Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-19 / 221. szám

«. oldal 1961. szeptember 19, fcertc Könyvvel a kezében... 1911. Nevelői pályájának első évében a csóti elemi iskolában tanította a máién tengődő, ron­gyos gúnyájú gyerekeket a be­tűvetésre, a szavakból felépített mondatok értelmére. Majd 1912-ben Somogynagybajomba került Teltek-múltak az évek. 1924. szeptember 1-én már az apos- tagi iskola katedráján barátko­kezében lakásukon kereste fej a gazdákat, a Sztálinvárosban dolgozó munkásokat és megma­gyarázta nekik az irodalom je­lentőségét Figyelmesen (hall­gattak az okos szóra. És alig telt el néhány hét, máris kopog­tattak a könyvtár ajtaján. Gyi- mesi László, Apostagon élő, sztálinvárosi munkás kereste fel Sándor bácsit Kérte, adjon zott új tanítványaival. Azóta Is ott él a szőlőlugasos házában, s immáron öt esztendeje, hogy nyugdíjba vonult, de Dombai Sándor még most se pihen. Nyugdíjas éveit sem tudja el­szakítani az élet forgatagától, a megváltozott falu felnőtt tár­sadalmát segítő nevelési felada- toktóL Azon törte a fejét, vajon mi­ben és hogyan segíthetne az em­berek gondolkodásmódjának megváltoztatásában? Szövetke­zett az irodalommal. Három év­vel ezelőtt siralmas képet mu­tatott a falusi könyvtár. Mind­össze 70 kötet szépirodalmi al­kotás saomorkodott a polcokon. Egyetlen egy beiratkozó olvasó­val sem rendelkezett. Az embe­rek legfeljebb régi kalendáriu­mokat olvastak, Megkérték, hogy vállalja el a falusi könyv­tár vezetését. Első útja az emberek értel­méhez vezetett, Könyvvel a J\iyW»ViVi*i*i*>**>*AAAAA*AAA*AAAAA** A szakma szeretetére nevelődnek A politechnikai oktatás arra neveli fiataljainkat, hogy job­ban becsüljék meg a legkülön­bözőbb szakmák dolgozóit, s maguk is betekintést nyerhes­senek a termelő munka mű­helytitkaiba. Üzemünk a Bajai III. Béla Gimnázium I. éves növendékeinek módot nyújt ar­ra, hogy hetenként egyszer négy órában gyakorlati foglalkozáson és heti két órában szakmai el­méleti oktatás kertén belül is­merkedjenek az asztalosipar ..rejtelmeivel”. Az Épületaszta­losipari Vállalatnál 25 tanuló szerez gyakorlati és elméleti tudást, míg 24 tanuló a Bajai Faáru- és BútorkAszítő Vállalat­nál a bútorszakmával ismerke­dik meg. Üzemünk dolgozói szeretettel várják ezeket a fiatalokat és mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy a diákok rövid időn belül otthon érezzék ma­gukat a műhelyekben és szabá­lyos munkatervek alapján le­gyen alkalmuk megismerni a különböző munkafázisokat. leket László neki valami jó olvasni valót. S Gyimesi László e perctől kezdve rabja lett a könyvek­nek. A falu egyik legszorgal­masabb olvasója. Ezlt követően Balogh Mihály éjjeli őr is be­nyitott a könyvtárba. Azóta hetente egy alkalommal tömött aktatáskával tér családi ottho­nába és szabad idejét olvasással tölti. Majd a termelőszövetkezeti gazdák egy részét szoktatta rá a rendszeres olvasásra. Vajon hogyan? Meghívott közülük jó- néhányat a lakására és elbeszél­getett velük életük alakulásá­ról, gondjaikról, igényeikről. Erdélyi Sándor és Mácsai Ist­ván fürkésző szemekkel meredt a tanító házi könyvtárára. — De sok szép könyv« van * ta­nító úrnak — mondták, s lát­szott rajtuik, hogy szívesen el­olvasnának közülük egyet-egyet Sándor bácsi kitalálta titkos gondolataikat, és kölcsönzött né­hányat Erdélyi így szerette meg a történelmi regényeket Maczíkó András, az apostagl Duna Termelőszövetkezet főag- ronómusa a közel múlt napok­ban megszólította Dombai Sán­dort. — Tanító ót, nekem Is van már házikönyvtáram. Ha ideje engedi, jöjjön el és tekintse meg. A falu mozgékony, fiatalos lendületű tanítója tantestületi értekezleteiken is felhívja a ne­velők figyelmét arra, hogy mit olvassanak. Eljár a KISZ érte­kezleteire, a termelőszövetkeze­tek közgyűléseire és mindenütt szót kér. Fáradhatatlan propa­gálója az irodalomnak. — Ismerem már az emberek gondolkodásmódját, kívánalmait Tudom, kinek mi az óhaja sze­mély szerint. És ha bepillantunk a könyv­tár statisztikájába, az eredmény áldozatkész, önzetlen munkáját dicséri. Ma már 800 kötetes a könyvtár, s kétszáz beirat­kozott olvasó művelődik a falu­ban. A múlt negyedévben 1690 kötet könyvet kölcsönzött. Mint látjuk, Dombai Sándor nyugdíjas tanító nemcsak az ifjúság oktatásáért, de a fel­nőttek neveléséért is felelőssé­get érez. Hivatásszeretete, lel­kesedése erről tanúskodik. A hetvenegy éves pedagógust tisz­telet övezi a faluban. Szeretik, hiszen ő is szereti a népeit Blelíczky Sándor Puskák és galambok Magyar film A gimnázium második osztá­lyában a gyermekek halálos csendben, ijedt csodálkozással merednek az ablakra. Kapusa tanár úr szemében is döbbenet ül, de néhány pillanat múlva már ismét szigorú hangon foly­tatja az órát Boda Feri azon­ban egyre türelmetlenebbül te- kintget az ablak; felé, aztán hirtelen felugrik és izgatottan kéri osztályfőnökét, engedje el az óráróL — Ülj le! A mi dol­gunk, hogy tanuljunk — hang­ák a kemény rendreutasítás. Fe­ri engedelmeskedik, de amikor az utcáról behallatszó kiabálás­ból megtudja, hogy a csendőrök a bányászok közé lőtték, két­ségbeesett arccal kirohan az osztályból, csaknem feldöntve Kapusa tanár urat A tanítás után, a tóparton ma Felavatták a Balaton medrében épített vasúti pályát Balatonkenese és Fűzfő kö­zött, a Balaton medrében épített vasúti pályát pénteken ünnepé­lyesen felavatták. A vasúti pá­lya régi helyén a földcsuszamlá­sok miatt többször került ve­szélybe a forgalom, ezért most a három kilométeres vasúti pá­lyaszakaszt — szárazföldi terü­let hiányában — 100—130 mé­terre a Balatonba helyezték át A pályaépftők, bár az elemi erők sokszor hátráltatták a munkát, a csaknem 60 millió forintos építkezést 6 millió forintos meg­takarítással, három és fél hó­nappal a határidő előtt fejezték be. A Balatonból „elrabolt” 180 ezer négyzetméter területet a tófenék homokjából, igen ötle­tes módon, vízágyú segítségével töltötték feL is együtt van az elválaszthatat­lan öt barát: Boda Feri, Csuk* Gyuri, Spitzer Mard* Opál Berci és az alispán fia, Máité Zoli. A felnőttektől látott ko­molysággal tárgyalják a csend- őrtüzet. A következő nap valamennyi összeesküvő együtt van az osz­tályban, csak Boda Farkó hiány­zik. A fiúk Kapusa tanár úr­tól tudják meg, hogy Bodát, a legjobb tanulót kicsapták az is­kolából. Fertkó lehorgasztott fejjel bandukol haza. Az igaz­gató azit mondta neki, apjától kérdezze meg, miért nem járhat többé iskolába. Otthon az ud­varon csendőrök fogadják Fer­két. — Hol az apád? — mor­dulnak rá. S hogy a gyerek ko­nokul hallgat, hatalma* pofon csattan az arcán. A csendőrök mindent felkutatnak Bodáék- néL A kis Perkő, bár kicsapták aa iskolából, mégis tanul. Barátai mindennap felkeresik és átve­szik vele az aznapi leckét A csendőrök állandóan zaklat­ják a Boda családot Keresik a kommunista bányászt Boda bácsit és az öreg Váradit m csendőrök karmai elől megmen­ti Ferkó, Berci. Marci, Gyuri és részt vesz az akcióban Kapusa tanár úr is. A fiatalok hősi tettéről szól az új magyar film. GRAND HOTEL Baüa ödOn és Baktat P«r*»e j riportregénye 8. ÉJSZAKAI INTERMEZZO Tánc, tánc, körtánc, kavargó, őrült forgatag. Óriásra nőtt ar­cok rohannak körbe, mint a víz- befúló előtt villámsebesen le­pergő élet-filmszalag - premier- plánján. A kis Mihalkovics ürge­feje — de a bőrkabátos vállán. Géppisztolycső, hideg kék csil- lanással. Papiros, sassal: „Ge­heime Staats-Polizei.” A francia kártya figurái settenkednek az őrült körtánc szélén, de a káró- király nyilas karszalagot visel. Marika arca, egy hang rikácsol: aki megnyeri, azé! Soós Péter hánykolódik az ágyon — és olyan józan, ami­lyenek csak nagyon részeg em­berek tudnak lenni. Világosan, hidegen és undorító éles fény­ben látja az égési társaságot... Társaság — mit társaság, rin- gyók és stricik. „Aki megnyerte, azé.” És a lány, a lány, az a sápadt, egykedvű arc. Hát minden mind­egy neki? — Engedjen be, engedjen be, az istenért! Az ajtón kéz dörömböl. Ez is álom? Vagy a kótyagos valóságból egy darabka? Tőiuttyária — Engedjen be, Péter! Az ajtón, amelynek kilincsét olyan riadt-rémülten rángatta, belép, nem — bezuhan Mária. De ez — egy másik lány, mint akit az előbb látott. Egy kis­lány sír és vacog a kisestélyi- ben, gyöngysorral a nyakán. — Megölte, Péter. Megölte, lelőtte! Ez a gyilkos, ez a dög! — De kicsodát, Mária, drága! (Maga sem veszi észre, hogy így mondja.) Nyugodjék meg! Ki ölt meg és kicsodát? — Alex, Petneházy... Agyon­lőtte Szántó Ernőt. A volt fele­sége babáját. Nem érti? Jaj, persze, hogy is értené, maga eze­ket nem ismeri... És aléltan, sápadtan csuklik össze Péter ágya szélén. Valahol, a félig nyitvahagyott ajtón át gramofon nyekergése szűrődik be. Péter agyában egy pillanatra felvillan: Itt van az ágyam szé­lén ez a baba. Atyaisten, hiszen tetszik, tetszik, ha be se vallom magamnak és neki se, akkor is. Nem szent. És kívánom és... És, tudja, magát érzem ezen az egész szemétdombon az egyetlen becsületes embernek. A vér forrósága egy tizedmá­sodperc alatt lehfll. S ha van vér Soós Péterben, az most mind az arcába szökik. Szégyelli ma­gát — Segítsen rajtam, Péter. Vi­gyen innen akárhová. Értse meg; ez az őrült most akárkit lelő. Engem is, hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Mert ide- küldte hozzá a nőt. A volt fele­ségét, Lilit, szerezzen neki pa­pírt, a környékükön razzia van. Nem segített rajta, a nő elment Félóra múlva itt volt Ernő. Ke­reste Lilit. Nem hitte el Alex- nek, hogy nincs itt. A másik szo­ba ajtaját behajtották, mert a Pici disznólkodott odabent, azt hiszem a Padlizsánnal, de mind­egy, semmi közöm hozzá. Pet­neházy rászólt, nincs ott Lili, ne menj be. Ernő mégis meg­fogta a kilincset. Az az őrült rá- üvöltött: úri becsületszavamra nincs ott, ha bemész, lelőlek. És a következő percben lőtt is. A becsületszava miatt., Ez a fé­reg, ez a rongy, aki egy vén hercegnő fizetett selyemfiúja volt három évig Cannes-ban, ez... / És már ömlenek a könnyei, s újra, szinte mániákusan. — Vi­gyen, vigyen el innen. Péter öltözik, gyorsan, mint a villám. És tíz perc 'múlva bekopog­nak egy kis ajtón a kazánház mellett. Belülről Béla bécsi n.yugodt baritonja hallatszik: ? ? ? Mennek felfelé a lépcsőn. — Győré Béla szerető, fűtő —> Ma* rika keresztapja — és Soós Pé­ter tartalékos hadnagy, katona- szökevény. Mennek és nem tud­ják, hogy ezekben a pillanatok­ban jön vissza a szálloda kapu­jához Alex báró és a gügye Herczeg Lajos. Immár üres kéz­zel. A férfi pedig, aki imént se­bet kapott a szállodai szobá­ban, még két újabb golyóval a testében ott fekszik a Petőfi tér egyik padja tövében. Alexnek régi álláspontja: a néma tanú a jó tanú. És Szántó immár néma tanú.' Azt mondták neki: orvoshoz Vi­szik. Nem lesz semmi baj... S most, a szoba felé taftvaj meglátja Pétert. — Kérlek, nem láttad Mari­kát? — fordul hozzá kedvesen* finoman. Péteren átfut a bor­zongás — ugyanúgy, mint Má­rián félórával ezelőtt. Milyen fi­nom tud lenni... Milyen csi­szolt, milyen készséges... — De, láttam — mondja — rideg, kemény, üvegs/.erúea CEengő hangon. — Hol? — Ajánlok magának valamit — fordítja magázásra a szót Pé­ter. Ne keresse. És tűnjön el innen nagyon gyorsan. A Saját érdekében. És elfordul, mert érzi: az Ökle ütésre lendülne, ha még egy pillanatig „beszélgetne” a 2lS-ös úrral. — Ahogy gondolod, kérlek. . Ahogy gondolod — csikorogja Alex, s összeharagja az ajkait. (Folytatása következik.) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents