Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-15 / 191. szám

4. oldal ISMSÍ. augusztus 15, kedd LENQYEL KÖRKÉP Mielőtt megszólal a csengő Malborh és a tavak A Uel-félsziget különös, regi halászfalujával, műemlékszámba, menő világítótornyával valamikor porosz fennhatóság alatt élt. llalászkikötője ma is a múltat idézi, de a halászok már közös erővel fogják ki a zsákmányt. gyelonszág egész északi terüle­tét Az utak kitűnőek, jól gon­dozottak. Sok az idegen, a kül­földi autós turista. A Német Demokratikus Köztársaságon keresztül kényelmes autósztrá- dákon juthat el a vendég a Balti-tenger partján húzódó vá­rosokba s onnan a tenger érin­tésével a nagy természetvédel­mi körzetekbe, amelyek már a Szovjetunióval határosak, s amelyek mintegy átmenetet ké­peznek az északeurópai síksá­gokból a tundrák felé. Gyakran szántják viharok ezt a tájat. A fák förzse, különö­sen a gyengébb növésű éké egy- irányba ereszti ki az ágakat, mutatva az uralkodó szél irá­nyát. Gdanskból a mazuri-tavak érintésével a lengyel fővárosba utazni egyedülálló érdekességül kirándulás. (Folytatása következik.) Csáky Lajos Az iskolai év megkezdé­** se, komoly, céltudatos e’őkészületeket igények Ilyen módon készültek fel a bácsal­mási járásiban is az őszi tan­évnyitásra. A járásban műkö­dő iskolák mindegyike felújí­tott, tiszta, barátságos külső­vel várja az iskolásokat Sok százezer forintot költöttek él arra a nyári vakáció alatt hogy a járás községeiben valóban korszerű követelmények figye­lemben tartásával kezdhessék meg a tanévnyitást. Generáloz- ták például a bácsalmási fiúis­kola központi fűtését. Bácssző- lősőn kéttantermes típusiskola épült, s egy nevelői lakással is gyarapodott a község. Hasonló fejlődésről adhat számot a csi- kériai központi iskola. Egy új tantermet alakítanak ki a bács­almási Hunyadi János Általá­nos Gimnáziumban is. S ami ezen felül jellemzi az iskolai év anyagi előkészületeit: hu­szonöt helyen, az általános is­kolákban s ezenkívül a napkö­zi otthonokban és óvodákban IL Másfél millió köbméter téglái, sáncnak való kőkocka, körülbe­lül ez az a hatalmas, szédítő méretű építőanyag tömeg, ame­lyet valamikor a lengyel törté­nelem első évszázadaiban a né­met lovagok a malborki várba beleépítettek. A hármas vár­gyűrű, amely lépcsőzetesen és egymás fölé emelkedik, közel három méter, néhol azt meg­haladó szélességű falaival egész külön várost zár magába. A dimenziók itt úgy értelme­zem dpk, hogy nemcsak vízszin­tes kiterjedésben használtak ki minden négyzet deci métert az építők, hanem függőleges irány­ban is hat-nyolc emelet mély­ség és magasság torlódik egy­másra. A belső várudvar reneszánsz pompáját, a gyönyörű körfolyo- sót alig néhány lépcsőfok vá­lasztja el a ma még romokban heverő, de romjaiban is impo­záns gótikus templomtól és a lovagrend nagymesterének az-, óta helyreállított lakosztályai- ] tói. Meredek csigalépcsőn és; ugyancsak reneszánsz gótikus; falépcsőn lehet eljutni a lovag­teremig, amelynek padlójában köralakú kőcsatornákon jutott el a pincében megforrósított le­vegő. A középkori légfűtés ma fa tökéletesen működik. A pin­cékben olyan méretű élelmi­szerraktárak voltak, hogy tár­szekerek közlekedhettek ben­nük; A csodálatosan épségben maradt gótikus konyha nem­csak a középkori konyhaművé­szet eszközeit őrzi, hanem azt a páratlanul érdekes hűtőpincét is, amelyben a finom külföldi borokat, a hűteni való italfélé­ket és a húsokat tartották. Az alagsorban levő konyhából lift szállította öt emelet magasság­ba a szolgát, aki az ételekkel megrakott tálat vitte. A cél­szerűség s a szinte korlátlan gazdagság a lovagrend precíz és mindenre kiterjedő szervezetét is mutatja; de azt is, milyen biztos céltudatossággal rabolta ki a békés lengyel jobbágyot ez b nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és a német fejedel­mek, királyok hódító érdekeit végtelenségig kiszolgáló lovag­rend. Rendíthetetlenül tartot­ták birtokaikat itt is, de ha­zánkban is. Már pedig Danzig- tól, illetve Malbonktól a Ma­gyar Alföldig nagyon nagy a távolság. S mindenütt, azonos érdekek. Hazánkban csak úgy, mint len­gyelhonban. S azonos a gyűlölet is, amely a lengyel jobbágy, a jászsági, kunsági paraszt szemé­ből szikrázott a csattogó vért­ben méltóságteljesen vonuló lo- varbadak felé. Malbork már pnn°k a lenove1 földet széles ívb»n kík»«vor(tó lovagi birtoknak a határát őriz­te. Ezután a szánté kiismerhe­tetlen mazuri tóhátság kínálta rejtakeit a kegyetlen elnyomás elől elbujdosó lengyel jobbágy számára. Tavi fürdőhelyek, idil­likus városok követik itt egy­mást Ostróda, Olsztyn, Augus- tov. A tavak között húzódó er­dőségekben az európai bölény máshonnan már kiveszett, de itt még élő és féltve őrzött utolsó csordái kóborolnak. A tarándszarvas is otthonra talált itt, s külföldi vadászok ezré­vel keresik fel ezt a tájat télen — ősszel, szarvasbőgés idején r—* vagy nyáron, amikor a va­donban való cserkészést kelle­mesen össze lehet kapcsolni a etrandolással. Tarka és szán- pompás népviseletekkel talál­kozik itt az ember, s a nagyobb települések szinte mindegyiké­ben mutogatják a nyugati tu­ristáknak a jellegzetes lengyel gótika egy-egy szép templomát vagy a csúcsíves városháza ár­kádjait Hatalmas íélkörívben Sieh körül ex a tórengeteg Len­Egy másik kikötő. Itt már neon a múlt árnyai boronganak, minden modern, hatalmas méretű. A gdyniai reprezentatív, nagy tengeri kikötő a Lengyel Népköztársaság nagyszerű alkotása. A móló mellett álló svéd hajó már megrakodott kifutási enge­délyre vár. Nemsokára megjelenik a fürge kis kikötői vontató, amely a hatalmas kiterjedésű gdyniai kereskedelmi kikötő hul- 1 ám törő-gát jónak kapujáig viszi a hajóóriást. van Járásszerte Msebb-nagyobb tatarozás, felújítás. A beiratkozások már meg­történtek. Az előző év­hez képest növekedett az első- osztályosok száma mind az ál­talános iskolákban, mind a já­rás egyetlen középiskolájában. A Hunyadi Gimnáziumban szá­zan jelentkeztek az első osz­tályba. A megnövekedett osztálylét­számhoz képest gyarapítani kel­lett a neve1 ők létszámát is. Augusztus elején fogadták ün­nepélyesen a járásba beosztott négy új nevelőt. Egy közülük a bácsalmási fiúiskolába került, egy Tataházán kapott beosztást, egy új tanárral gyarapodott a bácsalmási gimnázium nevelői testületé, s óvónőt kapott a Madaras-újfalui óvoda. A járásban viszonylag jónak mondható a szakképesítéssel rendelkező nevelők elosztása. Ezt az adottságot arra használ­ják fel, hogy az eddiginél fo­kozottabban érvényesítsék a szakos oktatás előnyeit. Kör­zeti iskolák létrehozását vették tervbe, s a terv az elkövetke­zendő egy-két esztendőben le­hetőséget ad arra, hogy a felső tagozatban az eddiginél na­gyobb százaléka élvezze a nö­vendékeiknek a szakos oktatás­sal járó előnyöket Augusztus 29-én, a pőtibe- ** íratkozások napján a ta­pasztalatok szerint csak néhá- nyan iratkoznak már be, hiszen a nyilvántartásokkal összeha­sonlítva kimutatta a statisztika, hogy az iskolai növendékek több mint 99 százaléka beirat­kozott. Megérkeztek már a kör­zeti könyvesboltokba a tan­könyvek is. Szeptember első napjaiban tehát a bácsalmási járásban alapos felkészülés után akadálytalanul, jó el öí elekkel lehet megnyitni az iskolai évet. A kiskunfélegyházi járás könyvtárai 1153-mal több könyv­kölcsönzést bonyolítottak le, mint az elmúlt év azonos idő­szakában. A tavalyihoz mérten átlagosan 40-.nel gyarapodott egy-egy községi könyvtár olva­sógárdája. 23. Gütig, ha várni kellett, egy­kor mindig óráját nézte. A kis emberben egy óriás türelmet­lensége lakott. A másodperc- mutató fürge körözése nyugtatta ilyenkor, a krómos acél úgy sza­ladt körbe-körbe, mint a két fehér ló Estella alatt. Estella, a cirkusz csillaga volt, műlovar­nő, persze Trudenak hívták, csak hát egy Trude nem egyen­súlyozhat flitteres szoknyácská- ban, két fehér lovon a cirkusz porondján. Ehhez Estella kel­lett. Gütig szerelmes volt a nála ötvennégy centiméterrel magasabb műlovarnőbe — a törpe centiméterre tartatta szá­mon mindenki magasságát —, de a vallomásig soha nem ju­tott el. Egyszet* egyszer már majdnem bátorságot gyűjtött, olyan szomorú volt a lány és ő meg akarta vigasztalni. De Estella ráborult Gütig vállára és elsírta, hogy a cirkusz elcsa­pott erőművésze megszökött összetakarított pénzével. Vallo­más helyett 150 márkát kölcsön­zött. Másnap az erőművész ezt is kicsa’^a. úgy állt végleg odébb. Esteiig legalább annyira az élethez, az elsüllyedt élethez tartozott, mint tueatcikk-órája, amit az őrök elvettek. Gütig ezért nem nézhette a másod­percmutató körözését, de óva­tosan, halkan számolt magában és minden hatvan után egy ap­rót karcolt lábfejével a földre. A melle1'- álló T eó ^amar ész­revette a vonások ritmikáját éS már a tizennegyedik ro" át­kát számolta. Gütig lábai előtti Tizennégy perc telt el a sora­kozó óta, vagy legalábbis tizen­négyszer hatvanat lehetett az­óta számolni. A tizenötödik karcolás nem követte már a többieket. A deszkakapu lendülettel meg­nyílt és SS-katonák csoportja lépett be rajta, bárom tiszt ve­zette őket. Kettőt közülük nem láttak még soha, a harmadik, egy százados ismerősnek tűnt. Krebs gondolatban végigvette az elmúlt napok rejtélyes ese­ményeit és ha nem állt volna vigyázzban, talán fel is kiáltott volna: ez a százados faggatta gépmester múltjáról amikor számból emberré vedlett. Az egyik tiszt odalépett a százados­hoz, halkan beszéltek egymás között, foszlányát sem tudták elcsípni a tárgyalásnak. A tiszt azután papírlapot vett elő és két számot olvasott fel, szinte kurjantva hozzá. — Kilépni! Kit takar a két szám? A má­sodperc töredékéig érintetlenül és ingathatatlanul állt a sor, azután előlépett a két Fayer- rnann. A tisztnek egy szava sem volt hozzájuk, csupán in­tett drapp bőrkesztyűs jobbke­zével. Két SS-katona hozzájuk lépett — parancs nem hangzott el, úgy látszik előre tudták mit kell cselekedniük — vastag fe­hér kendőt vettek elő és bekö­tötték azzal szemüket. Azután kifelé kezdték őket taszágálni, de a két testvér sután lépdelt, összeakadt. Erre a katonák meg­ragadták őket karjukon és va­lósággal vezették őket kifelé, mint a világtalanokat. Kétoldal- ról rövid megjegyzés, parancs hangzott el, a szavak rezegtek a levegőben, de a legkifinomul­tabb fülek sem voltak képesek értelmét felfogni. Miért? Mire való ez? Kivé­geznék őket? Fehér gyolcsot nem diktált a halálraítélteknek, a koncentrációs táborok divat­ja. Hová viszik a két fivért? A százados végignézte a fel- sorakozottakpn, rövid borboltját felemelte, gyengén ütögette vele jobbkezét, úgy szólt: — Négy nap alatt mindenki elgondolkodhatott rajta, vajon mi készül itt a falak mögött. Megnyugtatok mindenkit: a ta­lálgatásért kár volt. Úgysem ta­lálta el senki. Megállt, a színészek azt mon­danák hatásszünetet tartott. Új­ra végigmérte a felsorakozott társaságot. Faarccal néztek elő­re, s csak szemük fénye bizo­nyította; élő emberek állnak előtte. A szemekből egy szó su­gárzott: Beszélj, akármit, de be­szélj! A százados azonban tem­pósan sétált fel és alá, léptei­nek taktusára ütögetve a bottal. A pillanatok éveknek tűntek míg folytatta: — Itt, a 19-es táborrészlegben különleges feladat végrehajtá­sára kerül sor. Pénzt fognak gyártani. AngqJ fontot! Az in­vázió napok kérdésé és a Füh­rer nem akarja, hogy a meg­szállt Nagy-Britannia lakossága nélkülözze régi pénzét. Tehát, amint mondtam, angol fontot fognak gyártani. Aki rendesen dolgozik, nem bánja meg. Jobb élelmezés, könnyebb munka, mondhatnám szakmunka és — váltott át szava enyhe gúnyra és a bottal a deszkafalra muta­tott — biztos védelem. Ha va­laki mégsem teljesítené köteles­ségeit, akkor... — gondolkodott a megfelelő kifejezésen, de nem mondta ki, vagy nem akarta kimondani. Bőrbotjával tompa ütést mért tenyerébe és minden­ki érthette, mit jelent az »-ak­kor ...« — Remélem, nem lesznek ősz- szetűzéseink és nem kényszerí­tenek arra, hogy ugyanezt még- egvszer nyomatékosabb eszkö­zökkel elismételjem. Ne feled­jék, csak a munka tesz szabad­dá, a szabotázs és a káosz .\. ismét megállt és tenyerébe csa­pott. Azután hangsúlyozva, szó­tagolva mondotta, hogy a kü­lönböző nemzetiségű foglyok jói érthessék: Arbeit macht frei! — Ennek a különleges iá bor - részlegnek a parancsnoksága az én kezembe fut össze. Bernhard Kruger százados vagyok. A szakmai irányítást Wegner fő­hadnagy úr végzi — mutatott rá a baloldalon álló alacso­nyabb, barna emberre, aki ész­revehetően húzta jobblábát. Igyekezett mindenben Göbbels mozgását utánozni és Krebshől majd kibuggyant a gúnynév, amivel a propagandaminisztert illették: utóbamult, sorvadt ger­mán. — A tábor rendjére helyette­sem, Bohrens főhadnagy ügyel. A munka holnap reggel kezdő­dik, ma még várunk egy szállít­mányt. A szükséges utasításo­kat Wegner főhadnagy úr kiad­ja majd. Végeztem. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents