Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-22 / 275. szám
1951. november 22, sí er da Jléfte PÁRT 6AC5 - KISKUN MECYEI LAPJA Miért hidegültek el egy knlturottlion falai Gondolatok és tanácsok a „tűs* újjáélesxtőinek Szeptemberben több új pedagógust helyeztek Gátérre. Köztük egy energikus, kislányos vermetű, fiatal teremtést: Kiss Ilonkát. Évek óta Alpáron tanított, s hogy mi húzta szívét Gátérra, nem tudom, nem is firtatja senki. A községi vezetők úgy hallották, ott is megállta a helyét. Nem volt visszahúzódó egyéniség, szívesen vállalta, s becsülettel teljesítette mindig, amivel megbízták. Nem hagyták hát sokáig itt sem „tétlenül”, azaz társadalmi munka, megbízatás nélkül. Október elsejétől kinevezték a helyi kultúrotthon igazgatójává. Hogy a feladat nagyságával tisztában legyünk, el kell még mondanunk, hogy a gátéri kul- túrházban valaha élénk élet folyt. Volt olyan időszak, amikor egy-egy előadást háromszor is meg kellett ismételni, de ma újra kell éleszteni a tüzet a ritkán látogatott, elhanyagolt épület falai között. S fel kell rázni egykedvűségükből az embereket, különösen a fiatalokat. Vájjon lesz ehhez elég ereje Kiss Ilonkának? Egyéniségén túl tervei, elképzelései is sok ' 5 i Jlíyi tfolétotl Szeretik, becsülik a község í lakói Szabó Jánosáét, La- > ddny be ne legidősebb szülészei nőjét, aki most ősszel ment < nyugdíjba. Mióta oda került $ — majdnem két évtizede —, ? kétezernél több újszülöttet segített világra, * mind életben maradt önzetlenségének, lelkiismeretes munkájának gyakran adta tanújelét: ha életmentésről volt szó, a veszélytől sem riadt vissza... A háború utolsó hónapjában történt. Egy ladánybenei anya szülés közben — súlyos vérveszteség következtében — életveszélybe került. Orvos nem volt a községben, csak Kerekegyházán. Szabó ■néni, hogy a fiatal anya megmeneküljön a haláltól, lovaskocsijával átvitte az ottani orvoshoz. Közben a harcok tovább dúltak. Ropogtak a fegyverek, dörögtek az ágyúk, de mindez nem oltott félelmet az életmentésre vállalkozó szülésznőben... És amit akart, az sikerült is! Az édesanya megmaradt. Az ön- ; zetlen segítség és az orvosi ; beavatkozás kivívta számára ' az életet. I Régen történt, azóta sok év I telt el Szabó néni és Ladány- ! bene lakóinak életében. De [ a nemes eme béri cselekedet- ; re nem vet fátylat az idő, ■ emléke sokáig fennmarad a ! hivatásszeretet szép példája- ként. S ez méltán érdemelhet dicséretet... K. A. mindent elárulnak erről. Hallgassuk csak! Otthonos környezetet — Először a kultúrházat szeretnénk olyanná varázsolni, hogy otthonos, barátságos környezetével vonzza a falu lakóit. A festésre, súrolásra, takarításra már össze is toboroztuk a társadalmi munkásokat. Szervezés alatt áll a termelőszövetkezeti akadémia, s a szakköri élet, melynek keretében négy tanfolyamot — kézimunka, tánc, színjátszó, bábjátszó — indítunk Kidolgoztuk az ismeret- terjesztő előadások propagandista továbbképzés, kérdezz-fe- lelek esték tervét is... Azután a legaktívabb szakköri tagokat, falusi kultúrmunkásokat szeretnénk meglepni egy országjáró autóbusztúrával, de ez már távolabbi terv. Csak akkor válhat valóra, ha minden más sikerül .. Kevés a patai Ezt pedig nem lesz könnyű elérni. A faluban kevés a fiatal. Az általános iskolát végzett tanulók nagyrésze ipari tanulónak megy, jelentős százalékuk középiskolákban tanul tovább, de vissza, a falujába már egy sem jön. Egyik termelőszövetkezetben sincs rendszeres munkaegységelőleg. de nemcsak ez a baj. Bár a Békében tizenhárom párttag és legalább ugyanany- nyi KISZ-ista van, a vezetőség nem sokat törődik a fiatalok nevelésével. így történhetett meg, hogy azok beneveztek a harmincmázsás kukoricatermesztési mozgalomba, kimérették maguknak a területet, de megkapálni már „elfelejtették’, s mindvégig mással kellett megműveltetni. Ugyanakkor a közelmúltban követelték, hogy ‘ a közgyűlés szavazza meg nekik két hold kukorica termését — KlSZ-támogatáskénU Mindezt már nem az új kultúrotthon-igazgató, hanem a községi tanács titkára mesélte el, aki jól ismeri és érti a falu minden gondját, örömét, jóllehet néhány dologban az ő véleménye sem csalhatatlan Szóba került ugyanis, hogy a falu tizenhárom pedagógusa közül csak négy lakik itt, többiek pedig a közeli Félegyházáról vonatoznak ki naponta a tanítási időre. Ezt joggal fájlalja a tanácstitkár, hiszen nyilvánvaló, hogy a városban lakó, de falun tanító pedagógusok nem tudnak annyit tenni a falu kulturális felemelkedéséért, mint az ottlakók. De erről sem ők, sem a tanács nem tehet addig, míg falun is meg nem javulnak a lakásviszonyok, s míg a faluSÜRGÖS UGRÁS ból hagyják elvándorolni a tanult fiatalokat. De ma ilyen viszonyok mellett komoly „tehertételnek” érzik a képesítés nélkül kihelyezett pedagógusokkal való foglalkozást, s végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyvébe foglalták azt a kérésüket, hogy hozzájuk olyan embert ne küldjenek, akinek még tanulnia kell. Egyrészt nem érnek rá velük foglalkozni, másrészt nem lehet számítani rájuk a társadalmi munkában. Hát ez bizony nagyon hibás, elmarasztalandó álláspont! Még akkor is, ha a körülmények látszólag és jelen pillanatban ezt is igazolnák. A nevelésen múlik A fiatalok, az utánpótlás nevelésére soha, semmilyen körülmények között nem szabad sajnálni az időt és fáradságot, s itt talán szükségtelen is bővebben kifejtenünk, hogy miért. Inkább arra szeretnénk utalni, hogy a termelőszövetkezetek vezetői, párttagjai számára elhangzott „figyelmeztetésnek” csak akkor lesz foganatja, ha a maga területén a tanács is példamutatóan megteszi kötelességét a fiatalok nevelését, útjának egyen getését illetően. És ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ifjú kultúrotthon-igazgató ne maradjon magára terveivel, hasznos elképzeléseivel, hanem igaz segítőtársakra találva, eredményesen munkálkodhasson a falu kulturális életének fellendítésén. Eszik Sándorné prron Ntra A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő Mzottsftg. Felelős szerkesztő: Weither Dánia Kiadta: a Petőfi Népe Lapkiad« Vállalat, Felelős kiadó: Mezei István, Szerkesztőség: Kecskemét. Szécnenyt tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont! M-1» 25-16. Szerkesztő Mzottságf tt-Sfc Belpolitikai rovat: ti-22. Kiad «hivatal: Kecskemét Szabadság tér 1M. Telefon. 17-0» Terjeszti » Magyar Posta. Előfizethető' a helyt postahivataloknál is kézbesítőknél. Előfizetés-, díj 1 hőnapra » forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V, i Kecskemét. — telefon: 11-85. Hogyan érhetünk meg száz évet ? Evtan-les-Bainsban nemzetközi értekezletre ültek össze a gerontológusok, hogy megvizsgálják az öregkor orvosi és társadalmi problémáit. Az értekezleten szabályokat állítottak fel arra vonatkozóan, hogy miként érheti el valaki a száz évet. A legjobb esélyük azoknak a nőknek van, akik — legfeljebb két gyermeket hoztak a világra, de még előnyösebb helyzetben vannak azok, akiknek egyáltalán nincs gyermekük. Emellett sokat segít az, ha valakinek hosszú életű ősei vannak, kemény és rendszeres munkát végzett a földeken, keveset eszik, mindenekelőtt húsból és közepes magasságú, sovány típus. Dr. Hughes Destremnek, a Bor- deaux-i gerontológiai társaság titkárának az volt a véleménye, hogy a száz éves kor eléréséhez bizonyos hajlamok szükségesek, igen fontos az, hogy az emberek 40 éves koruktól kezdve ne hízzanak el, tartózkodjanak a szezesitaltól és a dohányzástól és rendszeres orvosi vizsgálatoknak vessék alá magukat. Algériaiak Franciaországban A világ közvéleményének osztatlan felháborodását váltotta ki az a bánásmód, ahogyan Franciaországban a bebörtönzött algériai politikai foglyokat részesítik. Francia- országban tizenötezer, Algériában pedig tizenhétszer algériait tartanak fogva a különböző börtönökben és koncenitrációs táborokban embertelen körülmények között Ez ellen a bánásmód ellen folytatnak éhségsztrájkot a francia börtönökben fogvatartott foglyok, Ben Bella és társai — szin te már életüket is kockáztatva. Nincs sokkal különb helyzete a Franciaországban élő „szabad.” al- gériaknak sem. A londoni Observer című hetilap nemrég megrázó képékben számolt be arról, hogyan élnek a Franciaországba szakadt algériaiak. Benzineshordók maradványaiból összetákolt viskókban húzzák meg magukat — alig öt kilométernyire a szép Éhes vagyok..* párizsi Diadalívtől. Franciaországban — a hivatalos adatok szerint is — százezer algériai lakik ilyen körülmények közölt. »Az algériaiak többsége csak alkalmi munkát kap, s legtöbbször a viskók körül lézeng« — írja az Observer, A viskóvárosban esak két kút van, ez jelenti az összes szociális és kommunális »intézményt«. ELŐTTEM néh.'ng fénykép. Ábel Tibor kömpöci műkedvelő fotós felvételei. Sok ilyet kap szerkesztőségünk, olyan örömteli kívánság tolmácsolásával együtt, hogy közöljük a képet, írjunk községük fejlődéséről, az ifjúság gondtalan, boldog életéről, a közös gazdaságuk munkájáról, a portalanított új útról stb. Előttem a néhány kömpöci fénykép, melyeket szívesen közölnénk, hiszen egészen jó felvételek és a mai életünket ábrázolják. A nyomdatechnikai eljárások számára azonban mégsem felelnek meg. Ezért hát hadd meséljem el, ami ezeken a felvételeken látható. AZ EGYIKEN nyü- zgyeues, szép sima út. Kompod fényképek Látszik rajta, nemrégiben hagyhatták el a munkagépek. A házak legtöbbje az őszi nagytakarításkor kaphatott új köntöst. A képen gondozott, rendes külsejűek. És lám- csak! Az új út mentén kitakarított vízlevezető árkok! Hisszük, hogy ezentúl mindig ilyenek maradnak. Bizonyára gondjuk lesz rá a gazdáknak. EGY MÁSIK kép a helyi tsz vidám szüretét idézi, amelyen az úttörők is részt vettek. Száz mázsa szőlőt szedtek le egy nap alatt! S ha már a kömpöci pajtásokról van szó, íme még néhány — az életükre vonatkozó — hír i képeket kísérő levélből: „A nyári táborozáshoz szükséges anyagi fedezet megteremtése céljából az őrsök nyúltenyésztéshez fogtak. Elkezdődött a hulladékok gyűjtése is. A csapat eddig két mázsa papírt gyűjtött össze...” VÉGÜL még egy fénykép. A címe ez: „Az út a megszépült iskolába vezet.” Rajta csinos, szép, divatos öltözetű kislányok. Ha egy többemeletes épület tövében állva ez a diáklány-csoport, nagyvárosi gyéreiteknek nézné őket az ember. Mert hol van már az az idő, amikor a ruházatról is meg lehetett Ítélni: városi vagy falusi fiatalok-e? Ha valamiben, akkor az ÖL tőzködésben már igazán elmosódott a különbség. „Községünk fejlődését bizonyítják a mellékelt képek. írjanak róla egy-egy kis cikket” — hangzik a képeket kísérő levél. Igyekeztünk a kérésnek eleget tenni, mert a képek egyszerűek ugyan, de sok gondolatot keltenek! A KÖMPÖCI új, pormentesített út, a megszépült iskola és a gondozott házak kicsike dolgok, apró kövecskék egész hazánk nagy) fejlődésében. — Mégis sok-sok erőfeszítésébe, verejtékébe kerültek dolgozó népünknek. És ezekből az építőkövekből varázsolódott újjá, a múltat egészen feled- tetővé hazánk arculata. P. L
