére meg is kezdték vándor útjukat a mélykúti házak között. S alig lehet találni olyan családot ahol vagy az egyik, vagy a másik ne olvasna, ne őrizgetné a könyvtár kölcsönadott könyvét Sokan már maguk is könyvvásárlókká váltak.

Az írott betűkből áradó műélvezet más művészetek iránt is felkeltette az érdeklődést. Van, feltétlenül van ilyesfajta kölcsönhatás. Ha megindul valami, azt követi egy másik művelődési irányú érdeklődés. Akár csak a láncreakció az atomfizikában. De hát ez igazán békés jellegű folyamat

Mivel bajlódnak most? Azzal, hogy a néhány évvel ezelőtt megalakult zenei általános iskola mellé zeneiskolát rendszeres hangszertanulást fejlesszenek ki. Meg is fogadtak egy tanárt, aki Bajáról jár ide. Most már egy olyan zenetanár után vágyódnak, aki ott is lakik helyben. Adnának neki lakást, minden jóval ellátnák, csak akadna ilyen.

Semmi sem okozhatna

az újságírónak nagyobb örömet, mintha az lenne ennek a cikknek a hatása, hogy valaki kedvet kapna ebben a fejlődő, erőteljesen kulturált községben való letelepedésre. Valaki, aki Vállalkozna az öntudatos, s a jövőt világosan látó tsz-parasz- tok gyerekeinek zenei nevelésére. Talán akad ilyen, mert hiszen nagyobb nehézségeket, problémáikat is megoldottak már itt is, meg a ho^á hasonló községekben is. CSaky Lajos

Grigorlj Csuhraj neve nem ismeretlen a magyar mozilátogatók előtt. Első filmje, a Negyvenegyedik, a második a Ballada a katonáról világsikert ért el és a harmadik, a Tiszta égbolt a legjobb úton halad, hogy szintén azzá váljék.

Bemutatjuk: Grigorlj Csuhraj t9

a Tiszta égbolt címG díjnyertes szovjet film rendezőjét

retet és a tudásszomj a filmművészet iránt. A háború befejezése után Szergej Jutkevics és Mihail Komm voltak a mesterei.

A Negyvenegyedik és a Ballada a katonáról című filmmel a kritikusok szerint Csuhraj egy új szovjet filmstüust hozott létre, amellyel egyrészt Eizenstein filmkorszakához, másrészt az olasz neorealistakhoz kapcsolódik.

Harmadik filmje, a Tiszta égbolt óriási vitákat váltott ki, főként azért, mert második részében a személyi kultusszal és a Sztálin életében kialakult légkörrel foglalkozik. Csuhraj így nyilatkozik erről: „Vannak emberek, akik azt állítják, hogy különös személyi bátorság kellett ezeknek a tragikus konfliktusoknak a feltáráshoz. Szerintem azonban a hibákat csak ügy lehet kijavítani, ha beszélünk róluk és alaposan megvizsgáljuk azokat Természetes tehát, hogy a filmművészet megragadta ezt az élő témát Ügy érzem, a hibák ellenére becsületes filmét csináltunk és én az igazságot esztétikai kategóriának tartam.” Nemcsak becsületes film, hanem nagyerejű, igényes művészi alkotás is a Tiszta égbolt, amely méltán nyerte el az idei moszkvai fesztivál nagydíját Csuhrajt úgy tartják számom mint a fiatal szovjet filmművész nemzedék egyik legtehetségesebb tagját Három világhírű alkotása után várjuk a tartalmában és művészi megoldásaiban továbbra is igényes új Csuhraj filmeket

Húszéves volt, amikor a hitleri hadsereg megtámadta a Szovjetuniót. Átélte a háború borzalmas iskoláját, négy évig küzdött a fronten és súlyosan megsebesült a magyarországi harcokban. A kecskeméti kórházban tanult meg újra járni. Kezdettől fogva élt benne a szeMÄB ÖK IS... t ?

Láthatod, kérlek, ml Is áttérünk a panelek alkalmazására?

.Rettentő

írta:

ffonMo/w j jgCODRIGUEZ

rúböl, mert látta, hogy a szovjet hadsereg győzelmét immár senki sem képes megakadályozni. Menekült volna a süllyedő hajóról ez a patkány, de hogyan? A munkásság azt kérte tőle, adjon a tömegek kezébe fegyvert, majd mi kiverjük innét a német megszállókat! — Horthy azonban nem adott fegyvert a népnek. Hiszen Horthy, aki mondom, nem egy személyiség, hanem a történelmi uralkodóosztály megtestesítője, gyűlöli a népet, dehogy is merte volna felfegyverezni! Horthy azt mondta: majd ő elintézi ezt az ügyet, van neki hadserege, arra fog támaszkodni. Na, elvtárs, látta, mi történt itt október 15-én? A hadsereg a sok tiszt ég tábornok elárulta Horthyt is! És miért? Mert Horthy huszonöt éven át a nép gyűlöletére, kommunista ellenességre, német cimboraságra, fasizmusra nevelte ezt a tisztikart. Amikor pedig ez az alak azt mondta: Most szembefordulunk a németekkel, a tanítványok menten cserbenhagyták és elkezdték közvetlenül szolgálni a gazdát, vagyis Hitlert, a német fasizmust így történt? Gondolja csak végig. Tudja, hon- nét verbuválódott Szálas! Ferenc testőrsége? Abból a testőrzászlóaljból, amelyet Horthy a maga legmegbízhatóbb alakulatának vélt! Az egész zászlóalj,

38.

— Az előbb megütötte a fü lemet valami. A tömeg gyáva sága, megalkuvása — ugye, ígj valahogy mondta, barátom? Na hát, ez igazságtalan és elhamar kodott megállapítás. Vajoi azért, mert Szálasi most í „nemzetvezető” pávatollát viseli komolyan hiszi-e, hogy csakugyan ő a nemzet vezetője?

— Erről szó sincs...

— Nincs bizony. Na és ha €5 az ország bele volna nyugodv: a fasiszták gyalázatos uralmába, szükség volna arra a véres terrorra, amelyet a nyilasok gyakorolnak? Hát ki ellen szegezik ezit a terrort a hatalomra jutott gyülevész bandák? Nem a nép ellen, a nemzet ellen, amely gyűlölj őket?! Vagy talán a nemzettől kapták ezek a hatalmat, nem a németektől, meg Horthytól, az ezeréves történelmi osztály fejétől?

— Ezt nem értem — szúrta közbe Géza — Horthytól? Hiszen Horthy Miklós ki akart ugrani a háborúból, s ezt a nyilasok, meg a németek akadályozták meg!

Imre bácsi egy pillanatig gondolkozott: hogyan is tehetné világossá, érthetővé Géza előtt a történteket?

— Nézze, élvtárs — mondta aztán —, bonyolult és hosszadalmas ügy ez. Horthy csakugyan ki akart lábalni a háboegy órával Horthy kiáltványának elhangzása után, lejött a várból és átállt a nyilasókhoz. Hát így állunk. Ha maga tudná, mire építette Horthy ezt a kiugrási komédiát, leesne az álla, fiatalember. Még annyit sem tett meg — pedig a kommunista párt többször is figyelmeztette rá —, hogy idejében leváltotta volna az olyan hal seregparancsnokot,.mint például Heszlé- nyi tábornok volt, aki nyíltan a nyilasok főemberének vallotta magát.

— Hallatlan — ingatta a fejét Géza.

— Hallatlan? Hát ahhoz mit szól, hogy Horthy nem is akart olyan értelmű parancsot adni a honvédségnek, hogy adott esetben fegyveresen is szembe kell szállni a hitleri seregeikkel? Vagy ahhoz mit szól, hogy Horthy Miklós még a kiáltvány felolvasása előtt bejelentette a német nagykövetnek a kiugrást, nehogy a derék német bajtársakat meglepetés érié? És ahhoz mit szól, hoyg Horthy három nappal a kiáltvány kihirdetése után, az egészet sajátkezű aláírásával visszavonta és szintén sajátkezű aláírásával kinevezte Szálas! Ferencet miniszterelnökké?

— Pokoli! — törölgetlte a homlokát Géza. — Ez így igaz?

— Ez a hiteles valóság.

— Dehát akkor mégis miért vállalkozott erre az egész kísérletre?

— Mert azt hitte, hogy a történelem fél megoldásokat is elfogad. Csakhogy ez tévedés. És azt akarta elérni, hogy a végső percben nemzeti hős legyen belőle. ő legyen az ország felszabadulását követő, új, történelmi korszak alappillére. Igen, szerette volna átmenteni a maga és osztálya uralmát a háború utánra is. Tudja, miben sántákéit Horthy már esztendők óta? Minden áron elő akarta készíteni a talajt, hogy az ő utóda a fia legyen, s az unokája pedig

— Magyarország koronás királya!

— De hiszen Horthy református, nálunk pedig csak katolikus lehet a koronás király! — vetet te ellen Géza.

— Éppen ezt akarta őfőméltó- sága ravaszul áthidalni Mert az írnoka Horthy István fia — egy rezervális folytán — már katolikus vallású. István fiát megtétette kormányzóhélyettessé, ő még kormányzó lett volna, hanem az unoka már király;

— Az imént mondta Imre bácsi, hogy Horthyt ■ figyelmeztették néhány fontos kérdésben. Miért nem hallgatott ezekre Horthy?

— Megint meg fog lepődni tudom, de majd később lesz alkalma mindenről megbizonyosodni, hiszen ez már történelem. Horthy a világon senki másra nem hallgatott, mint szeretőjére, az elhalt Horthy István özvegyére. A várban csakis a fiatal özvegynek volt szava, befolyása, még ifjabb Horthy Miklósnak is csak másodsorban.

— A szeretője volt?

— Az. Hja, barátom, ilyen „magas körökben” ez semmi rendkívülit nem jelent. Különben ezt nem is mi, kommunisták fedeztük fel, hanem gróf Bethlen István. Majd egyszer elmesélem magának, hogyan.

(Folytatjuk.)

i

J