Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

ffUiz UoUik a kuttuíátis alapot? Á bajai járás egyik közös gazdaságában egy új, és tegyük hozzá, helyes kezdeményezés szü­letett. A cséplés befejezése után a kulturális alap egy részéből országjáró kirándulást szer­veztek. Ellátogattak hazánk nevezetesebb vidé­keire, tapasztalatcserén vettek részt, tanultak, láttak, szórakoztak a termelőszövetkezetek gazdái. A felsőszentiváni Üj Élet gazdái „végigizgul­ták” a Real Madrid—Vasas mérkőzést, majd Egerbe látogattak el a szőlészeti és pincegazda­ságba. A sükösdi Vörös Zászló Tsz-ből egy Ika­rusz farmotoros autóbusz vitte a gazdákat a vil­lányi szőlőgazdaságba, utána megnézték Siklós várát, majd Harkányfürdőn pihentek. A felső­szentiváni Vörös Október Termelőszövetkezet tagjai Budapest nevezetességeivel ismerkedtek, majd meglátogattak egy peremkerületi termelő­szövetkezetet. A példákat sorolhatnánk tovább, hiszen a járás valamennyi termelőszövetkezeté­ből kirándultak a gazdák az ország különböző vidékeire. A közös gazdaságok vezetőségei, nagyon he­lyesen, nem lőttek túl a célon, ugyanis a kultu­rális alap kisebbik részét költötték el, míg na­gyobb részét tartalékolták. A „félretett* pénzből a tsz-ek sportkörei számára sportfelszereléseket vásároltak, de a nemesnádudvari Kossuth Tsz vezetősége még arra is gondolt, hogy a gazdaság kul túrszobáját modem bútorokkal berendezze, televíziót vásár »Íjon és könyvekkel lássa el az olvasni, művelődni vágyó gazdákat. Jó példa­ként lehet megemlíteni a bácsbokodi Szalvai Mihály Tsz-t is, ahol a kulturális alapból a tele­víziós készülék mellé a fiatalok kérésére egy zenegépet is vásároltak. 1 Amikor a termelőszövetkezetek mintaalapsza­bályát elkészítették, gondoltak arra, hogy a falu dolgozói, a szövetkezeti gazdák kulturális igé­nyeinek kiel égi résére bizonyos pénzösszeg álljon rendelkezésre. Nos, ezt biztosítja a kulturális alap, amelyet, ha eddig nem is használtak fel rendeltetésszerűen, ezután már nem lesz szük­séges rossz, sőt a gazdák és a fiatalok is számí­tanak rá. A bajai járás tsz-einek példája nem- esak azt bizonyítja, hogy a falun egyre jobban igénylik a kultúrát, hanem azt is, hogy a jó for­mát megtalálva, a kulturális alapot hasznosan is el lehet költeni. G. G. Bazsi János: SzCkcai tanya Minő felírás-elírás! Kiállítások, kiadványok, ünnepi rendezvények a Katona József-emlékév programján EZ ÉV OKTÓBERÉBEN ün­nepli hazánk nemzeti dráma- irodalmunk nagy alakja, a Bank bán szerzője, Katona Józseí születésének 170. évfordulóját. Ezzel a nevezetes dátummal in­dul meg a megyeszékhelyen égy nagyjelentőségű rendez­vénysorozat: az 1962. április 16-ig, Katona József halálának 132. évfordulójáig tartó, úgyne­vezett „Katóim József emlékév”. Az emlékév megrendezésére me­gyei és városi, tanácsi, tömeg­szervezeti és kulturális szervek képviselőiből alakult emlékbi­zottság vállalkozott. A bizott- s ifi nagyszabású és változatos ünnepségsorozatot tervez a Ka­tona József emlékévben. Az elképzelések szerint ez év október 27-én ünnepi külsősé­gek között mutatják be a Ka­tona József Színházban a Bánk bán-t. Ugyanekkor kerül sor a löbb mint három millió forin­tos költséggel helyreállított, új­jáalakított színházépület felava­tására, a Katona József emlékév megnyitására is. NOVEMBER 11-ÉN avatják fal az emléktáblát Katona is­kolai tanulmányainak színhe­lyén, az egykori Piarista Gim­názium falán. Februárban nyit­ják meg Kecskeméten a Katona József emlékmúzeumot, ugyan­ebben a hónapban kiállítás nyí­lik a megyeszékhelyen a ma­gyar színészet történetéről. Március végén képzőművé­szeti kiállítás tarkítja az emlék­év' programját. „A parasztábrá­zolás képzőművészetünkben” címmel gyűjtik össze azokat a műveket, melyek e témakört a magyar festészetben reprezen­tálják. Április közepén avatják fel az emlékév legnagyobb je­lentőségű létesítményét, a Bánk bán szerzőjének kecskeméti szobrát. A Víg Tamás szobrász­művész által tervezett és kivi­telezett szobormű régi mulasz­tásokat pótol majd, hiszen mint ismeretes, jelenleg a Katona József parkban álló mellszob­ron kívül egy inkább múzeumba kívánkozó, mint köztérre való jelentéktelen alkotás állít csak emléket Kecskemét halhatatlan szülöttjének. TÖBB ÉRDEKES BEMUTA­TÓ is szerepel az emlékév prog­ramiéban. Jövő év márciusában adják elő Kecskeméten Kolozs­vári Andor Déryné elindul cí­mű színművét a Pest megyei színház meghívott művészei. Az emlékév folyamán középiskolás szavaló és felolvasó versenyt hirdetnek meg, sőt a diák szín­játszók is a nyilvánosság elé lépnek. Ismeretlen Katona szín­művet elevenítenek fel, a Ró- zsá-t. Tizenkét népszerűsítő előadást is tartanak Katona Józsefről a TIT előadói a város üzemeiben és termelőszövetkezeteiben, s ekkor mutatják be a „Katona . emlékek nyomában” című me­gyei dokumentumfilmet. A ter­vezett film, melyet a Megyei Filmhíradó szakemberei készí­tenek, keretes történet formá­jában ismerteti a drámaíró élé­tére vonatkozó fontosabb ada­tokat, a fennmaradt Katona em­lékeket A Megyei Könyvtár a Katona Józsefről s^óló jelentősebb meg­nyilvánulások nyomdai kiadásá­val járul hozzá az emlékév si­keréhez, ebben az időszakban jelenik meg a Tiborcok unokái című antológia, mely a me­gyénkben élő írók új műveit adja közre. A Képzőművészeti Alap az ünnepi alkalomra tíz képből álló levelezőlapsorozatot bocsát forgalomba, s minder valószínűség szerint a Magyar Rádió és Televízió is több ízbei, ad majd közvetítést az ünnepi év alatt Katona József szülő városából. Cs. L. ÚTÉPÍTŐK Kezük nyomára lépünk sietve, kanyargó életük sávjain robogunk; a sima utakon szinte szárnyra kél elsuhanó autónk, motorunk. Az út; kezdet, folytatás és vég, az út: tér, idö> fogalom; akik építik, előre néznek, s felkúsznak a meredek hegyoldalon. Az út: maga a nagy Ismeretlen, — boldogságba vagy halálba vezet: (a kőtörőgép érzéketlenül darálja s rágja a köveket.) A kőtörőgén nem alkot, csak őröl, — a szív az építők keblében dobog; az út anyaga; ihlet és verejték, az útépítés ezért nagy dolog. Az út: ébredés, felismerés, sejtése annak, hogy menni kell; a cél felé törekvés öröme nem pótolható semmivel. Az útépítők: bátor előőrsök, s most milliók nevében köszönöm nekik. hogy századunk útját vakmerőén, a csillagokig, az égig vezetik. KÓPIÁS SÁJMDOR Keskenyiilmvelítőgcpet kapott a megyei tanács műve­lődési osztályától a Kiskunhala­si Gőzön István Művelődési Ház. A filmszakkör az első próbafelvételt már el is készí­tette. GRAND HOTEL BaJla Ödön és Bottal Peren* j riportregény« VII. SZILVESZTER A TITAN1CON Péter cédulát talál az ajtaján: »•Estére szívesen látunk. Tomi.« ÍA társaság szilveszterre ké; szül. Szilveszteréstre... Péter gondolatai makacsul egy régi olvasmány körül ke­ringenek. Kisfiú korában, a Tolnai Világlapjában kama- szos kalandvággyal olvasta a Titanic jéghegy-kaitasztróf á j: i történetét. Eszébe jut: a haj: óriás testébe már ömlött a víz, de a szalonban még játszott a zenekar. Két szoba egybenyitva a másodikon. Itt a házigazda: Arany. Herr Arany. Az aszta ­lok mellett hűtővödör. Pezsgő. A vendégek konyakkal, boros­üveggel érkeznek. Hadi-piknik. S jönnek egymásután. Péter idegenül ténfereg. Marika a báróval. Szép sze­mei idegenül és üresein néznek szét — olyan, mint egy szép baba, amelynek arcára még nem varázsolt mosolyt a mű­vész ecsetje. És jönnek az ismerősök. Akár valami megkergült érettségitab­lón, vonul fel ismerős, ismeret­len, de most már főképpen is­merősök. Jön Herr Arany, most nem bőrkabátban, hanem szmoking­ban. Karcsú és elegáns. Jön egy díjbirkózó-külsejű, drótkefe-ha­jú fekete férfi, vastag a nyaka,' mint a bivalyé — Péter még nem ismeri, ez »Padlizsán«, er­délyi menekült, a papája vagy a mamája bolgár volt kerté­JóiuigÁria szeteik nyomán ragadt rá a pesti gúnynév az aranyit jak társaságában. — Winkler ezút­tal egyedül, a sarokban, egy absztrakt csupaszöglet »női portré« előtt vizenyős tekintet­tel, kezében konyakos pohár­ral, a tanulmányozás pózában áll Herczeg Lajos, aki állan­dóan olyan csodálkozó képet vág, mintha a papa töltény­gyárának egész évi termése a feneke alatt robbant volna fel, bamba fiú, de szereti a társasá­got. És itt van Radocsay-Schwartz, aki mint valami kisgyerek a csörgőjével, kis zacskó Napó­leonnal játszik és úgy emelgeti, csörgeti a kezében, hogy min­denki nagybecsű figyelmét fel­hívta arra, ma ő csak arany­ban játszik. „Padlizsán” mellett Salamon Pici, platinahajú, karcsú, szép alakú (nem is pici) Pici. A kis telefonszínésznő, akit színpa­don még nem sokan láttak. Padlizsán mellett persze való­ban picinek tűnik. Mindenkire mosolyog, s néha olyan kétség­beejtő egyformán, hogy ismerő­sei toaerr- -sének tartják, amiért valóban ritkán látni színpadon. Három-négy betanult szelle­messég »o-lala«. kis sikkantás, »igazán, édesem?« — ez min­den, amit Pici az emberi kultú­ra néhány ezer évétől örökölt. De ezt se pazarolja. És persze itt van Daróczy, nagy feje alá csokomyakken- dőt kötött, s neki most is van valami üzleti jelentenivalója Winklernek. amíg az él nem Abban az esetben, ha valóid köszönő-ismeretségben levő embertársának nevét elfelejti, s Pistát Jóskának, Lajost pe­dig Ábrahámnak mondja, mo» solygunk a tévedésen: .,Bizo­nyosan nem sokat jelent neki az illető, azért feledkezik meg nevéről...” De ha valaki leg­közelebbi hozzátartozója nevét feledi rendszeresen...? Mit mondunk arra7 Egyáltalán létezik ilyen ? Létezik. Éppen a múltkor találkoztunk hasonló esettel. Jakab szálláson a földműves­szövetkezet műtrágya- és nö­vényvédőszerért ékesítő boltja fölött olvashattuk a szabvá­nyosított földművesszövetke­zeti cégtáblán: „MINÖSZER”. Ami a Műtrágya- és Növény- védőszerértékesítő Vállalat földművesszövetkezeti leraka- tát van hivatva hirdetni szer­te az országban. Nem hisszük, hogy az „ü“ betű elvétése csak a cégtábla­festő hibája. Akkor a föld- művésszövetkezet régen he- lyesbbíttette volna azt... Ma­ga a cégtáblát festető földmü- vesszövetkezet nincs tisztában küldi a fenébe. — Gyerekeik, sohase smene- zünk? — szólal meg Padlizsán. Valamelyik bőröndből előke­rül a „koporsó”. A koporsó — kis ládifca. Iga­zi smenezó hozzá se kezd a já­tékhoz e kis szerszám nélkül, amelybe a kártyát rakják, és ahonnan húzni kedL Ilyen ko­porsó volt a Nemzeti Kaszinó­ban, a siófoki klubban és tudj® az ég, hány kis züg-kártyaíé- szekben széles e Budapesten. És együtt ülnek az asztal kö­rül a partnerek. Előttük a pénz^ sok pénz. Mert zseton nincs: itt készpénzre megy. Mintha béke lémmé» olyan bő. ke, amilyet Padlizsán. JVinkler meg a többiek békének tarta­nak. A csillár minden égője ra­gyog, a francia kártya figurái ismerősen mosolyognak, most mintha nagyon messzire került volna a front és háború. A ko­nyak és a gin jótékony gőze száll az agysejtekre. És akkor kopognak az ajtón és fekete egyenruhás, kifénye­zett fekete csizmájú, karszala- go® nyilas lép be. összecsapja bokáit és kezét a plafon felé lendítve beleordít a kártyázás zsongásába: — Kitartás! Éljen Szálas!! Mögötte a kis, ürgebaj szú Mihaikovics jön be, olyan ra­gyogó pofával, mint aki gyé­mántot talált az utcán, s most íme, lássátok feleim, milyen ba­rátom van. Amikor már bel­jebb kerültek, kiderül, nem raz­zia ügyében jött, csak kedves ivókoma ez a Müller testvér. Hát iszik is. És pamacsbaju­sza alá olyan buzgalommal önti a konyakot, hogy rossz nézni. És már dalol is. »Ébredj, magyar.« De olyan röhögés a válasz, hogy meghökkentőn néz, vér­eres szemét körüljártatva a társaságon. a MÜNÖSZER Vállalat pi­káns, képzettársításra oly sok alkalmat adó nevével No, nem ítéljük el a főld- művesszövetkezetet oly egyér­telműen. Mert hiszen ki * csoda nem gondol a Magyar Állam Vasutak főnökségére* ha a FÖMAV (Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagel­látó Vállalata) nevét látja; s piaristákra, ha a PIÉRT-szót olvassa; görög hitregebeli alakra a T1TÁSZ (Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat) hal­latán? A sort tovább folytat­hatnánk, s minden rövidített névvel a földművesszövetke- zet korlátolt felelősségét bizo­nyítanánk e betúvét.ésért Mégis meg kell állnunk egy pillantva ennél a táblánál, » mosolyogva arra kell gondol­nunk. hogy a figyelmetlenség a MÜNÖSZER nevéből minő furcsa nevet faragott. Még szerencse, hogy a Mű­trágya-, s nem a Szervestrá- gyaértékesitő Vállalat nevé­ről van szó a betütévedésnél — JKÖZÉRT”, JPIÉRT”, „FÜSZÉRT” módjára... (-ngA Padlizsán hangja nmelkedü ki a röhögésből. — Te komám» ne énekelj, mert a Gigli test­vérnek jobb hangja van, hanem inkább mondjál valamit ne­künk a vérrögvalóságról. — LAz micsoda, kérem? «■* néz rá felemelt pohár mögül Müller testvér. Péter egy karosszéfefeen ffl, Forog vele a világ. Az előbb Í0 mosolygott a pojácán... Tény­leg azok Is... És esek elől kell bujkálnia? Erek miatt kell ret­tegnie? Hiszen ostobák. „ Prrrr! Pirr! Prri Nagy csend lesz. Á géppten- tolysorozatofc szinte az ablak alatt recsegnek. És ismét: prrrr! prr! Egye* lövések. A szomszéd szobából ahol »Pici« már egy csöppnyi nad­rágban lejt valami keleti tán­cot a gramofon ütemeire, át­hall a tszik a hirtelen megbtcsok­ió tű reccsenése, mint lefut » lemezről A »trópusi éj« című tangó abbamarad. És lent ismét csattognak * fegyverek. — A győzelem éve, te.'áv&’atf — csuklik Müller testvér. Péter tekintete Marika arcáf keresi. A lány sápadt éB el­gondolkodó, mintha nem is hal­lotta volna a géppisztolyok! hangiát odalentrőL Ebben a pillanatban á kán* tyaasztal felől rekedt hang hal­latszik. — Kész vagyok, pajtások. To­tál kész. F.gy rongyos petákom nem maradt. Alex bánó. — No, mit bámultok? Azt hi­szitek nincs tétem? Egy Pet- neházynak mindig van mit kockára tennie. — Bámultok, hülyék? Ott a kis tündér, nem elég szén tét? Azé, aki megnyeri. És bárgyú mosollyal int Marika felé. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents