Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
4. oldal 1961. november 12. vasárnap Szovjet Filmhét: november 16—22 A z elmúlt évek során mindig jelentős dátum volt a mozik műsorában egy-egy nagysikerű szovjet film bemutatása. A felszabadulás óta eltelt éveikben közönségünk megismerte és megszerette a szovjet film- művészetet, szívébe zárta a Csapajeveiket, a Ma- ximokat, a kronstadti tengerészeket, a viborgi proletárokat és a többi szovjet film megannyi felejthetetlen hősét Olyan nagy alkotásokkal gazdagodott a világ filmművészete, mint az Othello, a Szállnak a darvak, az Emberi sors és a Ballada a katonáról. Olyan nagysikerű filmeknek tapsolt közönségünk, mint a Szibériai rapszódia, a Karneváli éjszaka, a Gitáros lány és a Lányok tavasza. E bben az esztendőben is kimagasló alkotásokat ígér a szovjet filmhét Kecskeméten és Baján ünnepi díszelőadáson kerül bemutatásra az idei moszkvai fesztivál nagydíjával kitüntetett Tiszta égbolt. Rendezője, Grigorij Csuhraj nem ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen a Negyvenegyedik és a Ballada a katonáról című filmjét nagy sikerrel játszották filmszínházaink. Témáját és művészi megoldásait tekintve, harmadik filmje is kivételes alkotás. Egy szerelem emberi mozzanatokban gazdag története pereg előttünk, amely súlyos társadalmi problémákat is érint, mégsem válik soha politikai illusztrációvá, mindvégig az élet eleven szépségével és izgalmával hat A filmhét másik kiemelkedő alkotása a Két élet című monumentális történelmi film. A két új film mellett számos, régebbi, nagysikerű alkotást is műsorra tűznek a filmszínházak, mint a Kenyér és rózsák, Az utolsó össztűz, A mi édesanyánk és a Foma Gorgyejev. ovember 16-tól 22-ig megyénkben 46 helyen 78 filmet játszanak a mozik. Az idei szovjet filmhét műsora szemléltetően mutatja majd azt az új, nagyarányú fejlődést, amely a szovjet filmművészetben végbement. A bemutatásra kerülő filmek nagy többsége a mai szovjet életet, a kommunizmust építő szovjet ember mindennapjainak örömeit, gondjait tárja a néző elé. Érdekes filmek, felejthetetlen színészi alakítások teszik gazdaggá a szovjet filmek idei seregszemléjét N° Lenin zászlaja alatt harcolt Megfiatalítják az embert a kedves emlékek Zsebnaptára, a „kisokosa” ezúttal csak a hét második felére tartogat programot: tanácsülés, KISZ-bizottsági ülés és a munkásőrség. .. Lassan megint rá kerül a szolgálat. Ma és holnap tehát szabad. Begyújt a kályhába, jó meleget varázsol, él tesz- vesz a ház körül. Így van ez már, amikor az embert nyugdíjra, pihenésre „kárhoztatják”™ Jókor kopogtattunk. Rózsa Jani bácsi, a kecskeméti veterán kommunista készséggel áll rendelkezésünkre. Fiatalságára mindig szívesen emlékezik. Pedig hej, de nem volt könnyű! S már mondja is. Mesél, mesél sok-sok élményéről. Jani bácsi kék szeme egészen fiatalos csillogást kap, gyér, hófehér haját, bajusakáját is szőkésbarnának látom. A több mint négy évtizeddel ezelőtti Rózsa János ül velem szemben. Varázslat ez? Igen. A kedves emlékek «tesznek ilyet az emberrel... — Az Uraiban ért a Nagy Október. Egy szverdlovsaki belga érdekeltségű vasgyárban dolgoztunk mint hadifoglyok: magyarok, tatárok, koreaiak, szóval egy egész nemzetközi brigád. A forradalom híre későn jutott el hozzánk. Titkolták előttünk. Csak annyit hallottunk, hogy zavargások vannak. Ügy tavasz felé aztán megtudtuk, hogy nincs már cár. Kerenszkij van kormányon — jutott el pénzével együtt az újabb hír. Olyan volt ez a pénz, mint egy egész asztallap. Ügy vagdosták szét a gyárban... Közben szöktek a hadifoglyok. Gondoltam én is: 1915 óta vagyok itt, jó lenne hazamenni. < Borzalmasak voltak ott a telek, j meg az ellátás is... De hát a többiek sem jutottak tovább j Szverdlovszknál, az akkori Je- katerinburgnál. Onnan mindig visszaterelték őket. í Aztán egy kis változás jött egyhangú életünkbe: esténként a barakban szociáldemokrata elvtársak okosítottak minket. Még sokat foglalkoztatott bennünket a hazamenetel, amikor egy napon halljuk: a bolsevik párt vette át a hatalmat! A gyár kezdett szabotálni. Ilyeneket hangoztattak a vezetők, hogy a bolsevikoknak nem dolgozunk. Egyszer csak eljöttek hozzánk is a bolsevik szervezők. Ismertették, mi a változás és munkára serkentettek, merthogy most már magának dolgozik a nép!... Nemsokára azonban leállították a gyárat, hét kemencéből csak kettő, majd egy dolgozott, mert nem volt élelem. Az ellenforradalmi bandák elvágták a vasútvonalat, nem volt utánpótlás. Mehetett ki merre látott. Szverdlovszki táborba kerültem, onnan pedig Omszkba. Itt szervezett be a Vörös Hadseregbe Ügeti Karol} «Ívtárs. A keleti frontra kerültem. A cseh légionistákkal vettük fel a harcot A mi felszerelésünk jobb volt mint az övék. Páncélvonatunk Rózsa János munkásőr egyenruhában. előtt sok akadályt állítottak, még viaduktot is robbantottak, de mi helyreállítottuk a vonalat és nyomultunk előre tovább... Amit mond, szinte újraéli Rózsa Jani bácsi. Talán a cigaret- tapödrést is abban az időben tanulta, olyan ügyesen csinálja. Üjabb fogság, sok nehézség, az illegális munkába való bekapcsolódás és újabb harcok elbeszélése következett ezután. — Majd a moszkvai és pétervári vörösparancsinok-képző iskola, ahol szakaszparancsnokká képezték, 1922-ben a hazatérés, majd az internálás, börtön, a nehéz, küzdelmes évek itthon. — A felszabadulás utáni évekről? Mit mondjak? Ezeket éljük. És jó, hogy tudunk a szabadsággal élni! De azért — nyúl Jani bácsi az asztalon heverő Nép- szabadságért, mely a XXII. pártkongresszusról tájékoztat — erről mondanék még valamit. — Nagyon megnyugtató számomra a Szovjetunió politikája. Békére törekedni állhatatosan, a tárgyaló asztalnál rendezni mindent, amit csak lehet és az egy főre eső árutermelés növelésével a kommunizmusba érni, mielőbb elhagyni a kapitalista ve- télytársati És akkor nyert csatánk van! P. L Weintráger Adolf: Otthon. Vendégszereplésen a kiskunmajsai Irodalmi színpad JRettentö Modriguez írta: Horváth József J S3. — Ázom a reggelen, amikor elhurcolták őt, éppen magához akart jönni. Imre bácsi keményen Géza szeme közé nézett: — Azon a reggelen én nem vártam ide Annát! — jegyezte meg csaknem ridegen. — Persze, értem — mondta Géza, mintegy hangosan gondolkozva. — Anna megtudta, hogy Imre bácsi újabban itt tartózkodik és segíteni akart Csend támadt. Végül Imre bácsi határozott — Hát jó. Kérem, elvtárs, sétáljon el a Gádor utca és Márkus tér sarkáig. Ott legyen szíves bevárni engem. Negyedóra múlva ott leszek. Onnét együtt mehetünk. De... igazán semmi baja 6em esett “■Józsikának-“? — Nem. dehogy! — mondta vidáman Géza. — No. egy kis ijedtség, semmi több. Hanem... városszerte igazoltatnak a katonák és a nyilasok. Van valami elfogadható igazolványa, Imre bácsi? Az idős férfi széttárta a karját: — Nincs bizony, elvtárs, egy fikarcnyi iratom sincsen. Holnap reggelre váltam valakit, aki hozott volna valami papírokat — No, nem baj — Jelentette ki Géza. — De jól figyeljen rám. Imre bácsi. Én egy —. spanyol diplomata vagyok. Igen, spanyol diplomata. — Mi az ördög! — derült fel az öreg. — Maga pedig az édesapánk és süket, mint az ágyú. Ha úgy adódik. Én majd spanyol nyelven ordítozom a fülébe, de maga csak a mozdulataimból ért Világos, Imre bácsi? Mindenben azt tegye, amit én mutogatok. Imre bácsi bólintott és furcsa szemeket meresztve nézett a távozó Géza után. Géza kényelmesen sétált végig a Gád 'ín. Kitűnően érezte m?? s — tűnődött. irúkü le tájékán melegség g. t —, hogy is mondta ii. bácsi? “Elvtárs .. Aha, xe, a kommunisták szól!;.; : így egymást— Eszerint Imre bá^-Si kommunista. Talán kommunista vezető? Meglehet És Anna? Nyilván Anna is kommunista Érdekes... Még sohasem láttam eleven kommunistát — gondolta Géza — De hiszen ezeket az embe reket mindig szarvakkal a homNagysikerű műsorral mutatkozott be a múlt hónap végén a kiskunmajsai irodalmi színpad. A kultúrház nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők — s lankadatlan figyelemmel hallgatták végig a magyar irodalom legszebb szerelmi verseit, melyeket ötletes keret játék kíséretében tolmácsoltak a szereplők. Az előadás után irodalmi kérdezz- felélek estre került sor. A nagyszerű előadás híre lokukon ábrázolták! Pedig milyen rokonszenves ember ez az Imre bácsi is. És a kicsi Anna ..! Ezekkel ijesztgették itt még a gyerekeket is..Tele vannak gyanakvással... Hát persze, ezeket az emberekei örökké akasztófa és golyó fenyegeti. Érthető. De segíteni fogok nekik! — határozta el keményen Géza Valaki eiköhintette magát a háta mögött. Imre bácsi volt. Villamosra szálltak. Útközben egy szót sem váltottak egymással. Senki ügyet sem vetett rájuk. Már az Olasz fasorban robogott velük a villamos, amikor Géza intett: leszállnaik. A villamos hosszan fékezett. Kimentek a peronra A peron üres volt, kívülük senki sem tartózkodott rajta. Abban a pillanatban, amikor a villamos megállt. Imre bácsi megérintette Géza karját és gyorsan odasúgta: — Még egy megállót De Géza nem értette meg az idős férfit és máris a karja után nyúlt hogy lesegítse a villamosról. Mindez oly hirtelen történt hogy Imre bácsinak egy pillanata sem maradt ellenkezésre. A villamos tovább indult Géza csak ekkor fedezte fel, hogy a megállótól pár méternyire, ott, hol a követség utcája felé át kell kelni az úttest«!, egy katonákból és nyilas '-arszalagos civilekből összetevődő igazoltató-különítmény ácsorog. —* gyorsan eljutott a szomszédos falvakba, s az irodalmi színpad máris több községbe kapott meghívást Vasárnap például Gátőrön mutatkoztak be. azután ellátogatnak a járás többi kézségébe is. örömmel adjuk hírül, hogy a vendégszereplések mellett már a következő műsor próbái is folynak. A tehetséges és lelkes kis előadógárda ugyanis legközelebb József Attila verselve! ismerteti meg hallgatóit Imre bácsinak arctana rebbent most már mindegy. Géza és az öreg egyenesen, magabiztos léptekkel a különítmény felé tartott Egy hadapród-őrmester toppant elébük: — Igazoltatás. Kérem a papírokat Géza felkapta a tekintetét éa tért magyarsággal kérdezte:-— Micsoda akarni? Az őrmester kézzd-lábbal magyarázott: —> Igazolványokat! — Ah — értette meg hirtelen Géza és határtalan fölénnyel a zsebébe nyúlt Milyen jól tette, hogy mielőtt útba indult volna, magához vette ezt az okmányt— Egy szabályszerű spanyol diplomáciai útlevelet nyomott az őrmester kezébe. A hadapród átvette az útlevelet és megpróbálta kisilabizál- ni a fedőlap feliratát Géza pimasz fölénnyel, sőt ingerülten sürgette: — Rapido! Rapido! — Majd németül is elismételte: — Schnell, schnell! Az őrmester rápillantott, majd gyorsan fellapozta az útlevelet Géza lendületesen hozzáfűzte: — Pass porté espanol! Verstehen sie? Spanyol;.. A határozott fellépés, az erélyes hang használt. A hadapród- őrmester tüstént visszaadta az útlevelet Géza egyetlen pillanatot sem hagyott ki. Harsányan rászólt -apjára-“, aki mellette álldogált: — Bien muy, padre! íFolvtatj'.ik»
