Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
Képeslap a Csorba-tóról. 1910. VII. hó 28. A lapon olvasható szöveg a következő: „Kedves János bátyám, e szép helyről, hova nyomorult egészségi állapotban kerültem, szeretettel csókolja mindnyájukat Endre.” (Az üdvözlőlapot Ady Endre Ady Jánosnak — a Dunaújvárosban élő dr. Ady Endre nagyapjának küldte 1 Ady István dunavecsei háza. Ady és felesége Csinszka ADY ENDRE: A csillagok csillaga Sohse hall le a vörös csillag? Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen. HuTló csillag, hullj, hullj, rogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Ady Endne üdvözlő lapja Ady Lajosnak. „Drága Lajoskám! Én igenis írtam Neked majdnem minden nap, s levlapjaim talán elvesztek. Hatvány irt tegnapi de nem választ, hanem egy kegyetlen irodalmi chriák Annusnak mondd meg, hogy szerelmem legújabb tárgya (!) a legkiválóbb nő a világon. Édes nem jönne Pestre pünkösdre? Csókol: Endrétek. 1913. Mária- ffritn." Sohse vörös a hund csillag: Vörös csillag, ragyog] és trónol], Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Mióta ember néz az égre, Szeszélye az égi világnak. Vörös csillag volt a reménye. őszi rózsák: proletár-lyányok, írisz is volt hamupipőke S pórvirág volt a krizántém U, Lesztek ti még csodavirágok. „Sohse hsiii Se a vörös csillag.. ddtj.-entíékek nyomálmtt Ady Endre neve már nem ismeretlen a magyar nép előtt. Költészete túlnőtt az ország határain és szerte a világon ismerik a „Hortobágy poétáját”. Két és fél hónappal ezelőtt értesült szerkesztőségünk arról, hogy Dunavecsén meghalt Ady István, a nagy költő unokaöccse. A 71 éves Pista bácsi hagyatékai között találtunk néhány Ady által írt képeslapot. Egyet már közöltünk a Petőfi Népében. Tovább kutattunk az Ady-emlékek után. Utunk Dunaújvárosba vezetett. Ott él dr. Ady Endre, aki az Ady család legfiatalabb leszármazottja. Szívélyesen fogadott minket és készséggel bocsátotta rendelkezésünkre a féltve őrzött kincseket Azzal a céllal publikáljuk a család által dédelgetett képeslapokat és más tárgyi emlékeket, hogy megismertessük olvasóinkat a megyében és Dunaújvárosban talált eddig még ismeretlen és nem közölt Ady-emlékekkel, s nem utolsó sorban, hogy szolgálatot tegyünk ezzel is a magyar irodalom ügyének. Soha nem tudhatjuk, ha az Ady-kutatók elindulnak az általunk már megkezdett nyomokon, még milyen heverő értékekre bukkanhatnak. Az alábbi összeállítást az is Indokolja, hogy a napokban ünnepeltük a nagy költő születésének évfordulóját B. S. Proletár-lyányok: dér-esetteki Mágnás-parkodban őszi rózsák. Hogyha nem szeretnek, lakóinak S lakóinak, hogyha már szerettek. Ha sok az álm. fonyadóznak. Hogyha kevés, kidouják őket. Krizantém J\elyett pótvirágok Gomblyukában a gazdagoknak. ADY ENDRE: Az őszi cózsátc •• Édesék« (a költő szülei). (bO-diiO1 A barna arcú Jukantor herceg, Kam- bodzsa királyfia jut az eszembe. Napkeleti, ragyogó országából, melynek bársonyos füvét, pompázó virágát francia légiók tapossák, Párisba jött a délceg királyfi. Kétezer éves büszke családjának első sarja, ki észrevett, felkeresett bennün- kett, szánalomra méltó nyugati páriákat... Fehér elefántján nem indult boulevard- sétára Jukantor herceg. Nem bámultatta meg gyémántos fövegét. Az opera szépeit sem léptette el maga előtt. Semmiképpen sem tett úgy, mint azt mi civilizált nyugatiak, minden egzotikus princtöl elvárjuk. Jukantor herceg hetekig nyelte a párisi port, füle belefájdult a kiállítás világpiacának durva lármájába, nézett, vizsgált, gondolkozott, tanult. Meg akarta találni a bölcseség kövét. Tudni akarta, miért büszke, miért dölyfös, miért tiran- mis a nyugati fehér. Tudni akarta: mi joggal taposnak francia légiók Kambodzsa szűz mezején. Miért jött idegen faj büszke úrként oda, hol boldog nép fölött, buja napsugaras, paradicsom-országban boldogan uralkodik kétezer év óta egy család, melyet az ég küldött, választott népe számára. Ezeket akarta megtudni és számon kérni Kambodzsa hercege. iy§ ikor eleget látott és tudott, felment a francia közvélemény imperátorá- h.oz. Felment a Figaro szerkesztőségébe. Megírta a maga igazait. Napokig erről beszélt a forrongó Páris. Ady Endre édesapjának, Ady Lőrincnek boros* ánsziokája. (Or. Ady Endre tulajdona.) Két kultúra csapott össze — Írja Jukantor herceg. Az önöké, az új, s a mienk, a régi. Két világ keresi az igazát: az önöké és a mienk. Két világ nem érti meg egymást: az önöké és a mienk. Nem is érthetik meg. Jl/fink a természet édes gyermekei va- gyünk, önök a mostohák. Mi nekünk süt a nap, miénk a fény, a meleg, önök a föld méhét rabolják meg fekete, melegítő kőszénért. Mi játszva szedjük a datolyát, kegyes hozzánk édes természetanyánk. Nálunk nincs éhező, nincs szomjúhozó. Önök egymást tiporják le a kenyérharcban, s mégis éhezik annyi millió. A mi vallásunk az öröm és a kibékülés. Az önöké az eredendő bűn s a folytonos küzdés. Nálunk a szép a cél. Önöknél a gyomor megtöltése. Nálunk a semmittevés erény, az álmodozás diviná- ció. önök az embert lealacsonyító munkát tették erénnyé, az álmodót, az istenek igazi kiválasztottját léhűtőnek tartják. j[li boldogok vagyunk, önök boldogta- lanok. Mi az élet művészei vagyunk, önök szerencsétlen kontárjai. Nem értjük meg egymást. Mi legalább sohasem fogjuk s nem is akarjuk megérteni önöket ... Jukantor herceg futott hát eszembe. ö talán még most is ott bolyong Párizs labirintjai közt, de nekem úgy tetszik, hogy ő a mi szívünkké, lelkiismeretünkké vált. Ügy van, úgy van. Nekünk a munka jutott. Harc a kenyérért, ez a mi sorsunk. A mi életünknek minden eseménye — egyéné vagy tömegeké — egy kisebb vagy nagyobb darab kenyér. A mi életharcunk riadója a gyomorkorgás. Reményünk: a percnyi jóllaJcottság. Alkotásunk: a gyomorért folytatott munka glorifikációja. Hitünk: a jóllakott örök nyugalom. Költőink nem azt zengik, hogy lesz még boldogabb életünk is. Minden biztatásuk: a küzdve küzdés... Ám vannak álmodóink is. Hiszen álmodni néha mind álmodunk. Almunk:' a szép. Örök álmodóink: a művészek. A művészet nekünk, a legsiralmasabb életharc osztályosainak: minden vigasztalásunki szent hitvallásunk. T?s itt van igaza a nagy orosz szentnek. A művészet; mindannyiunké. Közös, egyetlen vigasztalásunk. Ne legyen az életnek egyetlen durva, szürke foltja sem, amelyet legalább ne szeretnénk a művészet szent zománcával bevonni. Óh, nem olyan őrület ez, ami felett mosolyoghatnak az úgynevezett komoly emberek. A legnagyobb jóltevője az emberiségnek, kit áthat ez a szent őrület. Ki kell terjeszteni a művészet szent hatalmát. Közkinccsé kell tenni a művészet áldásait. Elő kell segíteni a szép hódítását. Boldoggá, nemessé, harmonikussá kell tenni az emberi szívet. Meg kell jutalmazni az örökös küzdés harcosát, az élet elcsigázott mostoháit. Legyen áldott minden törekvés, mely ezt a célt szolgálja. Legyen áldott, ki a mű-1 vészeiért, s így az emberi szívért cselekedik. Legyen áldott minden álmodó!... A. E,
