Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-29 / 230. szám

I »Mal 19*1. Több mint hatszáz tanuló Kiskunfélegyházán a dolgozók iskolájában ÖTÖDIK ÉVÉBE lépett Kis­kunfélegyházán a dolgozók ál­alános iskolája, s mint a Szá­nok mutatják, nemcsak á leg- íépszerűbb, de a leglátogatot- abb oktatási intézménye is a /árosnak. Bencze Sándor, az iskola új igazgatója tájékoztatott az év­kezdet problémáiról és a széles­körű, sokoldalú oktatómunka kilátásairól. Ebben az évben 24 tanulócsoport alakult, s több inint 630 felnőtt dolgozó igyek­szik az iskolában elsajátítani az általános műveltséghez annyira zükséges alapvető ismereteket. Nagy fejlődés ez, hiszen 1957- :>en, a kezdetnél mindössze két anulócsoportot tartottak szá­mon, s a növendékek létszáma nem haladta meg a húszat. Mind többen látják be — ál­én" olta meg Bencze elvtárs, hogy a több tudás is „népgazda­sági érték”, s talán a tanulás az egyik legáltalánosabb terület, ahol az egyéni érdek a közér­dekkel találkozik. A TELJES KÉPHEZ! az isko­la munkájának számszerű ered­ményei felidézéséhez az is hoz­zátartozik, hogy néhány problé­mát megemlítsünk. Az egyik legnagyobb nehézség az, hogy — bár a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a nagyüzemi gazdaságokban alkalmazott ter­melési módszerek egyenesen kö­vetelik a nagyobb tudást — az iskolában tanuló ipari munká ­sok és egyéb dolgozók arányá­hoz viszonyítva alacsony a me­zőgazdasági foglalkozású hallga­tók száma. Az sem jelent köny- nyítést, hogy az otthont adó is­kolát nem lehetett mentesíteni eddig a váltakozó tanítás hátrá­nyaitól. Az eddigi, jól bevált, korai tanfolyamkezdés helyett csak este 6-kor jutnak hozzá így az órák megkezdéséhez, amikor­ra a felnőtt hallgatók már meg­lehetősen fáradtak. Nem beszél­ve arról, milyen hátrányos hely­zetet teremt az a körülmény, hogy foglalkozás után legtöbb­ször 11 óra tájban, tehát öreg este kerülnek haza. ÜGY TUDJUK — mondotta Bencze elvtárs —, hogy a párt és a tanács illetékes vezetői fog­lalkoznak ezeknek a nehézsé­geknek megoldásával, s mindent elkövetnek, hogy a lehetőségek­hez képest előnyösebb helyzetet teremtsenek a nagy szorgalom­mal, napi munkájuk mellett ta­nuló felnőttek számára. Végeze­tül megjegyezte Bencze Sándor, hogy bár a pótbedratkozások le­zajlottak, akinek kedve van, még mindig alkalmat találhat, hogy tudását gyarapítsa. Főleg a ta­nyai körzetek lakóit várják sze­retettel a mindenki számára nyitva álló dolgozók általános iskolájában. á B. L. JMre is Kecskeméten rendezik az országos ifjúsági siavalcversenyt Megyénk egyik legnépesebb iparitanuló-iskolája az MTI! 607-es számú Kecskeméti Gás­pár András Intézete. Az igazga­tóság a növendékek bevonásá­val Igen érdekes tervet készí­tett a kulturális élet fejleszté­sére. A sok szép elgondolás kö­zül néhánnyal megismertetjük lapunk olvasóit. Folytatja rendszeres munkás­ságát az őszi és téli idényben is a közkedveltté vált bábját­szó kör. Az iskola növendékei gyü­mölcsöző kapcsolatokat építet­tek ki máris a kecskeméti váro­si művelődési otthonnal. Nagy létszámú ifjúsági énekkar kez­di meg rövidesen tevékenységét, s a kórus a művelődési otthon és az iparitanuló-intézet közös énekkaraként szerepel. A KISZ Központi Vezetősége és a Munkaügyi Minisztérium nagyra értékeli a Gáspár And­rás Iparitanuié-lntézetben folyó sokoldalú művelődési munkát, s már most értesítette az igazga­tóságot, hogy 1962-ben is Kecs­keméten rendezi meg az ipari tanulók országos szavalóverse­nyét. A növendékek részt vesznek a várost szépítő társadalmi épí­tő munkában is. Jelentős mér­tékben segítik az úttörőház fel­újítási munkálatait és közremű­ködnek az Üj Tavasz Termelő­szövetkezet művelődési termé­nek építésénél is. cA kecikentéli liang^aerimijéüad elé Ha végignézzük a kecskeméti filharmónia hangversenysoro­zat idei programját, az első pil­lanatra feltűnik, hogy a tava­lyinál érdekesebb, változato­sabb, gazdagabb műsort lesz al­kalmunk végighallgatni. Bizto­síték erre nézve a közreműködő művészgárda, valamint a mű­vek helyes megválogatása. A klasszikusoktól a mai magyar szerzőkig a zeneművek válto­zatos sorával Ismerkedhetnek meg a sorozat rendszeres láto­gatói. Kiemelkedni a mesterművek sorából is Beethoven IX. nimfóniájának tervbe vett előadása. hisaan e hatalmas alkotás a zeneirodalom egyik nagyszerű csúcsát jelentő remekmű. A zened világ az idén ünnepli Bartók Béla születésének 80. év­fordulóját. A hangversenysoro­zat több Bartók mű előadásá­val veszi ki a részét az ünnep­lésből, olyan művekkel, melyek sikerre számíthatnak a közön­ség eddig idegenkedő réteged­ben is. Reméljük, a hangver­senysorozat megnyitja az utat Bartók zenéje számára a kecs­keméti közönség szívéhez, hi­szen a nagy magyar zeneszer­ző ebben a városban már egy­szer »rokonérző közönségre ta­lált«. Hasonlóképpen ünnepi al­kalomnak számíthat Feren- csik János kétszeres Kos- suth-díjas karmester szerep­lése. Nemcsak hazánkban tartják a legkiválóbb dirigensnek, hanem külföldön is. örömmel kell említenünk azt is. hogy ismét találkozhatunk a hangversenysorozat keretében Vásárhelyi Zoltánnal, akit mint Kecskemét szülöttét sósán is­mernek a megyeszékhelyen. Mint ismeretes, a legkiválóbb énekkari dirigensek közé tar­tozik, s a Zeneművészeti Főis­kola énekkara, melyet vezényel­ni fog, az 6 keze alatt fejlődött két év alatt valóban ma’as mű­vészi igényeket kielégítő egyet- tessé. Nem hiányozhat természete­sen a sorból a mindenkor nép­szerű, nagy közönséget vonzó operaest sem (az idén Gyurko­vics Márta közreműködésével). Üjdomságot jelent a zenekart sorozat mellett megrendezésre kerülő I i két tamaraxenesomat is. Ezen a kecskeméti közönség előtt már ismert Weiner vonós­négyes és a Budapesti Fúvós­ötös mellett olyan zened »cse­megékhez« is juthatnak a hall­gatók, mint Szendrey Karper László, az országosan ismert gi­tárművész hangversenye, vagy a 12 éves kis Perényi Miklós önálló gordonkaestje. A tavalyi szezonban is nagy sikert ara­tott kecskeméti zenetanárok hangversenye teszi teljessé a sort Meggyőződésünk, hogy Kecs­kemét zenekedvelő közönségé­nek olyan élményekben lesz ré­sz» a most kezdődő hangver­senysorozat előadásain, mely is­mét egy lépéssel közelebb visz bennünket a célhoz, hogy a ze­ne a megyeszékhelyen is való­ban mindenkié legyen. Kőrber Tivadar A mi édesanyánk Szovjet film A mi édesanyánk főszereplője Jevdokija. Egyszerű szovjet asz- szony, aki élete során semmi na­gyot, jelentősei nem vitt véghez, és mégis valami óriásit, gyönyö­rűt tett: felnevelt öt gyermeket, akik közül egyik sem volt az övé. Ha már nem hordozhatott szíve alatt magzatot, szívének finoman árnyalt, megkapó ala­kítás. _ Nagyon rokonszenves, kit' >no színészt ismerünk meg a férjét megformáló Nyikolaj Lebegyev személyében, aki maradéktala­nul kelti életre az íré megalkot­ta figurát. A film megtekintése után még sokáig szeretettel gon­A film egyik megkapó jelenete. Az anya, aki öt gyermeket nevelt fel: Ljudmilla Hityajeva. minden melegét, szeretetét az öt kis árvára pazarolta. Édesanyjuk volt a szó legszebb, legigazibb értelmében. Ennyi a történet magva. A filmben különböző jellemek bon­takoznak ki, emberi érzések üt­köznek össze, örömök és tragé­diák váltják egymást, emberek születnek és halnak meg. Ami­kor felgyullad a villany és fel­emelkedünk helyünkről, érez­zük, hogy gazdagabbak lettünk. Mert olyan jó tudni, hogy van­nak ilyen emberek, hogy egy­más szeretete, megbecsülése mi­lyen nagy dolog. Nem lehet véletlen, hogy en­nek a filmnek, amelynek az anyaság a témája, elsősorban nők az alkotói. Vera Panova ír­ta, Tatjána Lioznova rendezte, és a főszerepet pedig a már több filmből ismert, kitűnő szovjet művésznő, Ljudmilla Hityajeva játssza. Jevdokijája sokszínű, dőlünk vissza Jevdokijára és Jevdokinra, a két kiváló színész kitűnő alakítására. A szép felvételek Matrov és Katajev operatőrök munkáját dicsérik, a zenét Afanaszjve sze­rezte. * m m *V¥>¥>iWiAW Képi zenekar játszik esténként a Kisberetvásinn Kecskeméter, a vendéglátó vál­lalat a jövő hónap elején meg­szünteti a Munkácsy utcai —» botrányai miatt nem éppen jó­hírű — Bugaci csárdát. Ugyan­akkor, október 2-től kezdve, meghosszabbítja a Nagykőrösi utcai Kisberetvás nyitvatartási idejét, s a kisvendéglő üzeme­lését éjfélig engedélyezi. A szó­rakozó helyen — a vendégek kí­vánságának megfelelően — Rács Kálmán népi zenekara játszik. CiRANID hotel 'XuncycíeicL 17. SZABAD LEVEGŐN A pince falai forrósodnak. Vastagok és erősek: a bom­báktól védtek. De a tűztől nem védhetnek. Lassan veszik magukbba az összeomlott és parázsló emele­tek iszonyatos forróságát, lassan emelkedik a hőmérséklet, mint a belázasodó gyermek homloka, forróbbak a falak és mindig ke­serűbb a füst. És az anyák nem tudhatják: itt maradhat-e életben az ember inkább gyermekestül, vagy ha kirohan a géppuskák és aknák zajától vemhes téli nap szabad ege alá? És szorongatják a bőröndöket, pakolnak beléjük gyorsan, elfú­ló lélegzettel. Van, aki fentha- gyott holmiját siratja, — de be­látja, hogy a lépcsőházban élő embernek nincs keresnivalója. — Segítsen már, Lili az iste­nért — mondja egy szőke asz- szony és a kék melegítő alatt, amelybe sebtében bújt bele, szinte hallhatóan ver a szíve. Segítsen, hiszen innen mindjárt menni kell... Itt veszünk kü­lönben. .. Adja ide azt a- •. — Adja ide a bőröndöt és re magyarázón — formed rá a 1#** nőre most egy férfihang. A szőke, mindig puha löttyedt Daróczi Dezső. Mind a két keze tele holmival. Bőrtárcák, órák, vastag borítékok. — Na, gyerünk, gyerünk — és már löki is félre a Lilinek ne­vezett nőt, szórja ki a bőrönd­ből a gyerekhoimit, a kis mac­kóruhát, szappant, tömi tele a maga holmijával.— Értsék meg, ez most fontosabb, a kezemben nem vihetem! — Tegye le! — szólal meg a bőröndért kapkodó férfi mögött egy nyugodt hang. A hang gaz­dája szürke overallt visel, a fe­jén légósisak. És a kezében egy jókora vasrúd, „peiszemek” nevezik szaknyelven a gyárak­ban. Vasrúd — ez sok a szőkeba­juszos idegeinek. Nála véletlenül csak kétezer font-sterling van és egy csomó aranyrúd. vísSSftt minden moccanatlanul hallgat És most egyszerre két, minden eddiginél iszonyatosabb, üvöltő robbanás ressíketteti meg a leve­gőt a Belváros fölött Azután távolabbról még kettő. Ez mi volt? — kérdezi valaki odalent A hidak — néz fel a légvé­delmi tüzérek őrmestere. És a pincében meghúzódó, a forrósodó falak alatt gubbasztó embereken átszáll valami sí- rós. fázós, rettenetes szomorú­ság. Még háború van — de már csak percekig, legalábbis a Bel­város számára. Ezek már az utolsó géppuskasorozatok, a „ra- tatata” utolsó hangversenyei a házfalakon, ezek a fortisszímók már a finálé partitúrájához tar­toznak. Azután békebeli csend lesz De nem igaz, mert ilyen élet­telen, süket csend a békében le­hetetlen. Az élet: mozgás. Most Négy ember áll a Hotel Hungária személyzeti kijárójá­nál. Béla bácsi karjára támasz­kodva a íeketehajú, láztól cse­repes ajkú Zsuzsa. És Mária Pé­terrel. Kormosak, piszkosak és éhesek. Most már nincs, amit félteniük kellene odalent — vannak anyák, akik ezt a né­hány órát még odalent akarják átvészelni, néhány család átóva­kodott a Vigadó épületébe. Most merre? A sarkon egyenruhás emberek állnak — Péter arrafelé indul, Béla bácsi is arrafelé indul, karjára támaszkodva Zsuzsa visszahökken. — Mi van, Zsuzsa? — néz rá Péter és megérti a visszahő- kölést Zsuzsa még minden egyenru­hában a halált látja. Nyugodtan mehetünk, kedves — teszi kezét a lány vállára Bé­la bácsi is. Hát elindulnak. De az egyik katona odakiabál, apró, zömök kis prémsapkás katona ez, arr.olvan jó kiskun arca van, pedig hát inkább ta­tár lehet — gyerünk, gyerünk a fal mellé! Ezt a kiáltást nem értik. De az intést igen. Hát odahúzód­nak. Akna vijjog a levegőben. De nem a térre csap. Hát óva­kodnak tovább a fal mellett. A sarokról még utoljára visz- szanéznek. A Vigadó mellől vi­lágosan látni, mint rajzolódik az ég szürke vásznára vörössel és feketével, mint valami ré­gen meghalt középkori barát iniciáléja, a félig rommá vált szállodaépület falainak égő, bí­borvörös váza. Csendesen izzik, olyan fény lengi körül, mint a mikulás-kirakatot, amelyekben krampuszok ijesztgetik sztaniol- lal bevont puttonyok közül a gyerekeket. Négy emelet válik parázzsá ott. És a négy emelettel az ál-lord Hampton emléke, meg az igazi lordoké — a „csak egy nap a világé” — amely immár egy nap sem. A Vörösmarty téren idegenül kopog a léptük. Először az utcán napok óta. Hullák. És döglött lovak le­szakadt villanyvezetékek. Tö­rött üveg. És a Gerbaud-ból váratlanul kilép egy csatakos. fáradt, vány- nyadt katonaló és embert látva, panaszosan felnyerít. A téren csak Vörösmarty szobra ép. Rendületlenül. Mögötte háttérnek égő házak. Es mégis, mintha friss levegő szállna valahonnan. mintha rossz álom lidérce röppent vol­na el a melléről. Soós Péter szomj osan szívja tele a tüdejét a kormos füstös pesti levező vei... (VÉGEI t

Next

/
Thumbnails
Contents