Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-10 / 239. szám
1 oMa! T«St. e&tóher I«. Sedd (Vita a termel8izooetkezde.k nüíotlftdéii problémáitól Segítsünk egymáson HARTÄX három termelőszövetkezet működik. Mindegyik termelőszövetkezet önálló kulturális tevékenységet folytat, így hat kihasználatlanul szomorko- dik a községi művelődési otthon. A három termelőszövetkezet közül a Lenin és a Béke rendelkezik önálló művelődési otthonnal. Szívesen eljárnak ide a fiatalok kulturálódni, szórakozni. Külön tartják rendezvényeiket, s ez gátolja a fiatalok egy- g\é kovácsolódását, az egységes falusi kultúra megteremtését. Nem véletlen, hogy erre felfigyelt mindhárom termelőszövetkezet vezetősége és a községi tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztette javaslatát. Őszintén feltárták a problémákat és lerögzítették elképzeléseiket Mit tartalmazott a javaslat? A termelőszövetkezeteik alakítsanak közös műkedvelő gárdát, tartsák együttesen az ezüstkalászos tanfolyamot, a termelőszövetkezeti akadémiát, s a különböző szakmai, s politikai előad ár sokat. Rendezvényeiket szervezzék a községi művelődési otthonban, & esténként jöjjenek ott össze beszélgetni, művelődni. Egyszóval: teremtsék meg a feltételét a kultúra központjának kialakításához. Ez pedig az eredményesebb, a pezsgőbb népművelési tevékenység formájában jelentkezik majd. A vezetőség azt is javasolta, bogy a termelőszövetkezetek vegyék saját kezelésükbe a községi művelődési otthont, ami több oknál fogva is kifizetőbb és előnyösebb a kulturálódás szempontjából. Ami az anyagiakat illeti, a közös gazdaságok kulturális alapjukat a lakosság műveltségi színvonalának fokozására fordíthatnák. Egy évben ez közel 100 ezer forintot jelentene. Ebből kiegészíthetnénk a művelődési otthon hiányzó felszerelését, felfrissíthetnénk a könyvállományt, fizethetnénk különböző szaktanfolyamok, művészeti csoportok vezetőinek tiszteletdíját stb. Sokfelé jártam az országban. Tapasztaltam, hogy olyan termelőszövetkezetek. amelyek tagságának többsége a faluban lakik, művelődési otthont akarnak építeni (holott van már községi). Véleményem szerint felesleges a temérdek pénzt egy ilyen új létesítménybe beleölni, mert úgy sem tudják kellőképpen kihasználni. Művelődési otthon vagy termelőszövetkezeti klub létesítésére ott van elsősorban szükség, ahol a gazdák jelentős része távol a falutól, a tanyavilágban él és körülményes bejárniok a községi művelődési otthon rendezvényeire. A termelőszövetkezetek vezetősége minden esetben vizsgálja felül, vajon szükséges-e az új művelődési otthon építése, amiÚj kezdeményezés a megyei könyvtárban A Kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár a „Versmondás művészete” címmel új előadássorozatot indít, melynek műsorát a megye- és járási székhelyeken, valamint nagyobb községekben mutatja be a közönségnek. A verseket országos hírű előadóművészek tolmácsolják a hallgatóknak, így a közönség megismerkedik Major Tamás, Jancsó Adrienne, Horváth Ferenc és Egresi István előadóművészetével. Az első előadást novemberben rendezik meg Kecskeméten. kor már esetleg van egy jól működő a községben. Csak azért nem érdemes művelődési otthont építeni, hogy hiúsági kérdést csináljunk belőle: »nekünk ilyen is van«, de ha munkáját vizsgáljuk, jobb lett volna a ráfordított pénzt hasznosabb dolgokra fordítani. Szaktanfolyamok nálunk Is folynak. Ezeket a termelőszövetkezet agronómusai tartják. Különös gonddal szerveztük meg a traktorosok tanfolyamát. Nekünk számottevő a gépállományunk, kezeléséhez jó szakember szükséges. Már pedig szakmunkást nem lehet csalt úgy máról holnapra leakasztani a szögről. Idő és szorgalmas tanulás kell ahhoz, hogy valaki bánni tudjon a kezeire bízott géppel. Eleinte a kishitűek kinevettek e törekvésünkért. A kényelmesebb megoldást akarták: — Majd segít a gépállomás. Aztán rájöttünk, hogy nem bír mindent elvégezni a gépállomás, segíteni kell magunkon, ha idejében akarjuk elvégezni a mezőgazdasági munkát és a tervteljesítésben is élen szeretnénk haladni. Nem eredményeinkről akartam beszámolni. Hasznosabbnak tartottam, hogy néhány olyan gondról írjak, amelyekről sokat lehet és kellene is vitatkozni a nyilvánosság előtt. Erre egyik legalkalmasabb fórum a sajtó. Az a cél, hogy segítsünk egymáson. Madarász elvtárs cikkében sok érdekes kulturális problémát érint. Figyelemmel kísérem a vitát, és azt tapasztalom, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben jó úton halad a kulturális munka kibontakozása. Vannak még zökkenők, fogyatékosságok, de ez a vita azért is hasznos, hogy felhívjuk egymás figyelmét a buktatók elkerülésére, átadjuk bevált módszereinket a kísérletezőknek. Nánai András, a hartai Lenin Tsz kultúríelelőse Tíz perc a színházban Október 27-én megszépülve, megfiatalodva tárja ki kapuit a közönség előtt a Kecskeméti Katona József Színház. A nézőtér, amelyen most szerelik fel az új, modem széksorokat, soha ilyen ragyogó, csillogó nem volt, mint most. Kiegészítették és rendbehozták a nézőtér mennyezetének domborműveit. Bearanyozták a szép csillárt, új kárpitozást kaptak a páholyok. A folyosókon helyreállították az eredeti, aranyozott cirádás díszítéseket. — Olyan ez a színház, amilyen talán még építése után sem volt. A Bánk bán felújításával adózik színházunk a nagy drámaíró emlékének. Az évadnyitó előadás egyúttal a Katona József emlékév ünnepélyes megkezdését is jelenti. Szászfái György, a színház műszaki vezetője kalauzol bennünket. A színházteremben a parkettet fényezik, az előcsarnokban már várják végleges elhelyezésüket az új széksorok. A próbavilágításra meggyújtott csillár szikrázva szórja a fényt, pedig még kintről is bevilágítanak a bágyadt őszi napsugarak. Néhány pillanatra leengedik az újonnan festett vasfüggönyt is, hogy lássuk azt is, hogy megif- jodott Minden a munka lázában ég, s a különleges építészeti feladatok megoldására szerződtetett szakemberek Is gyönyörködve nézik munkájukat Egy emelettel feljebb szorogos kezű villanyszerelők végzik az utolsó simításokat a korszerű, 48 áramkörös fényszabályozó felszerelésen. A földszinti próbateremben hangos zongoraszó mellett a tánckar készülődik az évadnyitásra. A Csárdáskirálynő felújításán mutatkoznak be először az idén. Galambos Erzsi, akinek kitűnő koreográfiája ismert már a közönség előtt, fáradhatatlan szorgalommal tanítja a fiatal táncosokat. Mint ismeretes, a tájelőadások már javában folynak. Még két hét és a nagy színházban is betölti az épületet a megszokott, kedves színházi hang, melyet olyan szívesen hallgat mindenki — a közönség elismerő, lelkes tapsvihara. Szöveg: Bieliczky Sándor Fényképezte: Pásztor Zoltán Munkában a tánckar. Szerelik a 48 áramkörös fényszabályozó berendezést. A nézőtér már várja az új székeket. .Rettentő Rodriguez írta: Horváth József — De, kérlek szépen, az apja Fodor Aurél, kereskedő ember. — Aha, értem. A Horthy Miklós út és az Erzsébet királyné utca sarkán ... , — Igen, igen. Szép kis család lehet, mondhatom. — Majd elválik, pajtikám. No, isten veled. Légy nyugodt, az ügy jó kezekben van. Mindketten megértőén mosolyogtak. Több mint két hónap telt el ezután. Fodor Géza még inkább kerülte az embereket, mint eddig. Gyakran megtörtént, hogy nem is vacsorázott együtt a szüleivel. Kiüzent a mindenesnek, hogy vigye be a vacsoráját a szobájába. Az öreg Fodor voltaképpen nem bánta ezt a hirtelen változást. Csak egy kicsit féltette a fiát. Nehogy megártson neki az a döbbenetes élmény, amely az élet árnyékos oldalán vár reá. Időközben észrevette, hogy Géza vásárolt egy rádiót. Gyakran lesi a híreket, majd az esti órákban, a jól elfüggönyözött ablakok mögött, külföldi adóállomások műsorát is meghallgatja. Egy este váratlan vendég toppant be a Fodor-bézba. Put- noki úr. Fodor Aurél volt segédje tette tiszteletét hívatlanul. Rendkívül szívélyes volt majd elolvadt, amint a kereskedő kezét szorongatta. Bocsánatért esedezett, amiért csak úgy bejelentés nélkül betört a család magányába, de hát fontos mondanivalója van, nem halaszthatta tovább. Fodor gondosan eltitkolta valódi érzelmeit Putnoki úr iránt, és betessékelte az ebédlőbe. — Hallottam, Putnoki úr, hogy megcsinálta a szerencséjét — mondta titkolt iróniával a házigazda. — Bevallom, én sohasem: sejtettem, hogy maga ennyire életrevaló ember Putnoki úr. — Ö kérem, Fodor úr, az élet forgandó, no meg a szerencse is, ugye. Pedig tessék elhinni, én nem vágytam nagyra, én egy lépést sem tettem azért, hogy, cégvezetőnek jelöljenek ki a Krausz-féle vaskereskedés élére. De hát ha egyszer úgy találták, hogy alkalmas vagyok rá, nem utasíthattam vissza. Meg aztán ... nem is tanácsos az ilyesmit visszautasítani. — Halkra fogta a hangját: — Még gyanút keltene. — Milyen gyanút, Putnoki -úr? — Hát kérem — vakargatta a tarkóját a vendég — én tudom, hogy nem nagyon gusztusos az ilyesmi, ugye. a tulajdonost elviszik, a visszahagyott vagyonkáját igénybeveszik. j. De nem tudom, azt tetszik-e tudni, Fodor úr, hogy az egész üzletet felajánlották nekem teljesen ingyen. Hogy tudniillik vegyem át, és legyen a saját tulajdonom. De én, kérem, nem estem kísértésbe. Én megmondtam a Baross Szövetségben, hogy azt nem lehet. Hanem ha kiírnák az árát, mégpedig a leltár alapján felbecsülve, akkor én hajlandó volnék megvenni az üzletet. Megvenni, hoci-ne- sze alapon. Ingyen azonban nem kell. — No és? — kérdezte érdeklődve Fodor. — Eladták? — Igen. Én, kérem megvettem az üzletet, egy szabályszerű ügylet keretében. Holnaptól fogva ez lesz a Putnoki-féle vasárukereskedés. — Nem tudom:, nem titok-e, hogy vajon mennyiért vette meg az üzletet? — Hát hehehe, nem volt előnytelen a vásárlás. Volt any- nyi megtakarított pénzecském, amennyit előlegül le kellett fizetnem, a többit pedig hosszú- lejártú hitel keretében harminc év alatt kell megtérítnem. — Értem. Akkoy hát ön most már tagja a város tisztes kereskedő társadalmának, igaz. Putnoki úr? Még mielőtt Putnoki egy szót is felelhetett volna, Fodor Géza, aki eddig a félig nyitott ajtón át hallgatta a diskurzust, az indulatok szárnyán berobbant a szobába; — Nem szégyenli magát, Putnoki úr? — dörrent rá hidegen az újdonsült kalmárra. Mire jó ez a szemforgatás? Miért nem beszél egyenesen? Fodor Aurél talpra ugrott, a fia elé állt és ellentmondást nem tűrő eréllyel ráripakodott; — Elvesztetted az eszedet, fiam? Micsoda bárgyúság ez? Putnoki úr.., igenis, Putnoki úr becsületes, rendes ember és te azonnal kérj tőle bocsánatot! Fodor fellépéséből Géza tüstént megértette, hogy elvetette a súlykot, s ez a kifakadás igen nagy bajt hozhat apjára is, rá is. De nem volt lelkiereje, hogy megkövesse a nyomorult gazembert. Szó nélkül sar- konfordult, s bevágta maga mögött szobája ajtaját. Putnoki ekkor már állt, s » kalapja után nyúlt. Rezignált hangon jegyezte meg: — Milyen ideges a fia, kedves Fodor úr. De hiába, nehéz idők ezek. Én nem is tudtam, hogy a fiatal Fodor úr ilyen ideges. Kérem nem történt semmi. Elnézést kérek, már megyek is. Fodor meg sem mpróbálta visszatartani a hivattam vendéget. Hiszen maga is alig tudta palástolni megvetését iránta. Zavartam motyogott valamit, amint Mkísérte. Putnoki pedig roppant elégedettem hagyta el volt gazdája házát. Egyenesen a Keleti Arc- vonal Bajtársi Szövetség vere- bélyi otthonába sietett. Szomo- lányi alpolgármestert kereste. — Engem? — kérdezte Szo- molányi. — Na jöjjön. Putnoki, húzódjunk félre. Egy csendes zugba vették be magukat. Putnoki rákezdte: — Megtörtént, alpolgármestei úr, tiszteletei. Hát kérem, min den stimmel. Én magam sen hittem volna. (Folytatása következik.)
