Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

I oldal 1961. október 25, szerda Vita a termelőszövetkezetek kulturális problémáiról A szakmai továbbképzés is kultúra A megyei sajtóban folyó vita a termelőszövetkezetek kulturá­lis tevékenységéről adatta ke­zünkbe a tollat A közös gaz­daságok vezetőinek nyilatkoza­taiból kiderül, hogy termelőszö­vetkezetenként változnak a kulturális lehetőségek, és min­denütt más-más módszerek al­kalmazásával járulnak hozzá a művelődés felvirágoztatásához. Véleményünk szerint elsősorban a termelőszövet­kezetek vezetőségén áll, mi­lyen kulturális tevékenység alakul ki a közös gazdaság gokban. Fontosnak tartjuk, hogy a nép­művelést a termelőszövetkezeti megszilárdítás szolgálatába ál- ítsuk. Mire is gondolunk? Ar- a, hogy elsősorban az eredmé- íyesebb termelést elősegítő kulturális elképzeléseket kell negvalósítani. Éppen ezért úgy i átáraztunk, hogy az őszi-téli népművelési idényben főleg a szakmunkások továbbképzésére, valamint az általános műveltség színvonalának fokozására for­dítjuk figyelmünket Enélkül a szinte naponta fejlődő új agro­technikai eljárásokkal nem tu­dunk lépést tartani, lemara­dunk, ami anyagi veszteséget és nehezen pótolható termelési ki­esést jelentene számunkra: Ennek elkerülése végett úgy döntöttünk, hogy a ránk kö­szöntő hónapokban A kiskunfélegyházi járás őszi- téü népművelési tervezetét ta­nulmányozva csak helyeselhet­jük, hogy a járásban a termelő- szövetkezetek többsége az 1961/ 1962-es téli idényre szerződést kötött a TIT-tel a termelőszö­vetkezeti akadémiák előadásso­rozatának megtartására. A kö­zös gazdaságok vezetősége úgy döntött, hogy a rendelkezésükre álló kulturális alapból fedezik az előadók tiszteletdíját Eddig más volt a helyzet. A járási tanács művelődési osztá­lyának költségvetéséből fizették az előadókat, s így a termelőszö­vetkezetek nem érezhették köte­lességüknek a szervező és fel- világosító munkában való tervé­húsz öntöző szakmunkást képezünk ki, részben perme­tező öntözésre, másrészt a felszíni vízvezetéses öntöző módszerek elsajátítására, A tematikát a termelőszövetke­zet vezetősége dolgozza ki az eddigi gyakorlat során felmerüli hasznos tapasztalatok figyelem­be vételével. Az előadásokat a közös gazdaság szakemberei tartják. Fontosnak tartjuk a munka­csapat-vezetők képzését is. So­kat törtük a fejünket, hogyan oldjuk meg további előrehala dósukat Nálunk ez teljesen új munkaszervezet. Rendkívül szükséges oktatásuk, mert tény­kedésük nagymértékben meg­könnyíti a vezetést. A tovább­képzési programban ízelítőt kapnak majd a tervgazdálkodás elveiből, a legújabb mezőgaz dasági módszerekből, összegez­ve: a termelési színvonal to­vábbi emelése tette szükséges­sé. hogy kialakítsuk a munka­csapat-rendszert s gondoljunk a csapatvezetők oktatására. A községi művelődési otthon szervezésében megindítandó termelőszövetkezeti akadé­miára gazdaságunkból hu­szonötén jelentkeztek. Előzetesen ismertettük velük a tematikát majd csak azután ál­lítottuk össze a végleges név­sort Azóta már többen is fel­kerestek bennünket és egyetér­foglalkoztatása. Rendszeressé kí­vánják tenni az értelmiségi an- ícétofca t. Csak néhány főbb vonását ra­gadtuk ki az őszi-téli kulturális tervezetnek. Ügy hisszük, ezek­ből is kitűnik, hogy a félegyházi járásban a népművelés jó uta­kon jár a szocialista embertípus kialakításában, a gondolkodás- mód megváltoztatásában, vala­mint az általános műveltségi színvonal fokozatos emelésében. B. S. .Rettentő tettek velünk, tetszett nekik a tématerv. Termelőszövetkezetünk to­vábbi fejlődése megkívánja, hogy foglalkozzunk az állatte­nyésztők és fogatosok szakmai továbbképzésével is. Ezt mi baráti, kötetlen beszélgetések formájában szeretnénk megol­dani. A továbbképzési estéken a munkaszervezés fontosabb kérdéseiről is tájékoztatjuk a részvevőket Természetesen mindezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha megteremtjük a művelődéshez szükséges feltételeket Éppen ezért a kulturális alapból 4000 forinttal járultunk hozzá szak­könyv—állományunk bővítésé­hez. Október 21—24-én hatvan gazdánk autóbusz­kiránduláson van Csehszlo­vákiában. A felmerülő költ­ségeket a kulturális alapból fedeztük. Még az idén két jói dolgozó kiszistát küldünk üdülni a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. Az ezzel járó kiadásokat a termelőszövetkezet vállalja. Fiataljaink részt vesznek a községi művelődési otthon mű­kedvelő csoportjaiban, így hát nem tartjuk szükségesnek, hogy a termelőszövetkezetekben még külön szervezzünk színjátszó- és népitánc-csoportot. Mi azt sze­retnénk, ha a gazdáknak má­sodik otthonukká válna a mű­velődési ház és mind többen látogatnák rendezvényeit, örülünk a sajtóban folyó vi­tának, mert sok esetben felhív­ja figyelmünket olyan kezde­ményezésekre. módszerekre, amelyeknek megvalósítása, il­letve bevezetése nagymértékben befolyásolja a termelés alakulá­sát Szeretnénk, ha a jövőben még többet és még többen fog­lalkoznának a termelőszövetke­zetek kulturális problémáival. Molnár Albert, a solti Szákra Tsz elnöke, Perczd János főagronómus írta: Horváth József y IXODRIGUEZ kény részvételt sem. Helyes ötlet, hogy a termelő­szövetkezeti fiatalok részére ne­gyedévenként szellemi vetélke­dőt tartanak. A műsorban iro­dalmi, történelmi és a korszerű mezőgazdaság legújabb eredmé­nyeit érintő kérdések szerepel­nek. Rövidesen hozzálátnak a járás termelőszövetkezeteiről szóló do­kumentumfilm forgatásához is. A filmet — a tervek szerint — nemcsak a közös gazdaságokban mutatják majd be, hanem a községi művelődési otthonokban és az általános iskolákban is. A kulturális tervezetben jelen­tős helyet foglal el az értelmiség Pályázati felhívás A Petőfi Népe szerkesztősége pá­lyázatot hirdet olyan irodalmi mű­vek, prózai Írások megalkotására, amelyek irodalmi színvonalon a ter­melőszövetkezetek megszilárdulásá­val kapcsolatos témakört, élményt, eseményt dolgoznak lel. A bekül­désre kerülő prózai művek, elbeszé­lések megírásánál a pályázaton valé részvételnél elsősorban megyénk íróira, termelőszövetkezeti vezetőkre, falusi pedagógusokra számit szer­kesztőségünk. A pályázat jeligés, be­küldési határidő: 1961. december 1. A pályaműveket az alábbi címre kell beküldeni: Petőfi Népe szer­kesztősége Kecskemét, Széchenyi tér 1. I. emelet. A borítékon fel kell tüntetni: „Tsz-lrodalml pályázat.” A legjobb Írásműveket az alábbi pálvadfjakkal jutalmazza a szerkesz­tőség: I. díj 900 forint. II. díj 600 forint. III. díj 500 forint. A legjobb pályamunkákat a lap­ban közül lük. A közlésért természe­tesen külön honorárium jár. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG. 20. — Még nem tudom, kegyel­mes uram. Ugyanis idáig Bé­kés megyében tanítottam, azon­ban a tiszántúli vidékeket már megszállták az oroszok. Onnét menekültem a fővárosba. — Ó. persze-persze — homo­rúit el a követ. — Ügy hát meglehet, hogy hosszabb ideig egy födél alatt fogunk lakni, Várjon csak.., elférnek maguk Juan bácsi lakásában? — Természetesen! — bólintott Géza. — Mert ha egy kicsit kényel­metlen, utasítást adok Juan bácsinak, hogy nyissa ki vala­melyik vendégszobánkat. Sőt, akár a tanácsosi lakást is. Be­látható időn belül senkit sem várok Madridból. — Hálásan köszönöm, de azt hiszem, kegyelmes uram, egy­előre jól megférünk kettesben. Maga sem tudta. miéit mondta így: »-egyelőre“, de a követ kapott a szón: — Nagyon helyes, ezt majd később is megtehetjük, ha szük­ség lesz rá. Ki tudja, meddig kényszerül itt maradni? Ejnye. Francisco, még mindig itt vagy? — Indulok! Géza búcsút vett a családtól. Utoljára Juanita kezéért nyúlt, hogy megcsókolja. Ekkor Jua­nita begörbítette az uiiait és erősen megszorította Géza ke­zét. A fiatalember szinte fellán­golt, mint egy izzó zsarátnok és megrészegülten hagyta el a te­raszt V. Az öreg Gulyás vacsorát fő­zött a konyhában. Amint Géza belépett, tüstént feléje fordult és kíváncsian fürkészte a tanár arcát: — Mit szól a gazdáimhoz, Gézuka? — kérdezte. De Géza kissé gondterheltnek látszott. Lassan felelt: — Nem tudom. Jani bácsi, hányadán is vagyok én velük... Hiszen éppen azért, mert túl­ságosan is kedvesek, barátságo­sak.:! — Meséljen csak, hogy volt, mint volt, én addig megfőzök. Nem tudom ugyan, szereti-e a paprikáskrumplit kolbásszal... — Hogy szeretem-e? De mennyire! Viszont az nem jó, hogy Jani bácsi főzöcskézik rám ... — Ugyan! Hát nem mindegy az. hogy egy tányérral vagy kettővel fóz az ember? Már én mindig így szoktam. Ezentúl majd kettőnkre főzök. Na, be­szélje el hát. mi volt. Fodor Géza letelepedett egy hokkedlire és aprólékosan visz- szaidézte a teraszon történt ta­ni...... új filmek rnrnn xoDacracrEmoDaomiXEaaDaDaoDODDDDaaDoaoDDai A piros autó utasai Szfnes bolgár Ilim vígjáték Andrej Petrovics, a rokonszenves, kitűnő szovjet pilóta már évek óta vezeti a Moszkva—Szófia közötti légijáratot. Nagy szak­mai tudásával, lebilincselően szívélyes modorával sok barátai szerzett bolgár kollégái, a szófiai repülőtér dolgozói között Él amikor egy napon váratlanul értesítik, hogy ezentúl más beosz­tásba helyezik, nemcsak bajtársai gondolnak nehéz szívvel a bú­csúra, de Andrej Petrovicsot is lehangolja a tudat, hogy nem fogja maga körül látni a megszokott, kedves baráti arcokat és Anni kedves mosolyát. A repülőtér pilótái elhatározták, hogy mielőtt még búcsút vennének a szovjet pilótától, megmutatják neki Bulgáriát* is megismertetik nevezetességeivel. Hamarosan összeállítják az úti­tervet és egy szép kis piros sportkocsit bocsátanak rendelkezé­sére. A sofőr, mindnyájuk üdvöskéje, Anni lesz. A veterán pilóta az ő társaságában indul el a vendégszerető, baráti ország meg­ismerésére. Andrej Petrovics mindjárt az utazás kezdeté* látja* hogy a kislánynál valami nincs rendben. Szomorú, t megszokott jóked­vének nyoma sincs. A gyönyörű vidék sem vidítja fel Elfogadja Anni javaslatát, hogy kitérővel keressenek fel egy ismeretlen vidéki városkát, ahol egy hatalmas gyárkéményt építenek. Tanúja a fiatalok találkozásának ér most már mindent megért, Anni bánatát és a vargabetűt, arr*$ megtettek a kis piros kocsival. Hogy megakadályozza M programszerű továbbutazást, beteg­séget színlel Reméli, hogy ifelgyógyulásáig" a fiatalok sokat lesz­nek együtt és tisztázzák a felmerült nézeteltéréseket Ansd a kényszerű pihenőt úgy használja fel hogy minden idejét Boján- nal tölti. A fiatalok ügye rendbejött. Sok vívódás és félreértés után egymásra találtak és most már összeházasodnak. lálkozást Gulyás bácsi odavolt az örömtöL Roppant hízelgő volt számára, hogy nevelt fia ennyire a követék szívébe fér­kőzött — Jó ez így. Gézuka, hiszen így még nagyobb a biztonság. Majd csak átvészeljük szépen ezt az egész kavarodást. Mert most már biztos, nyilas világ lesz. Hajaj! Az előbb hallgattam egy darabig a rádiót Horthy Miklós itt már senki fia. A né­metek, meg a nyilasok nyereg­ben vannak. Az ára, nem is mondta, Gézuka, hát hogy tet­szett magának Juanita kisas­szony? Géza elpirult:-— Érdekes teremtés — moso­lyodéit el. — És azt hiszem, túlságosan is kacér. Amikor el­köszöntem tőle, erősen megszo­rította a kezemet. Gulyás bácsi nem lepődött meg, pedig Géza azt várta, hogy majd hirtelen rámered és el­csodálkozik. — Ügy mondtam, Gézuka. Jó lesz vigyázni. A kisasszony unatkozik. Amúgy is igen heves lehet a vére. A titkár urat is mindig zaklatja. Sokszor azt sem tudtam, hogyan takarodjak el a közelükből, amikor, hogy is mondjam ... hát szóval érti. De mindig a lány kezdte ám, a titkárnak nincs nagyon ínyére a dolog. Meglehet, hogy Jua­nita kiveti magára a hálóját, Gézuka. Az pedig nem volna jó. — Legyen nyugodt, Jani bácsi nagyon fogok vigyázni, őszin­tén szólva — tűnődött hangosan Géza — egy pillanatra felkor­bácsolt az a kézszorítás ... Na­gyon furcsa volt. De nem olyan könnyű engemet. lécre csalni. — Mono, éa csak úgy mond­tam — rándított « válttá na öreg. — Hát ere a krumpli woái jó lesz. Üljünk jsztsühox. Jóízűen megvacsoráztak. Az öreg remekül főzött. Gézát min­den falat az otthont ízekre, a na édesanyjára emlékeztette. Vajon nagyon aggódnak érte otthon? Talán jelt kellene adni« magá­rai ... De nem, mégsem, ex ve­szélyt hozhatna rá. Hiszen a kó­péik nyilván éberen figyelik Fo­dor Aurél postáját. Vacsora után Géza felált, s az ablakhoz lépett. Mélyeit szip­pantott a friss esti levegőből. — Nem tudom, szabad-e, Ja­ni bácsi — fordult hirtelen az öreghez —, én még sétálnék egyet. — Lehet — hagyta rá Gulyás —, de azt ajánlom, csak a park­ban. Az utcára ne menjen ki, Gézuka. Még erre talál kószálni valami fegyveres csapat és iga­zoltatnák. — Persze, magam is így gon­doltam. Hát Jani bácsi? — Én ilyenkor már le szok­tam feküdni. De nem tesz ám az semmit, csak levegőzzön, míg kedve tartja. Amint kimegy in­nét, jobbkézről van egy fasor, s a fasor végén egy lugas. In­kább arrafelé menjen, ott nem zavarja a ház népét. Géza lement a kertbe, és el­indult a sétányon. Néhány lé­pés után megtorpant, belefülell az esti sötétségbe, hátha valam különös nesz hatol fel hozzá r. város felől, lövöldözés, vagy ha­sonló. De mély, döbbeneté? csend terült szét az egész várói felett. Elsétált a lugashoz é« leült t padra. Különös érzés kerített! hatalmába. (Folytatjuk.) Jó úton tarnak

Next

/
Thumbnails
Contents