Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
1961. november 26, vasárnap 9. oldal Öreg szőlő nem rossz szőlő. A SXolobe belebukunk tagtársaim, belebukunk! — hajtogatta tavaszra lesz két esztendeje a tompa! Kossuth Termelőszövetkezet vezetőségének egyik-másik, bátorsággal éppen agyon nem áldott tagja. De még a nagyon határozott és a kezdés semmiféle bajaitól vissza nem riadó elnöknek is sokszor meg- fájdította a fejét a szőlő. Mármint az a 150 holdnyi, szántók, legelők közé pettyegtetett ap- róbb-nagyobb ültetés. amely annyiféle volt, ahány a valamikori gazdája. — Hiába, a mi kutyánk ez is! — született meg a döntés tavaszkor, amikor az akkor éppen egy hónapos (1960 februárjában alakult) közösség tagjai szétnéztek, hogy no hát melyik végéről is kell kezdeni azt a közös gazdálkodást? Megszervezték a brigádokat, s ha rnár lenni kell, hát a szőlészekét is. Nagy fohászkodással nekifogtak a vén, rossz szőlők istápolásá- naki No, elment a nyár, Jött a szüret. S vele jött az első meglepetés. Mert a termésből nemcsak a szerződött mennyiséget adták át, s a munkaegységenként tervezett fél deci bort emelték fel egy decire — még arra is futotta a borocskából, hogy a nagyon akadozó őszi betakarítás meggyorsítására célprémiumot tűzzenek ki: aki legjobban igyekszik, az egész évben teljesített munkaegységeire ráadásul 1—1 deci bort kap. — Ni-ni. hát csak tud ez a vén szőlő valamit! — örvendezett a teli hordók láttán a vezetőség és tagság egyaránt A hosszú téli estéken aztán kisütötték, hogy megtanítják az öreg szőlőket még jobban »tudni« addig, amíg a tervezett, s a jövő tavasszal már meg is kezdődő új telepítések át nem veszik a szerepet. — Családi művelésibe adjuk a szőlőt! — hangzott az idei határozat. — Ki mennyit, ezer-kétezer négyszögölet is vállalhat. Egy holdon meg kell termelnie a 10 mázsát. Ha többet elér, az csak neki jó, mert a terven felüli termés 50 százalékát megkapja szőlőben, borban, ahogy akarja. Az első hatás az volt, hogy még az is vállalt szőlőt művelésre, aki eddig a fenével etette a gyökerit. Ki is válogatták úgy, hogy a 150 holdból csak mintegy 25—30 hold maradt megműveletlen, de az tényleg olyan, hogy már a tőke helyét is benőtte a gaz. Kapálták, metszették, ajnározták. hótszer- nyolcszor permetezték a szőlőket. Nem volt ritka eset. hogy vasárnap hajnaltájt az elnököt az ágyból ugrasztották ki: adasson ki gyorsan törzsoldatot, mert a meteorológia esőt jelzett: máma permetezni kelL A családi művelés áldása már a szüretkor megmutatkozott. Tavaly a szőlőszedés az összes gyalog-munkaerőt felemésztette, s amíg egy fürt a tőkén volt, sírhatott munkáskéz után a kukorica, répa és egyéb vetemény. Az idén? Ki-ki a családiával szép csendben-rendben leszüretelt, a többi, más munkában dolgozó gazda csak hallomásból tudta, hogy szüret is van, de nem aikadt meg miatta a betakarítás, szántás-vetés. A családi művelés dicséretét legkurtábban, de legnagyobb bizonyító erővel a könyvelés számadatai jelzik. A tervezett 10 mázsa helyett 12 mázsa 43 kiló szőlő termett holdanként. A termés 70 százalékát — azaz 1300 mázsát — szerződésre értékesítettek. A felárral együtt 470 ezer forintot kapnak. érte. A vén szőlő a közösségi becsületből is levizsgáztatta a másodéves szövetkezet tagjait A szőlész-brigád maga kérte az eredeti elosztás módosítását, ami úgy szólt ugye, hogy a terven felüli termés 50 százaléka a megművelő gazdáé. Igen ám, de volt olyan pászta, hogy kétszer- arrnyit dolgozott rajta a gazdája mint a többi, és mégis csak szűkén a tervezettet adta meg. Az ilyen vén szőlők már rigo- lyásaik, mint a kényes ló: mennél szebben simogatják, annál gorombábbat rúg. Nos. az ilyen szőlőpászta művelője ráfizessen a becsületességére? De bizony ne fizessen! így aztán úgy döntöttek, hogy a terven felüli többletet nem egyénenként osztják ki, hanem a brigádon belül, munkaegységek arányában. Hogy szavamat ne felejtsem, egy hold szőlő megmunkálásáért 118 munkaegységet írnak minden gazda javára — ehhez jön az említett prémiunv A jó munka nyomán termővé szelídült az öreg szőlő, s gond helyett most már örömet okoz. Szebben nem is búcsúzhatna az élettől, pedig már bú- csúzkodik. Jövőtől kezdve évente 15—20 hold új telepítés váltja fel ebben a tsz-ben is. G. K. Vála*x1mányi ülést tartott a MEDOSZ Szombaton délelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában választmányi ülést tartott a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete. A mezőgazdasági üzemi szítHtát- károkon és választmányi tagokon kívül megjelent az ülésen Puskás Ferenc, a MEDOSZ központjának szervezési osztályvezetője is. Elsőnek Szilágyi István, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának főkönyvelője ismertette azokat a feladatokat, amelyeket az ötéves tervidőszakban állami gazdaságainknak meg kell otdaniók. A választmányi üiés előterjesztése alapján megvitatták a MEDOSZ megyei bizottságának ez évi munkáját, valamint a mezőgazdasági dolgozók kulturális nevelésének a kérdéseit is. MSZBT-intéz5b!zottság értehezlete A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Magyar— Szovjet Baráti Társaság megyei intézőbizottsága szombaton délelőtt Kecskeméten ülést tartott, ahdl Baksa Gyula megyei titkár az orosz nyelvtanfolyamok jelenlegi helyzetéről és a további feladatokról tájékoztatta az egybegyűlteket, majd ismertette a munka megjavítására irányuló javaslatokat, amelyeket az intézőbizottság elfogadott és a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályához juttat el. Gépszerelő tanfolyam indul Jánoshalmán A jánoshalmi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola 1862. január 3-ától bentlakásos, hathónapos mezőgazdasági gépszerelő tanfolyamot szervez. A tanfolyamra december elsejéig jelentkezhetnek azok. akik mező- gazdasági gépész vagy traktorosgépész szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek, s igazolják, hogy két évet a termelés gyakorlatában töltöttek. Tanfolyamra küldhető olyan dolgozó is, aki jelenleg is szocialista nagyüzemben dolgozik. Jelentkezhetnék, akiknek kovács szakmából képesítésük van, továbbá gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkeznek — ezeknek azonban különbözeti vizsgát kell tenniük. megszervezésében ő volt a legjobb támogatóm... — Nyomott a dolog nagyon, de most már nyugodt vagyok. A nyugdíjat — ami jogosan megillette volna az öreget, és csak azért nem kapta, mert még 1949-ben, a jegyzőség korában elhányták valahová a papírjait — úgy sikerült elintézni, hogy belépett a bácsi a tsz-be. Hat hónapon át fizették utána az SZTK díjat és most már rendszeresen kapja a 260 forintot... Szóval, tudja, több mindenre jutna időm és biztosan több mindent észrevennénk, ha már lenne új elnökünk. No, de majd csak megoldódik ez is... — Hallottam valami hatgyerekes fiatal anyáról is, Dékány elvtárs. Róla mit tudna nekem mondani? — Hm. Azt a feleségem jobban tudná... * A fiatal, még harminc éven aluli Gutty an Mihályné hatodik gyermekének adott életet, amikor özvegyen maradt. Embere néhány héttel ezelőtt felakasztotta magát. Nem volt kár a mihasznáért — vélekednek a községben. Az igazságszolgáltatásnak sorozatosan dolga akadt vele. Legutóbb is a rendőrség kereste. Egyszóval: csak nehezítette családja életet. Ahelyett hogy keresetet adott volna haza, még azt is megitta, amiért a felesége dolgozott meg az öt gyerek mellett. ,, _ , , , „ — Az asszony jóravaló teremtés. Csak ra kell nézni a kicsikre. Szépek, gondozottak, pufók arcúák valamennyien. Nagy erőfeszítés, sok áldozatvállalás kell ahhoz, hogy élelemmel, ruhával győzze őket az a fiatal teremtés. Ezért igyekeztünk rajta segíteni — mondja a rokonszenves kedvesarcú Dékány Dánielné, a helyi Vörös- ' kereszt szervezet titkára. A szervezetnek volt 200 forintja, megbeszélték < hát a község orvosával, dr. Zsigó Lászlóval — í aki a Vöröskereszt elnöke —, hogy burgonyát ; vesznek rajta a családnak. Ám a kunbaraesi < Sarló-Kalapács Tsz, amikor megtudta, miről van < szó, azt mondta: pénz nélkül is adunk. S máris < 120 kiló krumplival, megy egy zsák rozzsal aján- dékozták meg a Guttyán családot. A kezdeményezők beszéltek néhánv emberrel, < és szinte percek alatt összegyűlt a meglevő 200 < forinthoz még 318, ezenkívül 40 kiló kenyérliszt, < szalonna, cukor, búzadara, meg egy csomó gyerekholmi. Élelmiszert vásároltak a rendelkezésre álló pénzen is, s a doktor autójába pakolva el- j szállították a sok gyerekes fiatal anya lakására. ; — Elgondolhatja, mekkora volt a meglepetés! — mondja csillogó szemekkel Dékán.yné. Aztán még meg jegy zni: > — Az igazi segítség áz lenne, ha állást tud- ( nánk biztosítani néki. A nyári hónapokban itt j a tejcsarnokban szokott kisegíteni, de ilyenkor > nem alkalmazzák. Pedig ezt lenne jól elintézni, j Bárcsak sikerülne valahogyan! ( ♦ < önkéntelenül is a február 2-án leírt szavaim ! jutnak eszembe: Az emberekkel való törődésnek : Ladánybenén csak akkor lesz igazán foganatja, < »ha kicsit nagyobb szívvel csinálják«. És lám ! csak, milyen nemes, milyen nagy ez a szív! > Csak egy icike-picdke »tüske« kellett hozzá, hogy igazán megmutatkozzon. „ Pemv íren Nyolcvan emberke otthona DCéptk tgy ótíőda életéből — Oj óvoda épül Kecskeméten, a Hosszú utcában, az egészségtelen, omladozó falú Petőfi utcai óvoda helyett — írtuk, amikor alig két esztendeje híradást adtunk az 1960—6l-es községfejlesztési tervekről. Eseményekben, munkában gazdag napok, hónapok teltek el azóta, s szinte észre sem vettük, amikor néhány hónappal ezelőtt nyolcvan apróság birtokba vette napfényes, új második otthonát: a Hosszú utcai óvodát Hogyan folyik itt az élet? — Ezt szeretnénk most néhány sorban , s képen bemutatni. — Korai még az ébredés, aludjatok kicsit... — csititgatja az „álmatlankodókat” a kisóvónéni, a Felsőfokú Óvónőképző másodéves hallgatója. Egy évvel korábban végzett társa: Málnás Mária, a távollevő vezető óvónő helyettese pedig ez alatt az óvoda érdekes szokásairól mesél nekünk. A nyilvános óvodai napokról, a szülői munkaközösség által havonként szervezett „munkadélutánokról”, melyeken a szülők nevelési előadásokat hallgatnak, s közben megjavítgatják a sérült játékokat, új ruhákat varrnak a babáknak... Ez az óvoda „születése” óta élénk kapcsolatban áU a szülőkkel, Már az építés idején közel 80 ezer forint értékű társadalmi munkával siettették elkészültét. Gondoskodásuk, szeretetük most. sem hiábavaló, mert az a lelkes kis óvónőgárda áldozatkészségével párosul.., Néhány perc múlva — a korszerűen felszerelt fürdőszobában —, a kicsinyek mosdatása, fésülése közben mondja el ugyanis Málnás Mária a „hosszúnapozások” történetét. A háromcsoportos óvodára eredetileg öt „tanerőt”, illetve óvónőt terveztek Ezzel szemben egy fős létszámhiánnyal kezdtek ... Aztán két óvónő megbetegedett, s még ma is betegsza- baaságon vannak.. De az ittmaradottak zokszó nélkül helytállnak, s hosszúnapoznak reggel nyolctól fél hatig... Emellett ez az óvoda fontos szerepet tölt be o leendő óvónők „kiképzésében” is. Sok gondot jelent most mindez, de ebből a gyerekek mit sem éreznek... ... Gondtalanul, vidáman játszadoznak az óriáskockákkal, s a babaszobában is készül a finom uzsonna, míg az igazihoz már az óvónénik segítségével a kis naposok terítenek..,
