Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

4. oldal 1981. augusztus IS, vasárnap LENQYEL KÖRKÉP Lírai vallomás a tengerről etCtt fcfeaflltefc. ■ 13 hbtné, hogy a városháza olasz campanilék- hez hasonló, égbe szökkenő kar­csúsága alig tíz évvel ezelőtt szomorú látványt nyújtó romok­ból volt rekonstruálható. A vá­roskapuk vakolata, dombormű­ves díszítményei az enyészetből éledtek újjá csakúgy, mint a fegyvertár csúcsíves épületei, vagy a „Hosszú utca” kereskedő házai. A Hermes szobor, amely az egykori kereskedő céh szék­háza előtt állott szárnyas sa­ruival, ma békésen és szelíden hajlik a pasztell színekben pom­pázó, merészen égbenyúló épü­letek fölé. Egy hatalmas, eleven múzeum Gdansk, s a tenger­part, apró falvaival, a Hel fél­sziget középkort halász város­kájával, ahol az emberek a konyhából egyenesen az utcára léphetnek, mert udvarra nem telt a szűkös helyből. A pöfögő gőzös, a Panna Wodna rikoitozó hangszóróival mindennap kétszer teszi meg az utat Sopot és Hel között Él, pezseg ez a tengerpart, amelyet évszázadokig a Teuton lovagok, a Magyarországon is jól ismert Német Lovagrend tartott fogságában, s igázott le. (Folytatása következik.) Csáky Lajos BOZSÖ JANOS VÁZLATKÖNYVÉBŐL Nemesnádudvart pincesor. Orosz nyelvtan folyamokat szervez az MSZBT megyeszerte A műit esztendőben több mint hatszáz gyerek, általános isko­lás fiú és leány tanult az MSZBT alapfokú orosz nyelvtanfolya­main megyeszerte. Ezek a gye­rekek arra vállalkoztak, hogy az iskolai tanulmányok mellett, azon fölül mélyítsék el orosz nyelvtudásukat. Ezenkívül kö­rülbelül 15—16 felnőtt nyelv- tanfolyam is működött a legki­A régi kikötő. A viz nem túlságosan mély, kissé eliszaposo­dott már. A gyönyörű kikötői házak a háború végén üszkös, fekete romokban álltak. Ma mind megújult pompájában ka­cérkodik vízbeli képmásával A háttérben az egyik őrbástya. válóbb orosznyelv-pedagógusok vezetésével. Az egyik ilyen tan­folyamot a Katona József Me­gyei Könyvtár rendezte a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság­gal, a másikat maga az MSZBT megyei titkársága tartotta fenn. Mindkét helyen folyamatosan haladó fokú tanfolyamot szer­veznek ebben az esztendőben. Az MSZBT az idén augusztus 21-e és szeptember 15-e között fogad el jelentkezéseket az ál­tala szervezett orosz nyelvtan- folyamokon. Ebben az eszten­dőben minden járási székhelyen szerveznek egy-két tanfolyamot, e mellett egy sor nagyobb köz­ségünkben, így Kecelen, János­halmán, Kiskunmajsán, Tisza- kécskón, Hantán és Solton ke­rül sor kezdő, haladó, vagy esetleg felsőfokú és társalgó orosz nyelvtanfolyamok rende­zésére. Kecskeméten egész sor vállalat és üzem jelentette be igényét tanfolyam szervezésére. Az MSZBT által rendezett nyelvtanfolyamok hallgatói ré­szére még szélesebbé, még von­zóbbá teszik az idén az orosz nyelvoktatást. Orosz nyelvű kisfilmeket és diafilmeket vetí­tenek rendszeresen a foglalko­zásokon és kihasználják a Lin- guaphone rendszer előnyeit A nyelvtanfolyam! klubfoglalko­zások általában két részből áll­nak. Az első részben nyelvi társasjátékok zajlanak le, a má­sik részben kötetlen társalgás folyik szovjet vendégekkel* Munkatársunk tbc napot töl­tött rt a Lengyel Népköz­társaságban. A Balti-tenger partjáról a nagy lengyel tengeri kikötőktől a lengyel Tátráig végigutazta a len­gyelországi táj legjellegze­tesebb útvonalait. Útirajzait az alábbiakban folytatások­ban közölj&k. ' (1) A sopota mólón belépő­jegyet kell fizetni. De aki vé­gigsétál a tengerbe benyúló s együttesen több mint egy kilo­méter hosszúságú mólón, nem sajnálja az egy zlotyit Délután 4-kor júliusban még teljes megszakítatlan az opálos kék­ség, amely mintegy áttetsző fiveggömb borul rá a tenger­partra, a móló hatalmas fage- ren dákból ácsolt oszlopsorától jobbra, a sárgásszürke, bokáig érő, lágyan zizegő homokra, a strand tarka kosaraira, balról pedig egy csupa üveg, csupa modernség, hatalmas étterem szinte légiesen könnyűnek ható épületére. Visszatérve a móló torkolatához, ahol gyönyörűen j kiépített parti sétány húzódik, j a színharmónia felbomlik. — | Igen, a színek örökösen változ- j nak, ahogy az alkonyat rábo-l rul a tengerre, egészen addig, j amíg a csillagok ki nem gyújt- j ják apró reflektoraikat a sötét­kék éjszakai égen. Egyik oldal­ról a lemenő nap rajzol sze­szélyes kénsárga és narancs ■ reflexeket a lassan, méltóság- teljesen ringó hullámok hátán, ] a másik oldalon, ahol a nap­korong nem zavarja meg a ho­rizont végtelenségét, szürkéskék pára oldja fel azt az egyébként sem túlságosan éles választó- vonalat, amely a tengert s az eget határolja. A lengyel tenger minden esz-j tendőben százezreket vonz si­mogató hullámaival. Azt az alig5 több mint másfél hónapos idő-j szakot, amikor az egyébként i nem túlságosan barátságos ég-j hajlat nyáriasra változik, igye­keznek kihasználni nemcsak a] lengyel turisták, hanem a kül-1 földiek is, akik ezrével keresik! fel a lengyel tengerpart üdülő-1 helyét, Sopot modern s egyre] fejlődő szállodáit. Ebben az1 esztendőben —- amint az üdü-| lök vezetősége mondotta — több 1 mint félmillió lengyel gyerek ] üdül a tengerparton. A másik félmillió, melyet a lengyel szakszervezetek az ország leg­szebb tálaira irányítanak, egy-, részt a mazuri tórengeteg für-’ dőhelyedn, másrészt a lengyel ; Tátra üdülőhelyein tölti pihe- \ nőjét A turista, aM érdeklődik a ; közélkömyék iránt, a kedves, ? vidám, tarka kis villanyvonat- ] tál ellátogathat a háború után ] hatalmas kikötővárossá fejlő- j dötit Gdyniába, vagy beutazhat ' Gdanskba. Ez utóbbi a háború \ élőt a német megszállás évszá- . zadainak középkori hangulatát j őrizte háromablakos, öt-hat emeletes, szűk homlokzatú, szo­rosan egymás mellé bújó góti­kus házsoraival, régi vizimal- maival, s a Hansa idők keres- j kedelmi kikötőjének holland \ festők vásznaihoz hasonló ham- ] gulatot árasztó mólóival. Minden követ, lépcsőfaragásit, i ablakot, freskót, sgrafittót mű­vészek keze élesztett fel és fa­ragott ki újra. A lépcsőházak ódon fakorlátjairól ki gondol­ná, hogy három-négy évvel ez­A régi kikötő mellől átsétálva Gdansk egyik városkapuján, débfink tárul a pasztell színekben pompázó Hosszú utca. A tűhegyes torony a városi tanácsé. Előtte a világhírű szö­kőkút, amelynek főalakja Gdansk címerében is szerepek ezúttal nem h a keüemetes fog­lalatosságok elé emelték. Da úgy látszik, a kőtőrésnfi is emésztőbb, ha valaki csupán sa­ját aggályaival marad egyedül. Nősek elhurcolásának más­napján, koranyári reggel virradt rájuk. A fényképet Krebs őriz­te, a plseni szerelő utolsó, írat­lan akarata volt ez, a mindig mosolygó emberről azonban szót sem ejtettek. Eltűnt valahol az emlékezet végtelen óceánjában. Beivódott agy sej tjeikbe, mintha soha nem hallották volna ne­vét, de ott lüktetett végig, hogy a túlélőknek később, a szabad­ság másnapján, tizedik, vagy tizenötödik évében ötöljék feli a Nősek, emlékszel ugye a Nő­sekre, a vöröskeresztes kocsi­ban. Az autóban élt és autóban halt meg. — Sorakozó! — A parancs rövid volt és keményen patto­gott egy SS-altiszt szájából. ÜJ ember volt, őt sem látták még. A lábak előbb engedelmesked­tek, mint ahogyan a gondolat fogaskerekei megindulhattak volna, lassan egymásba kapcso­lódva. Már álltak a sorban, ami­kor eljutottak a bizonyosság felismeréséig: végre meg tudják sorsukat. Az altiszt végigmustrálta a sorokat, igazított, inkább köte­lező szakszerűséggel, mint külö­nös durvasággal. Megint érző­dött az a „valami” a levegőben, titok részesei lettek, amelyet ma­guk sem ismernek. (Folytatjuk.) ágy nélkül ájultam hullt le a kocsi csupasz padlójára. — Ha fel sem ébred, szép halála lesz — így búcsúzott az a Fayermann, aki három sze­meszteren keresztül orvostan­hallgató volt. Ezt mindig hoz­zátették, mert a két testvért nehezen különböztették meg egymástól. Amikor a vöröskeresztes autó után bezárult újra a kapu, a döbbent csendet Sziljanov törte meg: — És azt mondják, hogy in­nen nem lehet kijutni. •.. Senki nem folytatta, csak Leo húzta elő zsebéből a fényképeit, nézegette, megpróbálta bevésni magába a fiatalasszonynak és annak a szőke kislánynak vo­násait. Nézte, azután tovább­adta Gütignek és a kép kézről kézre járt a 19-es barakkban. Az elesett baj társra nemcsak puskák díszsortüzével lehet em­lékezni, néma tiszteletadással is. De aztán újra felszakadt a tompa kérdés; — Mi lesz velünk? V. A fontolt beválthatók Amikor naponta hajtották őket kőtörésre — pihenőre, csak egy lélegzetnyi megállásra sóvá­rogtak. Most, hogy a 19-es ba­rakkban megint lepergett 24 eseménytelen óra, szaporodtak a sóhajok és szinte belesűrűsöd­tek a levegőbe. Olyanok voltak, mint a beteg, akit egyszerre til­tanak el minden élettevékeny­ségétől és csupán saját bajára gondolhat. Pedig a tilalomfát — A fénykép... — nyöszö­rögte — vedd a fényképet, őrizd meg. Odaadta a gépmesternek a rojtosszélű, most már izzadtság­tól nedves fotográfiát. Az elő­ször gyengéden visszatolta. Az­tán nem erőszakoskodott, a má­sik elgyengült ujjaival, átvette a képet. — Figyeld csak, egy-kettőre meggyógyulsz — mondta, mert ilyenkor vigasztalni kell. — Utolsó napom ez, utolsó — folytatta nagyon, nagyon bá­gyadtan a plseni — tudod úgy szerettem volna látni őket még egyszer — bökött erőtlen moz­dulatokkal a fénykép felé. Ko­csizaj szakította meg a nehezen gördülő beszélgetést egy vö­röskeresztes autó hajtott át a kinyíló deszkakapun. A foglyok elsápadtak. — Gáz súgta Gütig Krebsnek, az pedig némán bólintott Vö­röskeresztes kocsi volt, de már tudták mire szolgák Miközben futott, szénmonoxidot vezettek légmentesen zárt belsejébe, s az országúton gyilkolták meg az áldozatot Ez a sors várt Nő­sekre is. Nem titkolták, ápoló­nővérek gyengéd karolása he­lyett dúrván taszították fel az egyenruhás kezek. Nősek hord­(24.) ? — Tüdőgyulladás lehet, leg­| alább negyven fokos lázzal, ad- | ta tovább a két Fayermann, akik : orvos híján ápolták. Egyikük a { bankszakma előtt, orvostanhall- \ gató volt három szemeszteren > keresztül. | — Van remény? — hangzott | tompán. < — Ha kórház lenne, ha 5 gyógyszer lenne, ha orvosi ke­> zelést biztosíthatnánk, ha..., | ha..., ha..., ? Nősek félrebeszélt, feleségét j és kislányát hívta az egész éj- (szakán át. Könnyíteni igyekez- (tek kínjain, de nem igen tud­> tak. őrnek akartak szólni —, a I néma deszkafallal találták ma- | gukat mindenütt szemben. Más- ; nap reggel jelenthették. I Egy addig sohasem látott SS hadnagy jeJent meg rövidesen, és néhány lépésnyi távolságból szemügyre vette Nőseket. Pró­báltak olvasni arcvonásaiból, de azok merevek maradtak. El­ment, anélkül hegy egy szót is . odavetett volna. Nősek igen í rosszul volt. Krebset szólította, . a súlyos betegek jellegzetes l mozdulatával kérte, hogy ha- I joljon hozzá közelebb. Súgni < akar valamit.

Next

/
Thumbnails
Contents