Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

Miért akarták eldobni az életet? Néhány számadattal kezde­nénk: az elmúlt hárem hónap alatt több mint 50 öngyilkos­jelöltet kezeltek a megyei kór­ház belgyógyászati osztályán. A betegnyilváptartö adatai szerint legtöbben gyógyszerrel kísérel­tek meg öngyilkosságot. Ha vé­giglapozzuk a naplót, azt lát­juk: >a nők száma — különösen a fiatal lányoké — feltűnően emelkedik! Férfiak szinte alig szerepelnek a listán. Részeges férj — durva apa! Vajon, mi az oka, hogy sok nő ilyen módon akar véget vetni életének? Ismerkedjünk meg Á. Ilona esetével. A 16 éves leány szillel házában örökös veszekedésnek volt szemtanúja. Apja munka­idő után kocsmákban költötte e] a család megélhetéséhez szük­séges pénzt, s amikor hazatért, feleségét és gyermekeit gorom­bán bántalmazta. Ök ugyanis nem hagyták szó nélkül a csa­ládfő szűnni nem akaró költe­kezését —, s a gyermekek anyja figyelmeztette férjét, hogy saját érdekükben hagyjon fel az ivás- sal. A férj erre a figyelmezte­tésre fenyegetéssel válaszolt: „Ha legközelebb megint ezzel fogadtok, csúnyán elbánok ve­letek! Ne oktasson engem sen­ki ... A pénzt én keresem, sem­mi közötök hozzá!’’ Másnap este ismét szóbake- rült Á. János részegeskedése Fkkor az ittas apa bicskát rán­tott elő, s azzal családjára tá­madt, hogy „kinyírja” őket... A 16 éves Ilona rettegve mene­kült a szomszédokhoz, akiknek segítségévéi végül is megfékez­ték a dühöngő apát. A kislány a majdnem családi drámává váló eset láttán mélységesen el­keseredett. s gyógyszerrel ön- gyilkosságot kísérelt meg. Élet- benmaradását csak a gyors or­vosi beavatkozásnak köszönheti. Ilonkát megmentették a haláltól Ilonka felgyógyulása közben szinte új otthonban érezte ma­gát a belgyógyászati osztályon. Nem látta maga előtt a nap mint nap veszekedő apát, fé­lelme is eloszlott —, emberibb, az élet megmentésére hivatott orvosok gondoskodása vette kö­rül. Mindebben odahaza nem volt része. — Nekünk, orvosoknak, gyak­ran a fenyegető veszélyt: a ha­lált kell elűzni... — mondja dr. Pintér Sándor, a megyei kórház belgyógyászatán. — Nagy segítségünkre vannak eb­ben az orvostudomány legújabb vívmányai, azok az eljárások, amelyek munkánkat és a bete­gek gyógyulását szolgálják. Örömmel közölhetem: az idei évben az öngyilkosjelöltek kö­zül nem vesztettünk el senkit sem! Az altatószermérgezést szenvedők esetében újabban eredményesen alkalmazzuk a iégcsőmetszést. amely a hörgő­váladék leszívását teszí lehe­tővé. Ugyanennél a mérgezés­nél egy angol gyógyszert is használunk ellenszerül. Valóban, a mai orvostudo­mány sokat tesz Á. Ilona és társai életének megmentéséért! Riportkörútunk során azonban arról is szereztünk példát, hogy az öngyilkosság mennyire nem jelent megoldást, s amiért meg­kísérlik —, sok esetben helyte­len felfogásra, vagy éppen da­cos magatartásra vall Az anyósgyülölő íme, egy ilyen példa! Gy. S. édesanyja elhagyatot­tan, magányosan él. Fiai közül csak a legidősebb lakik Kecs­keméten. ö határozta el, hogy édesanyját magukhoz veszik, s öreg napjait páluk, a családban tölti. Gy. S. felesége azonban ellenezte férje tervét: — Minek hozzuk ide a ma~ mát? Csak útban lesz? Én nem tűröm el a szeszélyeit... Ma­I raajon csak ott, anoi van! [ A férfi megpróbált józanul érvelni: — Segítene a házimunkában. Rendben tarthatná a lakást. Emellett ügyelne a gyerekekre is. Délutánonként, amikor nem vagyunk itthon, vigyázna rájuk, hogy ne csináljanak valami bajt... Az újság is írta, hogy a magukra hagyott gyerekeik veszélynek vannak kitéve. Tü­zet okozhatnak, vagy baleset ér­heti őket. Saját érdekünkben beszélek... De az asszony nem hallgatott férjére. Az pedig továbbra is kitartott elhatározása mellett. Szó szót követett, vitatkozásuk veszekedéssé fajult, s á féleség — dacból — 20 darab Sevenál- tablettát vett be. Utána szólt a férjének, hogy értesítse a men­tőket, mert nagyon rosszul van ... És a mentők —. akiket távollétükben súlyos beteghez is hívhattak volna — beszállí­tották Gy. S.-nét a kórházba. Megelőzhető az öngyilkosság Másnap reggel már otthon volt. Meggondolatlanságával nemcsak férjének okozott nyug­talanságot, de az ápolószemély­zet és a mentők idejéből is ra­bolt el értékes perceket.:. Gy. S.-né és a 16 éves Hona esete különbözik egymásétól. Az egyik apja iszákossága és dur­vasága, a másik szeszélyeske­dés miatt, dacból nyúlt a gyógy­szeres dobozért. Ezek az okok — az öngyilkossági kísérlet megelőzésére — megszüntethe- tők. Az apa iszákos hajlamát és az édesanyjának jobb körül­ményt akaró fiú feleségének helytelen magatartását kell le­győzni. Kohl Antal Ofoaiá poraiét Sugaras arcán a ráncot vonulata megpihen most, s szinte láthatatlan; nyugszik a lélek gond-vihara, — jó és bölcs a csönd e pillanatban. A betűk szárnyán messzire repül, a sorok útján eljut a tengerig; képzeletét új világok felé írók és költők terelik. A múlt és a jelen lapjairól a jövő is szól az értelemhez; bólint a f«i> és én jól tudom: a nagy felismerések ideje ez. évszázadok óta gyűlnek a kérdések. — a szívekben kövült meg némelyik — s most az olvasó Dózsa-utódok kinyílt ésszel a könyvet kérdezik. .. .Az agyba most eszmék szántanak barázdát, mint traktorok a megnőtt földeken, — a mezsgyék így szűnnek meg majd mindenütt, s az Ember hatalma így lesz végtelen. KÓPIÁS SÁNDOR Az élethez Nemcsak a megértés volt közöttünk Mint a mennybolt derűje, kékje, Eggyé forrasztott mind a kettőnket A nagy szeretet, meg a béke. Túlérzékeny volt a nemes lelked, — Érzéketlen csak a hűlt salak — Te egész lényeddel Ember voltál, Ezért soha meg nem bántottalak. Az örök nőt imádtam benned: A megértőt, jót, okosat, vígat. Aki soha senkit nem gyalázott. ., Ez az ami fojtogatva ríkat. Hősként tűrted a tenger szenvedést, < Mit az élet nyakadba akasztott, Csak a könnyed zápora segített, Mit pilládon a bánat fakasztott. Olyankor lecsókoltam a könnyed, S felderült ajkad szivárványa. Ilyen az élet; s megújult szívvel Meggyógyult lelked törött szárnya. < Most már letetted az élet terhét, Mindegy, hogy hideg síri ágyad; De amíg élek, megkínzott szívem j Mindig a halál ellen lázad. HAJNAL JÓZSEF TÉLI KIKÖTŐ !wm Szerkesztői Szenetek Oláh Mária, Kecskemét: A Feshér utca kükövezésével kapcsolatban tett észrevételeire a városi tanácsnál megtudtuk, hogy jelenleg pénzügyi keret hiányában megoldani nem tud­ják. A Fehér utca forgalmi szem­pontból nem jelentős, ez azonban nem jelenti azt, hogy idővel nem kövezik ki. Faddi Tibor. Jánoshalma: Közöd jük, hogy a 44-es számú AKÖV au­tóbuszát alazként nem alkalmazhatja, mert kalauzokat a jód dolgozó ra­kodómunkásokból képezik ki. Ké­relmével forduljon a budapesti 16-os számú AKÖV-höz (XIII., Szabados u. 17.), a Fővárofed Villamosvasútihoz (VII., Akácfa utca 5.) Japán vendégek Solton A japán fogyasztási szövetke­zetek két küldötte a napokban ellátogatott a solti Szikra Ter­melőszövetkezetbe. A vendégeli < megtekintették a kertészetet, az < állatállományt és érdeklődtek az < öntözési módszerek felől. — A ! Szikra Tsz vezetősége és szak­emberei szívesen tájékoztatták j a látogatókat munkájukról, tér- < veikről. A két japán szakértő i jegyzeteket és sok fényképet ké- ; szített Itf&hyseb OLVASTAM KÖLTÖTÁRS ... A sorozat új kötete költőink! egymáshoz vagy egymásról írt! verseit gyűjti össze: klasszáku- \ sokét egymásról és élő költőin!; í megemlékezéseit a halott mes- j terekről. Ifjú Éber Sándor alkotása. Festő a gazdaságban Véletlenül tudtuk meg, hogy festő van a gazdaságban. Aztán többektől is hallottuk. A kunfehóríoiak büszkém és örömmel beszéltek róla. A kies fekvésű tóparti üdülőben laikik a festő, Luzsieza Lajos és családja. Még néhány hétig itt maradnak. Meg­kérdezzük a művésztől: nyújt-e valami újat számára a kun- fehértói vidék? — Nagyon sokat jelent, hogy ide jöttem — válaszol eny­hén palócos kiejtéssel. — Ez a táj csodálatos színeket va­rázsol elém. amik egyenesen vászonra kívánkoznak. Készülő képeit, kompozícióit nézegetjük. A vásznakon kibontakozik a megváltozott táj új arca — Igen, van is egy tervem, hogy megfestem a tízéves Kunfehértót. Azt szeretném ábrázolni, hogy milyen átala­kuláson ment át ez a vidék és az itt lakó embereik. — Természetesen az ilyen festői tanulmányútnak az is célja, hogy a képzőművészeti alkotásokat megismertessük a dolgozókkal. Szó van arról, hogy a későbbiek során előadást fogok tartani a képzőművészet köréből, sőt kiállítást is sze­retnék rendezni. — Milyen érdeklődésre tarthat számot itt egy kiállítás? — Tapasztalataim azt igazolják, hogy az egyszerű dol­gozó ember sokkal fogékonyabb az igazi művészet iránt, mint a félművelt kispolgár,' akinek ízlését már elrontotta a naturaliszitikus giccs. Ez számomra nagy öröm. Csak egy példát hozok fél. A múltkoriban egyik este kinn dolgoz­tam az út mellett. Hazafelé tartó munkások álltak meg mögöttem, s nézték a készülő vázlatot. Az egyik bácsi egy­szer csak lelkendezve mondja: „Ni csak, egy mozdulat és már benne van a lő állása!” Lám ez az egyszerű, tanulatlan ember ösztönösen megérezte, hogy a festő sajátos módon látott meg valamit Helytelen követelmény tehát a részleteik kiemelését erőltető naturalizmus. — A hivatalos szervek milyen mértékben segítik az ilyen vidéki látogatásokat? — A legmesszebbmenőkig támogatnak. El kell monda­nom, hogy ezt a lehetőséget sok festőtársam felismerte és ki is használja. Már rendeztünk közösen egy kiállítást, me­lyet a párt Központi Bizottsága is megtekintett, vizsgálván azt, hogy a festők hoztak-e új gondolatot, témát, stílust a képzőművészetbe... Megtudjuk még, hogy a látogatásokat rendszeressé kí­vánja tenni. Egy táj, egy vidék felfedezése új művek alko­tására ösztönzi a művészt. Ezeket az alkotásokat kell kö­zelebb vinni a néphez, hogy bennük ismerje meg a saját arcát. Hatvani Dániel Édesanyja meghalt, apja pedig felelőtlenül sorsára hagyta őt és test­véreit. Vajon megfelel-e az állítás az igazságnak? Szürkéskék szemeit le­hunyta, arcát a tenyeré- be temette, és halkan rebegő, fájdalmas hang­jából érződött, nem szí­vesen, beszél erről a do­logról. Nem, hiszen ve­le és testvéreivel történt meg ez a szomorú eset. Annyit nyomban elárult, hogy értesülésünk igaz. Az intézet igazgatósá­ga a nehéz körülmények között élő lánynak már az első évben havonta 150 forint szociális se­gélyt szavazott meg, mely összeget azóta is kapja rendszeresen. Az iskolai év befeje­zése után — az intézet pártszervezetének jóvol­tából — a kiskunhalasi felsővárosi óvodába ke­rült helyettesíteni. A gyerekek hamaros rr megszerették a kedves, türelmes »óvónénit«, aki odaadással foglalkozott velük. Már az első napok­ban meleghangú levelet kapott a halasi városi pártbizottságtól, mely­ben arra kérték, hogy Or IS’&fa’C’fo szabad idejében látogas­son el hozzájuk. Klári készséggel tett eleget a meghívásnak. Hosszasan elbeszélgettek, s a fia­tal lány elmesélte élet- történetét. Lelkesen val­lott hivatásszeretetéről és soron következő ter­veiről. Amint mondotta: legfőbb vágya, hogy jól képzett óvónő váljék belőle. Halason töltött ideje alatt kedves vendég ér­kezett az óvodába. A kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet égjük tanárnője nyitott be az énekszótól hangos terembe. A pedagógus és a diák rövid pillana­tok alatt emberi közel­ségbe került egymással. A tanárnő érdeklődött, meg tud-e birkózni a feladatokkal, miben le­hetne segítségére a ta­pasztalatlan óvónőnek? Klári meghatódott. Hát nem ellenőrizni jöttek az 5 munkáját, hanem, még itt is a törődés, a gondoskodás csendül ki a mondatok értelméből? Elgondolkodott. Apja ju­tott eszébe. Másfél éve nem kapott tőle levelet, egy baráti jó szót. És ez a tapasztalt/pedagó­gus, aki még csak nem is rokona, eljött őt meg­látogatni. Igen ... Vala­hol itt kezdődik — az emberség érzete. A kom­munista tanárnő jó ta­nácsaival segített neki. S amikor a tanárnővel elrobogott a gépkocsi, Tolnai Klári szíve na­gyot dobbant örömében. Mégsem él egyedül, van aki megfogja a kezét Néhány nap múlva újra vendége volt a párt­bizottságnak. Egy cso­korra való asszony ülte körül az asztalt és anyás­kodó tekintettel néztek a fiatal lányra. Klári nem tudta, gyűlésre hív- ják-e, vagy beszámol­tatják eddig végzett munkájáról? Kissé iz­gatottan állt a szoba kö­zepén. Hellyel kínálták, és mint szülő a gyerme­kével, oly közvetlen be­szélgettek az óvónője­lölttel. Miben lehetné­nek segítségére? — kér­dezték. Mondja meg őszintén, s ha módunk­ban áll, teljesítjük óha­ját. Klári zavarban volt. Restelite, hogy ismeret­lenül is ennyire szívén viselik a sorsát. De hon­nan tudják ezek a asz- szonyok élete alakulá­sát? Szabadkozott, nincs neki semmire szüksége, őróla gondoskodik az iskola, szeretik és segí­tik diáktársai, ő nagyon boldog, hogy máris ne­velői feladattal bízták meg. Az egyik kommunista asszony végigsimította a lány gesztenyebama ha­ját és azt mondta: — Fogadja tőlünk szere­tettel —, s az asztal sar­kára mutatott. Egy nagy csomag állt ott felbon­tatlanul. Annyi ruha­neműt kapott Klári aján­dékba, hogy jó néhány évig nem lesz gondja vásárlásra. Sokat hallott 5 már a pártról, a kommunis­ták nagyszerű, ország­építő tetteiről. De saját életében most érezte igazán a kommunisták szerető, nagy családjá­nak felemelő erejét Itt döbbent rá arra, hogy szülei helyett százezrek pártfogoltja lett. Búcsúzáskor arra kér­ték, hogy jövőre is lá­togasson el Halasra, és ne kerülje el akkor sem a házukat. Kiskunhalasról Kerek­egyházára vezetett útja. Ott a napköziotthonba járó gyerekekkel fog­lalkozott. Boda László párttitkáréknál lakott* akik minden jóval el­látták. Három hetet töl­tött a faluban, s onnan elszólította a kötelesség: megkezdődött az iskola­év. Megmutatta betét­könyvét. Nyári kereseté­ből több száz forintot fizetett be az Országos Takarékpénztár kecske­méti fiókjába. Tolnai Klári életútja többé nem magányos, nem kilátástalan. Bár apja rideg közönye ele­ven seb a lelkében, de a szülői szeretettől meg­fosztott jóravaló lányt felkarolta, keserű em­lékeit feledteti, a sebe­ket gyógyítja a kommu­nisták szerető, nagy csa­ládja. Bieliczky Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents