Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

1961. oktőhcr 29. vasárnap 5 oMal Ami szilárdabb a rögnél ••• *— Hé, barátom, hova megy?- Kicsoda riaga?«.. — Hát ide, a gépállomásra, Feri bátyám! Ne tréfáljon már, nem ismer meg? DE BIZONY Molnár Feri bá­csi, a Csátaljai Gépállomás idős portása nem tréfál. Morgo­lódva körülvizslatja a vastag porréteg alól csak a szeme fehér­jét villogtató traktorost, ke­resztkérdésekkel ki vállat ja, s csak amikor az mindenre be­csülettel megfelel, akikor engedi útjára, akkor hiszi el, hogy csakugyan ide tartozik. Azt mondják: ezen az őszön mindennapos dolog ez Csátal- ján. Műszak után egy-egy trak­torosra az édes szülőanyja is alig ismerne rá, olyan porossá válnak az emberek a kőkemény földek szántása közben. De a por csak hagyján! — Az ősz elején vásároltunk 800 darab vadonatúj ekevasat — mondja Simon Bajos főmér­nök. — Jöjjön velem, megmuta­tom, mivé lettek. A kovácsműhelyben kötünk ki. A fújtató alatt — mint afféle »olimpiai láng» — éjjel­nappal égő tűz lobog. Tompára kopott ekevasak garmadáiba botlunk. Szloboda Mihály egyen­ként megtüzesíti a vasakat, majd a kettős fogóval Röokí Józsi bácsi veszi kezelésbe, s a rugós, villanymeghajtású kala­pács segítségével egykettőre újra használhatóvá élezi. — Hát kérem, tizenkét esz­tendeje dolgozom itt. de ilyen őszre nem emlékszem — panasz­kodik Röckl bácsi. — Naponta átlagosan 100 ekevas fordul meg a kezem közt, de még vasárna­ponként is bejárunk pár órára. 40—15 gép dolgozik két mű­szakban, egy-két forduló után már új vasat kell tenni, nehéz ezt győzni! NEMCSAK a vasaidra! van baj. Törnek az ekerudak, a ke­rekek. sőt, a műhely egyik sar­kában vadonatúj vetőgépet he­gesztőnek. Van azonban valami, amivel nem bír a sziklake­ményre száradt talaj. A trak­torosok becsülete, helytállása szilárdabb, mint a rög. *— Pedig különösen a duna- menti öntéstalajokon példátla­nul nehéz a munka — magya­rázza a főmérnök. — Nagyba- racskán. Hódú napusztán ahhoz, hogy egy katasztrális holdat vetés alá előkészítsünk, 3—1 normálholdnak megfelelő gépi munkát kell végezni, vagyis a szántás után többször tárcsáz­ni, gyűrűshengerezni és foga- solni. Ezeken a talajokon a szo­kásos 4—5 hold helyett csak 1— 2 holdat tudnak naponta meg­szántani a gépek. —- A mélységet lehetetlen szabályozni. Középszántást nem is tudunk végezni csak mé­lyet. A csátaljai Oj Barázda Ter­melőszövetkezet egyik tábláján megkerestem Mikus Istvánt, a megyed szántóverseny győztesét. Gépe, a derék UE 28-as trak­tor, mint hajszolt állat, zihálva dülöngél a barázdában. Mikus a tábla végén megáll, rágyújt, s alig tudja leplezni keze re­megését 1— Olyan erősen kell fogni a kormányt, hogy estére kelve csupa izomláz az ember karja. Nézze — mutat két »döglött» ekevasra —, alig csináltam két fordulót, már cserélni kellett. És csak egyes sebességgel lehet haladni — kesereg. A főmérnök a fülembe súgja: — Azért meglátszik, hogy Mi­kus még ilyen körülmények kö­zött is príma munkát végez. Nézze csak: a kezdés és a le­eresztés egy vonalban van, pe­dig most előhántoló nélkül dol­gozik. A GÉP új barázdába áll, friss ekevassal. Az alkatrészt lehet naponta többször is cserél­ni de a traktorosnak 8—10 órán át kell helytállnia. Üzem­anyagból 25—30 százalékkal több kell a szokásosnál. Kö­nyörtelen most a föld. Alkat­részt, gázolajat, emberi erőt emészt falánkul. S az emberi erőből mégis több van, mint a föld ellenállásából. Ha lassab­ban. ha több verejték árán is, de egyre szaporodnak a vető­mag alá szelídített táblák... Gáspár Klára A megyei népi ellenőrzési bizottság Glése Tegnap tartotta rendes havi ülését a megyed népi ellenőrzési bizottság. Napirendjén Csenki Ferenc MNEB elnökhelyettes terjesztette elő megvitatásra a lakosságnál kintlevő szolgálta­tási díjak és egyéb lejárt köve­telések behajtásának vizsgálatá­ról készült összefoglaló jelentést. Második napirendi pontként a vállalati munkaszervezés és a A farmotoros Ika­rusz simán, egyenlete­sen futott, egymásután hagyva maga mögött a kilométereket. Az al­kony fátylába burko­lózó tájat figyelték az emberek, vagy csende­sen beszélgettek. Volt olyan is, aki olvasott. A kocsi közepén kap­tam helyet egy idősebb férfi mellett, aki, mikor mellé telepedtem, fel sem nézett a sárgafe­delű, fűzött könyv lap­jaiból. Ismerősnek tűnt utitársam, s nem so­káig kellett kutatnom emlékezetemben, hogy rádöbbenjek: alig né­hány hónapja találkoz­tunk abban a termelő­szövetkezetben, ahol ő az elnök. Talán azért is ma­radt meg a találkozás emlékezetemben, mert sokáig beszélgettünk, nem hivatalos dolgok­ról, csak úgy barátiam sok minden témát elő- ráncigálva. Akkor tud­tam meg éppen tőle, hogy négy elemije van. termelés ütemességének vizsgá­latáról készült jelentést terjesz­tette elő dr. Németh Ernő, a vizsgálat vezetője. A megyei NEB 1960. évi és 1961 első fél­évi munkájának értékelése előtt pedig Bercsényi József, a megyei NEB tagja ismertette a magán- kereskedők működésével kapcso­latos egyes jogszabályok betar­tására vonatkozó utóvizsgálat eredményét. ÚTKÖZBEN Szaporítják az ezerjót A kiskőrösi járás szövetkeze­tei az idén tervezett 541 hold új szőlőtelepítéshez a kadarka után legnagyobb mértékben az ezerjó fajtát telepítik. Már ed­dig több mint 800 ezer szál vesszőt jelöltek ki ebből a faj­tából a hamarosan megkezdődő új ültetésekhez. Egyedül Solt- szentimre községben a két szak. szövetkezet 12—12 holddal nö­veli a már meglevő, ezerjóból álló szőlőterületeit 500 mázsa szőlővel teljesítenék túl a szerződést Befejeződött a szüret az a pos­táéi Duna Termelőszövetkezet­ben. A hires oportó és kadarka szőlőt naponta mintegy 300 szö­vetkezeti gazda szedte. Ebben az évben 3300 mázsa szőlővel fizetett a szüret A szövetkezet eredetileg 2800 mázsa termésre kötött szerző­dést az Alföldi Állami Pince- gazdasággal. A nyáron egy va­gon étkezési szőlőt adtak át s a szüret idején újabb 300 má­zsa szőlőre pótszerződést kötöt­tek. A szőlőszedő brigádok ked­ves ünnepségein búcsúztak az idei szürettől. »Saját erőből» — azaz egyenként adták rá a pénzt — birkát vágtak, s az ebédre meghívták a szövetkezet veze­tőit is. TIZENEGY FIATAL Fejükbe vették, hogy brigá­dot alakítva beneveznek a szo­cialista címért küzdők verse­nyébe. Alakuláskor felvették Zója nevét és annak, rendje- módja szerint beírták nevüket a naplóba: Lajtai Benőné, Kiss Józsefné, Csapiár Katalin, Ha­lasi Adrienne, Körösi Eta, Csen­des Károlyné. Temyák Kata­lin, Hornya Margit, Takács Már­ta, Csányi Mária, Zajc Margit — majd megválasztották »-Író­deákjukat», akinek többek kö­zött azt a feladatot adták: ír­jon a megyei lapba a brigád életéről... — Valahogy így történt — emlékezik az indulásra Lajtai Benőné, a brigád vezetője. — Az íródeák szerepét pedig ezennel átruházom — mondja kedvesen felém fordulva a mo­solygós arcú Halasi Adrienne. Felcsapom hát a jegyzetfü­zetemet, s pár pillanattal ké­sőbb ceruzám már szántja a so­rokat. — Nem egy helyen, hanem több reszorton dolgoznak a lá­nyok — kezdi ismét a brigád- vezető. — Mindig ott, ahol szükség van ránk — avatkozik a beszéd­be Csapiár Katii — Eddig még nem volt ránk panasz — egészíti ki az előbbit nagy büszkén Kiss Józsefné. — Valóban ég a kezük alatt a munka — állítja a nem sok­kal később érkező művezető* Csényi József, aki egyben az üzemi bizottság titkára,, lapunk tudósítója. — Naponta két-háromezer csirke feldarabolásánál és cso­magolásánál segédkezik a bri­gád. Teljesítményük a műszaki normák bevezetése után 100— 102 százalék között váltakozik — magyarázza. Közben az 1-es és 2-s végte­len szalagon ügyes leány- és asszonykezek gyors egymásután­ban bontják a legapróbb ré­szeire a baromfit. A szétdarabolt baromfi mellé a combját polietilén zacskókba csomagolják, majd Csehszlová­kiába és Svájcba szállítják. Az aprólékot is műanyagba csoma­golják és belföldön árusítják. — Mielőtt becsomagoljuk, Ruttka Jolán gépével kiszip­pantja a levegőt a zacskóból. Utána 92 fokos vízben zsugo­rítjuk, majd onnan a hűtőbe szállítjuk — mondja Lajtai Be­nőné. Azzal búcsúzom el a Kiskun- halasi Barnevál fiataljaitól, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségének segítségével eljuttatom hozzá­juk példaképük, a bátor, hazá­jáért a legdrágábbat, az életét áldozó Zója fényképét Szöveg: Venesz Károly. Fényképezte: Pásztor Zoltán. Nőbisottsá% alahuU Hetényegyházán a tavasszal alakult meg az Egyetértés Ter­melőszövetkezeti Csoport. Tag­fai egész nyáron lelkesen dol­goztaié és kivették részüket a munkából az asszonyok is. A helyi nőtanács az elmúlt napokban baráti beszélgetésre hívta meg a termelőszövetkeze­ti csoport asszonyait. Azok kö­zül több mint hatvanan jelen­tek meg. Ott volt a községi pártszervezet és a Hazafias Népfront titkára is, valamint Végh Györgyné, a nőtanács já­rási titkára. A beszélgetés során a jelen­levő asszonyok elhatározták, hogy megalakítják az Egyetér­tés Termelőszövetkezeti Cso­portban a nőbizottságot. A ve­zetőség megválasztása után a hozzászóló asszonyok elmondot­ták, hogy szívesen kapcsolód­nak a nőmozgalomba, és lelkes hallgatói lesznek az őszi-téli hó­napokban az asszonyok akadé­miájának. Benfcő Istvánná nevelő A forró vízből kivett, ízlésesen becsomagolt, feldarabolt baromfit a hűtőbe való szállítás előtt ládákba rakják, s megmérik. A képen a csomagoló brigád: Kiss Józsefné, Csapiár Katalin, Takács Márta, Csányi Mária, Lajtai Benőné. s bár sókat dolgozik, nincs olyan nap, hogy ne olvasna egy-két órát.. Az autóbusz belsejét beszotték az árnyak, s már a fehér papírlap sem világított. Az el­nök becsukta a köny­vet, morgott valamit a bajusza alatt a világí­tásról, 6 kinézett az ablakon. Előre hajol­tam, hogy kíváncsisá­gom kielégíthessem: mit olvas útitársam olyan nagy érdeklődés­sel? Voltaire Candidé- ját olvasta. Voltaire. Vajon tudja-e az el­nök, kJ volt ez az író, s érti-e az allegorikus képeket amelyeket oly csodás történetekbe foglalt a francia felvi­lágosodás e nagyszerű írója? Nem állhattam tovább, mintha csak véletlen volna, könyök­kel oldalba taszítot­tam Mérgesen nézett rám, de még mielőtt bocsánatkérést mor­molhattam volna, de­rűs nyájasság ömlött végig az arcán. — Jó estét!... Hogy megismerem-e? De mennyire! — fordult hozzám, s vastagújjú kezét nyújtotta. — Mit olvas? — Voltakét — mond­ta úgy, ahogy azt írni szoktuk. — Nagyon jól ír... Érdekes — fordult felém szinte át­szellemült arccal — éppen olyan, mintha ma hrt/k volna ezt a könyvet. Az ármány­kodás, a karrier, a kis­királykodás, s ezernyi példát tudnék felsorol­ni, ami még hiba ná­lunk az emberekben... Rengeteget lehet ta­nulni belőle! Egy darabig szótla­nul ültünk, mindketten saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva... Furcsának tűnhet, hogy ez az ember nem tud­ja kiejteni Voltaire nevét, de érti azt, amit mondani akar? Nem, ez egyáltalán nem különös, hiszen nem egy idegen név kiejtése, de a monda­nivaló megértése a fontosabb. S ez az em­ber a könyvet elolvas­va gondolkodik, fajtá­ja szokása szerint „megrágja”, megemész­ti a szavakat, az alle­góriákat, s lám mai ér­telmet is ad neki... Értelmet a munkához, az emberekkel való bánásmódhoz! Megállt az autóbusz. Az országúti megálló utasaival együtt beil- lant a földek párája. Az elnök magába szív­ta ezt az illatot, s a mennyezetvilágítás hal­vány fénye mellett az ülésen előre dőlve, ró­lam, s mindenről meg­feledkezve újból ol- psnj kezdett. Gémes Gábor í A Zója-brigád tagjai megbeszélik a soron következő fel­adatokat. A képen a brigád vezető, Halasi Adrienne, Körösi Eta, Tcrnyák Katalin és Kornya Margit. Elkerülhető a tűzeset, ha megszüntetjük a veszélyforrást A Bács-Kiskun megyei Tűzrendészen Osztályparancsnokság felhívása A fűtési idény kezdetén minden lakóházban fokozott gondot kell for­dítani a biztonságos tüzelés feltéte­leinek megteremtésére. Erre figyel­meztet a harmadik negyedév végéig megyénkben keletkezett 191 tűzeset Is, amelynek jó része gondatlanság­ból, gyermekjátékból és a rendsza­bályok mellőzéséből eredt. A Bács- Kiskun megyei Tűzrendészet! Osz­tályparancsnokság ezért megelőző munkát folytat annak érdekében, hogy a téli tüzelés mindenütt ve­szélymentes legyen. A közeli hetekben másfélezer ál­lami és önkéntes tűzoltó látogat el a házak lakóihoz, hogy figyelmez­tessen a legfontosabb tudnivalókra: 1. Kerüljük a benzinnel, petró­leummal való begyújtást, mert a könnyen gyűlő, robbanóképes anya­gok nagyarányú égést okozhatnak. Elektromos készülékeinket = lót, rezsót, rádiót stb. — csak Jó ál­lapotban használjuk, és hiba esetén forduljunk szakemberhez. 2. A kéményt, füstelvezető csövet fűtés előtt ki kell tisztítani! 3. Gyermekeink elől zárjuk el a gyufát, s ne engedjük őket semmi­féle gyújtóeszközzel játszadozni. 4. A propán-bután gázzal rendel­kező háztartásokban ügyelni kell ar­ra, hogy a palack ne legyen közel a tűzhelyhez, vagy radiátorhoz. fi. Disznóöléskor csak akkor sza­bad udvari katlanban tüzelni, ha szélcsendes Idő van. Húsfüstölőt tűz­veszélyes anyagból tilos építeni! A tűzrendészet! szabályok betar­tásával saját magunk vagyonát, la­kóházi berendezéseit, sőt — életét védjük! Éppen ezért alkalmazkod­junk a megelőzés fent említett elő­írásaihoz. í

Next

/
Thumbnails
Contents