Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

4. oldat 196L október 4, szerda (Vita a (ernte f&tzöttef kezelek nuiotlSdéii (írnbléntniróL Mi legyen a fiatalokkal? Dolgozó iskolások közölt Figyelemmel (kísérem a ter­melőszövetkezetek kulturális munkájáról szóló vitát a sajtó­ban. Jómagam is, mint tsz-el- nök, sokat törtem a fejem azon, hogyan lehetne eleven, pezsgő kulturális életet teremteni a közös gazdaságban. Tapasztalatcsere céljából el­mentem néhány termelőszövet­kezetbe és érdeklődtem kultu­rális munkájuk iránt. Azt ta­pasztaltam, hogy a művelődést leszűkítik egyes műkedvelői rendezvényekre. Úgy gondolják, ha már alakítottak egy szín­játszó csoportot, akkor eleget tettek népművelési kötelezettsé­güknek. Ez pedig magában vé­ve nem elegendő. Fő cél a dol­gozók általános műveltségi színvonalának emelése. Gondo­lok itt iskoláztatásra, szakmai tanfolyamok megszervezésére, irodalmi estek megtartására, könyvtárfejlesztésre stb. Ipari tanulók A termelőszövetkezetek veze­tőségének többet kellene tö­rődnie a fiatalok szakmai to­vábbképzésével is. Mit érteik ezen? Ma már mindjobban ki­szorul a mezőgazdaságból a kézi munkaerő. A legmoder­nebb gépek veszik át szerepét a termelésben. A gépek keze­lése, javítása bonyolult fel­adat. Akinek erre nincs képe­sítése, kellő műveltsége, nem tud megbirkózni a felmerült nehézségeikkel. Ezt a saját bő­rünkön tapasztaltak. Aztán ösz- szeültünk, hátha kisütünk vala­Lesznek követőik Méhány nappal azután, ™ hogy megnyitotta kapuit a környék első tanyai iskolá­sokat elhelyező kollégiuma, Du- napatajra látogattunk el. Nagyszerű összefogás eredmé­nye ez a létesítmény Dunapa- tajon, ebben a sok tanyával rendelkező községben. A ta­nyai fiataloknak nem kell töb­bé kilométereket gyalogolniuk az iskoláig és taposni a nagy sarat, az őszi—téli esőzések idején. Meleg, igazán otthonos kollégiumában tanulhatnak, ol­vashatnak és szórakozhatnak. Nehéz volna megtalálni, ki is volt az Igazi kezdeményezője ennek a kollégiumnak, de a községi tanácsnál, az iskola igazgatóságánál, a járási tanács művelődési osztályánál és a ter­melőszövetkezetekben egyhangú támogatásra talált az elhatáro­zás és most lehetővé teszi a gondtalan és zavartalan tanu­lást a fiataloknak, tanítói fel­ügyelet mellett. A helyiséget a tanács bizto­sította, a nőtanács tagjai hoz­ták rendbe, a termelőszövetke­zetek pedig gondoskodnak ar­ról, hogy a hét végén szüleik­hez hazaszállítsák a gyereke­ket. Meggyesi Erzsébet tanítónő mutatja meg az intézmény he­lyiségeit. ö egyik nevelője a bentlakó gyermekeknek. A há­rom nagy tanyai csoport Szent­királypuszta, örjegpuszta és Böddpuszta felsőtagozatos ta­nulóinak a helyzete most meg­nyugtatóan rendeződött A járás, a község és az isko­la vezetői többször is megfor­dulnak az új intézményben, hogy összegyüjtsék a tapaszta­latokat, átadják azoknak, akik hasonló vállalkozásba kezdenek. A járás clóg nagy tanyavilág- pal rendelkezőt, s bizonyos. ho<?v lesznek követői a dunnpa- tajiaknak. Mámlity József mű ókosa/t. Megvizsgáltuk, hogy szövetkezetünkben melyik mun­katerületen küszködünk szak- emberhiánnyal. Kiderült, hogy géplakatosra és kovácsra lenne égető szükségünk. A helyi iparitanuló-iskolához fordultunk segítségért. így aztán jelenleg van két géplakatos és egy ko­vács tanulónk, akiket a helyi kisiparosok oktatnak. Minden évben szeretnénk ipari tanuló­kat szerződtetni, hiszen a fej­lődés szinte megköveteli tő­lünk. A mi példánkat azért hoz­tam fel, hogy más termelőszö­vetkezeteknek is segítsünk a szakmunkásképzés gondjainak megoldásában. Ahol mód adó­dik erre, ott a közös gazdasá­gok kérjék az iparitanuló-isko- la támogatását Megértéssel, türelmesen Az ifjúság magatartásának megváltoztatása, formálása is kulturális feladat. Türelmes nevelőmunkát igényel. Bekerül­tek a közösségbe és azt hittek, nekik mindent szabad. Eleinte fegyelmezetlenkedtek, egysze­rűen nem jelentek meg a mun­kahelyükön. és amikor megkér­deztem tőlük, hogy mit akar­nak tulajdonképpen, félvállról válaszolták: gyárban szeretnénk dolgozni. De hogy miért ezt ők sem tudták megmagyarázni, mert nálunk, aki dolgozik, tisz­tességesen megél. Na, most mit tegyünk? Fiatalok nélkül ne­héz, mondhatnám lehetetlen gazdálkodni. A vezetőséggel megtárgyaltam a teendőket. Úgy döntöttünk, hogy a fiata­lokat a rendelkezésre álló gé­pekre osztjuk be. Örömmel ta­pasztaltam, hogy a mi ifjúsá­gunk nevelhető, alapjában vé­ve jószándékú, csak bánni kell 3. Útközben bele-belesajdult a gondodat, hogy ez a ravasz sá­tán ismét megkopasztja. De az­tán csak Gézára gondolt, aki is­mét időt nyert. Időt, s ezzel együtt talán életet... Vajon mi volna, ha Géza megtudná, mi­lyen áron menekszik meg időről időre a front borzalmaitól? Mert nem tudja. Lehet, hogy fel sem érné ésszel? Vagy feltámadna az önérzete, és amilyen indulatos, bolondos természetű, egyenesen Béltekyhez rohanna, botrányt csinálna? Nem, jobb, ha Géza semmiről sem tud. Az a fontos, hogy itthon van, és itthon is marad. Maga sem tudta, miért lassí­totta meg lépteit. Nem rohant vissza egyenesen az üzletbe, ha­nem kerülő utat választott. A Kossuth téren haladt át és hosz- szan felbámult a verebélyi gim­názium magas, barokkos hom­lokzatára. Géza bizonyosan most is fent ül a katedrán és teljes szenvedélyével tanít. Igaz, ma szombat van és hány óra is? Ti­zenkét óra öt perc... Ügy hát nyilván kedvenc osztályában, a hatodik á-ban tart osztályfőnöki órát. Az öreg Fodor egészen megil- letődött. Maga elé képzelte a fiát. Érdekes, mennyire nem ta­náros külsejű ez a fiú. Inkább el tudta őt képzelni egy fess tiszti uniformisban, mintsem a katedrán. Géza magas, nyúlánk, izmos fiatalember. Hosszúkás, kissé sáoadt arcából két mélyen- iilő dióbarna szem meleg fénye világít. Hátrpfésült, szénfekete haja alatt magas, boltozatos tudni vele. Meg kell mutatni nefcik a járható utat. Ma már fegyelmezetlenségről nálunk nem beszélhetünk. Szüntelenül tanulni A községben öt termelőszö­vetkezet működik. Tagjai kö­zül 130-an vizsgáztak a dolgo­zók esti iskolájában. Tanulmá­nyi eredményük közepes. Van­nak, akik kitűnő eredménnyel zárták az évet. A pedagógusok véleménye szerint a felnőttek szorgalmasan tanulnak, örven­detes, hogy mind több termelő­szövetkezeti gazda érzi a tanu­lás szükségességét. Nálunk is megszerveztük a termelőszövetkezeti akadémiát. A nevelők vállalták az előadá­sok megtartását. Szakmai, po­litikai és természettudományos előadások szerepelnek a prog­ramban. Tapasztalatcsere útjaim so­rán azt is nézegettem, vajon a termelőszövetkezetek mire hasz­nálják fel a kulturális alapot. Néhány helyen az volt az érzé­sem, mintha nem is tudnák mi­re fordítsák a tervezett össze­get. Másutt pedig nem minden esetben kulturális célokra köl­tötték a pénzt Mi hát a teendő ilyen esetben? Azok a terme­lőszövetkezetek. amelyek még nem ismerik eléggé a pénzügyi szabályokat, rendeleteket, kér­jenek segítséget a járási tanács pénzügyi osztályának munka­társaitól, akik szívesen adnak felvilágosítást. Ügy érzem, a sajtóban folyó vita segít abban, hogy a ter­melőszövetkezetekben eredmé­nyesebb kulturális tevékenység kapjon szárnyra. Ez pedig első­sorban a vezetőségen múlik. Lovas Imre, a tiszakécskei Béke Tsz elnöke homlok sugárzik. Energikus, horgas-nyerges orra alatt a hety­kén feketéllő, gondozott bajusz különösen férfias külsőt kölcsö­nöz ennek az arcnak. Amikor mosolyog, elővillan szabályos, hófehér fogsora. Géza roppant fürge mozgású, örökké rohan, mintha kergetné az iramló időt. Nagyon ritkán fordul meg Ve- rebély aranyifjai között, kerüli a társaságot, csak tanári hiva­tásának és a nyelvészetnek él. Minden idegszálával tud lobog­ni. Az öreg Fodor gyakran el­merengett: ugyan kire üt ez a fiú? Nem az ő természete, nem is az anyjáé, ök, a szülők, na­gyon is praktikus emberek, s en­nek a fejlett, érzékeny gyakor­lati készségüknek köszönhetik üzleti sikereiket. Géza ellenben szinte szobatudós. Mitsem törő­dik az élet forgatagával. Az új­ságnak csupán a vastagbetűs cí­meit futja át, miközben reggeli­jét bekapja, s máris rohan az iskolába. Ha meg hazaérkezik, villámgyorsan megebédel, s el­bújik kedvenc könyvei közé. A kitárt ablakon át Fodor Aurél gyakran hallotta, amint a fia emelkedett páthosszal ismeret­len nyelveken költeményeket szavalt. Ám sohasem zavarta, sohasem faggatta. Néha nagyon szerette volna kikérni a taná­csát, véleményét üzleti ügyek­ben, már csak azért is, hátha ezzel megnyithatná Géza érdek­lődését a maga nagyon is gya­korlatias gondjai iránt, de ha nagynehezn nekidurálta magát, látva Géza kedvetlenségét, sür­gősen felhagyott a kísérlettel. Fodor Aurél örömest álmodozott ESTE 6 ÖRA. A Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola csen­gője hosszan berreg, éppúgy mint reggel 8 órakor. Most is órakezdést jelez, az esti iskolá­sok számára. Megtelnek az osztálytermek. Meglett emberek, családos anyák és férfiak ülnek, a padokban, ahol talán délelőtt éppen a gyer­mekeik ültek. És munkához, for­rasztópákához, kormánykerék­hez, kovácskalapácshoz szokott kezükbe ceruzát véve róják a sorokat a fehér papíron. S ezek a sorok árulkodnak. A Icörmendiimrékről és a balázs- lászlónékról, akik 43—46 éves korukban itt ülnek az iskola­padokban. Nem szeretjük a múl­tat emlegetni, ami régen volt — elmúlt. De ezeknek az emberek­nek a sorsáról nem lehet más­ként beszélni. Nem lehet, mert megismételve halljuk: „Tízéves voltam, amikor iskolába kerül­tem, tizenkettő-tizenhárom, mi­kor elszegődtem jószágőrzőnek.'’ Aztán, abbamaradt minden. m AZ APA ÉS A FIA. Kör­mendi Imre, aki a felszabadulás után lett szakmunkás a Kecs­keméti Épületlakatosipari Vál­lalatnál, és középső gyermeke, aki összehasonlíthatatlanul más gyermekkort ért meg, mint apja. — Az sohasem árt, ha az em­ber tanul. Az egyetlen, amit nem vehetnek el tőle: a tudás. Kitű­nő tanuló voltam én akkor is, de — hangja elakad, a többit magunk is tudjuk. Most az esti iskolán készül a vizsgákra. Munka után, délutá­nonként együtt tanul fiával. A munkahelyén olyan beosztást kap majd, hogy részt tudjon venni a dolgozók iskolája óráin. DD PÁH1RÖL, 30 kilométerről jár be az iskolába Damásdi Ferenc­vásott unokákról, akiknek paj­kos derűje bearanyozza majd az ő vénségét, de Fodor Gézát Ámor pajkos nyilacskája sem érintette soha. Egyszerűen nem volt nőismerőse. A kereskedőnek még erről a természetes ábránd­járól is le kellett mondania. Tel­jes apai szenvedélyével azt a ni- tet melengette magában, hogy Géza nagyhírű tudós lesz, ki­váló filológus, aki egyszer majd egyetemi katedrát kap, s tagja lesz az Akadémiának. Kár, hogy akkor nem maradhat Verebé- lyen... Borzasztó rossz lesz, ha Géza elmegy a szülői ház­tól. Hiszen Fodor és Fodorné úgy kapaszkodtak a fiukba, mint valami mentőövbe. Mint aki az egyetlen zöldellő fa ebben a bombafüstös, kenyérjegyes, lán­goktól perzselt életben. Mialatt az öreg kereskedő így csüggött a fia alakján, Fodor Géza, a verebélyi gimnázium 26 éves nyelvtanára csakugyan osz­tályfőnöki órát tartott a hatodik á-ban. Diákjai odaadó figyelem­mel lesték szeretett tanáruk szavát. Fodor tanár úr a félévi értesítők eredményeit és tanul­ságait boncolgatta előttük. Már csaknem az osztálynévsor végé­re ért, amikor megkérdezte: — Nos, fiúk, ki van még hát­ra? Kosa Gyuri! — kiáltotta kó­rusban az osztály. — Ügy van — hagyta hely­ben Fodor tanár úr. — Kosa Gyuri, a színjeles bizonyítvány tulajdonosa, igaz? Nyújtsa fel a kezét, aki szívesen toppant vol­na az édesapja elé a Kosa Gyu­ri bizonyítványával! Derűs, pajkos kacagás köze­pette harmincegy kéz lendült a magasba. Csak Kosa Gyuri sü­tötte le szerényen a szemét, mintha el akart volna bújni a feléje sugárzó tekintetek elől. Amint Fodor tanár úr ismét megszólalt, mély csend támadt az osztályban: né. Odahaza a háztartást vezeti, és ötéves kisfiát neveli. Nem noszogatta senki, hogy tanuljon, mégis vállalta a vele járó fá­radságot. — Nem akarom, ha majd a fiam iskolába jár és valamit megkérdez tőlem, ne tudjak se­gíteni neki. Szégyelném. Tanul­ni akarok, és nem akarom, hogy azt mondják rám: műveletlen vagyok. Kállai Mihály gépkocsivezető a fiatalabb évjárathoz tartozik. Nincs még 30 éves sem. Ha el­végzi az általános iskolát, to­vább is tanulhat, mint ahogyan a felesége is, aki most jár a gimnázium első osztályába. NEGYVEN KÉT ÉV ES VOLT Balázs Lászlóné, amikor beült az iskolapadba, hogy a betűve­tést megtanulja. Most ötödik osztályba jár. Szorgalmát, lel­kesedését, tudásvágyát példa­ként emlegetik a dolgozó iskola tanárai. Amikor beiratkozott az első osztályba, még maga sem gon­dolta, hogy nem áll meg a nyol­cadikig. Most már tudja. Tanul­ni akar, mert „azóta még az újságot is másképp veszem a kezembe” — mondja. Pedig mennyivel kényelme­sebb volna a napi munka után, tanulás helyett pihenni. S ő, aki három gyermeket felnevelt, is­koláztatott, akinek joga lenne azt mondani: elfáradtam, fiaim, elég az már nekem, amit én tu­dok — nem ezt teszi. Tanul azért, hogy mások jobban meg­becsüljék. • Senki sem gondolhatja azt, hogy — noha a lehetőség meg­van rá — könnyű a napi munka utáni tanulás. Tudjuk, hogy sok fáradságot, olykor-olykor lemon­dást is jelent, éppen ezért min­den megbecsülésünk azoké, akik vállalják ezt. — Látjátok, én mégis elége­detlen vagyok ezzel a színjeles­sel. Jobban mondva, veled, Gyu­ri. Látom, csodálkoztok, fiúk. Figyeljetek eszik. Kósa Gyuri na­gyon szorgalmas diák. Feltét­lenül megérdemli a színjelest. De vajon melyik az a szaktárgy, amely őt különösképpen érdekli és foglalkoztatja? Nos, Gyuri? Amit minden más tárgynál job­ban szeretsz, amit szívesebben tanulsz és amiben igaz örömö­det leled? Az osztály kissé csodálkozó gondba merült. Mi rejlik ekér- mögött? Kósa Gyuri váratlanul megszólalt: — Én legjobban a latint sze­retem, tanár úr kérem. Fodor Géza arcán bosszús ér­zés suhant át. No lám, a kis stréber... Hát minden eminens diákban van egy ici-pici stré- berség? De nem mutatta ki bosszúságát: — Azt hiszem, félreértettél engem, Gyuri. Térjünk csak vissza Farkas Tamásra. Farkas csak jórendü tanuló, igaz? De rendkívüli érdeklődéssel szor­galmazza a fizikát és a mate­matikát. Ezt a két tantárgyat mindenki másnál jobban érti az ostzályban. S emögött én azt látom, fiúk, hogy Farkas — tudva vagy tudatlan — már most egy adott hivatásra ké­szül. Viszont nálad, Kósa, ezt nem tudom felfedezni. Te min­dent jelesre tudsz. Farkas, ne­ked hány elégségesed volt? — Kettő, tanár úr. — Lám, ugyanakkor fiziká­ból és matematikából őt jelöl­jük a tankerületi tanulmányi versenyre. És biztosra veszem, hogv első lesz! Már látom, hogy végül is fizikus lesz ebből a gye­rekből. Jó fizikus! Most talán értitek, mit akartam kihámozni a Kósa példájából. Sőt. tovább is mesvek egy lépései. Nézzé­tek, fiúk, furcsa időket élünk. (Folytatása következik.) .Rettentő írta: mm ».„a«,jfaf j ffODRIGUEZ

Next

/
Thumbnails
Contents