Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

I oldal ÍML sséplember S. vasárnap ^VCl WQ'tytyok? m Hosszú évekig élt Duna­vecsén. Csak akkor szereztünk tudomást róla, amikor Jávor Miklós községi tudósítónk a ha­lálhírét közölte velünk: „Ady István nyugdíjas mezőgazdász, Ady Endre, nagy költőnk uno­kaöccse 71 éves korában, au­gusztus 21-én Dunavecsén el­hunyt.” Ady István öreg napjait du- navecsei házában töltötte. Klein Mártanék vállalták az idős em­ber gondozását, aki végrendele­tében a kedves családra hagyta a Vöröshadsereg útja 7. szám alatti házát. Kleinék temérdek levelezését őrzik az Ady családnak és né­hány neves irodalomtörténész­nek, Ady életrajzíróinak, akik­kel Pista bácsi közvetlen kap­csolatban állt. ö szolgáltatta a legpontosabb adatokat Ady End­re életrajzára vonatkozólag. A hatalmas iratcsomó között tallózva néhány érdekességre bukkantunk, amelynek iroda­lomtörténeti jelentőségük van. Ady Mariska (aki fiatal korá­ban író volt) 1958. március 12-én keltezett levelében így ír Ady Istvánnak: Egypár hétig — egyik Ady-életrajzíró — Kova- Icvszky Miklós felkérésére nagy és dédunokáink történetét kel­lett megírnom, s azzal is eltel­tek estéim. Sajnos nem voltam pontos adatok birtokában, job­bára a gyermekkori emlékeim szolgáltak forrásul, amikből merítettem. Volt két eredeti Ady Endre levelem is, azokat «átadtam fotókopiázásra, s vagy két cikkem, amiket még erdé­lyi lapokba írtam. Múltkor felkeresett Vincze Géza — másodunoka­testvérünk, neki is Visky leány volt a nagyanyja — s bemuta­tott egy Koós Károly és Gábor Miklós által összeállított család­fát, amitől a hajamszála is ég­nek meredt Ezek szerint Ady Dánielnek és Visky Júliának három gyermeke volt: István(?), Lőrinc és Lilla. Apámat Ist­vánra keresztelték és szegény édesapádat: Jankó bátyámat egyszerűen elsikkasztották. Most én megírtam a valósá­got — sőt a Kubinyi esetet is feldolgoztam — s Gézával ösz- sze fogjuk állítani a helyes csa­ládfát Megkérlek, hogy Írd le nekem — születési sorrendben — összes testvéreid nevét, mert én csak Sándort és Janit is­mertem gyermekkoromban, tu­dok rólad, Margitról és Liliről, de a többiek nevére nem emlék­szem.” 1958. május 15. Üjabb levél érkezik a dunavecsei Ady-ház- ba. Kovalovszky Miklós tudo­mányos kutató írja: „Ady Ma­riskától kaptam meg b. címét. Vele ugyanis kapcsolatban va­gyok az Ady-emlékek révén. Az Akadémia megbízásából ugyanis egy kiadványba gyűjtjük össze Ady Endre még élő kortársai­nak, rokonainak, barátainak, is­merőseinek a költőre vonatko­zó emlékezéseit, vallomásait, személyes adatait. Ady Maris­kától úgy tudom, hogy ön Ady Jánosnak, Ady Lőrinc fivérének fia, tehát mint unokatestvér bizonyára kapcsolatban volt Ady Endre családjával, s azt is hallom Ady Mariskától (aki szegény újra erősen betegeske­dik), hogy igen alaposan tet­szett foglalkozni a család múlt­jával, történetével. Nagyon ké- ! rém, szíveskedjék közölni ve-' lem, mivel tetszik tudni segíte­ni munkánkat, s kérném az iro­dalomtörténeti kutatás érdeké­ben, szíveskedjék írásban ösz- 6zefoglalni Ady Endrére vo­natkozó családi és személyes emlékeit, ha volt kapcsolatuk, vagy tálálkozásuk.” Ady István elget téve Ko­valovszky kérésének a követke­zőket közölte: „Még Szilágy- , csehben laktunk. Endre több­ször átiándult Csehbe Végh Miklós barátjához — de a nagy­bátyjához nem jött Édesapám­nak rosszul esett. Egy alkalom­mal ismét átrándult Csehbe, akkor dorbézolás után felke­reste a nagybátyját. Édesapám nem fogadta szívesen, mondván neki: „öcsém, hozzám a lábad be ne tedd, addig míg neved nem lesz!” (Tudniillik a család jogászt akart faragni Adyból.) Nem is jött Endre csak akkor, mikor már neve volt és Lajos öccse is nős ember volt. Utol­jára a Veres Pálné utcában ta­lálkoztam Endrével, ott volt az egész család, a szülei és a fe­lesége, Csinszka is. — Többet aztán nem láttam. Csak a gyászjelentése van meg nálam, amit Lajos külödtt édesanyám­nak Kaiba 1919-ben.” Ceruzával írt kis papír­darab kerül a kezünkbe, ame­lyen az Ady család életrajzi adatai szerepelnek: „Ady Ma­riska nekem első unokanővé­rem, ki fiatalabb éveiben szin­tén írónő volt. Én Ady János­nak, Endre nagybátyjának a fia vagyok. Endrével az életben többször találkoztam, úgyszin­tén az öccsével, Lajossal, aki ta­nárember lévén, később tanterü­leti gimnáziumi főigazgató, úgy is halt meg mint nyugdíjas. Mi mindnyájan a zilahi Wesselé­nyi kollégiumban érettségiz­tünk, Endre és Lajos Nagyká­rolyban a piarista gimnázium­ba járt, onnan kerültek Zilah­ra. Ott is érettségiztek. Á mi familliánk ősrégi nemes Szilágy vármegyei származású, később diósadi nemesi predicatumot kaptak. Református, kálvinista. Első őse János, aki a XIV. szá­zad elején élt, kinek leszárma­zottjai 1345-ben Od és Mocso- lya birtokokra nézve megegyez­nek. Endre, mint minden jó Szi­lágy megyei, szerette a bort, minél könnyebb volt, annál jobban ízlett neki.” Mindez csak ízelítő az Ady család levelezéseiből. Pista bá­csi kapcsolatban állt Bölönyi Györggyel is (Kleinék elmondá­sa alapján) és többször váltot­tak levelet Ady Endre életraj­zára vonatkozólag. Sajnos, ezek közül nem találtunk egyet sem. Sok értékes levelezését őrzik az irodalomba belekóstoló Kleinék az Ady családnak, és a kiterjedt rokonságnak. Mennyi, mennyi érték hever feldolgozat­lanul. Irodalomtörténészeinkre, kutatóinkra nagy feladat hárul, hogy e fontos dokumentumok az őket megillető helyre kerül­jenek. És milyen jó volna Kecs­keméten egy olyan jellegű mú­zeum, amelyben helyet kapná­nak irodalomtörténeti ritka­ságaink is. Mert gazdag ez a megye irodalomtörténeti hagya­tékaiban is, csak fel kellene tár­ni kincseit. Bieliczky Sándor dozsá Ján&f uázlaHc&ftifu&tól Tőserdö Életképes közösség BÜí A képeslapot Ady Endre írta 1900-ban Ady István édes­apjának, Ady Jánosnak Szilágy-csehre. Tompán két év óta működi* az ifjúsági Úttörő Termelőszö­vetkezet. Szervezője és elnöke az indulás évében Szűcs Elek pedagógus, úttörőcsapat-vezető, ö mondta el, hogy amikor a falu termelőszövetkezetei meg­hallották az ifjúság nemes tö­rekvését, felajánlották támoga­tásukat. öt hold földet adtak a pajtásoknak és a tsz-vezetők megígérték, hogy amiben csak tudnak, készséggel állnak a kis közös gazdaság lelkes híveinek segítségére. Ígéretüket valóra is váltották. ' Akárcsak a felnőttek Az ifjú tsz-tagok is már az első évben előre elkészítették a termelési tervet. Az ifjúsági Út­törő Tsz vezetősége ülésükre meghívta a három közös gaz­daság elnökét, mezőgazdászát és jó tanácsaik, tapasztalataik figyelembe vételével szervezték meg a közös munkát. És zár­számadó közgyűlésén szép ered­ményről számolt be a vezetőség. | A pajtások egyénenként 257 fo­rint részesedést kaptak. A pénzt azonban ndm költötték el, ha­nem betették az Országos Ta­karékpénztár helyi fiókjába. Az >VVVVVVVV^VVVyvv»^vVVyVVVVVVVV, ßs ment estéről estére, alig várta, hogy megszólaljon a szak­szofon, s újdosült ismerőseivel máris ott vonaglott a parketton. Eleinte a barátok és barátnők fizettek, mégis rövid idő alatt elvitte a mulatságok számlája az ő hónapok óta ruhára gyűj­tögetett pénzét is. Aztán köl­csönkért, nem tudta visszaadni, s fizetéséből már az ebédre sem jutott A »galeri-« kizárás­sal fenyegette, fejéhez vágták, hogy nincstelenekkel nem kez­denek. Menjen haza, gubódzon, be. ne lássák többet a társasá-] gokban... < MíiSttap ezer forintot dobott; az asztalra: nesztek, ha elfogy, j lesz több... A lopott pénzből j két hét alatt egyetlen fillér sem j maradt. Aztán ellopta az öt- j ezer forintot is . . > — Szeretném, ha minden fia-i tál meghallaná — visszhangzott! a tárgyalóteremben a b!ró hang-« ja —, ide vezet a rossz társa-} ság. Megtévedni könnyű, de jó-; vátenni nehezebb. Ez a két év legyen magának intő példa a jövőre, egész életére. Mi bízunk abban, hogy megváltozik és sza- } badulása után becsületes útra > tér... J í'jXeh a szavak zsonganak reggel óta a fejében. Mozdulat-; lanul ül, nézi a rácsot, s meg- ; törten suttogja: : — Akkor leszek huszonkét éves . .. Jóvá kell tenni bűnö- 1 met... ; Márkus János ; Még a napfény sem hatol át a magasan levő rácsos ablakon. Csak sejteni lehet, hogy nappal van odakint... Rozi már órák hosszat mozdu­latlanul ül a sarokban. Zseb­kendőjét szorongatja, amelyet, maga sem tudná megmondani, hogy mi áztatott el jobban: a könny-e, vagy a homlokáról le- csorgó verejték? ... Csak nézi, nézi meggörnyed ten a rácsot, amely hosszú időre elválasztja ; őt a napfénytől, az utca forga­tagától. Délelőtt hirdették ki az íté­letet. Szörnyű visszagondolni a tárgyalásra. Ott állt öt napon keresztül a bíróság előtt két börtönőr között. Szemét pilla­natra sem merte felemelni, ne­hogy ismerősökével találkozzon tekintete... Nagyon, de nagyon szégyellte magát. Arca megvo- naglott. amikor bűnét emleget­ték: sikkasztó, ellopta a rábí­zott pénzt... Fiatalsága sem le­het mentség, tisztességes fizetést kapott. Más hasonló korú leány „stafirungra” is félre tud rakni keresetéből, de neki az a szóra kozásra sem volt elég. Hogy égették ezek a szavak! Hirtelen az anyja jutott eszébe Tíz éves sem lehetett, ott ját­szott a többiekkel az utcán amikor elvesztette a legdrá­gábbat. Utolsó szavai ezek vol­tak: légy szófogadó, becsülete kislány. Soha ne nyúlj a másé hoz. Izzadsáecseppek tódultak ar cába. Meeszegte a fogad-dma* amelyet könnyek között tett haldokló anyjának. Pénzt ló­idén már ebből táboroztak a Balaton partján. A pajtások megszerették a termelőszövetkezetet, a közösségi munkát, s az új gazdasági év előkészületeinél még fokozot­tabb figyelmet szenteltek a ter­vezésre. Amint mondják: »Van már nekünk is tapasztalatunk!* Az idén Szabó Dénes, az ál­talános iskola gyakorlati okta­tást irányító tanára végzi az el­nöki teendőket. Tájékoztatásá­ból megtudtuk, hogy fűszerpap­rika, kukorica, köztes növények és paprika Jprmesztésével fog­lalkoznak az idén. Bíznak mun­kájúik sikerében s a várható jó eredményben. Távlati tervükről is szó esett Tengeri termésű ír­nek górét szeretnének építeni. A Szabadság Tsz elnöke meg­ígérte, hogy a szükséges faanya­got rendelkezésükre bocsátja és rövidesen meg is kezdődik az építkezés. Még egy újdonság! Nyűlfar- mot akarnak létesíteni. Ehhez is kapnak támogatást a terme­lőszövetkezetektől. Amint látjuk, a tompái ifjú­sági Úttörő Termelőszövetkezet a jó irányítás, a lelkesedés, az ügyszeretet következtében élet­képes közösséggé kovácsolódott. S ezekből a tanulókból, ha az általános iskola befejezése után folytatják tanulmányaikat, már jól képzett mezőgazdasági szak­emberek válhatnak, akik már az iskolában megismerték, meg­szerették a közösségben végzett alkotó munkát. B. S. Keszthelyi Zoltán Válogatott költeménvet * tutit« eddigi mankássáeátji'j: Icskienielkwißhb verseit tartalmazza* mozók, lehetetlen volt tagadni. Remegve mentegetőzött: kellett a pénz, a barátnők, az esték ... Hangja félszegen csengett és már meg is érezte: nem érte meg, becsületével fizetett érte. — A barátnők, azoic a bűnö­sök! — akart felsikoltani a bí­róság előtt, de a hang nem jött ki a torkán ... Azok, azok vol­tak a főbűnösök: Ica, meg a Böske. Öh, bárcsak hallgatott volna Julikára, régebbi barát­nőjére, aki mindig tiltotta tőlük, mondván, nem lesz jó vége azeknek az éjszakázásoknak, ezek a lányok csak azért ba­rátnők, hogy fizessen nekik. Meglátod, hogy bajba keve­redsz ... Mennyire bánja már, hogy nem hallgatott Julikára. De ki- aevette. Mintha kést szúrt vol- ia barátnője szívébe kijelenté­sével: féltékeny vagy, hogy csi- ios udvarokat szereztek nekem, rogy táncolok velük, hogy szó- •akozom, hogy élek! Tudd meg, ízért is velük tartok. Megyek áncolni, udvaroltatok magam - iák. Addig leszek oda estén­ként, ameddig jólesik. pott! Először csak ezret, egy hó­nap múlva már ötezret. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül ha­misította meg a befizetési csek­ket, nem gondolva arra, hagy ellenőrizhetik is... Eev napon aztán jöttek anyo­Szószegő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents