Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-13 / 190. szám
1961. augusztus 11, vasárnap 5. oldal A brigádvezető Többszörösen kitüntetett dolgozója a Bács-Kiskun megyei Vágóhíd Vállalatnak Makai József hentesmester, aki megalakulása óta dolgozik a vágóhídon. A kiváló dolgozót ezért nevezték ki a marhavágók brigádvezetőjének. Dicséretére legyen mondva, hogy a jó munkaszervezés, a 480 perc fegyelmezett kihasználása eredményeként, brigádja az új műszaki normát is átlagban 105— 110 százalékra teljesíti. Makai József brigádvezető emellett jelentős társadalmi munkát is végez, mint a vállalati sportmozgalom irányítója, lelkes szervezője. (Pásztor Zoltán felvétele.) jt<VW¥MVWWMWáVA*iV»*llVlV<Vl*l*i*i*l*A‘>AAAAAAAAAAAAA*A^>^^< Szerencsés tsz-tagok Kiss Ervinné és Drágós Jánosné — a kecskeméti Vörös Csillag Tsz két tagja — hosz- szabb idő óta együtt lottózik. Minden héten két-három szelvénnyel játszottak és néhány eseteben értek is el kettestalálatot A 31. játékhéten — úgy gondoltak: jobban kipróbálják szerencséjüket — száz darab lottószelvényt vásároltak. Ahogy mondani szokás, megfogták a szerencse lábát, mert egyik szelvényükön — a 3 007 686-oson — négyestalálatot értek el, amellyel 310 ezer forintot nyertek. A két asszony egyébként sógornő jelölt, mert Kissné öccse Dragosné húgával a közeli napokban tartja esküvőjét. A nyertesek elhatározták, hogy 30 ezer forintot adnak nászajándékba az ifjú párnak. A szerencsés tsz-tagoknak augusztus 16-án este a kecskeméti Városi Moziban az első előadás után adják át a nyert összeget ünnepélyes keretek között. Legfrissebb értesüléseink szerint megyénkben a 32. játékhéten ismét értek el négyestalálatot. A szerencsés nyertes, aki Tiszakécskén lakik, 74 ezer forintot nyert I^WVVWWVWWV\^« A munkaegység becsületéért Normarendezés a garai Vörös Csillag Tsz-ben A garai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben június folyamán közgyűlés tárgyalta az Égyes munkaegység-normák helyi sajátosságnak megfelelő rendezését. Ez a rendezés főleg ez állattenyésztőket azok között is elsősorban a baromfi- gondozókat érinti. Érthető, hiszen a Földművelésügyi Minisztérium javaslatai az 1959- es munkaegységkönyvben még bz akkori kisüzemi tartási viszonyokra vonatkoznak; azóta B tsz-ek nagy lépést tettek előre a korszerű, nagyüzemi tenyésztésben. A tataházi szövetkezeti baromfitelepen máris több ezer baromfi jut egy gondozóra. A garai szövetkezetben 500—800 darabra emelték a norma szempontjából az egy gondozóra eső létszámot, s minden korosbított, háromhónapos baromfi tíz darabja után csak fél munkaegységet írnak jóvá a korábbi 1 munkaegységgel szemben. Mi tette indokolttá ezt a rendezést? Az aránytalanul magas gondozási költség, amely egyfelől a termelőszövetkezet számára ráfizetésessé tette a baromfitartást, másrészt nagy aránytalanságot okozott a baromfitenyésztők és más mun— Nem öregem, ez nem azonos a tavalyival, annak kék ruhája volt. kakörbem dolgozók keresete között. Tavaly például ebben a szövetkezetben a régi normák szerint dolgozó kacsanevelők 4 hónap alatt fejenkint 800 munkaegységet kerestek, •— ami 6 ezer forintos havi átlagbérnek felel meg. Most a rendezés folytán a három hónap alatt elérhető munkaegység reális, 130— 140 között mozog. A tehenészetben is történt változás. Nem az eredményes fedeztetésért díjazzák a gondozót, hanem 7 hónapos vemhes üszó után írják javára a munkaegységet. Az a tény pedig, hogy a módosított norma szerint minden 100 liter kifejt tej után csak akkor jár a munkaegység, ha a zsírtartalom eléri a 3,6 kilogrammot, a lelkiismeretes kifejést, a gondos csepegtetési segíti elő a tehenészetben. A szövetkezet a leadott tej mennyisége és minősége után is megkapja az áruértékesítési kedvezményt, a tehenészek jó munkája tehát közös és egyéni érdek is. Ezzel a normarendezéssel a garai Vörös Csillag Tsz-ben helyreállították a munkaegység becsületét. Megkövetelik, hogy minden beírt munkaegység mögött komoly termelési fedezet álljon. A szövetkezeti gazdák egy részénél ugyanis megvan az a törekvés, hogy számszerint minél több munkaegység elérésére igyekszenek — azzal azonban, hogy annak értéke mennyi, nem foglalkoznak. Holott, egyszerű példával megvilágítva: ahol 40 forintot ér egy munkaegység, ott 200 teljesített munkaegységgel elérhető 8 ezer forintos jövedelem, míg 20 forintot érő munkaegység esetében uevanehhez a jövedelemhez 400 munkaegységet kell teljesíteni. A munkaegység-hígítás éppen akkor következik be, ha a beírt számok mögött nincs megfelelő árufedezet. A normák rendezésével megszüntethető az a feszültség is, amely az idénymunkásnak számító növénytermesztők s az állattenyésztők között egyes szövetkezetekben ma még fennáll. Az állattenyésztők Saván levő aránytalanság előbb-utóbb számukra is hátránnyá válik, hiszen elég csak annyi, hogy a növénytermesztés ne végezze el lelkiismeretesen a növényápolást, már csökken a takarmány- hozam, s ezt az állattenyésztés is, végső soron az egész közösség megérzi. A garai Vörös Csillag Tsz példája azt is igazolja: a munkaegység-könyv nem kaptafa, amelyre gépiesen ráerőszakolható az elosztás minden módja. Sajátos adottságokon alapuló helyi normák kialakítása nemcsak joga, de kötelessége is minden szövetkezetnek ott, ahol a túlhaladott, korszerűtlenné vált normák akadályai a fejlődésnek. Június közepetájt az egyik este, népes társaság gyűlt össze Kunfehértón a földművesszövetkezeti italboltban. — Meglett férfiak, az ottani állami gazdaság masinisztái. Hiszen máskor is be-betértek munkaidő után egy-egy pohár borra, fröccsre, korsó sörre, s az egészben nem volt semmi különös. Amennyit az egészség megkíván, annyi ital nem róható fel nekik, említésre sem méltó, s többet nemigen szoktak inni a gépek szakemberei. Ez alkalommal azonban a szokásosnál jobban felöntöttek a garatra. Szerény, jó formán még gyerek fiatalember fizette a „cechet”, rendelte az italokat, s ennek elmulasztása részéről is, a visszautasítás pedig a többiek részéről hagyománysértés lett volna. — Igaz-e, Pista, hiszen mától fogva segédúr vagy te is — csaptak a fiú vállára az idősebb szakik, arra az évtizedek mélyébe hullt napra emlékezve, amikor így látták vendégül ők is idősebb munkatársaikat, tanítómestereiket. Igen, arra ittak mindannyian, hogy Papp István ipari tanuló felszabadult a géplakatos szakmában, segéd lett ő is. Urazni ugyan csak tréfából uraz- ták kimondottan, mert ugyaneéitz&nyok a termelőiz&aetktrttben Aki nem tudna „visszaszokni...** Szarvas Józsefék három éve léptek be az izsáki Mező Imre Termelőszövetkezetbe, mégpedig a feleség biztatására. — Korán árvaságra jutottam és szegény emberhez mentem feleségül — meséli élettörténetét a harminc év körüli csendes asszonyka. — Napszámosok voltunk, pihenés nélküli robotból állt az életünk. Hajnalban munkakezdés a- más földjén... Délben szaladtam ebédet főzni a gyerekeknek, azután ismét vissza a munkába, késő estig. Mire hazaértem, várt a mosás, takarítás, fürdetés, a ház körüli aprójószágról való gondoskodás. Bizony úgy siettem mindig, hogy szinte nem is láttam, szemügy- ré sem vehettem a körülöttem élő embereket, a vidéket, ahol éltem. — Néhány évvel ezelőtt kerültek ide szomszédaink. Hallottam, hogy évről évre jobban gyarapodnak. Először új konyhabútort, szobabútort, majd motort vásároltak... És akkor szóltam az uramnak: — Te, ezek a Horváték olyan szépen élnek ... Megpróbálkozhatnánk mi is azzal a szövetkezettel ... — Így jöttünk ide, s ha nem is máról-holnapra, de jobbá, szebbé, könnyebbé válik a mi életünk is.,. Rövidesen új, nagyobb lakásba költözünk. Szépen keresünk, s mindent elő hidunk teremteni, amire szükségünk van... És ami a legfőbb: nem jár az ember „csukott” szemmel. Láthat, hallhat, tanulhat, nemcsak a közvetlen környezetében — az országban is... Most készülök éppen a Balatonhoz, jutalomüdülésre ... — Társak, városi ruha, cipő, rendes, tiszta lakás .., Ha mindez eszembe jut, egyre inkább rádöbbenek: nem tudnám én már újra megszokni azt a régi életünket... E vallomás önarckép is egy négygyermekes termelőszövetkezeti asszonyról. — Arcképét már csak a következő két számmal szeretnénk „hitelesíteni”: Négy és fél hold szőlő egész évi munkáját végzi a férjével, s az idei évre vállalt 200 munkaegységéből már több mint 150-et teljesített ... Á dolgozók részt vesznek az üzem műszaki fejlesztésében A napokban sokszorosított tájékoztató került minden dolgozó munkapadjára a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnál. Ebből az írásból mindenki megtudta, hogy Ottová- nyi Ferenc főmérnök vezetésével megalakult a 21 tagú, műszaki intézkedési terveket ösz- szeállító bizottság. A vállalat meghirdette a »-műszintterv«- hónapot, amely augusztus 5-től szeptember 2-ig tart. Ezt megelőzően a bizottság alaposan megvizsgálta a megoldásra váró feladatok körét, hogy a vállalat dolgozóinak erejét a legfontosabbak megoldására összpontosítsa. Melyek ezek? A bizottság tagjai rendszeresen konzultációt tartanak, ahol szakmai tanácsokat is adnak. Ha a dolgozók az általuk előadott javaslatokhoz mellékelik a megoldási tervezetet, akkor a vállalat vezetősége a javaslatokat újításként fogadja el. A beérkező és a bizottság által elfogadott javaslatok alapján állítja össze a vállalat 1962. évi műszaki szervezési intézkedési tervét. Gacsályi István Pista „segédúr" leíf olyan „űr” volt azelőtt, tanulókorában is. Nem amolyan mindenki iábakapcája inas, mint amilyen jónéhányunk annak idején. Erről beszélgetünk a tizenhét esztendős fiúval az állami gazdaság műhelyében, miután félbeszakította egy Maulwurfon a főtengely-csere munkáját. Mert rábízták már azt is. Szóval, szerelni is tud, noha géplakatos. így van ez már, ha valaki a vasas szakmát mezőgazdasági nagyüzemben sajátítja el. Itt érteni kell mindenhez, ami gép, vagy fémből összeállított konstrukció. És ez a Pista szerencséje. Ha úgy hallgat mestereire, ahogy eddig (nagyon dicséri őket, főként Kiss Balázst, a műhelyvezetőt), akkor univerzális szakmai tudással vértezi fel magát. Tapasztalatból tudom, hogy a múltban is a sokrétű vasipari szakma legjobb iskolái a mező- gazdasági nagyüzemek, az uradalmak műhelyei voltak. Nem egy ismerősöm, barátom s négy fivérem vált segéddé bennük, s a felszabadulás után, amikor jó néhányuk gyárba került, bizony, kevés kivétellel meg sem álltak a sztahanovista szintnél és nem egyet közülük több kitüntetéssel jutalmazták már képességeiért. Persze, más volt inasnak, segédnek lenni az uradalmi műhelyben, s más ipari tanulónak lenni az állami gazdaságban. Az uradalmakban Iá- tástól-vakulásig tartó munkával éppen úgy „kivették zsírját” az inasnak, segédnek, sőt a műhelyvezetőnek is, akár a gyalog, munkát végző egyszerű, vagy a kocsis, béres és pásztor cselédnek. És az inas inkább „elleste” mint „megtanulta" a szakmát. Papp Pistát viszont mindenki segítette. Az idősebb s a fiatalabb szakik egyaránt. Nem féltették — később sem féltik — tőle tudásukat, mert miért ie Nem konkurrencia vgjuk szemben a fiatalember, hanem az egyazon célért dolgozó munkatársuk. A műhelyi gyakorlaton kívül két éven át hetenként kétszer, a harmadik évben egyszer iskolába is járt Kiskunhalasra. És mint tanuló, az elő évben 50, a másodikban 65 fillér, az utolsóban 1 forint 30 fillér órabért is kapott ösztöndíjként S nem látástól-vakulásif, hanem a törvényben megszabott, jóval kevesebb ideig kellett dolgozva tanulnia. Ezért valójában mégsem tréfa volt, amikor urazták az idősebb szakik. Mert az: úr, — társadalmunk uralkodó osztályának, a munkásosztálynak szakképzett tagja. Tarján István
