Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

4 oldal 1961. szeptember 5. kedd Filmgyár „dióhéjban” Tankönyv az iskolatáskában TISZTA RÜHABA öltöztetett gyerekeik, táskával a kézben sietnek reggelenként az iskolá­ba. Megkezdődött a tanítás. Ol­vasóinkat bizonyára érdekli, hogy milyen utat tesz meg a tankönyv, míg a tanulók táská­jába kerül. Erről kértünk tájékoztatást dr. Jakab Jenőtől, a MÉSZÖV könyvszakelőadójától, a földmű­vesszövetkezeti könyvterjesztés megyei irányítójától. — Hogyan készültek fel az idén a tankönyv-árusításra? — Sok volna elmondani azt a hosszú utat, amíg a Művelő­désügyi Minisztérium pályáza­tot hirdet egy tankönyv megírá­sára, s a beérkezett pályamun­kák közül a legjobb a nyom­dába kerül, onnan meg a Tan­könyvkiadó raktárába. Inkább arról beszélnék, hogy a raktár­ból milyen úton kerül a könyv a tanulóhoz. A könyvterjesztő hálózatnál már ugyanis nyár elején elkezdődik a »tankönyv- szezon«. Az iskolák már június Ivégén benyújtják a tankönyv- ligénylésüket, ezeket járásonként A legkorszerűbb, 16 milliméteres Arriflex filmfelvevőgépet ■kapott egy évvel ezelőtt a híradó. Képünkön felirat-felvétele- zeshez készül Abrahám János és Radó Gyula, a filmhíradó két munkatársa. Több mint egymillió forin­tot érő felszereléssel rendelke­zik a filmhíradó. Képünk a hangos stúdió munkájába enged betekintést. Ábrahám János a legfrissebb filmhíradó kísérő hangját készíti. A stúdió abla­kán keresztül jól látszik a mik­rofon és a szövegbemondó. lyisegbe. Nyolc kisebb-nagyobb laboratóriumi, technikai és stú­dióhelyiség áll ma már a me­gyei filmhíradó kollektívájának rendelkezésére, s milliós értékű filmgyártó, előhívó, stúdióbe­rendezés segítségével végzik ér­dekes és egyre nagyobb nyilvá­nosságot kiharcoló munkájukat. Hogy csak egyetlen dolgot em­lftsünk, alig van olyan hónap a Míigyar Televízió műsorában, amikor ne vetítenék a Bács-Kis- kun megyed filmhíradó kollek­tívájának egyik vagy másik riportfilmjét. Legutóbb például Fényes Adolf szobrának Kecs­keméti leleplezését bemutató te­levíziós filmriportjuk szerepelt a műsoron. Három egész estét betöltő fim telne ki azokból a rövid­íti imákból, melyeket a Bács-Kis- fcun megyei Moziüzemi Vállalat filmhíradója alig több mint két­éves fennállása óta a közönség «lé bocsátott. Akkoriban egyet­len szűk, alig néhány négyzet- méteres szobában kezdte el a munkát a filmhíradó lelkes kol­lektívája, s ma már tíz teljesen kész.megyei híradót, három do­kumentumfilmet mondhat ma­gáénak az időközben hozzáértő, s elismert szakemberré fejlő­dött négytagú »filmgyártó« együttes. Az alkalom, ami mi­att ellátogattunk a megyei film­híradóhoz, annak köszönhető, hogy nemrégiben költöztek kor­szerű, új és a jövő fejlődésének igényeit is figyelembe vevő be­HA.RMArH> R£TÍ ÄJoplitztö JuCl »fei 42. Közben megindult Schellen­berg jól olajozott gépezete, ma­gasrangú tisztviselők, ügynökök tárgyaltak különböző országok­ban, a kirendelt védő Lichtens- teinben bebizonyította, hogy mindössze hat hamis bankjegy­ről volt szól és valamennyi jel arra mutat, hogy Herr Härtner — vagyis Rudi Rasch — maga is a hamisítás egyik áldozata. Schwend ekkor már nem Ró­mában, hanem Berlinben volt, tárgyalt Schellenberg egyik mun­katársával, Willy Holten főro- hamosztagvezetővel, aki mellé állt annak a Frőbentől kapott ötletnek a szorgalmazásában, hogy a hat hamis fontbankó a gyártási részleg bűnéből kerül­hetett ki és veszélybe sodorta az értékesítés önfeláldozó tag­jait is... Schwend ezt az állás­pontot a szó szoros értelmében súlyos »érvvel« támasztotta alá: fantasztikus összeget hozott ma­gával a hamis fontokon bevál­tott svájci frankból, arany- és platinarudakból, felbecsülhetet­len értékű ékszerekből. Nem egészen negyven óra telt el azóta, hogy Kruger kiadta a leállni-parancsoí és Sachsen- hausenben, a 19-es barakban a szerelők ismét nekiláttak, hogy összerakják a gépeket, Leo Krebs gépmester pedig ismét tíz pfennigre emelte fed azt az összeget, amit a foglyok életé­ért adnak... . . . Sachsenhausen ismét on­totta a fontokat, a Schwend- féle főhadiszállás teljes sikerrel végezte az értékesítést, csak egy ember nem tért egyszerűen na­pirendre a történtek felett: Kal- tenbrunner, a Mészáros. Egyé­nisége legjellemzőbb vonása, közege volt a szimatolás és most azt mondta Schellenbergnek: — A gépezetbe homokszem csúszott. Igen, a gépezet újra megindult, de a magamfajta ró­ka ilyenkor azt mondja: vala­mi mégis történt, hát azért va­gyok itt, hogy megvizsgáljam, hogyan. Jelentést várok tőled a lehető leggyorsabban. A külföldi osztály mozgósí­totta ügynökeit és az eredmény a következő volt: A Bank cf England laboratóriumában a szóbanforgó hat bankjegypél­dány az ultraviola átsugárzár­ikor a szokásostól kissé eltérő színárnyalatot mutatott. ír fa­siszták segítségével a külföldi osztály megszerezte a speciális átvilágítás titkát és ez volt az utolsó eset a Bernhaird-akció történetében, mikor vitatható példányok kerültek ki Sachsen- hausenből. A Mészáros úgy vélte, az esetnek a 19-es barakban sem szabad nyomtalanul elmúlnia. Azóta sem derült ki, joggal-e, vagy nem, de Wegner főhadnagy Krugemek azt jelentette, hogy nyomozása szerint Gütig, a bo­hóc keverte az eredetiekhez a már akkor kiselejtezett hat pél­dányt. — Valószínűleg véletlenül... — tette hozzá, de az őrnagy szenvtelen hangja már csípett is, mint a korbács. — Véletlenül-e, vagy tudato­san, ez az ügy szempontjából elhanyagolható epizód. — Kihirdessem, őrnagy úr? — Nem. Felesleges. Megtud­ják anélkül is. A következő nap vöröskeresz­tes karszalagos, fehérköpenyes ápoló állt oda Gütighez. — Rossz bőrben van, pihen­nie kell. A munka egy pillanatra le­állt, Leo Krebs hatalmas teste előrelódult, de Berhardsen visz- szahúzta. Nehéz lett volna meg­állapítani, ki sápadtabb, az utol­só útjára induló törpe, vagy a tőle némán búcsúzó sorstársak arca. IX. Irány: az alpesi erdő A háború a vége felé közele­dett, a döntés Sztálingrádnál már régen megtörtént, kezdett veszélyessé válni a sachsenhau- seni játszma folytatása. — Szembe kell néznünk a va­lósággal — mondta a Mészáros Schellenbergnek. — A front vi­haros gyorsasággal közeledik. Elképzelhető, hogy ideiglenesen Németország jelentős részét is fel kell adnunk. Nem találnám valami leányálomnak, ha a szö­vetségesek a sachsenhauseni \ koncentrációs tábor egyik ba­rakjában kitűnően felszerelt, ultramodern bankjegynyomdát találnának. — Magam is gondoltam arra, hogy ideje abbahagyni — vála­szolta a külföldi osztály vezető­je. — Még ma értesítem Kru- gert, álljon le és járjon el a H— 28-as számú előzetes utasítás szerint. — Néha nem látsz az orrodnál tovább, Walter. — Igen; az őrnagy álljon le, de a H— 28-nak csak egy részét kell el­végeznie. A feladat: túlélni az ideiglenes vereséget, érintetle­nül és épségben megóvni a bi­rodalom elit magját: téged, en­gem, azokat, akik ha lehet, ha kell, órák alatt újjá tudják szer­vezni a gépezetet. Már kijelöl­tem azt az alpesi erődöt, amit szinte senki sem ismer és amely akkor is , fantasztikus sokáig védhető, ha véletlenül felfedez­nék, nem beszélve a természetes és az általunk kiépített, szám­talan menekülési lehetőséget biz­tosító folyosóhálózatról. Minden, csaknem minden van ott, Wal­ter, ami akár hosszú évekre az élethez szükséges — a fürdőszo­bától kezdve a villanyvilágítá­sig és az óriási mennyiségű éle­lemig. Pénzre azonban bármi­kor szükségünk lehet, természe­tesen' nemes valutára. A mi helyzetünkben a font és a dol­lár éppen olyan szükséges lesz az életben maradáshoz, mint a levegő. Ezért külön örültem ne­ki, amikor jelentetted, hogy a sok sikertelen kísérlet után vég­re meg tudták kezdeni Knige- rék a dollár sorozatgyártását is. (Folytatása következik.) összesítve rendelik meg köny­vesboltjaink Ugyancsak járá­sonként szállítják a könyveket a boltokba, s azok számlázzák, illetve osztják ki az iskoláknak, ami bizony sok és igen nagy fi­gyelmet igénylő, körültekintő munkával jár. A könyvkereskedelem jól fel­készült és eredményesen oldat­ta meg az idén a tankönyváru- sítást Minden iskola idejében és hiánytalanul megkapta az igényelt tankönyvet. Ha valahol mégis hiba adódnék, az csak valamilyen adminisztrációs el­írásból eredhet, mert elegendő tankönyv áll rendelkezésünkre és minden igényt ki tudunk elé­gíteni. — Milyen új könyvsorozattal lepi meg az idén a SZÖVOSZ az ifjúságot? — A SZÖVÓSZ az idén is szolgál meglepetéssel az ifjúság­nak. Sok szülőnek okoz gondot különösen vidéken az a kérdés, hogy milyen szórakoztató olvas­nivalót vásároljon gyermekének. Noe, a SZÖVOSZ segítsége ré­vén járási könyvesboltjaink az iskolák pedagógusainak közre­működésével most a tanév kez­detén szervezik meg »Az én könyvtáram« című sorozatra az előfizetést. A világirodalom leg­jobb ifjúsági alkotásait kapja ebben a sorzatban az érdeklő­dő, s egyben több évre biztosít­ja gyermekének az általános műveltség megszerzése mellett a legnemesebb szórakozást Gondolom, fölösleges külön kihangsúlyozni, milyen nagyje­lentőségű az a tény, hogy egyet­len könyvsorozatban gondosko­dunk az ifjúság iskolán kívüli neveléséről és szórakoztatásáról is, — fejezte be tájékoztatóját dr. Jakab Jenő. B. S. Koeppen, Wolfgang: MELEGHÁZ (Európa) Fojtogató, fülledt melegházi levegő tölti be Koeppen regé­nyének világát Fegyverek nő­nek az ágyasokban, gyűlölet sarjad a kertészek keze alatt Újra kihajtanak és burjánoznak az embertelenség rég elültetett dudvái, hogy elpusztítsák bé­kés és hasznos társaikat Ez a melegház a mai Nyugat-Né- metország, s a pusztító gyomok a fasizmus új hajtásai. Wolf­gang Koeppen maga is benne él ebben a fojtogató légkörben és művészetének megkapó erejével ad róla hiteles és megdöbbentő beszámolót Pontoppidan Henrik: AZ ÍGÉRET FÖLDJE A regény a múlt század utol- só évtizedeinek Dániájában ját­szódik. Hőse egy fiatal protes­táns lelkész, aki szembeszáll egyházának maradi nézeteivel és az úri világgal. Élére áll a parasztok boldogságáért a sze­gény emberek megbecsüléséért és műveléséért kibontakozó szellemi mozgalomnak. Hajdú Henrik művészi fordítása. Mann, Heinrich: , KISVÁROS Egy olasz kisváros egyhangú életét egy harmadrendű opera­társulat érkezése kavarja fel. A városka plébánosa hadba száll az „erkölcstelen” színészek elleni míg a liberális polgárság mel~ lettük kardoskodik. Az ellenté­tek kirobbannak, a világnézeti küzdelem már-már polgárhábo­rúvá fajul, a szenvedélyek a végsőkig fokozódnak. A bájos Álba és a szép tenorista tragikus szerelme mintegy záró akkordja ennek a voltaképpen szatirikus regénynek. Nem könnyű a »vágása A vár gógép előtt Radó Gyula magya­rázza a híradó első és egyetlen »-ipari tanulójának«, Fodor Ba­lázs laboránsnak a filmvágás sok körültekintést igénylő mun­kafolyamatát. A tervek szerint egyébként minden hónap 20-a táján nyilvánosság elé adják a jövőben a legfrissebb Bács-Kls- kun megyei filmhíradót, melyet természetesen elsősorban me­gyénk keskenymozijaiban ve­títenek. Az is gyakran előfordul azonban, hogy a televízió is át­vesz a híradóból országos ér­deklődésre számot tartó részle­teket (Csáky—Pásztor)

Next

/
Thumbnails
Contents