Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-30 / 231. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek. Több mint egymilliárd forintot fordítottunk tíz év alatt megyénk közegészségi helyzetének javítására Ka • Liest tar (ott a megyei tanács Szeptember 29-én, pénteken Kecskeméten ülést tartott a megyei tanács. Az ülést levezető elnökké Madarász Lászlót, a megyei tanács v. b. elnökhelyettesét választották. A tanácsülés elnökségében helyet foglalt dr. Simonovtcs István, az egészségügyi miniszter helyettese, Erdőst József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Dallos Ferenc, a megyei tanács v. b. elnöke, dr. Varga Jenő és Sarok Antal, a megyei tanács v. b. elnökhelyettesei. Madarász elvtárs javasolta, hogy a tanácsülés a következő napirendi pontokat tárgyalja meg: 1. Az egészségügyi ellátásnak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos új feladatai. 2. Beszámoló az Intézkedési terv végrehajtásáról. 3. Bejelentések. 4. A tanácstagok interpellációi. A tanácstagok a napirendet egyhangúlag elfogadták. Ezután dr. Lestár Béla megyei tanácstag, az első napirendi pont vizsgálatára alakított ideiglenes bizottság elnöke mondta el beszámolóját Az egészségügyi ellátás, új feladataink Á tanácsülés elnöksége. A kép jobboldalán dr. Lestár Béla, az első napirendi pont előadója beszámolóját tartja. a mezőgazdaságban dolgozó lakosság nagy része — több mint 200 ezer ember — szétszórt tanyatelepüléseken lakik. Termelőszövetkezeteink tagjainak száma 80 ezer, 30 százalékuk 60 éven felüli. Sok közöttük az öregségi és munkaképtelenségi járadékos és tsz-nyugdíjban részesülő. Körzeti orvosaink helytállnak A betegforgalom emelkedése elsősorban a körzeti orvosoknál jelentkezik. Tapasztalataink szerint a tsz-községekben mintegy 30 százalékkal több beteg fordul meg náluk mint azelőtt. A betegellátás a körizeti rendelőben történik, de sok példa van arra, hogy egyes orvosok önként, meghatározott napokon, rendszeresen tartanait rendelést a tsz-ek által rendelkezésükre bocsátott helyiségekben. Az egy orvosi körzetre jutó betegek száma megyénkben átlagban 3354. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kötelez» kórházi továbbképzés, a szabadságolás és megbetegedések miatt általában 20 körzeti orvos helyettesítéséről kell rendszeresen gondoskodni, kiderül, hogy a 3354-e s átlagszámnál több lakost kell körzeti orvosainknak ellátni. Az egy orvosra eső átlagszám azonban területenként is változó. Míg például Soltszentimre községben 1800 ember jut a körzeti orvosra, addig Bugacon még ötezernél is többet kell ellátnia az ottani orvosnak. A megyei tanács v. b. egészségügyi osztálya ésszerű területi átcsoportosítással igyekezett ■* nagy lélekszámú orvosi körzeteket tehermentesíteni. Ezenkívül 1958-ban és 1959-ben a falusi körzeti orvosok mellé az adminisztrációs munka végzésére or-; vosímokokat állítottak be, sói1 megkezdték a körzeti betegápolónői hálózat kiépítését is. Ennek az évnek a végére elérjükJ hogy lényegében minden körzeti orvos mellett működik ma jel körzeti betegápolónő. Nagyban javította a belegel■* látást az a rendelkezés, hogy rt körzeti orvosok a rendelési idotj a mezőgazdasági munkának meg-í felelően, a kora reggeli és a ki + só esti órákban tartsák. Hason4 lóképpen szabályozták a gyógy4 szertárak nyitvatartási idejétij Orvosaink elismerésre mél' 4 munkát végeznek és a tsz-tag-! ság döntő többsége elégedett 4 körzeti orvosi ellátással. — Me-Í gyénkben az idén három iizer t körzeti orvosi állást szervez4 tünk, ugyanakkor az Egészségi ügyi Minisztérium jóváhagyta ok második ötéves tervben előJ irányzott 24 új körzeti orvosi állást Szocializmust építő államunk alapvető jellemvonása az emberről való gondoskodás — mondta beszámolójának bevezető részében Lestár elvtárs. — Egészség- ügyi politikánkat is ez a mélységes szocialista humanizmus hatja át, amelynek célja a dolgozók egészségének megvédése, a szocializmust építő ember számára minél egészségesebb munkalehetőségek biztosítása, a balesetek és foglalkozási ártalmak elhárítása, a betegek magasszínvonalú gyógykezelése, intézményes gondoskodás a csecsemőkről, rokkantakról, munkaképtelenekről, öregekről. Népi demokráciánk egészség- ügyi vonatkozásban is súlyos örökséget vett át az úri Magyarországtól. A lakosságnak csak mintegy 31 százaléka részesült társadalombiztosításban. A rokkantaknak, munkaképteleneknek, öregeknek a kegyelemkenyér, vagy a koldulás jutott osztályrészül. 1938-ban a 10 ezer lakosra jutó tbc-halálozás arányszáma 14,2, a csecsemőhalálozás 13,1, a 10 ezer lakosra jutó ösz- szes halálozás 14,3 százalék volt. Megyénkben az országos átlaghoz viszonyítva is igen elmaradott állapotok uralkodtak. A Duna—Tisza közén pusztított leginkább a tbc, itt volt legmagasabb a csecsemőhalálozás, s itt voltak legkezdetlegesebbek a közegészségügyi viszonyok. A jó ivóvízellátás alig 15 százalékosnak volt mondható. Üzemi orvosi ellátásról nem is beszélhettünk, a dolgozó parasztok pedig - » teljesen ki voltak rekesztve a társadalombiztosításból. Ennek az áldatlan állapotnak megváltoztatása a felszabadulás után óriási anyagi és erkölcsi erőfeszítéseket igényelt. Megyénkben tíz év alatt 1 milliárd 28 millió 736 ezer forintot fordítottunk az egészségügyi és szociális ellátás megjavítására. Ma Mindezek az erőfeszítések meghozták az eredményeket — folytatta a későbbiekben. — A tbc- halálozás 1961 első felében 3,6 százalékra, a csecsemőhalálozás. 5,2 százalékra, az általános halálozás 9,6 százalékra csökkent. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 1951-től 30,7-ről 40,2-re, a körzeti orvosok száma 160-ról 175-re, a rendelőintézeti órák száma 177-ről 527-re emelkedett. A mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként ma már a lakosság 90 százaléka be van vonva a társadalombiztosításba. A megye területének 70 százaléka el van látva jó ivóvízzel, a csecsemők és kisgyermekek elhelyezésére 822 állandó és 460 idénybölcsődei férőhely szolgál. Kiépült a járási mozgószakorvosi szolgálat, a terhes és kisgyermekes anyák gondozása, tanácsadó szolgálata, valamint a védőnői hálózat. A múlt hibáinak végleges kiküszöbölése azonban további erőfeszítéseket igényel, különömár községeinkben is egyre nagyobb áldozatot hoznak a taná- csak az egészségügyi feladatok anyagi alapjainak megteremtésére. Ebben az évben például 3 millió 169 ezer forintot fordítanak orvosi rendelők, egészségházak, szülőotthonok, orvoslakások létesítésére vagy felújítására. sen a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a' társadalmi biztosításba bevontak hirtelen növekedése következtében. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy megyénkben Tovább bővítettük Rendelőintézeteinkre is több munka hárul a biztosítottak számának emelkedésével, ugyanakkor a szakorvosi órák száma nem emelkedett az igényeknek megfelelően. A megye rendelőintézetei 1957-ben 852 ezer beteget láttak el, 1960-ban pedig már 1 millió 115 ezret. Ez feltétlenül indokolté teszi a rendelőintézeti óraszámok emelését, amit azonban csak megfelelő épületek, illetve helyiségek biztosítása esetén lehet végrehajtani. Néhány intézkedés már e téren is történt a betegellátás megjavítása érdekében. Kecskeméten és Kiskunfélegyházán a rendelőintézeteinket bőr- és nemibeteg-gondozót helyeztük át más épületbe a rendelőintézetből. Kiskunfélegyházán és Kalocsán a rendelőintézeteket kitelepítettük a kórházból. A bajai rendelőintézet tehermentesítésére Bácsalmáson kihelyezett szakrendelést indítottunk, ezenkívül bővítettük és korszerűsítettük a rendelőintézetek felszereléseit. A zsúfoltság azonban mindezek ellenére sem csökkent eléggé. A dolgozó parasztok főleg azt kifogásolják, hogy sokat kell várakoz- niok a rendelőintézetekben. Kórházaink ágylétszáma az elmúlt két évben 5,6 százalékkal (Folytatás a 2. oldalon.) A tanácsülés részvevőinek egy csoportja A lakosság 90 százalékát vontuk be a társadalombiztosításba
