Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

i. oldal Iftffi. november ?4, péntek Feilődnek a szakszervezeti könyvtárak Adna és társnőt Olasz film Jelenet a filmből. Néhány évvel ezelőtt még csak nagyritkán beszélhettünk a szakszervezeti könyvtárak kul­turális nevelő munkájáról. A gyökeres változást az 1958-as esztendő hozta, amikor megje­lent a párt kulturális program­ja, elkészült a megye kétéves művelődési tervezete, napvilá­got látott a SZOT határozata a munkásosztály kulturális ne­velésével kapcsolatban. A párt iránymutatásával sikerült oly fejlődést elémiök a szakszerve­zeti könyvtáraknak, hogy napja­inkban mind többen igen jól betöltik hivatásukat. Ellátogattunk a Kecskeméten működő szakszervezeti központi könyvtárba és a r ndelkezé- sünkre álló statisztikákból sok érdekes adatra bukkantunk. Ve­gyük őket sorjába. Több mint huszonnégyezer kötet könyv A központi könyvtárat 1958- ban azzal a céllal hozták létre, hogy segítse az üzemek könyv­tárainak ellátását. Ekkor még csak 2735 kötet könyv állott a polcokon. Kevés volt ez, és ösz- szetételét tekintve nem felelt meg teljesen a rohamosan fej­lődő igényeknek. Azóta három A régészeti kutatások, melyek a múlt század második felétől kezdve folynak az antik világ területén, a leletek százezreit hozták napvilágra. Am mindez kevés lenne a múlt idők életé­nek megelevenítéséhez. ha a ré­gészeti leletek megszólaltatását nem segítenék az egykori írott források. A XVIII. század hetvenes éveiben egy olasz kereskedőnek a benszülöttek papirusz-teker­cseket kínáltak megvételre. A kereskedő egyet megvett, és ez az első Európába került te­kercs, melynek szövegét elolvas­va meglepetve tapasztalták, hogy egy régi egyiptomi falu lakosságának névjegyzékét tar­talmazza. A rendszeres kutatás megin­dítása Flinders Petrie nevéhez fűződik, aki 1883-ban a Nilus deltája körül kezdett nagyobb ásatásokba. Munkáját nagy si­ker koronázta. Az azóta napvi­lágra került papiruszok számát százezer fölé tehetjük. Ezek egy része még nem jelent meg. Tu­dományos feldolgozásuk most folyik a világ nagy múzeumai­ban. Egyiptom földjéből eddig óriási értékek kerültek elő, s nem is sejthetjük, mi rejtőzik még a föld alatt. Az egyiptomi papiruszok olyan irodalmi alkotásokat őriz­tek meg számunkra, amelyeket korábban elveszettnek hittek. Közöttük Sappho és Pindaros költészetének újabb töredékeit is. Teljesen a papiruszoknak köszönhetjük, hogy megismer­hettük az újattikai vígjáték leg­nagyobb művésze, Menandros darabjainak egyes részleteit. Ezekről csak gyér töredékek és latin átdolgozások alapján alkothattunk képet Felsorolni is sok lenne a gazdaságtörténe­A hula-hoop történetéből. év telt el és ha most nyitunk be a barátságos könyvtár helyi­ségébe, szinte úgy érezzük ma­gunkat, mintha a mesék vilá­gába lépnénk. Jelenleg 24 695 kötet könyv sorakozik az áll­ványokon. 1958 januárjától nap­jainkig államunk 393 ezer forin­tot fordított a könyvállomány fejlesztésére. A vásárlásnál ügyeltek az arányokra. Arra törekedtek, hogy lehetőleg min­den munkás megtalálja a maga kedvenc könyvét A könyvtár 54,7 százaléka szépirodalom, 10,6 százaléka ifjúsági irodalom, a fennmaradó 34,7 százalék pe­dig népszerű ismeretterjesztő köny A könyvtáros mint nevelő A központi szakszervezeti könyvtárban személyi kölcsön­zés nincs. Üzemeknek, vállala­toknak, intézményeknek juttat­ják el egy csomagban a leg­újabb könyveket. Három havon­ként cserélik a kint levő állo­mányt. A kölcsönzésnél nagy feladat hárul a könyvtárosokra. Jó munkájuk egyik eredménye, hogy sok üzemben a munkások már megszerették az ismeret- terjesztő könyveket is. Ez ta­pasztalható a Bács-Kiskun me­gyei Építőipari Vállalatnál, a tileg, jogilag, művészettörténe- tileg, régészetileg, néprajzilag, zenetörténetileg és vallástörté- netileg fontos papiruszok szá­mát A kitűnő magyar tudós, Mo- ravcsik Gyula, 250 papiruszt fordított magyar nyelvre a nagyközönség számára. Az anyagot úgy válogatta össze, hogy az egykori élet teljességét ölelje fel. A szövegek az emberi művelődés iránt érdeklődő mai olvasó számára is maradandó élményt jelentenek. 45. — Mi történt? — kérdezte súgva tólük, Béla szinte suttog­va válaszolt — Az Olasz fasorban vettük észre, hogy ... követnek az át­kozottak bennünket! — Kik? — Civilek, de messziről bűz­lik róluk, hogy hekusok. — És ti? — Mintha nem vettük volna észre őket... De aztán, hogy befordultunk az utcába, neki a meredeknek... — És azok? — Mire a sarokhoz értek, már jól fenn haladtunk, és tán a kanyar miatt nem is látták, ho­vá tűntünk. — Psszt! — intett nekik Gé­za. — Akármi történik, nem mozdultok innét, értitek? Béla és Pokorny bólintott. Pokomy ebben a pillanatban leroskadt a kis kocsi szegélyére. Béla hozzá ugrott és kigombol­ta az inget a mellén. Géza azonnal a kapubejáró­hoz sietett — Eltűnni, gyorsan! — vezé­nyelt az ott ácsorgóknak. Azok villámgyorsan szétszé­ledtek. — Imre bácsi! — súgta Géza, — maga a követség portása! Ide semmiféle emberek nem jöttek be! És ha itt lesznek, kiáltsa ezt Senor Rodriguez! Így: Senor Rodriguez! — Rendben! Azzal Géza felrohant a fél­emeletre, s behúzódott Gulyás Kecskeméti Bameválnál és a Bajai Villamosipari Vállalatnál. A megyében 78 letéti könyv­tár működik, s ezek a központ! szakszervezeti könyvtár hatás­körébe, irányítása alá tartoz­nak. A központi szakszervezeti könyvtár munkatársai rendsze­resen látogatják az üzemi könyvtárakat. Hasznos tanácso­kat, útmutatásokat adnak a kez­dő könyvtárosoknak. „Olvasó üzemek" A jó könyvellátás következ­tében kialakultak az úgyneve­zett „olvasó üzemek”. A Kecs­keméti Bameválnál 42,2 száza­lék, a konzervgyár II-s telepén 31,8 százalék, a Bajai Gyapjú­szövetgyárban 37,7 százaléka ol­vas a munkásoknak. Még em­lékszünk, hogy három-négy év­vel ezelőtt (ugyancsak ezekben az üzemekben) a munkások 8. 'esfeljebb 10 száza'éka olvasott. E nagyarányú fejlődést elősegí­tette — a jó könyvtárosi mun­kán kívül — az is, hogy az üze­mi munkások közül mind töb­ben tanulnak technikumokban, középiskolákban és általános műveltségi színvonaluk emelé­sében naey szerepet játszik a könyv. Tamilt látókörük, és a könw segítőtársukká, barátuk- ká vált. A szakszervezeti köznonti könyvtár nagy gondot fordít az üzemi könyvtárosok továbbkép­zésére is. Az idén egyhetes alap­fokú könyvtárosi tanfolyamot szerveztek 46 résztvevővel. Kö­zülük harmincketten végezték jó eredménnyel. A szakmai kép­zésnek ezt a formáját a jövő­ben még szélesíteni kívánják. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az üzemi könyvtárosok társadalmi munkában végzik teendőjüket. Éppen ezért dicsé­ret és elismerés illeti őket. Becsukódtak a fejlődést tük­röző naplók, füzetek lapjai. Fa­zekas Istvánnét a központi szakszervezeti könyvtár vezető­jét néhány perc múlva már új­ra ott látjuk a könyvek sok ezres társaságában. Hiába a munka nem állhat meg. Bieliczky Sándor bácsi lakásának ajtaja mögé. Mindez szinte pillanatok alatt történt. Feszült csend telepe­dett a spanyol házra. Hirtelen felberregett a kapu­aljban a csengő. Imre bácsi vá­rakozott egy kicsit, majd ami­kor kívülről másodszor is csen­gettek, a kapuhoz csoszogott és kinézett a kémlelő lyukon. Két civilruhás férfi topogott Izgatottan a kapu előtt. — Mi tetszik? — szólt ki Im­re bácsi. — Kicsoda maga? — kérdez­te vissza harsány hangon az egyik civil. — Nem látják az urak? Ez Spanyolország budapesti nagy- követsége. Én a portás vagyok. — Rendőrség. Engedjen be. — Azt nem lehet, uram. Ez diplomáciai épület. Géza feszülten hallgatózott. Még ebben a baljós pillanatban is egy elismerő mosoly suhant át a bajúsza alatt: Imre bácsi igen higgadtan, talpraesetten felelget ezeknek a gazemberek­nek. — Mi az, hogy nem lehet? Azonnal nyissa ki! — kiáltott a másik haramia. Imre bácsi, nyilván azért, hogy némi időt nyerjen, kiszólt: — Mutassák az urak az iga­zolványaikat. — Semmi köze hozzá! — szá­jait az egyik pribék. De a másik, mintha meggon­dolta volna magát: — Itt van, tessék, a nyilaske­A társadalom kitaszítottjairól, négy utcalány tragikus sorsá­ról szól Pietrangeli rendező filmje. Az új törvény értelmé­ben Olaszországban bezárják a nyilvánosházakat, lakóik szét­szélednek, hogy más körülmé­nyek között folytassák életüket. A sok közül négyen Adua, Lo­lita, Milly és Marilina elhatá­rozzák, hogy megtakarított pén­zükből önállósítják magukat Az a tervük, hogy vendéglőt nyit­nak, ahol az emeleti szobákban titokban folytathatják a tegi mesterségüket Kibérelnek egy házat, közel a városhoz, s már együtt vannak a bútorok is, amikor megérkezik a határozat, hogy múltuk miatt nem kaphat­nak engedélyt a vendéglő meg­nyitásához. Szorult helyzetük­ben egy volt »ügyfelük-«, Ercoli úr segítségét veszik igénybe. Er- ooli megszerzi az engedélyt, de cserébe havi részesedést kér a lányoktól mint társ, és kiköti, hogy három hónapig a négy nő nem fogadhat férfi vendégeket resztes párt kerületi vezetőségé­től vagyunk! Ügy? — gondolta szinte egy­szerre Imre bácsi és Géza oda­fent, tehát mégsem rendőrség, hanem csupán szemfüles és gyanakvó testvérek szegődtek a fiúk nyomába! Imre bácsi most már kinyi­totta a kaput. A két jövevény gyorsan körülbámult és úgy szagolt bele a levegőbe, mint valami kopó. — Hová lettek? — kérdezte roppant erélyesen az egyik. — Kicsodák? — kérdezte ár­tatlanul Imre bácsi. — Kicsodák, kicsodák, hát az a két nagy mélák a kézikocsi­val! Imre bácsi remekül játszotta a szerepét. Majdnem elmoso­lyodott és szelíd derűvel tárta szét karjait: — Nahát, miket beszélnek az urak! Két mélák, meg kéziko­csi? Rossz helyen keresik tán, nem? A két nyilas megingott, ösz- szevillant a szemük és tekinte­tükben tétova fény lobbant. Eb­ből Imre bácsi tüstént megér­tette, hogy a gazfickók nem biz­tosak dolgukban. Nem látták, hogy a fiúk melyik házba for­dultak be. — Ide figyeljen —, fogta meg Imre bácsi zakójának gallérját szemtelenül és feldühödten az egyik nyilas — ne csináljon belőlünk pojácát! Két fiatal fér­fi egy megrakott kézikocsival befordult ebbe az utcába és bi­zonyos, hogy ebbe a házba jöt­tek be. Hol vannak? Imre bácsi olyan csodálkozó képét vágott, hógy a két nyilas majdnem megpukkadt mérgé­ben. — Nahát, még ilyet nem is hallottam. Hogy ide, ebbe a házba? Ebbe a házba senki be nem jöhet, csak spanyol alatt­Ez a várakozási idő szükséges* hogy az új üzletet bevezessék és ismertté tegyék a környé­ken. Aduáék nehezen szokják meg a munkát. Sütnek-főznek* kiszolgálják az egyre több ven­déget és lassan megszeretik ezt az új, becsületes életet. Milly vőlegényre talál. Marilina ma­gához veszi négyéves kisfiát, a már nem egészen fiatal Adua is találkozik a szerelemmel és még a kicsit könnyelmű Lolita sem kívánkozik vissza a zárt házba. És amikor a várakozási idő letelte után jelentkezik Er­coli, a négy nő közli vele, hogy nem hajlandók többé folytatni a régi mesterségüket Az ellen­állásra nem számító pénzember dühében a rendőrséget küldi Aduáék nyakára és letartóztat­ják ókét A négy szerencsétlen nő ismét az utcára kényszerűt A film megrázó erővel tárja fel a kapitalista társadalom er­kölcsi züllöttségét, amely még a becsületes szándékú embere­ket is beszennyezi, fertőbe ta­szítja* valók és akiknek erre engedé­lyük van. De különben mind­járt szólok Rodriguez úrnak. — Senor Rodriguez, seno* Rodriguez! — kiáltott hangosan Imre bácsi. Kinyílt Gulyás bécsi lakásá­nak ajtaja és elegánsan, gyű- retlenül egy félbeszakadt el­nyűtt kutyakorbáccsal a kezé­ben megjelent a rácsnál Géza. — Szólította engemet, mi? Kicsoda ezek, kérem? Miniszter úr parancsolta, senkit se bejön­ni engedni, maga nem hallotta? — mennydörgőit szilajon, vadul villogó szemekkel senor Rodri­guez. Közben fürgén lefutott a lép­csőn. De még mindig nem a nyilasokhoz, csupán Imre bácsi­hoz intézte szavait Ügy för- medt rá, mintha azonnal el akarná őt nyelni: — Mi akarnak ezek, ml? Imre bácsi „megszeppenve’1 magyarázkodott: — Kérem szépen, senor Rod­riguez, legyen irgalmas hoz­zám ... Az urak itt keresnek valami két embert, meg valami kocsit. — Mi mond? — hördült feí vérszomjasán Rodriguez. — Ke­reskednek, itten? Kizavarja őket! Hallotta? Kizavarja! Géza még ekkor sem állt szó­ba közvetlenül a nyilasokkal* akik ebben a pillanatban szem- melláthatóan berezeltek az őr­jöngésig dühös és korbácsát fe­nyegetően csattogtató Rodri- gueztől. — Hallották, kérem? Menje­nek, ha kedves az életük ... — mondta Imre bácsi a nyilasok­nak rimánkodva. — Menjenek, itt rossz helyen keresik azokat a fickókat. Menjenek, drága uraim, mert Rodriguez úr nem lesz könyörületes ... (Folytatása következik.) ÍJ i l önyreh Miről vallanak a papiruszok Kőhegyi Mihály .Rettentő Irta: tijj m Horváth József J jfcODRIGUEZ

Next

/
Thumbnails
Contents