Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek XVI. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM Ära 60 fillér 1961. SZEPT. 28. CSÜTÖRTÖK Ünnepélyes keretek között nyitották meg a Felsőfokú Gyümölcs­ös Szőlőtermesztési Technikumot Szerdán délelőtt a megyei ta­nács kultúrtermében ünnepélyes kereteik között került sor a Fel­sőfokú Gyümölcs- és Szőlőter­mesztési Technikum I. évfolya­mának megnyitójára. Az ün­nepségen megjelent Petőházi Gábor földművelésügyi minisz­terhelyettes, Dobi István, a MEDOSZ titkára, Fogarasi Já­nos, a Földművelésügyi Minisz­térium szakoktatása osztályve­zetője, Molnár Frigyes, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Végrehajtó Bizottságának első titkára, dr. Dallos Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Bank Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, valamint az állami gazdaságok és a sző­lészeti kutatóintézet képviselői. Hazánkban Nyíregyházán és Fertődön működik hasonló fel­sőfokú technikum. A kecske­méti technikum első évfolya­mára 67 érettségizett fiatal je­lentkezett, s a hallgatók több­sége Bács-Kiskun megyei. A két év alatt egyetemi színvonalú oktatásban részesülnek és rend­szeres üzemgyakorlatokoin vesz­nek részit* Petőházi Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédében a többi között el­mondotta, hogy hazánk nagy­üzemi gazdaságainak nagy szük­sége van alapos tudással ren­delkező mezőgazdasági szakem­berekre. A mezőgazdasági tech­nikumok általános ismeretei már nem elégítik ki teljes mér­tékben a szövetkezetek igényeit: mind több nagytudású irányí­tóra lesz szükségük. Ezeknek a felsőfokú technikumoknak — amelyeknek száma a közeli években egyre növekedik — az a feladatuk, hogy kiváló szak­embereket képezzenek nagyüze­mi gazdaságainknak. Ezután Molnár Frigyes elv­társ köszöntötte a tanulókat, nagy jelentőséget tulajdonítva annak, hogy sor kerülhetett Kecskeméten is a felsőfokú technikum megnyitására. El­mondotta, hogy Bács-Kiskun megye az ország legnagyobb kertészeti megyéje. Állami gaz­daságainkban már meghonoso­dott a nagyüzemi kertészeti nö­vények termesztése és ezen a téren sok hasznos tapasztalattal rendelkezünk. — Meggyőződésünk — mon­dotta befejezésül —, hogy a technikumot elkezdő érettségi- zett fiatalok valamennyien élet­hivatásul választották ezt a Pá­lyát. Sikeres munkát kívánok a hallgatóknál: és oktatóiknak. A MIENK Három építőipari vállalatunk­nál — Bács-Kiskun megyei Épí­tőipari, Építési és Szerelőipari és a Kecskeméti Közúti Üzemi (Vállalatnál — 1960 első félévé­ihez képest 1961 azonos idősza­kában 70-ről 49-re csökkent a [társadalmi tulajdon ellen vé­lték száma. Kutatva a fejlődés rugóit két dologra bukkantunk: javult a célratörő politikai mun­ka tartalma, ugyanakkor egy­mást követték a vagyont védő szigorú határozott adminisztra­tív intézkedések. [ Az elért eredmények viszont nem feledtethetik a tennivaló­ikat. Azért sem, mert Üzemeink­ben gyenge jellemű emberek jnég mindig találhatók, akik könnyen hozzányúlnak a közös­ség tulajdonához. Ezenkívül fő­leg olyan megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyek felelőtlen­ségből, gondatlanságból, nemtö­rődömségből adódnak. Egyre ritkábban, de még előfordul, hogy egyesek házi szerszám­készletüket a gyárból próbál­ják kiegészíteni. Vannak akik a gyakori figyelmeztetés ellenére is dobálják a ládákat, összeta­possák a nyersárut, a csomago­ló anyagot és így tovább. Mindezek jórészt a csoport­os művezetők, nem egyszer a szakszervezeti bizalmiak előtt történnek, akik nem mindig szólnak, nem vonják felelősség­re a népvagyon herdálóit. Ezek a példák is bizonyítják: a miénk fogalmát többen félreértik. S hogy ez a félreértés mielőbb megszűnjék, egyet s mást tenni kell. Sokat segíthetnek ebben a társadalmi bíróságok. Igazsá­gos ítéleteikkel, a közösség em­bert formáló erejével hassanak a megtévedtekre, a hanyagokra, a felelőtlenekre, s rajtuk ke­resztül kiáltsanak áll jt má­soknak. Igyekezzenek megértet­ni mindenkivel, hogy a közös­ség tulajdonára úgy kell vigyáz­ni, mint a szemünk fényére. A társadalmi tulajdon meg­óvása, a csoport- és a műveze­tőktől is fokozottabb ellenőr­zést és szigorúbb felelősségre- vonást követel. Tartsák szem előtt: ha idejében fellépnek a legcsekélyebb szabálytalanságot elkövetőkkel szemben, akkor a gyenge jellemű emberek előbb megszokják, majd megértik: a közösség vagyonának ápolása, védelme nem szívességtétel, ha­nem kötelessége mindenkinek, aki igényt tart arra, hogy év­ről évre jobban éljen, többet költsön ruhára, cipőre, kulturá- lódásra. szórakozásra. Üzemi pártszervezeteink hív­ják segítségül a szocialista bri­gádok tagjait, a becsületes pár- tonkívüüeket, KISZ-fiatalokat, s mindazokat, akik sajátjuknak tekintik a közösség vagyonát, hogy összefogva kialakítsák azt a légkört, amelyben mindenki szükségszerűnek érzi a társa­dalmi tulajdon védelmét, gaz­dagodásunk alapjának erősíté­sét. Gromiko felszólalása az ENSZ közgyűlésén a német békeszerződésről, a leszerelésről és az ENSZ szerepéről New York. (TASZSZ) Gromi­ko, a Szovjetunió külügyminisz­tere felszólalásában megállapí­totta, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka az előző ülés­szakokénál sokkal zaklatottabb és feszültebb légkörben ült ösz- sze. Gromiko hangsúlyozta, hogy a nemzetközi feszültség fo­kozódásának okát a NATO- hatalmak agresszív politiká­jában kell keresni. A mai Áemzetközi kapcsolatok legfontosabb és legégetőbb kér­dései — az általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer teljes felszámolása, a második világháború nyomainak végle­ges eltüntetése — még megol­dásra várnak. A számos nemzetközi kérdés között, amellyel az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszakának foglal­koznia kell — folytatta — a német békeszerződés kü­lönleges helyet foglal el. Függetlenül attól, hogy szere­pel-e formálisan a napirenden, vagy sem, pillanatnyilag ez a kérdés maga mögé utalja a töb­bit. A szovjet képviselő tüzetesen foglalkozott az államok közötti ellentétek e legveszélyesebb góc­pontjának kialakulásával. Ez a gócpont Közép-Európa ama ré­szének rendezetlen helyzete foly­tán alakult ki, ahol előbb rom- badőlt a hitleri birodalom, majd létrejött a két német állam. A két államot — hangsúlyozta Gromiko — nemcsak határso­rompók, hanem mélyreható tár­sadalmi és politikai különbségek választják el. Gromiko leleplezte a vezető nyugati politikusoknak a néme­tek „önrendelkezéséről” hangoz­tatott frázisait. A német béke- szerződés megkötésének ellenzői folytatják ezt a politikát, amely arra irányul, hogy Nyugat-Né- metország bekebelezze az NDK-t. A németek már régen döntöttek sprsukról — jelentette ki a szov­jet képviselő. — A németek már akkor döntöttek sorsukról, ami­kor 1949 őszén megalakították a két önálló államot. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a két német állam el­határolása nem nemzeti, ha­nem társadalmi ismérvek alapján következett be. Ebből a helyzetből az egyet­len kivezető út — folytatta — a német békeszerződés megkötése és ennek alapján a nyugat-ber­lini helyzet rendezése. Mi hajlandók vagyunk — mondta Gromiko — közös békeszerződést aláírni a két német állammal, vagy kü- lön-külön az NDK-val, il­letve az NSZK-val. Amikor a Szovjetunió azt ajánl­ja, hogy a békeszerződés alap­ján rendezzék a nyugat-berlini helyzetet — fejtette ki a Szov­jetunió külügyminisztere — ak­kor olyan megoldást javasol, amely nem érinti sem a Szov­jetunió, sem a nyugati hatalmak presztízsét. Gromiko emlékeztetett N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő szavaira, aki hangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha a békére, a békeszerződésre válaszul erő­szakot alkalmaznak (vagyis ag­ressziót követnek el), a Szovjet­unió kénytelen lesz megvédeni igazságos ügyét, biztonságát, szö­vetségeseinek biztonságát, akik­kel együtt arra törekszik, hogy a német békeszerződés megkö­tése útján véget vessen a világ­háború maradványainak. E szerződés megkötése a béke sorsának kérdése, a háború vagy béke kérdése. Ebben a kérdésben nem lehet semleges egyetlen állam sem. Az ENSZ összességében sem lehet semleges, közömbös szemlélő és nem is szabad, hogy az legyen. A szovjet küldöttség vezetője ezután foglalkozott az általános és teljes leszereléssel. A szov­jet kormány véleménye szerint — hangsúlyozta — ez a legfon­tosabb problémák egyike, ame­lyet meg kell vitatni az ENSZ- közgyűlés jelenlegi ülésszakán. A. A. Gromiko emlékeztetettt rá, hogy a szovjet kormány az ENSZ alapokmányának megfe­lelően, az általános és teljes lesze­relés körülményei között kész hozzájárulni nemzetkö­zi fegyveres erők megte­remtéséhez. Hangsúlyozta azonban, hogy ezeket az erőket valóban nem­zetközi irányítás alá kell he­lyezni, vagyis a három fő ál­lamcsoport egyenjogú képvise­lőinek és nem a NATO valami­féle kiszolgálójának kell meg- valósítaniok az irányítást. A szovjet küldöttség vezetője rámutatott, hogy abba a szerv­be, amely előkészíti majd az ál­talános és teljes leszerelésről szóló szerződést, nemcsak a szo­cialista és a nyugati hatalmak, hanem a semleges országok kép­viselőit is be kell vonni. A szov­jet külügyminiszter hangsúlyoz­ta, hogy a semleges országoknak a többi országgal egyenlő jo­gokat kell élvezniök a lesze­relési tárgyalások szervé­ben. Gromiko ezután részletesen foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek a Szovjetuniót, a kí­sérleti atomfegyver-robbantások felújítására késztették. A Szovjetunió külügyminisz­tere rámutatott, hogy az atom­fegyver-kísérletek kérdésében a szovjet kormány kiutat javasolt. A kiút az, hogy meg kell állapodni az általános és teljes leszerelésben. Egy ilyen megállapodás az atomfegyver-kísérletek megszün- tetésének kérdését is megoldja. Gromiko rámutatott: a szov­jet kormány hasznosnak vélné. ha az általános és teljes lesze­relésről szóló tárgyalásokkal párhuzamosan megállapodnának számos más olyan lépésben is, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államközi bi­zalom megszilárdítására irá­nyulna, többek közt, ha meg­nemtámadási egyezményt kötné­nek a NATO és a varsói szer­ződés tagállamai között, atom­fegyvermentes övezeteket terem­tenének, kivonnák a külföldi csapatokat az idegen területek­ről és így tovább. A szovjet kormány meggyő­ződése szerint — folytatta Gro­miko — a közgyűlés képes rá* hogy a leszerelés és a nemzet­közi feszültség enyhítésére irá­nyuló intézkedések megvitatásá­nak eredményeképpen olyan ha­tározatokat hozzon, amelyek ú j fejezetet nyitnak az emberiség örök álmának megvalósításáért — a fegyvertelen világ, a hábo­rúmentes világ megteremtéséért — vívott harcban. A Szovjetunió külügyminisz­tere hangsúlyozta, hogy az ENSZ az a világközpont, ahol a legjobban lehet meg­szervezni a békés együtt­élés elveinek valóraváltá­sáért folytatott küzdelmet. Ezzel összefüggésben kiemel­te, hogy az ENSZ nem teljesít­heti a béke megszilárdításában és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében reá háruló felada­tokat mindaddig, amíg a világ- szervezetben nem állítják hely­re a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogait. Gromiko az ENSZ feladatai­ról szólva rámutatott, hogy a közgyűlés nem hagyhatja figyel­men kívül a kubai nép ellen irányuló újabb bűnös összeeskü­vések előkészületeit, amelyeket a Kuba ellen nemrég elkövetett intervenció szervezői tesznek. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió e kérdésben elhangzott fi­gyelmeztetései ma is érvénye­sek. A szovjet külügyminiszter ki­mutatta, hogy az ENSZ felépíté­sének és vezető szerveinek meg­engedhetetlenül egyoldalú az ösz- szetétele. Ezután nyomatékosan hangsúlyozta: az ENSZ-titkárság átszervezésére vonatkozó szov­jet javaslatok végrehajtása egy­általán nem bénítja meg az Egyesült Nemzetek Szervezetét, csupán kihúzza az alapot egyes országok ama politikája alól, amely ezt a szervezetet aláren­delni igyekszik bizonyos kato­nai tömbök szűk, önös érdekei­nek. Felhívjuk az államokat, az ENSZ tagállamait — mondotta Gromiko —, hogy megegyezéses alapon oldják meg ezt a kér­dést. Ez kezdetben akár ideigle­nes megoldás is lehet, de olyan legyen, amely nem mélyíti az ál­lamok között fennálló szakadé­kot, hanem az eddiginél szilár­dabb alapot teremt az ENSZ ke­retében kifejtendő együttműkö­désükre — hangsúlyozta beszéde vegén Gromiko szovjet külügy­miniszteri |

Next

/
Thumbnails
Contents