Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI LAPJA «»ÓIT - NINCá Egy közérdekű panasz nyomában Felelőtlen emberek ;! Kecskeméten, az 1-es antó- ' busz útvonalán két új meg­állóhely épült az idén. Az egyik a Megyei Kórházzal, a ■másik a Katona József Gim­náziummal szemben. Mindket­tőn a napokban végezték el az utolsó simításokat azzal, Í hogy a mintegy tizenöt szín­ben pompázó sok-sok üvegla­pocskát a helyére rakták. A reggeli nap fénye a szi­várvány minden színében játszva tört be a sok-sok kis ^ablakon", s derűre hangolta > a munkába induló, buszra vá­rakozó embereket. De a derűs hangulatot so­kakban már másnap a bosz- szankodás váltotta fel. Az egyik ,rabiak”-résen ugyanis | akadálytalanul, a maga termé- j szetes színében pásztázott a < napsugár. $ —i Ügy látszik máris kitör­> tek egy üveget — jegyezte meg S fejét csóválva egy nénike. < —i Dehogy törték! Ellopták... I Kézzé csak nénikém! Sehol 5 egy parányi üvegszilánk — > mutogatott a mellette álló férfi. ) A következő nap reggelén a > városi tanács ipari- és műszaki $ osztályán dolgozó egyik asz- ( szonyka elkeseredetten hozta < hírül, hogy a Béke téri meg­I állónál már öt abblaküveg hi­ányzik. Bizony ellopták azokat is, pedig mennyit kellett kitin-; cselni, utána járkálni, és hogy \ örültek, amikor a budapesti dí- szító festők — akik aZ ország- ; ban levő műemlékek restau- j rálásán dolgoznak — megígér- < ték, hogy megszerzik a város- ! nák. \ Most pedig szégyent vall-; junk néhány garázda, felelőt­len ember miatt akik még s mindig elfeledkeznek arról, j j hogy nem tönkretenni, hanem < becsülni és óvni kell a köz- i ? vagyont?! Földrengésálló hajlékony beton A tavalyi évet a földkerek­ség minden részén az erőteljes vulkanikus tevékenység jelle­mezte. A földrengések sok mil­liárdos károkat okoztak az em­beriségnek. Edmond Nazar amerikai mér- t.ök a földrengésektől gyakran sújtott vidékek számára az épü­letek födéméinek és falainak készítésére hajlékony betont ja­vasolt. Az általa kidolgozott beton tízszer akkora nyomást bír el, mint a közönséges. Nem a népdalban elsimított szeretőről van szó, hanem a kecskeméti Luther-udvar lakói­nak mosókonyhájáróL Az történt ugyanis, hogy 1959- ben az ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalatának és az ÉM Szegedi Tervező Vállalat Bács-Kiskun megyei Irodájának nyolc dolgozója OTP-kölcsönnel birtokukban, emeletráépítéssel, lakás építéséit kezdték el a ház éppen azon szárnyán, ahol a mosókonyha volt. Az építkezés megkezdésekor természetesen vállalniuk kellett a mosókony­ha helyreállítását is. A lakások elkészültek, azon­ban a pénz elfogyott. A mosókonyha pedig volt — nincs. A lakók 1960 májusában, ami­kor látták, hogy a mosókonyha veszélyben van, kérvényt juttat­tak el a városi és megyei ta­nács illetékes osztályaihoz, az Ingatlankezelő és a tervező vál­lalathoz. Ennek eredményeként Bolhóy László, a megyei tanács építési és közlekedési osztálya főmérnökének vezetésével egy műszaki bizottság a helyszínen vizsgálta meg a mosókonyha felépítésének szükségességét, il­letve lehetőségeit. (A házban egyébként 1959 előtt 52 évig használták a mosókonyhát a la­kók.) A bizottság megállapí­totta, hogy a mosókonyha fel­építése szükséges, és a padlás bármelyik részén felépíthető. Ugyanakkor 1960. július 12-én utasította , a KIK-et, hogy lakásfelújí­tási hitelkeretéből építtesse fel azt. De nem így történt. Egyesek talán mondanák, hogy ez csak természetes. De nem! A KIK arra hivatkozik, hogy miből, ha nincs pénz. (Egyébként ezen csodálkozunk, mert a mosókony­ha megszűnésével egy időben kezdtek az épület teljes tataro­zásához, amit ez év tavaszán fejeztek be. Ha a múlt évi költ­ségvetés készítésénél nem is, az ideinél már tudták, hogy a Lu­ther-udvar mosókonyháját fel kell építeniük.) A KIK bizony­gatja azt is, hogy nincs is rá szükség. Ezzel kapcsolatban csak annyit hadd mondjunk el, hogy Szabó Gyuláné házfelügyelő be­szélgetésünk alkalmával a lakók nevében panaszolta el, hogy lassan már tűrhe­tetlenné válik ez az állapot A szomszédos Móricz Zsigmond utcába járnak mosni, vagy aki­nek a rokona szerencsésebb kö­rülmények közt van, ahhoz. Egyébként a házban öt család vár az idei őszön kisbabát. Nem gondoljuk ugyan, hogy az In­gatlankezelő Vállalat nem tud róla, de ismételjük meg azt is, hogy házi rendtartás szerint la­kásban mosná nem szabad. A tiltó házirendi szabályból azonban nem lesz mosókonyha. A ház lakói félnek, hogy a KIK pénzéből sem. Ez év április 15- én megismételték a kórvénye- zést, és kerületi tanácstagjuk segítségét is kérték, amit meg is kaptak, sóikat járt utána, de ő is hiába. Hogy szükséges a mosókony­ha — nyilvánvaló. Miért hát ez a huzavona Nagy Éva Elektronikus táviró A Moszkvai Elektrotechnikai Hírközlő Intézet tudósai a kujhi- sevi központi távírda dolgozóival karöltve elkészítették az „AETA —3” nevű elektronikus auto­mata távíró készüléket Az ..AETA—3” abban külön- ! bözik a szokásos távíró készü­léktől, hogy mechanikai részét minimumra csökkentették, az alapvető műveleteket pedig elektronikus séma végzi. Az automata percenként 400— 600 jelet tud leadni. ÜJ HAJÓ A Gheorghiu-Dej Hajógyárban újabb 1400 tonnás tengerjáró­hajót bocsátottak vízre. Az Adnan el Nalki áruszállító hajó im­már a harmadik, amely két hónap alatt a budapesti üzemben az Egyesült Arab Köztársaság részére készült. Dér Ferenc: (Naplóféle) (IV.) A vonat száguld: 120— 180 kilométeres távok után áll meg egyszer-egyszer. Több na­gyobb állomást érintünk, közöt­tük Rosztovot, Kharkovot. Át­utazunk a Donyec-medencén. * Egyébként, mintha a magyar Alföldön robogna velünk a vo­nat. Síkság körös-körül; apró falvak, tanyabokrok. öreg, már-már roskatag ház — tetején televízióantenna ma­gasodik. * Űj ismeretség az étkezőkocsi­ban ... Alekszej — bányamér­nök, kandidátus. — Egyhónapos üdülésre megy Szocsiba. Fekete bajusza, kis körszakálla van. Egyik útitársunk megjegyezte, úgy néz ki, mint egy hajdani nagyherceg. Pedig az apja egy­szerű kolhozparaszt volt. Alek­szej barátunk, művelt, okos em­ber, beszélgetés közben Puskin­tól, Majakovszkijtól idéz. * Reggel arra ébredünk, hogy a vonat a Fekete-tenger partján «öbog, Moet kellene oda lenni a tengerért. Az a véleményem, hogy a kontinens belsejében élő emberek képzeletében a ten­ger némileg misztifikált. Vég­eredményben egy beláthatatlan nagyságú víztömeg, nagyobb hul­lámokkal mint a Balatonon, és vize sós. Nos, és nagyobbak a hajók. És a halak is. * A gagrai állomás ... Most lát­tam életemben először „igazi” pálmafát. Égetően süt a nap. Félig-meddig tropikus égöv alatt vagyunk. Autóbusz visz ben­nünket az üdülőbe. * „Dom Tvorcsesztva Piszatyeli — Gagra” — ez a címünk. No- vaja Gagra — mert van egy öreg Gagra is feljebb, vissza­felé. • Dom Tvorcsesztva — azaz al­kotóház. Az igazgató egy őszü­lőhajú napbarnított grúz. (Grú­ziában vagyunk!) Szobánk abla­kai, erkélye a tengerre néz. Mö­göttünk hegyek: a Kaukázus utolsó nyúlványai. Magasak. Meredekek. A legmagasabb te­tejét éppen felhőréteg öleli. Szép. • Lementünk a tengerpartra — életemben először vagyok „ten- gerszint”-en, most érzem reá­lisnak 181 centiméteres magas­ságomat. Előző éjjel — mint mondják — vihar volt, de most már gyönyörű az idő. A tenger színe olyan, mint az égbolté. Kék. Tényleg kék, nemcsak a regényekben és az útleírások­ban, hanem itt is. * Első séta a városban ... Kis, színes házak. A mozi műsorán francia film fut. Plakát hirdeti a Leningrádi Opera itteni ven­dégszereplését. A művelődési házban négy napon át minden este táncmulatságot rendeznek... — „Utazzék vonaton, autóbu­szon. hajón, repülőn Szocsiba!” — „Sétahajó O-Gagrából a ten­gerre!” * Gyermekkoromból emlékszem, milyen féltő gonddal ápolgatta anyám kertünk díszét, az egyet­len tő rózsaszínvirágú leándert. Tavaszai kiültette, ősztől pedig cserépben bent volt velünk a virág a szobában. Amikor el­pusztult, egy hétig bánkódott utána anyám ... Itt, Gagrában pedig olyan közönséges növény, a rózsaszín és fehérvirágú lean­der, mint nálunk a kakukfű. Űton-útfélen. S a pálmák? Szé­pek, karcsúak, mint a grúz lá­nyok. A kertekben narancsfák, apró, még zöld gyümölcsökkel. * Egy grúz ismerősünk kérdezi, merre jártunk már a világban? Soroljuk: Prága... Varsó... Bécs .,. Róma... Párizs ... Nizza... Nápoly... Bukarest... — Bólint, azután megkérdi: „Tbiliszibien voltak már?” — Még nem voltunk. „No, — mondja barátunk — akkor még sehol sem voltak.. * A tenger közelről ... A par­ton állunk és nézzük az óriás vizet. Csendesen hullámzik, szi­porkázó fehér taréjjal simogat­ja a part köveit. Délután van, ilyenkor kevesen fürödnek. A tűző naptól nem véd a fehér szalmakalap, de még az árnyé­kos pavilon sem. Napon leg­alább 40 Celsius a hőmérséklet. Lesz még melegebb is, — vi­gasztalnak bennünket. Bent na­gyon messzire, a látóhatár pe­remén fehér hajó úszik, szipor­kázik, végül eltűnik a nap ten­gertükrében. Pompás látvány. A part kavicsos; a sokféle kö­vet a víz csiszolja laposra, ke­rekre, csillogóra. Cipő nélkül nem lehet a kövekre lépni, for- róak és szúrósak. (Folytatása következik.) Két kérés — két válasz Harminc aláírással ellátott le­velet juttattak el szerkesztősé­günkbe a kecskeméti Csáktor­nyái utca lakói. .. Nagy örömmel figyeltük utcánk építését, kövezését az elmúlt két évben. Boldogan gon­doltunk rá, hogy végre megsza­badulunk a portól. Míg ki nem kövezték, volt ugyan por, de nem volt forgalom. Most éjjel­nappal sok jármű száguld rajta, tehát a por még nagyobb, emiatt az ablakokat sem merjük ki­nyitni. ..” — írják, s az úttest naponkénti locsoltatását kérik. A Csáktornyái utcaiak kérését eljuttattuk a városi tanács vég­rehajtó bizottságához, ahol igé­nyüket helyénvalónak találták és a végrehajtó bizottság titkár­sága utasítást adott az utca na­ponkénti locsolására. Sokat te­hetnének azonban a por ellen a környék lakosai is, ha ki-ki a maga portája előtt napjában egyszer-kétszer rendszeresen fel­locsolná a járdát. A csatorna gondját is felvetik a levél írói. „A csatornázással kapcsolatban azt hittük, hogy az megfelel majd napjaink köve­telményének, de sajnos, az ókori viszonyok közé illik a modern üzem mellett húzódó egészség­telen árok.. .* — folytatódik a levél. A város korszerű csatornázá­sához — amely sok millió forin­tot felemészt — jövőre kezde­nek hozzá. Az elgondolások sze­rint 1962-ben megépül a derítő telep és néhány kilométeres sza­kaszon a csatorna, aztán éven­ként folyamatosan folytatódik az építés. Sajnos, tehát időbe telik még, mire a Csáktornyái utca csatornázására is sor kerül. A szennyvíznek az emésztő göd­rökbe való öntözésével ezen a kényszerű gondon is sokat se­gíthet maga a lakosság. (P. I.) ^ILFdlft SŰQ&k Pénzégető bőrönd Egy francia műszerész talál­mánya ez a képen látható biz­tonsági bőrönd — rablótámadá­sok ellen. Veszély esetén gomb­nyomásra elégeti a bőröndben elhelyezett bankjegyeket, de köz­ben a megfelelő szerkezet fel­jegyzi a számukat. A feltaláló elgondolása szerint így a rabló hoppon marad, a bőrönd tulaj­donosa viszont a számokat a bankban újra átválthatja pénzé­re. Feltéve, ha elhiszik neki, hogy a bőröndben más is volt, nemcsak számlálószerkezet... PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó- Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Szécnenyl tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19. 23-16. Szerkesztő bizottsági 10-38« Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: ■ helyi postahivataloknál és kézbesi tőknéL Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda Vh Kecskeméti Telefoni 1S-29. Zi-Ut

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents