Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-22 / 275. szám
4 oldal 1981. november 22, szerda BálESET Mindenki kezébe a megfelelő könyvet „Halálos gázolás történt a szajoli országúton. C. J., a szajoli béryazdaság ispánja, egyjogatú kocsijával haladt Szolnokról Szajol jelé. Az országúton előtte ment egy nagyobb munkáscsoport, amelynek tagjai a' kocsi elől az út szélére tértek le. Egy munkáslánynak, Balogh Piroskának, már nem sikerült elugrania a gyorsan haladó kocsi elől, s a kerekek halálra gázolták... A szolnoki törvényszék 100 pengő büntetésre ítélte C. J.-t... Az elhalt lány szülei elmondották, hogy az elhalt lány volt egyetlen támaszuk.” (Nemzeti Jövőnk, 1939. december 23.) \rakító reggel volt. Friss, ' vastag, szűzi hó takarta a néma, sík vidéket. Az ispán úr megelégedetten fogta a gyeplőszárat. Időnként súlyos böffe- nések indultak bensőjében, felidézve a tegnapi vacsora jó izét. Szépen, szabályosan futott a ló, romantikusan hatott fehér köntösében a táj, s olyan szent ábitattal süvegelték meg a szembejövő parasztok, hogy bátran képzelhetett glóriát a feje köré. — Áldott ez az ország — gondolta —, amely ilyen gyönyörű, ahol ilyen alázatos, tisztelettudó a nép, s ahol ilyen mennyei dáridók teremnek! A Tisza-szálló különtermében egész éjjel neki húzta a cigány, s hajnaltájt a szőke Lola is olyan ill úzlótkel tőén adta oda magát, mintha nem is rongyos húsz pengőért vásárolta volna... Kedvesek ezek a lokál-macskák .. A z intéző úr évtizedes 1 prakszisában egy sem akadt, aki ne lett volna bűbájosán tündéri. Az intéző úr szerelmeit általában az uradalomban perfektuálta, s ha időnként beruccant Szolnokra — mely számára az Álmok Városát jelentette —, a Gólya-kocsma női olyan felsőbbrendű lényekként lebegtek ködös szemei előtt, hogy akár a velszi herceg is bátran követhetett volna el velük mezaliánszot! Ezek után elképzelhető, milyen nábobnak érezte magát ezen a havas decemberi reggelen, a cséza kényelmes ülésén, ahol a ló kocogásának ringató ütemétől bóbiskolva, kellő mennyiségben bevételezett féldecik mámorával a fejében, s az élet derűs szépségeit kellőképpen értékelve.; Zengett a világ, dallamok in-! dúltak felé az útmenti távírópóznákról; az elsuhanó vonat zakatolása is melódiákat keltett benne. Csoda hát, hogy az intéző úr maga is dalolni kezdett? A nótában benne dohosodott az éjszakai muri, a rá következő fizetett ölelés, és ez az egész kánaános, nemzeti egységes, csodás ország, amelynek, úgy érezte, mindjárt kirúgja az oldalát. Caruso most silány vásári énekes az ő ihletett zengésű tenorjához képest, melyet Hédi és Baba már annak idején az Arizonában is korszakalkotónak minősített! Szállt a részeg nóta. mint ahogy sötét varjak raja száll a róna fölött. Az intéző úr ostort ragadott, mert lassúnak vélte az iramot. Rohanni, száguldani szeretett volna, tikkadt gégéjét; újfent meglocsolni, de egyetlen kocsma sincs ezen az egész rohadt környéken! — Gyerünk, Csillag, az; anyád... Futott a nógatott pára, s az intéző úr már kigombolta a mellényét is, mert fűtötték az élmények, s a saját nagyságának tudata. Az út végén, mesz- sze, sötétlett valami. Parasztok, nyilván. Munkába mennek, kenyér után. Milyen marhák,; miért nem menték intézőnek — röhögött, s keserű nyálat kő-! pött az árokpart szikrázó havába. J ó fajta, erős fajta — mélázott tovább —. bírja a munkát és az ölelést. S eszébe, jutott egy lány. Egy a sok ki-; erőszakolt ölelés közül. Mert; erőszak kellett ezeknek a Iá-; nyoknak, marok«zed ők n ek. urasáéi cselédeknek; nem adták' R ETTEMlŐ írta: B ■ Horváth József J fíODRIGUEZ Keserű volt a szája íze. Azt természetesnek tartotta, hogy a csoporttal az emberekkel Imre bécsi rendelkezik, és felesleges volna minden alkalommal kikérniük az ő hozzájárulását. Abban sem talált semmi különöset, hogy Imre bácsi és a csoport máris igen otthonosan mozog, szervezkedik a spanyol házban. De Imre bácsi bizalmatlansága fájt neki. Reggel, amikor felébredt, már csak mint tovatűnő epizódra emlékezett vissza az előző esti leckéztetésre. Elhatározta, nem rágódik azon, mit is jelent Imre bácsi különös formulája: ugyanazért, amiért a párttagnak büntetés jár, a nem kommunista akár dicséretet is kaphat... De most megint furcsa érzéseik lepték meg. A felső villába igyekezett, de amint oldalt pillantott, a lugasnál Annát fedezte fél. ösztönösen arra irányította lépteit — Jó reggelt! — köszöntötte őt messziről .a lány. Géza egy pillanatig teljesen belefeledkezett Anna üde szépségébe. Tekintete megpihent a lány arcának bájos vonásain, s megmártózott szeme tükrének csillámaiban. De ez a szerelmi varázslat csak egy pillanatig tartott. Gézát ismét hatalmába kerítették kesernyés indulatai. Eszébe ötlött, hogy Anna mindenben egy követ fúj Imre báTavaly nyáron történt, Ti- szakécskén Akkor még a leglelkesebb könyvterjesztők sem hitték volna, hogy egy év múlva a tiszakécskei példa nyomán országszerte megrendezik a falusi házról házra való árusítással egybekötött könyvbarát mozgalmat Mert így történt Úttörők, fiatalok, földművesszövetkezeti könyvterjesztők egy jól sikerült író—olvasó találkozó után nagy csomó könyvvel a kezükben járták a házakat, vitték a házakhoz a kultúrát. Inkognitóban, írói kíváncsiságból velük tartottak az író—olvasó találkozó előadói: Bihari Klára és Szabó Pál is. (Ki tudja, talán egy új regényben látjuk viszont a művelődő falu eme legújabb megnyilatkozását: a házról házra könyvárusítás sikerét.) A* otletadla vállalkozás nem remélt eredménnyel zárult: egyetlen napon nyolcezer forint értékű könyv vándorolt az egyszerű, dolgozó emberek gyarapodó magánkönyvtárába. A Szövetkezetek Országos Sző. vétségé a tiszakécskei példa nyomán az idén már minden megyében megrendezte az őszi megyei könyvheteket A mozgalom legnagyobb érdeme az, hogy a »-megfelelő könyvet a megfelelő kézbe« jelszóval azok számára ad segítséget akik az anyagi lehetőség megteremtése után most jutottak el ahhoz, hogy könyvet Is vásárolhassanak. Néhány év alatt többszörösére emelkedett a földművesszövetkezeti könyvtárak forgalma. Ez igazolja, hogy a mozgalomra szükség van. A mezőgazdasági szakirodalom mellett egyre több szépirodalmi kötetet vásárolnak a falusi dolgozóki Megyénkben az idén is több író—olvasó találkozót rendezett a MÉSZÖV az őszi megyei könyvhetek során. Október 28-án Lajosmizsón Bihari Klára a szabad idő okos fel- használásáról, Baráth Endre —- élményei alapján — a szíriai és az egyiptomi asszonyok életéről beszéli Darvas József, az író- szövetség elnöke, a bácsalmási járásban találkozott olvasóival november 12-án. Berkesi András november 23-án Kiskőrösre látogat Simán ríy József és Kórody András Kecskeméten Kivételes jelentőségű zenei eseményre kerül sor november 27-én, hétfőn este a Katona József Színházban, Az Országos Filharmónia és a városi tanács nagyzenekari sorozata keretében a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenékar Kórody András vezényletével bemutatja Beethoven L és IX. szimfóniáját A Bécsi Operaháziban 1800. április 2-án bemutatott I. (c-dűr) szimfónia >*életteljes mozgalmasságával, a felszabadult alkotóerő mámoros boldogságával, a muzsika elementáris áradásával« már egy nagy szellem jelentkezését tanúsítja. A IX. szimfónia «mien elan- gel ói erőfeszítés, prófétai gesztus a felsőbbrendű öröm fe'é« — írja egyik méltatója. Minden végletes, minden hang izzó, minden Indulat a végsőkig feszített benne. Minden tételében más és más zenekari apparátust használ, sőt a hatalmas mondanivaló szétroppantja a szimfóniák instrumentális keretei t, igénybe veszi az emberi hangot is. A Kecskeméten már Jól ismert zenekar, az európai hírű karnagy, a Szegedi Zenebarátok Kórusa, a remek szólisták: Si- mándy József, Moldován Stefánia, Veress Gyula, Horváth Edit bizonyára méltó előadásban mutatják be ezt a ma már az egész emberiség közkincsévé vált alkotást eslval, aki ím, máris milyen kicsire nézi őt... — Mi van magával? — kérdezte aggodalmasan Anna. — Csak nem beteg Géza? A tanár összerezzent Először hallotta a lány szájából a tulajdon keresztnevét És milyen lágyan ejtette ki. j. Géza bosszúsan legyintett — Különben, jó hogy találkoztunk, Anna. Nekem ugyanis nincs kinek panaszkodnom, ha csak maga meg nem hallgat,. i — Panaszkodni akar? — kérdezte komolykodva a lány. — Nos, szívesen megtartom a kihallgatást — Sajnos, ez nem játék, Annácska. Nézze — mondta hirtelen — ón szívesen félre is állhatok. Megígérhetem, hogy ez a ház mindenestül a rendelkezésükre áll ezután Is, én majd a házőrzőjük leszek. Bennem nincs becsvágy, Anna, és maguk úgy dolgozhatnak, amint jónak látják. Anna most már komolyra fordította a szót: — Géza, nem szabad így mondania: »én« és “-maguk«. Csak így szabad: «mi«. Igen, mi most már életre-halálra együtt vagyunk. Géza kételkedve ingatta a fejét de nem válaszolt. |— És még valamit — tette hozzá Anna. — Azt mondta az imént hogy magában nincs becsvágy. Valóban nem ismerné önmagát? A fiatalemer felkapta a fejét és paprikás hangulatban 'válaszolt: — Ügy? Maga tehát azt hiszi, hogy én ... én karriert akarok csinálni? Azért segítek maguknak ..| Sietve a földalatti mozgalomnak, hogy egyszer majd kürtszó és zászlók lengése közben átvegyek egy díszes emléklapot? — Csacsiság — torkolta 1« Anna a felhevült Gézát — De azt be kell ismernie; hogy némelykor túlzott egyéni becsvágy fűti. Ezért nem tartotta be tegnap Imre bácsi utasítását sem. Én is azt mondom, Géza, nem jó az ilyesmi, mert manapság könnyen rajtaveszíthet bárki, aki kicsit is könnyelmű. Hát nem vette észre, hogy Imre bácsi elsősorban magát félti.? — Nem! — vágta rá meggondolatlanul Géza. — Először is, én nem vagyok gyerek. Értem nem szükséges drukkolni. Én rakoncátlan sem vagyak, ahogyan azt maguk elképzelik. — Géza..« •“» Rosszul fejeztem M magam. Bocsánat. De mi történt ma reggel? Imre bácsi nem merte rám bízni a többi hét elvtárs behozatalát, másokat jelölt ki erre, akik pedig, igenis kockázattal járkálnak a városban. Aztán be kell ide hozni egy csomó robbanószert. Kézenfekvő, hogy ezzel engem kellett volna megbízni. De nem. evégett is másik két embert küldött ki a városba. És ha elfogják! őket? És ha lelepleződünk? Remélem, nem képzeli, hogy éa a saját bőrömet féltem. De igenis féltem azokat a remek lehetőségeket, amelyek a mi mostani helyzetünkből fakadnak! És minden, de minden felborul a bizalmatlanságnak ebben az átkozott légkörében! (Folytatása következik.) szép, szo-ke szeretőm!... no, még egy kicsit jobbra a gyeplőszárat! — Hó, Csillag! A cséza megáll Sikolyok, káromkodás, sírás. Az úton egy szőke lány, vérben. Az intéző leugrik, fejéhez kap: — Borzasztó!... Emberek, látták, hogy véletlen volt. hiszen félrekaptam a szárat Szegény, | miért nem vigyázott miért nem rántották el? Ki ez a szerencsétlen lány? — Hisz ismeri a nagyságos intéző úr, Balogh Piroska az uradalomból. — A Piroska? ... Szegény . ■. ■ Emlékszem már. 1a Gyűlölködő szemek. Forr az indulat. Itt a nép — amott a hatalom. S a hatalom embere most riadtan lapul, mint egy megszorított patkány. — Emberek, ugye tanúskodnak mellettem, ha arra kerül a sor? ... Tegyék föl szegényt a kocsimra. Üjra elindul a Csillag. Vén paraszt szánó karján rázódik a halálba csapzott szőke fej az országút könyörtelen kátyúinál. Az égszínkék szempár a havas tájra tágul, de már nem látja a szerte félénken gubbasztó tanyákat, a határ szennyes-szürke végtelenjét. | | árny robot senwesztette ezt a szoborszép testet, hány pillantás környékezte, míg egy unalmas délután az» intéző úr magához hívatta, hogy kedvét töltse! Az évek nyűgétől mart két öreg hogy bízott ezekben a kezekben, s most sárgán, tehetetlenül koppannak meg a szalmával hintett deszkán. A halottistápoló vén arca barázdáit ziláltra mossa a könny. Az intéző úr gondolata máshol jár. Émelyeg. Duzzadt száia sarkába tolja a Levente-cigarettat. — Holnap beverek egy tükröt a Nemzetiben! — motyogja befelé. A szomszéd faluban harangszó kondul. S az égnek szánt hangok hidegen hullámzanak a szomorú menet, a gyilkos és az áldozat felett. Jóba Tibor meg magukat egykönnyen. De hát az intéző mégis csak intéző. Ez a világ rendje, így van ez jól. — Piroska __ hehe... — a ny ála csordult ki. A nyáron történt. Takarítani rendelte fel a szobájába Balogh Piroskát. Sudár, szőke lány, olyan mellekkel, mint a kőszikla. Dulakodni kellett vele, a karjába harapott, mikor az ágyra tepertő; aranyhaja ki bomlott, és olyan észtveszejtő pír futott szét az arcán, hogy szinte megsajnálta. De csak egy pillanatra, aztán annál vadabbul bomlott ki benne a dacos, férfi csak- azórtis. És annál édesebb volt Piroska. Aztán úgy sírt, olyan keservesen, hüppögve. Kis csacsi, majd rájön, hogy inkább egy úr, egy intéző, mint egy koszos parasztlegény. Legalább lesz a lány életében egy nagy élmény, amire még az unokái körében is büszkén emlékezhet! Az intéző úr szeretője voltam? Nem mindenki mondhatja ezt el! Most már odaért a csoporthoz. Parasztok voltak. vagy tízen. S köztük egy szőke lány. Ejnye, nem Piroska ez? Ha igaz, már előrehaladott állapotban lehet. Mi lenne, ha most... Csak egy parányi, véletlen mozdulat kellene... Senki se jönne rá ... Boncolás sincs; világos, hogy baleset történt... Büntetés? Eh ... az alispán úrral együtt mulattunk múlt héten a Tiszában ... Száz pengő, kétszáz pengő?... A rendszer gáláns az ő embereivel szemben ... Bele a tömegbe! Ugrik a nagyja. Piroska még ott ballag az út közepén. Édes, 43 — Béláék? Mi van velük? — érdeklődött Géza, aikinek ekkor már tüske volt a hátában. — Béla, meg Pokomy, tudja, az a hosszú, fiatal élvtárs, kora reggel elmentek a Várkanyi utcába. Ezek összegyűjtöttek ott valami negyven kiló robbanó anyagot, és nyolc robbantó szerkezetet. Emlékszik arra a fészerre a hátsó udvarban? Nahát. mindez ott van elásva. Megegyeztünk velük, hogy ezt az egész mindenséget behozzák ide. Tizenegy órakor kell beérkezniük. Imre bácsi kerősen figyelte Gézát és tüstént észrevette a fiatalember színe változását Géza idegesen beleharapott a szája szélébe. Imre bácsi kissé pajkosán kérdezte: — Enyje, látja, igaza van, elvtárs, azért ezt nekünk előremeg kellett volna beszélnünk. De hát ezek olyan korán nekivágtak az útnak, hogy... Géza félbeszakította Imre bácsit hangja ingerült volt: — Kérem, kár szabadkoznia. Mit kellett volna megbeszélnünk, ha egyszer az egész ügyben nekem semmiféle szerepem sincsen? Imre bácsi úgy látta, jobb, ha ez a mérges diskurzus abbamarad. Valami ürüggyel megint Gulyással kezdett beszélgetni. Géza élt az alkalommal és kiment a lakásból.
