Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-15 / 191. szám

8. oldal 1981. augusztus 15, kedd Gazdaságosan termel a Bajai Épületasztalosipari Vállalat A szakma kiváló dolgozója K. Szabó Józsefeiének nem tudnak olyan munkát adni a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál, amelyet ne végezne dag tapasztalatát a gyakorlat­lanabbaknak. Sinka Antalné és Türei Imréné is az ó segítségé­vel szerzett jártasságot ebben a A Bajai Épületasztalosipart Vállalat dolgozói ez év már­ciusában április 4-e tiszteletére a következőket vállalták: „Mivel az 1960-ban végrehajtott gyárt- mányösszevonás következtében az ez évre tervezett termelés összetétele — a sorozatban gyártható termékek csökkenése miatt — kedvezőtlenebb, ennek ellenére vállaljuk, hogy 1961 ben annyit termelünk, mint amennyit 1960-ban teljesítet­tünk. A feladatot kevesebb lét­számmal oldjuk meg, és 1 szá­zalékkal csökkentjük a terme­lés költségeit. Ennek megfele­lően: a fenyő- és tölgy-fűrész­áru normáinak szűkítésével 70 köbméter faanyagot, a segéd­anyagok felhasználásánál 20 ezer forintot, egyéb — nyom­tatvány, telefon stb. — költsé­geknél 8 ezer forint megtakarí­tást érünk el.” A vállalatnál járva arra a kérdésre vártunk választ, meny­nyit hajtottak végre felajánlá­sukból a gyár dolgozói. Emelkedett a termelékenység A gyár munkásai, a műsza­kiak és a vezetők valóban min­dent elkövettek annak érdeké­ben, hogy a vállalt feladatukat teljesítsék. A termelékenység 1961 első félévében a tervhez képest négy, a bázisidőszakhoz viszonyítva pedig 6,1 százalék­kal emelkedett Ezt a techno­lógiai fegyelem, a programszerű termelés megvalósításán kívül a jó munkaszervezéssel és a dolgozókban levő versenyszel­lem kiaknázásával sikerült el­érni. A versenyző négy brigád kö­zül kettő elnyerte, kettő pedig most küzd a kitüntető szocia­lista címért. Wéner József asz­talos brigádja 102, a Mikoso- vics József vezette KISZ-bri- gád szintén 102 százalékra tel­jesítette első féléves tervét. A munkát azonban nemcsak tel­jesítmény, hanem a minőség szerint is értékelik, sőt brigád- értekezleten, üzemi tanácsülé­sen és a termelési tanácskozá­sokon elmarasztalják a fegyel- mezetlenkedőket, a selejtgyár- tókat A brigád a gazda A felajánlás értelmében át­csoportosították a munkaerőket. Míg a tervben meghatározott feladatokat az első negyedév­ben 137, a második negyedév­ben 134 munkással oldották meg, addig a harmadik negyed­évi tervet 130 munkással hajt­ják végre. A létszámátcsoporto- sítás következtében az egy főire eső termelési érték több, mint 3200 forinttal emelkedett A na­gyobb termelékenység elérése céljából szakmai tanfolyamokat indítottak, tovább fejlesztették az újító mozgalmat jobban ki­használták a munkaidőt, fokoz­ták a gépek kapacitását Ezenkívül a nagyobb ered­mények elérése érdekében anya­gilag is érdekeltté tették a dol­gozókat Többek között a bri­gádokban a háromtagú bérbe­soroló bizottság dönti el, ki mi­lyen fizetési osztályba kerül­het. Ennek kialakításánál figye­lembe veszik a teljesítményt és a minőséget. Az összeg nagy­ságát havonta a munkától füg­gően növelik, vagy csökkentik. Majdnem kilenerenezer forint megtakarítás A felajánlás harmadik pont­ját is teljesítették a gyár dol­gozói. A fenyő- és tölgy-fűrész­áru normáinak szűkítésével az első félév végéig 40 ezer köb­méter faanyagot takarítottak meg 70 ezer forint értékben. A segédanyagoknál 12 ezer, egyéb anyagoknál pedig 6 ezer forint a megtakarítás. A fentiekből kitűnik, hogy a Bajai Epületasztalosipari Vál­lalat dolgozói felajánlásaikat időarányosan teljesítették, sőt túlteljesítették. Az eredmények eléréséhez nagy segítséget nyúj­tott a gyár szakszervezeti bi­zottsága. Jól szervezte a mun­kaversenyt, gondoskodott arról, hogy a dolgozókat a vemeny eredményeiről tájékoztassák, az aktívák pedig felléptek a mun­kafegyelem-sértők ellen. A szakszervezet javaslatára beve­zették a brigádoknál a munka­elosztást, s azt, hogy melyik brigádtag milyen bért kap. A gyár dolgozói ezzel a mun­kateljesítménnyel megteremtet­ték az évvégi nyereségrészese­dés alapjait. Az újabb techno­lógiák bevezetésével, a munka­verseny tökéletesítésével tovább növelhetik a termelékenységet, mely újabb és nagyobb ered­mények forrása lehet. Gémes Gábor Istállóépítés — 60 százalékkal olcsóbban A kalocsai Iszkra Termelő- szövetkezetben — a típustervben előírtnál 60 százalékkal olcsób­ban — százférőhelyes növendék- marha-istállót építenek. Az ala­pot bontott téglából, a falakat pedig — Tamás György tanácsi mérnök tervei szerint — saját égetésű szénporos téglából építi a szövetkezet brigádja. A tető­zet és a mennyezet hullámpalá­ból, illetve acélból készül. Ez utóbbi, valamint az, hogy mag­tárpadlás nélküli lesz az épü­let, lehetővé teszi a szokásos két oszlopsor mellőzését az is­tállótérben. Az istállóba beszerelik a víz- és a villanyvezetéket is. el kifogástalanul. A javakora­beli asszony hét éve állandó dolgozója a vállalatnak. Barom- fikopasztás, lámpázás, bontás, vagy csomagolás, — mindegy neki, mert úgy ismeri ezeket a mnkafolyamatokat, mint a te­nyerét. Szívesen adja át sokéves gaz­A mezőgazdasági üzemek a gabona betakarítása után az őszi kalászosok vetésének elő­készítését végzik. Ahhoz, hogy a talajmunka előké­szítése megfelelő legyen, a műtrágyát szántás előtt kell a szántóföldekre szórni. Sokszor azonban nem kerül ide­jében a talajba, mert a gazda­ságok tárolóhely hiányában nem veszik át a műtrágyát a felhasználás időpontja előtt; A gyárak egész évben termel­nek és terméküket teljes egé­szében nem tudják elraktároz­ni. Ezért helyes, ha a gazdasá­gok akkor is átveszik a mű­trágyát, ha az nem a felhasz­nálás időpontjában érkezik A foszfor- és kálitartalmú műtrágyákat raktártér hiányá­ban prizmában is lehet megfe­lelően tárolni. Megyénk több állami és közös gazdasága már ezzel a módszerrel helyezi el a felhasználás időpontja előtt érkező műtrágyát. Ilyen például a Hosszúhegyi, az Izsáki, a Helvéciái Állami Gazdaság, va­nagy figyelmet, gyors kezet» gyakorlatot és tudást kívánó szakmában. Méltányolva eddigi tevékenységét (selejt nélkül dol­gozik, nem késett, igazolatlanul sem mulasztott, stb.), a kollek­tíva kiváló dolgozó oklevéllel tüntette ki, (Tóth Sándor felvétele.) 1 amint a bácsbokodi Szalvai Mihály, a felsőszantiváni Üj Élet Termelőszövetkezet stb. A műtrágyát a táblák végére szállítják ki, és ott prizmázzák. Ezek az üzemek megállapíthat­ták, hogy a prizmázás semmilyen Mr ros következménnyel nem jár, mert a levegő nedvességét® el­szigetelve, azt nem szívja ma­gába és nem csomósodik meg a műtrágya. Ez a módszer nagyban előse­gíti a szakszerű talaj előkészí­tést, mert a szükséges műtrá­gya időben áll az üzem rendel­kezésére, s késlekedés nélkül, folyamatosan lehet felhasználni. A műtrágya-prizma készítésénél a következőkre kell ügyelni: 1. A víz aláfolyásának meg­akadályozására magasabb fek­vésű részen kell kijelölni a prizma helyét. 2. A kijelölt helyet szalmá­val vastagon terítsük be, majd erre olyan mennyiségben hány­junk száraz földet, hogy az be­fedje a szalmát. 3. Erre az alapra 160—180 cm széles és 170—180 cm magas prizmákba rakjuk az ömlesztve érkező műtrágyát. Ha a műtrá­gya zsákban van, a zsákokat a prizma hosszanti irányában megfelelően helyezzük el; A prizma hosszát a műtrágya mennyisége határozza meg. 4. Végül fedjük be szalmával, s vastag földréteggel a prizmát. Az eljárás megegyezik a répa prizmában való tárolá­sával Egy prizmában csak egyféle műtrágyát tárolhatunk. Leg­előnyösebb, ha a prizmát annak a táblának a szélén készítjük, amelyen a terv szerint felhasz­nálásra kerül a műtrágya. Székely Jenő öntözés Az erdő mögött mir lebukott a nap. Az elősettenkedö este »■ sötétjét ezüstös sugár szeli ketté a látóhatár peremen. Vízsugár az, egy 2-es típusú szórófej permetezi szét. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság szántópusztai üzemegységé­nek 57 holdas cukorrépatábláján fogad ez a látvány. Az alko­nyaiban négy ember sürög-forog a bujalevelű répasorok között: Kovács Sándor gépész, Lógó József, Bolvári Vince és Ugri Jó­zsef csőhordozók. A fűzfasoron túl rejtőző kanálisban zúg a szi­vattyúkat tápláló motor. Pár perc múlva felberreg a másik, s a táblán most már négy vizsugár lövelli éltető húsét szerteszét. A lövőkék egy-egy állásból óránkint S milliméteres esőnek megfe­lelő vizet szórnak ki. — Az idén harmadszor öntözzük ezt a répát — magyarázza « gépész. — Este 6-kor kapcsoljuk be a motorokat, s reggel 6-ig tart a műszak. Nyári melegben ez a legokosabb öntözési mód. A csőhordozók háromóránként kapcsolnak át más és más szóró­fejre ... Csillagos éjszaka borul a tájra. Szétlő sem rebben, az égen fia felhőfoszlány sem bíztat esővel, mégis reggelre a cukorrépa üdezöld levelein gyémántcseppek ragyognak a gépek ontotta bő harmatból. A megázott talajban „hízik” a répa, szaporodik az értékes cukor. (Pásztor Zoltán felvétele) A Kecskeméti Gépállomás zetorosa nyerte a járási szántóyersenyt Vasárnap délelőtt rendezték meg a kecskeméti járás és a megyeszékhely traktorosainak szántóversenyét a kecskeméti Egyetértés Termelőszövetkezet­ben. A versenyen 26 gép indult. Többek között a kecskeméti Törekvés, az Egyetértés, Arany­kalász és a Petőfi Termelőszö­vetkezet, a Jakabszállási és a Tiszakécskei Gépállomás, az Izsáki, Városföldi és a Helvé­ciái Állami Gazdaság trakto­rosai mérték össze képességei­ket. A verseny első helyezettje Tóth János, a Kecskeméti Gép­állomás zetorosa lett. Második helyre Tóth Imre, a Jakabszál­lási Gépállomás, a harmadikra Szebellédi Gábor, a Kecskeméti Gépállomás és a negyedikre Madari István, az Egyetértés Termelőszövetkezet traktorosa került. Az első helyezett rádiót, a második kerékpárt, a harma­dik karórát és levéltárcát, a negyedik pedig ébresztőórát ka­pott a verseny rendezőitől. IGAZI „férfimulat­ság” ez a most „divat­ba” jött szántóver­seny. Ezért volt min­denkinek feltűnő lát­vány legutóbb Baján, hogy az 5-ös számú parcella végén sze­mérmes, de nem lep­lezhető izgatottsággal álldogált egy csinos asszonyka. Minden fordulónál biztató, ked­ves szavakat kiáltott a Szuper-Zetor vezetőjé­nek, a rékkenő hőség­től és a verseny lázá­tól egyaránt verejté­kező Tiralla Péternek. — A felesége vagyok és jaj, úgy izgulok érte! — magyarázta. — Ketten egy oklevéllel Képzelje, úgy állt a versenyhez, hogy egé­szen tegnapig nem tu­dott róla. Most jött ugyanis haza Lengyel- országból, ahol juta­lomüdülésen volt. Az este együtt készítettük elő a gépet. A táblát magam rajzoltam — mutat a gép orrán vi­rító, szabályos betűk­re, amelyek elárulják, hogy a vezető a Bajai Állami Gazdaság dol­gozója. — 1950 ÖTA trakto­ros a férjem. Én ma­gam is értek a veze­téshez, valamikor dol­goztam is Péterrel. De most már három gye­rek, a háztartás, no meg az egészségi álla­potom nem engedi az efféle munkát. Közben kutató pil­lantásokat vet jobbra és balra, férje ver­senytársainak szántá­sára. Kicsit elszontyo­lodva mondja: — Az a baj, hogy Péter az idén mégnem szántott, mindig más­fajta munkára volt be­osztva, s most, a ver­seny előtt gyakorolni sem tudott, mint a töb­biek. Dehát — teszi hozzá büszkén —, ha most nem is nyer dí­jat, tíz év alatt élég sok kitüntetést kapott! TIRALLÁNÉ nem csalódott férjében. Dí­jat ugyan tényleg nem nyert a nagyon szoros mezőnyben, ahol 26 kiváló traktoros mérte össze tudását, de a meglevő kitüntetések mellé újabb elismerő oklevelet vitt haza. Ketten érdemelték ki: Tiralla Péter a mun­kájával, felesége pedig párjátféltő, biztató sze- retetével! G. K. Tároljuk prizmában a műtrágyát

Next

/
Thumbnails
Contents