Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-18 / 246. szám
As SZKP Kosponti Bizottságának beszámolója (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzetközi fejlődés döntő tényezője ma már nem az imperializmus, hanem a szocializmus. A kapitalizmus további rothadásának általános tendenciája kérlelhetetlen erővel tovább hat. A kapitalizmus az emberiségre váró megérett problémák egyikét sem képes megoldani. Az Egyesült Államok elveszítette abszolút fölényét a nemzetközi kapitalista termelésben és kereskedelemben. A kommunisták ellenzik a forradalom exportját. De semmiképpen sem ismerik el az ellen- forradalom exportjához való jogot. Az ellenforradalom imperialista exportja esetén a kommunisták felhívják minden ország népét, hogy fogjon össze és verje vissza erélyesen a szabadság és a béke ellenségeit. „A mai körülmények között megnyílt az a távlat, hogy kivívható a békés együttélés, abban az -egész időszakban, amelyben meg kell találni a világot jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémák megoldását.” A jelenlegi világhelyzetet és a Szovjetunió nemzetközi helyzetét elemezve, Hruscsov elmondotta, hogy a XX. kongresszus óta eltelt évek az egész emberiség számára rendkívüli világ- történelmi jelentőségűek voltak. A Szovjetunió a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének szakaszába lépett. A szocializmus az egész szocialista világközösségben megszilárdult. „Az elmúlt évek legfontosabb eseményei korunk fő törvény- szerűségét tükrözték: erőteljesen haladt a szocialista világrend- szer eleven erői növekedésének, megszilárdulásának folyamata.” A XX. kongresszus óta eltelt időszak a párttól, a Szovjetunió összes népeitől nagy erőfeszítést és odaadást követelt. „A szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának osztályrészéül jutott az a nagyszerű küldetés, hogy a kommunizmus építésének úttörői legyenek, soha nem járt utakon haladjanak a kommunizmus győzelme felé.” A párt irányvonalát az é!et igazolta Az élet teljesen igazolta a párt elméleti megállapításainak és általános politikai irányvonalának helyességét — állapította meg Hruscsov. Pártunk irányvonala — hangsúlyozta — óriási jelentőségű volt a szocialista országok egységének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítása, az általános béke megőrzése és az új világháború elhárítása szempontjából. lommal idejében megállította az agresszort „A két rendszer békés versengése folyamán a kapitalizmus mély erkölcsi vereséget szenvedett valamennyi nép szemében” — mondotta Hruscsov, s hozzátette, hogy a kapitalizmus az emberiségre váró döntésre érett problémák egyikét sem képes megoldani. A XX. kongresszus óta eltelt időben újabb fontos lépés történt — a szocialista világrend- szer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Az elmúlt évek eseményei megerősítették azt a megállapítást is, hogy a jelenlegi korszakban az államok közti háborúk nem elkerülhetetlenek, hanem elhé- ríthatóak. De ha az imperialisták a józan ész ellenére meg merészelik támadni a szocialista országokat, és pusztító világháború szakadékéba rántják az emberiséget, ez az őrült lépés utolsó lépésük lesz, az egész kapitalista rendszer vége. Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folyamán a szocialista világrendszer történelmi fejlődésének fontos szakasza tetőződött be. így jellemezte ennek a szakasznak sajátosságait: „A Szovjetunió hozzálátott a kommunizmus általánosan kibontakozó építéséhez: a legtöbb népi demokratikus országban megküz- döttek a gazdasági rendszer egyöntetűségének hiányával és befejezik a szocializmus felépítését; a szocialista országok között sokoldalúan kibontakozott a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden szocialista országban megszüntették a kapitalizmus helyreállításának társadalmi és gazdasági lehetőségeit. Az új világrendszer növekvő ereje biztosítja, hogy a szocialista országok politikai, társadalmi, gazdasági vívmányai megingathatat- lanok. Az igazán szabad népek együttműködésének keretében biztos a szocializmus teljes győzelme.” Kivívjuk a szocialista világrendszer fölényét A jelenlegi világhelyzetet és a Szovjetunió nemzetközi helyzetét jellemezve, Hruscsov kijelentette: „Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időszak fő tartalma a két társadalmi világrendszer, a szocialista és a kapitalista világrendszer versengése. A jelenlegi történelmi időszakban ez lett a nemzetközi fejlődés tengelye, alapja.” A társadalmi fejlődésben — mondotta Hruscsov — egyre világosabban megnyilvánul két irányvonal, két történelmi tendencia. Az egyik a társadalmi haladás, a béke és az alkotó munka irányvonala. A másik a reakció, az elnyomás és a háború. irányvonala. A szocializmus nagymértékben kiszorította a tőkés világot a tevékenység döntő ágában: az anyagi termelés területén. Tántoríthatatlan békepolitikát folytatunk — állapította meg Hruscsov —, de nem feledkeztünk meg az imperialisták részéről fenyegető háborús veszélyről. »Hazánk, az egész szocialista tábor, ma olyan hatalmás erővel rendelkezik, amely teljesen elegendő, hogy biztosan megvédjük a szocializmus hatalmas vívmányait az imperialista ag- resszorok merényleteitől.« „Az a tény, hogy a háborút sikerült elhárítanunk és a szovjet emberek és a többi ország népei a békés élet áldásait élvezhetik, úgy kell tekintenünk, mint annak a munkának legfőbb eredményét, amelyet pártunk és Központi Bizottsága a szovjet állam erejének növelése területén, a lenini külpolitika megvalósítása területén folytatott; mint a szocialista országok testvérpártjai munkájának, az egész világ békeszerető erői aktivizálódásának eredményét” — hangsúlyozta Hruscsov. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a legutóbbi években az imperialisták nem egyszer próbálták lángralobbantani egy új háború tűzfészkét, próbára tenni a szocialista rendszer szilárdságát. Hruscsov kijelentette: a Szovjetunió, valamennyi szocialista ország minden ilyen alkaHruscsov kiemelte, hogy a szocialista világrendszer gazdasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitalizmus gazdasága, majd közölte: A szocialista országok 1960- ban ipari termelésük volumen- jét az 1937. évihez képest 6,8- szorosára növelték, a kapitalista országok pedig alig két és félszeresére. A szocializmus országainak részesedése a világ ipari termelésében az 1955. évi 27 százalékról 1960-ban mintegy 36 százalékra emelkedett. A szocialista világrendszer népgazdaságának fejlődése ipari irányzatú. »Ez esztendők nagy forradalmi eseményének« nevezte Hruscsov, hogy a mezőgazdaság termelősző- vetkez esítése a népi demokratikus országok többségében befejeződött. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági termőföldek egész területén az egész rend szerben most felülmúlja a 80 százalékot. Ennek eredményeképpen — mondta Hruscsov — megváltozott a társadalom osztályszerkezete, megszilárdult a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazdasági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysége először a mi hazánkban alakult ki. most ez minden szocialista országban erősödik. »A szocialista országok egymáshoz való lankadatlan testvéri közeledésének folyamata, ez országok politikai és gazdasági megerősödése az egész szocialista világrendszer megbonthatatlan szilárdságának egyik döntő tényezője.« A legutóbbi években — mondta Hruscsov — a testvér- pártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési együttműködést Megerősödtek a szocialista államok kollektív szervei: a varsói szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. »Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocialista közösségének a világ színterén való jelenlétéről.« Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világrend- szer most fejlődésének új szakaszába lépett, majd kijelentette: „A fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve minden egyes szocialista ország gazdaságát, kivívjuk a szocialista világrendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött, az abszolút termelési volument tekintve. Ez a szocializmus nagy történelmi győzelme lesz.” Hruscsov így folytatta: »Minden egyes szocialista ország nemzetgazdaság-fejlesztési erőfeszítéseinek egyesítése a gazdasági együttműködés és kölcsönös segítség megszilárdítására és kibővítésére kifejtett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világgazdaság újabb fellendítésének ország- útja.« A szocialista államok hatalmának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek fokozását jelenti. Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint például a háború és a béke problémáit csupán a kapitalista törvények hatásának szemszögéből megközelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas modorával, hanem a szocializmus, a béke és haladás eszméivel válik a világ fejlődésének döntő tényezőjévé. Nincs esélyük az imperialista kalandoroknak Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világot nem felemlíti meg semmiféle balszerencse vagy megrázkódtatás. A belső reakciónak Magyarországon az imperialista érők támogatásával megszervezett ellenforradalmi lázadása, a Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban történt ellenséges mesterkedések megmutatták, hogy az osztályharc a szocializmus építése időszakában időnként fokozódhat és kiéleződött formákat ölthet. Az imperialista mesterkedésekről nem szabad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, a nemzetközi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: »Természetesen az imperialisták kalandokba bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre.« Az imperialisták más utakon is hajlandók próbálkozni — folytatta Hruscsov. — A szocialista tábor gyengítése céljából egymásra próbálják haragítani a testvéri országok népeit, vagy viszályt próbálnak szítani közöttük, megkísérlik feléleszteni a nacionalista gyűlölködés maradványait, s mesterségesen próbálják felszítani a nacionalista hangulatot »A marxista—leninista pártokra, a szocialista országok népeire hárul az a nagy történelmi felelősség, hogy állandóan szilárdítsák a szocialista országok nemzetközi testvériségét, a népek barátságát.« Hruscsov kijelentette?: »Bízunk abban, hogy a kapitalizmussal folyó versenyben a győzelem a szocializmusé lesz. Hisz- szük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig háború kirobbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének álláspontján voltunk és leszünk, s mindent megteszünk a világbéke megszilárdítására.« Az SZKP Központi Bizottságának első titkára megállapította: bevált a párt XX. kongresszusának az a következtetése, hogy a kapitalista országok szüntelenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé haladnak. Az elmúlt években — mondta Hruscsov— tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapitalista országokon belül, mind a kapitalista országok között. Gyarmatbirodalmak omlottak össze, a munkásosztály harca és a népek nemzeti felszabadító mozgalma óriási méreteket öltött A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erővel tartott tovább. Az Egyesült Államokat, a kapitalizmus vezető országát, öt esztendő alatt a termelés két válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visszaesés volt az Egyesült Államokban; Az Egyesült Államok elvesztette abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkés ország között körülbelül azon a helyen van, ahol a háború előtt voll Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocializmus országai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utat keresni. Ma a fő agresszív mag szerepét az Egyesült Államok tölti be, amely a nemzetközi reakció központjává váll Az amerikai imperialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és revansiaták- kal és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát »A mi időnkben azonban az imperializmus számára mér veszélyes háborús szellőző-nyílás segítségével kivezető utat keresni as ellentétekből.« A népek joga: az elnyomás megszüntetése Hruscsov a nemzetközi felszabadító mozgalom széleskörű kibontakozásáról szólva kijelentette, hogy századunk hatvanas ével úgy vonulnak be a történelembe, mint az imperializmus gyarmati rendszere teljes széthullásának esztendei. Egyre ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai pozíciói. E kontinensek forradalmi harca viharosan fokozódik. A legutóbbi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki politikai függetlenségét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy jól lehet a gyarmati rendszer összeomlott, maradványait még nem számolták fel — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy az esztendők alatt a Szovjetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezettségeit, segítséget nyújtott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. »Egyeseknek ez az álláspont nem tetszik. Mit tegyünk? Ilyen a meggyőződésünk.- Hruscsov kijelentette: mi szívből kívánunk sikereket mindazoknak, akik most harcolnak az imperializmus ellen saját szabadságukért és boldogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen elnyomatás megszüntetését és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva és sírhantjába nyírfakarót vernek. Ez a népek akarata, ez a történelem menete! A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra, katonai támaszpontokat létesítenek ez országok területén. Megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formálnak egyikét jelentő katonai tömbökbe. A gyarmati rendszer széthullása következtében létesült államoknak csaknem a felét súlyos, egyenlőtlen szerződéseikéi vezették félre. A megújított» de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az Amerikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurtwn- sének szerepét is az angol gyarmati rendszer, valamint m nyugatnémet imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afrikából, valamint a Közel- és Közép-Keletről. Hruscsov rámutatott» hogy a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok fejlődésük? új szakaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyarmati rendszer-' tői sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden szerepel az imperializmus gyökereinek kiirtása, egyre szem- beszökőbben kezdenek megnyilvánulni az osztályérdek-különb- ségek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az Imperialistaellenes. antifeudális forradalom alapvető feladatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes része tovább akar haladni a függetlenség megszilárdításának és a társadalmi-gazdasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, haladó rétegeivel való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését Ezek az erők a külső imperializmussal és az országukon belül a feudalizmussal való megalkuvás irányában haladnak, s diktátor! módszerekhez folyamodnak. Hruscsov arra is rámutatott, hogy 'minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egysége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal ál- (Folytatás a 3. oldalon.)
