Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-04 / 234. szám
4. oldat 196L október 4, szerda (Vita a (ernte f&tzöttef kezelek nuiotlSdéii (írnbléntniróL Mi legyen a fiatalokkal? Dolgozó iskolások közölt Figyelemmel (kísérem a termelőszövetkezetek kulturális munkájáról szóló vitát a sajtóban. Jómagam is, mint tsz-el- nök, sokat törtem a fejem azon, hogyan lehetne eleven, pezsgő kulturális életet teremteni a közös gazdaságban. Tapasztalatcsere céljából elmentem néhány termelőszövetkezetbe és érdeklődtem kulturális munkájuk iránt. Azt tapasztaltam, hogy a művelődést leszűkítik egyes műkedvelői rendezvényekre. Úgy gondolják, ha már alakítottak egy színjátszó csoportot, akkor eleget tettek népművelési kötelezettségüknek. Ez pedig magában véve nem elegendő. Fő cél a dolgozók általános műveltségi színvonalának emelése. Gondolok itt iskoláztatásra, szakmai tanfolyamok megszervezésére, irodalmi estek megtartására, könyvtárfejlesztésre stb. Ipari tanulók A termelőszövetkezetek vezetőségének többet kellene törődnie a fiatalok szakmai továbbképzésével is. Mit érteik ezen? Ma már mindjobban kiszorul a mezőgazdaságból a kézi munkaerő. A legmodernebb gépek veszik át szerepét a termelésben. A gépek kezelése, javítása bonyolult feladat. Akinek erre nincs képesítése, kellő műveltsége, nem tud megbirkózni a felmerült nehézségeikkel. Ezt a saját bőrünkön tapasztaltak. Aztán ösz- szeültünk, hátha kisütünk valaLesznek követőik Méhány nappal azután, ™ hogy megnyitotta kapuit a környék első tanyai iskolásokat elhelyező kollégiuma, Du- napatajra látogattunk el. Nagyszerű összefogás eredménye ez a létesítmény Dunapa- tajon, ebben a sok tanyával rendelkező községben. A tanyai fiataloknak nem kell többé kilométereket gyalogolniuk az iskoláig és taposni a nagy sarat, az őszi—téli esőzések idején. Meleg, igazán otthonos kollégiumában tanulhatnak, olvashatnak és szórakozhatnak. Nehéz volna megtalálni, ki is volt az Igazi kezdeményezője ennek a kollégiumnak, de a községi tanácsnál, az iskola igazgatóságánál, a járási tanács művelődési osztályánál és a termelőszövetkezetekben egyhangú támogatásra talált az elhatározás és most lehetővé teszi a gondtalan és zavartalan tanulást a fiataloknak, tanítói felügyelet mellett. A helyiséget a tanács biztosította, a nőtanács tagjai hozták rendbe, a termelőszövetkezetek pedig gondoskodnak arról, hogy a hét végén szüleikhez hazaszállítsák a gyerekeket. Meggyesi Erzsébet tanítónő mutatja meg az intézmény helyiségeit. ö egyik nevelője a bentlakó gyermekeknek. A három nagy tanyai csoport Szentkirálypuszta, örjegpuszta és Böddpuszta felsőtagozatos tanulóinak a helyzete most megnyugtatóan rendeződött A járás, a község és az iskola vezetői többször is megfordulnak az új intézményben, hogy összegyüjtsék a tapasztalatokat, átadják azoknak, akik hasonló vállalkozásba kezdenek. A járás clóg nagy tanyavilág- pal rendelkezőt, s bizonyos. ho<?v lesznek követői a dunnpa- tajiaknak. Mámlity József mű ókosa/t. Megvizsgáltuk, hogy szövetkezetünkben melyik munkaterületen küszködünk szak- emberhiánnyal. Kiderült, hogy géplakatosra és kovácsra lenne égető szükségünk. A helyi iparitanuló-iskolához fordultunk segítségért. így aztán jelenleg van két géplakatos és egy kovács tanulónk, akiket a helyi kisiparosok oktatnak. Minden évben szeretnénk ipari tanulókat szerződtetni, hiszen a fejlődés szinte megköveteli tőlünk. A mi példánkat azért hoztam fel, hogy más termelőszövetkezeteknek is segítsünk a szakmunkásképzés gondjainak megoldásában. Ahol mód adódik erre, ott a közös gazdaságok kérjék az iparitanuló-isko- la támogatását Megértéssel, türelmesen Az ifjúság magatartásának megváltoztatása, formálása is kulturális feladat. Türelmes nevelőmunkát igényel. Bekerültek a közösségbe és azt hittek, nekik mindent szabad. Eleinte fegyelmezetlenkedtek, egyszerűen nem jelentek meg a munkahelyükön. és amikor megkérdeztem tőlük, hogy mit akarnak tulajdonképpen, félvállról válaszolták: gyárban szeretnénk dolgozni. De hogy miért ezt ők sem tudták megmagyarázni, mert nálunk, aki dolgozik, tisztességesen megél. Na, most mit tegyünk? Fiatalok nélkül nehéz, mondhatnám lehetetlen gazdálkodni. A vezetőséggel megtárgyaltam a teendőket. Úgy döntöttünk, hogy a fiatalokat a rendelkezésre álló gépekre osztjuk be. Örömmel tapasztaltam, hogy a mi ifjúságunk nevelhető, alapjában véve jószándékú, csak bánni kell 3. Útközben bele-belesajdult a gondodat, hogy ez a ravasz sátán ismét megkopasztja. De aztán csak Gézára gondolt, aki ismét időt nyert. Időt, s ezzel együtt talán életet... Vajon mi volna, ha Géza megtudná, milyen áron menekszik meg időről időre a front borzalmaitól? Mert nem tudja. Lehet, hogy fel sem érné ésszel? Vagy feltámadna az önérzete, és amilyen indulatos, bolondos természetű, egyenesen Béltekyhez rohanna, botrányt csinálna? Nem, jobb, ha Géza semmiről sem tud. Az a fontos, hogy itthon van, és itthon is marad. Maga sem tudta, miért lassította meg lépteit. Nem rohant vissza egyenesen az üzletbe, hanem kerülő utat választott. A Kossuth téren haladt át és hosz- szan felbámult a verebélyi gimnázium magas, barokkos homlokzatára. Géza bizonyosan most is fent ül a katedrán és teljes szenvedélyével tanít. Igaz, ma szombat van és hány óra is? Tizenkét óra öt perc... Ügy hát nyilván kedvenc osztályában, a hatodik á-ban tart osztályfőnöki órát. Az öreg Fodor egészen megil- letődött. Maga elé képzelte a fiát. Érdekes, mennyire nem tanáros külsejű ez a fiú. Inkább el tudta őt képzelni egy fess tiszti uniformisban, mintsem a katedrán. Géza magas, nyúlánk, izmos fiatalember. Hosszúkás, kissé sáoadt arcából két mélyen- iilő dióbarna szem meleg fénye világít. Hátrpfésült, szénfekete haja alatt magas, boltozatos tudni vele. Meg kell mutatni nefcik a járható utat. Ma már fegyelmezetlenségről nálunk nem beszélhetünk. Szüntelenül tanulni A községben öt termelőszövetkezet működik. Tagjai közül 130-an vizsgáztak a dolgozók esti iskolájában. Tanulmányi eredményük közepes. Vannak, akik kitűnő eredménnyel zárták az évet. A pedagógusok véleménye szerint a felnőttek szorgalmasan tanulnak, örvendetes, hogy mind több termelőszövetkezeti gazda érzi a tanulás szükségességét. Nálunk is megszerveztük a termelőszövetkezeti akadémiát. A nevelők vállalták az előadások megtartását. Szakmai, politikai és természettudományos előadások szerepelnek a programban. Tapasztalatcsere útjaim során azt is nézegettem, vajon a termelőszövetkezetek mire használják fel a kulturális alapot. Néhány helyen az volt az érzésem, mintha nem is tudnák mire fordítsák a tervezett összeget. Másutt pedig nem minden esetben kulturális célokra költötték a pénzt Mi hát a teendő ilyen esetben? Azok a termelőszövetkezetek. amelyek még nem ismerik eléggé a pénzügyi szabályokat, rendeleteket, kérjenek segítséget a járási tanács pénzügyi osztályának munkatársaitól, akik szívesen adnak felvilágosítást. Ügy érzem, a sajtóban folyó vita segít abban, hogy a termelőszövetkezetekben eredményesebb kulturális tevékenység kapjon szárnyra. Ez pedig elsősorban a vezetőségen múlik. Lovas Imre, a tiszakécskei Béke Tsz elnöke homlok sugárzik. Energikus, horgas-nyerges orra alatt a hetykén feketéllő, gondozott bajusz különösen férfias külsőt kölcsönöz ennek az arcnak. Amikor mosolyog, elővillan szabályos, hófehér fogsora. Géza roppant fürge mozgású, örökké rohan, mintha kergetné az iramló időt. Nagyon ritkán fordul meg Ve- rebély aranyifjai között, kerüli a társaságot, csak tanári hivatásának és a nyelvészetnek él. Minden idegszálával tud lobogni. Az öreg Fodor gyakran elmerengett: ugyan kire üt ez a fiú? Nem az ő természete, nem is az anyjáé, ök, a szülők, nagyon is praktikus emberek, s ennek a fejlett, érzékeny gyakorlati készségüknek köszönhetik üzleti sikereiket. Géza ellenben szinte szobatudós. Mitsem törődik az élet forgatagával. Az újságnak csupán a vastagbetűs címeit futja át, miközben reggelijét bekapja, s máris rohan az iskolába. Ha meg hazaérkezik, villámgyorsan megebédel, s elbújik kedvenc könyvei közé. A kitárt ablakon át Fodor Aurél gyakran hallotta, amint a fia emelkedett páthosszal ismeretlen nyelveken költeményeket szavalt. Ám sohasem zavarta, sohasem faggatta. Néha nagyon szerette volna kikérni a tanácsát, véleményét üzleti ügyekben, már csak azért is, hátha ezzel megnyithatná Géza érdeklődését a maga nagyon is gyakorlatias gondjai iránt, de ha nagynehezn nekidurálta magát, látva Géza kedvetlenségét, sürgősen felhagyott a kísérlettel. Fodor Aurél örömest álmodozott ESTE 6 ÖRA. A Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola csengője hosszan berreg, éppúgy mint reggel 8 órakor. Most is órakezdést jelez, az esti iskolások számára. Megtelnek az osztálytermek. Meglett emberek, családos anyák és férfiak ülnek, a padokban, ahol talán délelőtt éppen a gyermekeik ültek. És munkához, forrasztópákához, kormánykerékhez, kovácskalapácshoz szokott kezükbe ceruzát véve róják a sorokat a fehér papíron. S ezek a sorok árulkodnak. A Icörmendiimrékről és a balázs- lászlónékról, akik 43—46 éves korukban itt ülnek az iskolapadokban. Nem szeretjük a múltat emlegetni, ami régen volt — elmúlt. De ezeknek az embereknek a sorsáról nem lehet másként beszélni. Nem lehet, mert megismételve halljuk: „Tízéves voltam, amikor iskolába kerültem, tizenkettő-tizenhárom, mikor elszegődtem jószágőrzőnek.'’ Aztán, abbamaradt minden. m AZ APA ÉS A FIA. Körmendi Imre, aki a felszabadulás után lett szakmunkás a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál, és középső gyermeke, aki összehasonlíthatatlanul más gyermekkort ért meg, mint apja. — Az sohasem árt, ha az ember tanul. Az egyetlen, amit nem vehetnek el tőle: a tudás. Kitűnő tanuló voltam én akkor is, de — hangja elakad, a többit magunk is tudjuk. Most az esti iskolán készül a vizsgákra. Munka után, délutánonként együtt tanul fiával. A munkahelyén olyan beosztást kap majd, hogy részt tudjon venni a dolgozók iskolája óráin. DD PÁH1RÖL, 30 kilométerről jár be az iskolába Damásdi Ferencvásott unokákról, akiknek pajkos derűje bearanyozza majd az ő vénségét, de Fodor Gézát Ámor pajkos nyilacskája sem érintette soha. Egyszerűen nem volt nőismerőse. A kereskedőnek még erről a természetes ábrándjáról is le kellett mondania. Teljes apai szenvedélyével azt a ni- tet melengette magában, hogy Géza nagyhírű tudós lesz, kiváló filológus, aki egyszer majd egyetemi katedrát kap, s tagja lesz az Akadémiának. Kár, hogy akkor nem maradhat Verebé- lyen... Borzasztó rossz lesz, ha Géza elmegy a szülői háztól. Hiszen Fodor és Fodorné úgy kapaszkodtak a fiukba, mint valami mentőövbe. Mint aki az egyetlen zöldellő fa ebben a bombafüstös, kenyérjegyes, lángoktól perzselt életben. Mialatt az öreg kereskedő így csüggött a fia alakján, Fodor Géza, a verebélyi gimnázium 26 éves nyelvtanára csakugyan osztályfőnöki órát tartott a hatodik á-ban. Diákjai odaadó figyelemmel lesték szeretett tanáruk szavát. Fodor tanár úr a félévi értesítők eredményeit és tanulságait boncolgatta előttük. Már csaknem az osztálynévsor végére ért, amikor megkérdezte: — Nos, fiúk, ki van még hátra? Kosa Gyuri! — kiáltotta kórusban az osztály. — Ügy van — hagyta helyben Fodor tanár úr. — Kosa Gyuri, a színjeles bizonyítvány tulajdonosa, igaz? Nyújtsa fel a kezét, aki szívesen toppant volna az édesapja elé a Kosa Gyuri bizonyítványával! Derűs, pajkos kacagás közepette harmincegy kéz lendült a magasba. Csak Kosa Gyuri sütötte le szerényen a szemét, mintha el akart volna bújni a feléje sugárzó tekintetek elől. Amint Fodor tanár úr ismét megszólalt, mély csend támadt az osztályban: né. Odahaza a háztartást vezeti, és ötéves kisfiát neveli. Nem noszogatta senki, hogy tanuljon, mégis vállalta a vele járó fáradságot. — Nem akarom, ha majd a fiam iskolába jár és valamit megkérdez tőlem, ne tudjak segíteni neki. Szégyelném. Tanulni akarok, és nem akarom, hogy azt mondják rám: műveletlen vagyok. Kállai Mihály gépkocsivezető a fiatalabb évjárathoz tartozik. Nincs még 30 éves sem. Ha elvégzi az általános iskolát, tovább is tanulhat, mint ahogyan a felesége is, aki most jár a gimnázium első osztályába. NEGYVEN KÉT ÉV ES VOLT Balázs Lászlóné, amikor beült az iskolapadba, hogy a betűvetést megtanulja. Most ötödik osztályba jár. Szorgalmát, lelkesedését, tudásvágyát példaként emlegetik a dolgozó iskola tanárai. Amikor beiratkozott az első osztályba, még maga sem gondolta, hogy nem áll meg a nyolcadikig. Most már tudja. Tanulni akar, mert „azóta még az újságot is másképp veszem a kezembe” — mondja. Pedig mennyivel kényelmesebb volna a napi munka után, tanulás helyett pihenni. S ő, aki három gyermeket felnevelt, iskoláztatott, akinek joga lenne azt mondani: elfáradtam, fiaim, elég az már nekem, amit én tudok — nem ezt teszi. Tanul azért, hogy mások jobban megbecsüljék. • Senki sem gondolhatja azt, hogy — noha a lehetőség megvan rá — könnyű a napi munka utáni tanulás. Tudjuk, hogy sok fáradságot, olykor-olykor lemondást is jelent, éppen ezért minden megbecsülésünk azoké, akik vállalják ezt. — Látjátok, én mégis elégedetlen vagyok ezzel a színjelessel. Jobban mondva, veled, Gyuri. Látom, csodálkoztok, fiúk. Figyeljetek eszik. Kósa Gyuri nagyon szorgalmas diák. Feltétlenül megérdemli a színjelest. De vajon melyik az a szaktárgy, amely őt különösképpen érdekli és foglalkoztatja? Nos, Gyuri? Amit minden más tárgynál jobban szeretsz, amit szívesebben tanulsz és amiben igaz örömödet leled? Az osztály kissé csodálkozó gondba merült. Mi rejlik ekér- mögött? Kósa Gyuri váratlanul megszólalt: — Én legjobban a latint szeretem, tanár úr kérem. Fodor Géza arcán bosszús érzés suhant át. No lám, a kis stréber... Hát minden eminens diákban van egy ici-pici stré- berség? De nem mutatta ki bosszúságát: — Azt hiszem, félreértettél engem, Gyuri. Térjünk csak vissza Farkas Tamásra. Farkas csak jórendü tanuló, igaz? De rendkívüli érdeklődéssel szorgalmazza a fizikát és a matematikát. Ezt a két tantárgyat mindenki másnál jobban érti az ostzályban. S emögött én azt látom, fiúk, hogy Farkas — tudva vagy tudatlan — már most egy adott hivatásra készül. Viszont nálad, Kósa, ezt nem tudom felfedezni. Te mindent jelesre tudsz. Farkas, neked hány elégségesed volt? — Kettő, tanár úr. — Lám, ugyanakkor fizikából és matematikából őt jelöljük a tankerületi tanulmányi versenyre. És biztosra veszem, hogv első lesz! Már látom, hogy végül is fizikus lesz ebből a gyerekből. Jó fizikus! Most talán értitek, mit akartam kihámozni a Kósa példájából. Sőt. tovább is mesvek egy lépései. Nézzétek, fiúk, furcsa időket élünk. (Folytatása következik.) .Rettentő írta: mm ».„a«,jfaf j ffODRIGUEZ
