Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

1961. október 25. szerda 3. oldal A városi lakosság zöldségellátása érdekében Gyorsítsák meg termelőszövetkezeteink a zöldségfélék szerződéskötéseit A JÖVÖ ÉVI szerződésköté­sekről érdeklődtünk a M ÉK megyei központiénak mezőgaz­dasági osztályán. Elmondták, hogy megyénkben az 1961—62 évi szerződéseket egyelőre von­tatottan kötik. Zöldségből a tervezett 9000-rel szemben ed­dig csak 5420 hold termésére kötöttek szerződést a termelő- szövetkezetek. Az őszi érésű burgonya szerződéskötésének mértéke a tervezettnek még az 50 százalékát sem éri el; 1600 hold termésére szerződtek ed­dig a közös gazdaságok az elő­irányzott 3500 holddal szemben. A tervezett 600-ból 400 holdra, az 1000-ből pedig 800 holdra kötötték meg a szerződéseket az új burgonya, illetve a mák termesztésére. Hetven száza­lékra áll a gyógynövények szer­ződéskötése is. KÜLÖNÖSEN rosszak a kilá­tások az étkezési szárazbab szerződéses termesztését ille­tően. Ebből 70 vagont tervezett a MÉK, s a megyében mind­össze 50 mázsára kötöttek szer­ződést. A szárazbabot pedig, a 10—14 forintos literenkénti árat és azt számítva, hogy köztes­ként megterem — nagyon is ér­demes a termelőszövetkeztek- nek termeszteniök. A SZERZŐDÉSEK kötése egyedül a dunavecsei járásban kielégítő. A tervezett 3100 ka- tasztrális hold 80 százalékának a termésére kötötték már meg a szerződéseket. Leggyengébb az eredmény Kecskeméten és járásában. Itt még az ezer hold termésére sem szerződtek, — a QéfLátlontőii igazqafák érltktzlelt Kedden délutánra értekezlet­re hívták össze megyénk gép­állomásainak igazgatóit Kecs­kemétre, s beszámoltatták őket a területükön folyó őszi mun­kák állásáról. Az értekezleten részt vett Marosújvári Gyula, a Gépállomások Főigazgatóságá­nak igazgatója. Sarok Antal, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese, s a járási és városi taná­csok vb-elnökhelyettesei. A beszámolók alapján az az összkép alakult ki, hogy me­gyénkben az őszi vetéseket no­vember 15-ig mindenütt befe­jezik. Ennek előmozdítása érde­kében, ahol szükséges, erőgép- átcsoportosításokat hajtanak végre, a tsz-ekben meggyorsít­ják a termény- és szárbetaka­rítást, s minden gépállomáson bevezetik a kettős műszakot. szövetkezetek idegenkednek at­tól, hogy szerződésre adják át zöldségtermésüket. A tiszakécs- ked Szabadság Termelőszövetke­zet például egyáltalán nem kö­tött szerzdőést. A kecskemé­tiekhez hasonlóan rosszul áll­nak a szerződéskötéssel a bajai termelőszövetkezetek is, pedig mindkét városban fontos lenne, hogy a helyi gazdaságok lássák el a lakosságot zöldségfélékkel. NAGYOBB GONDOT kell fordítaniok termelőszövetkeze­teinknek a mielőbbi szerződés- kötésekre, mert ezzel nemcsak a jövő évi jövedelmüket bizto­sítják, hanem a városi lakosság olcsó és friss zöldséggel való ellátását is. M. I, Géppel válogatják a vetöburgonyát Mezőgazdasági szakembereinken a sor A kalocsai műút mentén, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasá­gi Kísérleti Intézet helyi üzem­egységében, egy 76 holdas par­cella szegélyén válogatják a ko­rábban felszedett és szalma alatt tárolt vetőburgonyát. Ezt a mun­kát két gép végzi (a harmadik az üzemegység másik részén dol­gozik). Egynek-egynek 134 má­zsa a napi teljesítménye, ami 27 ember normájának felel meg. Csupán a gumók gépbe öntése és az osztályozott burgonyával teli ládák „felstószolása” igényel kézi erőt. Végül vetés céljára az állami gazdaságokba és a ter­melőszövetkezetekbe keiül a ko­rai Rózsa és a Margit burgonya, amelynek mindegyike holdan­ként 80—85 mázsa termést adott. Napjainkban igen sok sző esik a falusi értelmiségről, kü­lönösképpen a mezőgazdasági szakemberek helyzetéről, tenni­valóiról, a falu gazdasági és tár­sadalmi életében betöltött szere­péről. Ezzel kapcsolatban sze­retnék néhány gondolatat nyil­vánosságra hozni. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével létrejöttek az új szocialista termelési viszonyok. Jelentős mértékben megnöveke­dett a mezőgazdaság gépesítése, amely a termelőerők gyorsabb fejlődésének egyik alapvető ele­me. S mivel a termelés az em­bereken múlik, a technika vív­mányainak felhasználása jelen­tős mértékben mezőgazdasági szakembereinktől függ. Ezeket a szempontokat tar­totta szem előtt a bajai járási párt- és tanácsvezetés, amikor a termelőszövetkezeteket jól kép­zett, gyakorlati szakemberekkel erősítette meg. Járásunk szövet­kezeti gazdaságaiban közel két­száz mezőgazdasági és mezőgaz­dasági-könyvelési szakember dol­gozik. Ezzel a falu pedagógus társadalma mellett egy számbe­lileg egyre fejlődő új réteg, az agrárértelmiség is megjelent. Maga a nagyüzem is kitermeli sajátos formájából adó­dóan az új értelmiséget, hiszen egyszerű, értelmiségi képzettség nélkül álló emberek évek óta eredményesen dolgoznak vezető munkakörben. Ma már ezek szá­ma is igen jelentős és nem kis szerepet töltenek be a falu tár­sadalmi életében. A mezőgazdasági értelmiség­nek azonban nem csupán a falu szakmai irányítójának kell len­nie, hanem nevelőjének is. Fon­tos, hogy a jelenleginél sokkal jobban kapcsolódjon bele a köz­ségek társadalmi életébe. S úgy dolgozzon, hogy munkája által még jobban rászolgáljon a la­kosság bizalmára. Ebben a szel­lemben működik Nemesnádud­varon Haralyi Ervin, Felsőszent- ivánon Vámos Ferenc, Vaskúton Sárost Györffy termelőszövetke­zeti vezető. Sajnos, ennek ellenkezőjére is van példa. Kissé elszakadt a falu társadalmi életétől Tum- bász Lajos Bátmonostoron, Hor­váth László Sükösdön. Deák Jó­zsefet, aki a dávodi Augusztus 20 Tsz-ben volt vezető, jórészt ilyen okok miatt váltotta le a tagság. A mezőgazdasági dolgo­zók politikai, szakmai és erköl­csi nevelése a szakemberek mun­kájától is függ. és ez a nevelés nemcsak a társadalom érdeke, hanem a szakemberé is. Ezáltal jelentősen könnyebbé válik az ő irányító tevékenysége. Sokan mégis úgy gondolják, hogy csupán a termelésben van meghatározott feladatuk, és ak­kor teljesítik feladatukat, ha a gazdálkodást helyesen szervezik és irányítják. Ez kifejezésre ju1 abban, hogy a bajai járásban aránytalanul kevés mezőgazda- sági szakembert találunk a köz­ségek vezető testületében. Fel kell lépni az itt-ott elszór­tan jelentkező értelmiségellenes nézetek ellen és meg kell adni a lehetőséget szakembereinknek hogy megfelelően beleilleszked­jenek a falu új társadalmi éle­tébe. Igen jelentős feladatuk van a fiatal agrár-szakembereknek az ifjúság nevelésében. Szüksé­ges, hogy minél több helyen megszervezzék a szakmunkás- képzést, mert az új, megnöveke­dett termelési feladatok csak ily módon oldhatók meg sikeresen A szakemberek szükséges­ségét termelőszövetkezeteink tag­sága ma már sehol sem vitatja de joggal elvárják, hogy tudá­suk legjavát adják az előttünk álló feladatok eredményes és gyorsabb ütemű megoldásához Balogh János Hegyei takarmánygazdálkodási bizottság alakult Kedden délelőtt Kecskeméten, a megyei tanács épületében ér­tekezletre gyűltek össze a fel- vásárlási vállalatok vezetői, va­lamint a járási, városi tanácsok mezőgazdasággal foglalkozó vb- elnökhelyettesei, és megalakítot­ták a megyei takarmánygazdál­kodási bizottságot. Részt, vett az értekezleten dr. Banke Antal, az Élelmezésügyi Minisztérium Állatforgalmi Igazgatóságának vezetője is. A megyei takarmánygazdát- kodási bizottság elnökévé Sarok Antalt, a megyei tanács v. b. el­nökhelyettesét* tagjaivá: Bank Gyulát, a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályának ve­zetőjét, Magony Imrét, a felvá­sárlási kirendeltség vezetőjét, Takács Bélát, a megyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályának főállattenyésztőjét, Buda Gábort, a Terményforgalmi Vállalat igaz­gatóját és Szabó Zoltánt, az Ál­latforgalmi Vállalat igazgatóját választották. Ezután Sarok elv társ tájékoz­tatta az értekezlet résztvevőit megyénk takarmánygazdálkodá­sának helyzetéről. Bevonuló fiatalok között Borús, októberi nap volt, mint mondják, igazi bevonulási idő. Kora reggel már minden ta­nácsháza udvarán ott gyülekez­tek a bevonuló fiatalok, majd a tanácselnök vezetésével vona­ton vagy lovaskocsin elindultak a járási székhelyre Kunsági legények A dunavecsei művelődési ott­hon homlokzatán piros drapé­riára írt jelmondat köszöntötte a bevonuló újoncokat. Egymás­után érkeztek Kunadacs, Kun- szentmiklós, Kunpeszér, Szabad- szállás stb. községek fiataljai. Amint beléptek a terembe el­csendesedtek. Itt már tisztek fo­gadták őket, akik elvették tőlük a behívót és a személyi igazol­ványt. Mint az enyhe szellő, úgy leb- bent át a művelődési otthon nagytermén a katonás Cegyel­Kecskeméíen ülésezett az Országos Homokjavííási Operaíív Bizottság * Október 24-én Kecskeméten tartotta második ülését az Or­szágos Homokjavítási Operatív Bizottság. E bizottság a nyár fo­lyamán alakult, s azt a felada­tot vállalta, hogy a meszes ho­mok javításának legmegfelelőbb módozatait kidolgozza. A bizott­ság rövid megléte óta is ered­ményes munkát végzett. A me­gye területén például további kutatások céljára mintegy 5 00 holdon tudományos kísérleteket állított be. A bizottság kecskeméti ülésén dr. Tompa László ismertette a Bács-Kiskun megyei homokjavi- tás idei helyzetét és az 1962-es év feladatait. Ebben az évben 4500 hold terület vár javításit amelyből 3800 hold homok, következő években azonban m esztendőnként 10—10 ezer ho' dal emelkedik a javítandó h mok területe. Az ötéves terv s rán csak szőlő és gyümölcsös a 45 ezer holdnyi homoktalajt kel megfelelő tápanyaggal ellátni. Az operatív bizottság tagjai meg­vitatták az OMMI szakvizsgá­latával kapcsolatos kérdéseket, valamint azt, hogy a javításra felhasználható anyagok — lignit, tőzeg, műtrágya és istállótrágya — milyen mennyiségben, keve­rési arányban és milyen mély­ségben fejtik ki legkedvezőbben a hatásukat mezettség. Zöld katonaládáikat önkéntelenül is kínos gondos­sággal rakták egyvonalba az ifjak, majd halkan elfoglalták helyüket a székeken. A kun- adacsi tanácselnökhelyettes — aki kedvtelve nézte községének ifjait — nem állhatta meg, hogy el ne mosolyod jón, s meg ne jegyezze: — A vonatban jóval hango­sabbak voltak. Határőr szakaszvezető állt az ajtóban, látszott rajta, hogy tet­szett neki a társaság. Kemény­kötésű, értelmes legények, ilye­nekre van szüksége az alakulat­nak. Egyik fiú ott sündörgött körülötte, végül bátortalan han­gon megszólította: — De szép kitüntetése van, szakaszvezető elvtárs. — Lesz magának is, ha jól megállja a helyét a kiképzésben — válaszolta a szakaszvezető, s rámosolyodott a kérdezőre. — Lesz, biztosan lesz — szólt az ifjú, most már bátrabban, s mind a ketten nevettek. Közben az orvos még egyszer végigvizsgálta az újoncokat, nem betegedett-e meg valame- 'yik a sorozás óta. Utána egy i ih ad nagy beszélt nekik a ka- t' naéletről és a magatartásról. .» kor az átvevőtiszt megérke- e 1. már egyszerre csattant a '•:ü ízöntés: — Erőt, egészséget, őrnagy Ív társ! Újoncok Kiskrösön Mindenütt jellemző, s örven­detes jelenség, hogy teljesen józanul érkeztek a fiúk a be­vonulóhelyre. Még az olyan bor­vidéken is így volt ez, mint a kiskőrösi járás. Egy fiú ugyan be volt csípve, de csak azért, mert egyébként nemigen itta a szeszt, s most a nagyapja addig- addig biztatgatta, míg lehajtott vagy három deci bort. Ez, mint mondani szokás, »jól betette ne­ki az ajtót«. Az orvos azonban gyorsan megoldotta a helyzetet, adott neki egy injekciót, amitől azonnal rendbe jött. Fogadkoaott is a legény, hogy ilyen soha többé nem fordul elő. — Három-négy évvel ezelőtt — mesélte a kiegészítő parancs­nok — igen sokan vonultak be részegen. Most már azonban a tanácsok vezetői és a KÍSZ-szer- vezetek sokkal komolyabban foglalkoznak az újoncokkal, és köszönjük is nekik, hogy már az első nap komoly, fegyelme­zett fiúkkal foglalkozhatunk. Őrködjetek munkánk felet! A kiskunhalasi járásból ugyancsak a határőrséghez vo­nult be a legények eleje. Az átvevő alakulat egyik tizedesé­nek — aki Bihar megyéből szár­mazott — mondtuk: — Ügy tudjuk, jó katonák a bihariak. Erre az egyik újonc, aki meg­hallotta: önérzetesen odaszólt: — Majd mi megmutatjuk, hogy a kiskunságiak is vannak olyan jó katonák. Ennek a kis intermezzónak a hirtelen jött sorakozó vetett véget. A járási népfronttitkár lépett az újoncok elé és bú­csúztatta őket a lakosság ne­vében. — Már sok jó határőrt adott ez a környék a hazának. le­gyetek hűek ezekhez a hagyo­mányokhoz. Mi itthon minden erőnkkel dolgozunk majd he­lyettetek is. Arra kérünk ben­neteket, éberen őrködjetek a ha­táron, békés építőmunkánk fe­lett .. < Nagy Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents