Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

1961. szeptember S. vasárnap

S. oldal

3Cél brigád kit net ende fi

Ai cls'é

(1.) A Bajai Gyapjúszövet- gyár több mindenről híres megyénkben. Könnyűipari üzemeink közül 1960. évi munkájukkal ők nyerték el a Minisztertanács és a SZOT ■ Elnökségének vándorzászlóját. A köny- nyűiparban ez a vállalat a legrégibb üzem megyénkben. Termékei ismertek a világ minden táján, össztermelésük legnagyobb hányadát Báas-Kiskun megyéből ők exportálják. A VII. pártkongresszusra készülve, pedig itt alakultak 1959 nyáréi! az első munkacsoportok a szocialista brigád büszke címének elnyeréséért.

Riportsorozatot írni ez utóbbiakért utaztam Bajára. Gondolatban azután együtt utaztunk tovább felejthetetlen emlékek szárnyán Moszkvába. Szerencsés véletlen, hogy az első két brigád vezetőjével, Milasin Ot- tónéval és Szabó Évával a kitüntető cím elnyerése után tíz élménygazdag napot töltöttem a Szovjetunió fővárosában. Egy napot pedig csak velük voltam a Krasznaja Presznyán, a történelmi városrészben, ahol a barikádok harcosainak unokáit, a Trohgonaja Manufaktúra dolgozóit látogattuk meg.

Revüket sokan nem ismerik

Szocialista brigádvezetők találkoztak itt a kommunista munkabrigádok vezetőivel. Élményeket gyűjtöttek, tapasztalatokat cseréltek, lelkesen beszéltek egymásnak terveikről, a nagy témáról: szocialista módon dolgozni, élni, tanulni, valamint ennek a többszöröséről: kommunista módon dolgozni, élni és tanulni.

Mivel krónikása voltam e találkozónak, előszedtem cikket, képet, jegyzetet, s most alkalmam van lemérni, hogy a tervek és eredmények, a lehetőség és valóság mennyire fedték egymást két év alatt Milasin Ottó- né és Szabó Éva brigádjában?

A „Hámán Kató” és a „Szabó Éva’’ szocialista brigádot nem kell különösebben bemutatnom: a Petőfi Népe olvasóinak, hiszen mint a munkabrigádok megyei úttörőiről számos cikk, fényképes riport, naplórészlet és hír jelent meg róluk. De nevüket megismerte az ország is. Irt róluk a Népszabadság, a Népszava. Hallhattak róluk az éter hullámain, a Magyar Rádió ipari rovatában: a ■„Gyári Szirénában”. Milasin Ottónéról és munkacsoportjáról beszámolt olvasóinak a Nők Lapja, Szabó Éva és ifjúsági brigádja pedig a Magyar Ifjúságban szerepelt. Egyszóval fel- kapottabbak lettek, többet beszéltek róluk, mint a többiek- ről. Nevüket így sokan ismerilí.

A mozgalom növekedett

Két év azonban nagy idő. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, sok minden történt megyénk üzemeiben, különösen ami a szocialista brigádok, a büszke cím elnyeréséért küzdő munka- csoportok számának és jelentőségének növekedését illeti. A gyárak, üzemek kollektívái 370 brigádnak ítélték oda termelési tanácskozásaikon a kitüntető címet. A legutóbbi statisztikai jelentések szerint pedig közel 600 brigád tűzte célul a büszke cím elnyerését.

Új nevek tűntek fel, új eredmények születtek, új oldalak teltek meg a brigádnaplókban, új okleveleket írtak alá a vezetők. A mozgalom növekedett, és nő ma is számban, tartalomban egyaránt. A szocialista versenynek ez a napjainkban legmagasabb fórmája mérhetetlen segítség volt ahhoz, hogy a dolgozók állták szavukat, minden tekintetben túlteljesítettük' a hároméves terv célkitűzéseit, de a szocialista brigádok számlájára írható annak nagy része is, hogy egyre inkább valósággá válnak a VII. pártkongresszus célkitűzései: a terméktöbblet

jelentős része a jobb munkából, a terrr.eléken3’’ség növeléséből adódik.

Miért nem időszerű?

— Ha nincs a gyárban a szocialista brigádnak az egész üzemre kiterjedő versenymozgalma, — mondja Tóth Árpád versenyfelelős — akkor a Minisztertanács zászlaját nem a mi gyárunk őrizné. — A jogos büszkeség mellett több mindenről szó esik, ami a gyár kimagasló eredményeivel kapcsolatos, aztán a brigádokra terelem a szót. Tóth elvtárs szívesen beszél róluk. Amit mond, tájékozottságra vall. Egész sor adatot jegyzek fel, amit mind a ketten helyeslünk közreadni. De eltér a véleményünk, amikor a riportsorozat főszereplőinek kiválasztásáról vitatkozunk.

Mivel látogatásom célját előre közöltem. Kossár Lajos igazgató és Tóth Árpád versenyfelelős megegyezett abban, hogy Szabó Éva és Milasin Ottóné brigádjáról most nem időszerű írni.

Miért?

(Folytatjuk.!

Sándor Géza

jó szomszédság közös áldás

Apró, alattomos lökésekkel támad a szél s a gyáván engedelmes homok nem áll ellent. Sárgásszürke felhöcskékben sodródik tova s hallható zizegéssel rakodik le az akácfák színevesz- tö leveleire. A legnagyobb két porgombolyog közepén mérges, nagy bogárként mászik két lánctalpas traktor. Ekéik nyomában 80 centis rétegben fordul egymásra a soha ilyen mélyen nem bolygatott altalaj.

114 hold gyümölcsös talaját készítik elő ezek a gépek a kecs- emét-borbási Vörös Csillag Tsz- ben. Cyenes Zoltán üzemgazdász a levegőben rajzolja meg a határvonalat: egyfelől a lászló- falvi kövesét, amott a szolnoki műét öleli a betelepítendő táblát, amely egy tagban az egyik (vagy talán egyetlen?) legnagyobb összefüggő szövetkezeti gyümölcstelepítés a megyében. Száz hold lesz benne az alma: Jonathan, Starking és Húsvéti Rozmaring — a szikesebb részen pedig 14 hold szilvás kap helyet.

Mielőtt csodálkozhatnék a tekintélyes telepítési méreteken, — az üzemgazdász szelíden felvilágosít, hogy mindez csak a kezdet kezdete. Mert öt esztendő alatt a Vörös Csillag 450 hold gyümölcsöst és 600 hold szőlőt telepít el a borbási homokon. Nem úgy, hogy sokat markol és keveset fog: évente ésak a közösség erejéhez megfelelően lép előre. A 114 hold gyümölcsös mellett például az idén ősszel még 53 hold szőlőt ültetnek.

Ha egy nappal később járok a szövetkezetben, akkor minderről nem Gyenes Zoltán, hanem a Helvéciái Állami Gazdaság „kölcsönadott” szakembere világosít fel. Mert ennek a telepítésnek nem az az egyetlen s még inkább első jellegzetessége, hogy ilyen nagyarányú, hanem az, hogy az erős, ügyes, tapasztalt szomszéd: a Helvéciái Állami Gazdaság pártfogásával létesül. A gazdaság szakemberei készítették a telepítési alapokmányt, ők adják az itteni faiskolájukból a csemetét s a telepítés időszakára két gazdaságbéli szakember mindenestől a szövetkezetbe költözik, a munkák irányítására.

Jó dolog ez a jó szomszédság. Határnyi kert születik belőle azon a borbási homokon, amely soványka rozsnál, hitvány kukoricánál egyebet még nem ismert, amióta vaseke megszelídítette...

G. K.

„Gyertek, gyertek kacsáim!”

A képünkön látható asszony Katona Mifaályné. Miközben a fényképezőgép lencséjébe mosolyog, ajka már hívó szóra nyílik: gyertek, gyertek kacsáim!!!'

S azok jönnek is, száz meg száz rohan elő, hiszen 9 ezer darab van belőlük egyszerre a Bácsalmási Állami Gazdaság hizlaldájában.

— Kiváló gondozó — így ismeri mindenki a telepen Katonánét. Férje is itt dolgozik a gazdaságban, takarmá- nyos. Két kislányuk közül az egyik: Piroska szintén ide akar jönni mezőgazdasági tanulónak.

Megszokott mozdulatokkal szórja a vödörből a takarmánytápot. Hat éve gondozó, sokáig a csibéknél volt. Pár hónapja helyezték át a kacsákhoz bizalomból, nagyobb felelősséggel járó beosztásba,

— Szeretem ezt a munkát. De kérdezze csak meg Tóth Gézánét, ő is szívesen dolgozik itt. Négyen vagyunk gondozók, éjjel-nappal váltjuk egymást. Külön öröm látni, ahogyan nap- ról-napra nőnek, gömbölyödnek a kacsák. Tudja, mennyi ennivaló kell nekik? Két szamárvontatta kocsit rakunk meg naponta; Egy kocsira 5 mázsa fér fel s mire a takarmány utolja a kacsák elé kerül, bizony nehéz kiegyenesíteni a derekunkat ...

Hetek múlásával ■a meghizűalt állomány kikerül Ka- tománé és gondozó- társai keze alól, hogy újabb csoporttal kezdjék meg a sok, de jól fizető bajlódást Hogy hány kacsát fog felnevelni még élete során Katona Mi- hályné? Bizonyára sok-sok tízezret, hiszen fiatalasszony’

M. 3.

:QUqyizaz txagon asztali szőlőt fJtp&rtálnak 3zuákréí

Az izsáki öt közös gazdaság: ■ a Sárfehér, Kossuth, Petőfi, Mező Imre és a Kisizsáki termelő- szövetkezet mintegy 4000 holdon termel sárfehér szőlőt. Bár a korai esőzések és a későbbi szárazság ebben az évben sem kedvezett ennek a híres szőlőfajtának, mégis a tavalyi 300 vagonnál jóval többet, 350—400 vagon asztali szőlőt exportálnak

az idén az NDK-ba, Csehszlovákiába, Ausztriába. Lengyel- országba, Szovjetunióba és Nyu- gat-Németországba.

Már megtörténtek az előkészületek a szőlő szedésére. A szállítást szeptember 10-e körül kezdik meg. A helyi földművesszövetkezet megfelelő mennyi^ ségű export-ládát biztosított e wácfshér csomagolásához.

KONTRASZT

(W. D.) A vendéglátó házigazda kényelmesen elvetette magát az államtól kapott szép lakásának egyik régimódi, méltóságteljesen terpeszkedő fotőjében. Láthatóan arra készült, hogy szóval tartsa társaságát és témául mi mást idézhetett, fel, mint egy kis szint a manapság! élet mozaikjából. Hogy a szint jól ismerte-e fél, színvak volt-e vagy sem, annak eldöntése a hivatása ennek az írásnak.

Mondóké jához olyan arckifejezést eitött, ami a társaságban a nagyfokú megfontoltság érzését kelthette. Lassan kiejtett szavai úgy kongtak a figyelem csendjében, mintha egy üres hordón kopácsoiással keresnék, van-e benne valami.

— Mégis csak szörny'őség! Hogyha valaki manapság lakáshoz akar jutni, először tegyen le húszezer forintot, aztán majd szövetkezhet és ha igaz, néhány év múlva födél lesz a feje fölött. Hát igazság ez? Micsoda világ ... ! — mondta hatástvadászó széles gesztikulációval, hogy a körülötte ülőkben a véle való egyetértést el- plántája. Szemét olyan éles metszéssel hordta körben a társaságon, mintha mindenkiben az ágaskodó hatást akarta volna learatni és nyomban össze

is gyűjteni. n

Mielőtt azonban a házigazda választ kapott volna, hadd idézzük egy, a szerkesztőségbe érkezett levél tartalmát A nehezen írt, nagyranövesztett betűkből összetákolt sorok mindig szívesen olvasottak nálunk. Látszott, írója csak akkor vesz tollat a kezébe, ha fontos közölni valója van.

— Olvastunk a szövetkezeti lakásépítésről. Nagyon jó dolognak tartjuk, mert az állami kölcsön azok baján segít, akiknek nagy szüksége van a szép és otthonos családi fészekre. Persze nem könnyű összeszedni és megtakarítani azt a húszezer forintot, amellyel „részvényesek” lehetünk, de ha egy kicsit összehúzzuk magunkat és a feleségem fizetését félretesszük, nem sok idő kell hozzá. Van tehát megoldás a lakásgondokra, örülök és örülünk valamennyien, mert az állam segítségével egyre többen lakhatunk a magunkéban.

A fotőjében berzenkedő véleményére azonban nemcsak ez a levél adta meg a választ, hanem a társaság is.

A házigazda által várt hatás elmaradt. Illetve nem maradt el, hanem egy másik előjellel jelentkezett. Egyszerre többen akartak szólni, de úgy látszik, már az ilyen kisebb társaságba is bevonul a fegyelem, és az egyiket

udvariasan előreengedték: „Kétségbe kell vonnom, hogy komolyan beszélsz. Bécsben egy bútorozott szoba 1000 schilling (több mint ezer forint) és az ottaniak nagyon örülnének, ha ilyen lakáshoz is hozzájutnának. De azt is megmondhatom, hogy a szövetkezeti lakásépítés nagyon üdvös intézkedés, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az emberek valósággal sorban állnak érte. Eddig csak Kecskeméten négyszáz jelentkező van.”

A telitalálatra mocorgott, fészkelődéit a társaság. Nem akarváft visszaélni a v«jdégjoggal elnyelték a replikát, pedig nagy kedv lett volna erre mindenkiban. S minél nagyobb lett a szótlanság, a házigazda — véleményével együtt — annál inkább összezsugorodott és szinte fizikailag 'volt mérhető, mint süpped mélyebbre a Bizományi Áruháztól vásárolt naftalin- szagú plüs fotőjbe.

Érdekes kontraszt. Egy munkáslevél és még sokan mások igent mondanak egy fontos intézkedésre. Egyvalaki pedig „aggódik” azokért, akik az igent kimondták. Furcsa részvét az ilyen és még furcsább az a balga kiagyaltság, amely esetlen és süket széljegyzeteket fűz fontos társadalmi problémákhoz, valahogy úgy, mintha kívül állna a társadalmon. Nem szükséges feltételezni, hogy a fotőjében gondtalanul

éldegélő házigazda politikai megfontolásból, a szembenállás pozíciójából fejtette ki véleményét. De ha ezeke a feltételezéseket mellőzzük is, akko- is tarthatatlannak kell nyilvánítás ügyefogyobt véleményét és kísérletezéseit arra, hogy mások is egy gyékényen áruljanak vele és badar felfogásának járszalagjára fűzzön báikii is.

A vendéglátó házigazda még fiatalember és — többek között ezért is — bizonyára lehet apellálni józan eszére. Ne felejtse ei, hogy jól fizetett állása, persze felelősséget is igénylő, de azért anyagilag mégis gondtalan élete és az az új gépkocsi, amelynek a közelmúltban jutott birtokába, a mi népi demokratikus rendünk nagyszerű lehetőségeit bizonygatják. Mérlegelje, nem hálátlanság, nem illojális magatartás meggondolatlanul, ha eredőjében nem is, de végeredményben az ellenség szemével figyelni és kommentálni az országvezetés olyan intézkedéseit, amelyek az emberek, de az egész társadalom érdekeit is szolgálják?

Valóban érdekes és elgondolkodtató kontraszt ez a kétféle vélemény. — Majdnem olyan, mint a fény és az’ár nyék ellentéte azzal a különbséggel - és ezt biztosan hisszük —, hogy ez esetben a fény józanítóan áttöri az árnyékot.