Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-11 / 188. szám

4. oldal .tWL augusztus II, ponté* Üj tennivalók nap renden Tervszerűen fejlesszük termelőszövetkezeti könyvtárainkat! Az utóbbi negyedévben aí egész kiskunfélegyházi járásban jelentős mértékben emelkedett a könyvtárak forgalma. A felszabadulás előtt ilyenkor abban a néhány községi könyv­tárban általában nyári szünetet tartottak, mert eszébe sem ju­tott senkinek a látástól vakulá- sig végzett nyári paraszti mun­ka közben, hogy könyvet ve­gyen a kezébe. Amikor a kis­kunfélegyházi járásban a forga­lom növekedésének a tényeit örömmel, állapítjuk meg, nem rendkívüli eseményről ádunk hírt, Hanem a fejlődésnek egy olyan, szirite törvényszerű kö- vétkezrhényéről, mely együtt jár a parasztság szövetkezeti útra való térésével. Á tudás­szomj, a nerhes szórakozás utá­ni vágyat ma már nem nyom­ja el a szűkös élettel járó kény- szerűség. A járásban a második ne­gyedévben közel 11 ezer kötetét kölcsönöztek ki az olvasók, s közülük igen sokan, mint a ter­melőszövetkezeti könyvtárak lá­togatói. A járásban ugyanis erőteljesen fejlődik a külön szoyetkezeti fiókkönyvtárak há­lózata. Jelentős mennyiségű le­téti könyvanyag áll a sűrű ki­cserélés és frissítés lehetőségé­vel együtt a tsZrParasztok ren- dfelkfezésere. A kunszállási Al­kotmányban kém kevesebb, FélsSfokú mezőgazdasági technikumok megyénkben A mezőgazdasági szakembe­rek minél gyorsabb ütőmben és minél magasabb _ színvonalon történő képzése egyik alapvető feltétele a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése utáni tenni­valók végrehajtásának. A meg­növekedett termelési feladatok olyan szakemberek nevelését teszik szükségessé, akik techni­kusi képzettséggel, de az eddi­giéinél magasabb színvonalon tudják képviselni a termelőszö­vetkezetek érdekeit A maga­sabb színvonalú technikus-kép­zés jelentőségének felismerése indította a földművelésügyi Mi­nisztériumot a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány határozata alapján meg­felelő Szakosítási! felsőfokú me- gaadasági technikumok meg­szervezésére, A technikumok tanulmányi ideje két észtendŐ. Aid élvé- gézte, szaktechnikus! oklevelet kai), amely á földművelésügyi miniszter által meghatározott Itiúnkakör betöltésére képesít Megyerikben három helyen szerveznek az ősszél felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Ilyen él?5 évfolyam nyílik a kecskeméti és bájai kertészeti technikumban, valamint a kis- kuhfélegyházi mezőgazdasági technikumban. Az űj iskolatí­pusba azok nyerhetnek felvé­telt, akik középiskolai végzett­séggel és íégalábD egyéves szák­iba i gyakorlattal rendelkeznek, válamint kémiából, biológiábóí (növénytan, állattan) eredmé­nyes felvételi vizsgát tesznek. A felvételi vizsga anyaga meg­egyezik az általános gimnáziu­mok hasonló szakos anyagával. Azok, akik egyetemen, vagy fő­iskolán a fenti tárgyakból ered­ményes felvételi vizsgát tettéi, i vizsga alól mentesülnek. A felvételi jcorhatár a Földművé- ! légügyi t Minisztérium Szakok- ! látási és Kísérletügyi Főigaz- j gatósága szerint a betöltött 40 év, a jelentkezés határideje pe­dig 1961. augusztus 20. A felső­fokú mezőgazdasági techniku­mok hál Iga tói az intézméhyek- béh kollégiumi felhelyezést és étíamt kapnak. Bármilyen fel­vetőnél kapcsolatos problémá­ról részletes tájékoztatást tud­nak idni á jelentkező lakóhe­lyéhez legközelebb eső mező- gazdasági technikumban. mint 70 állandó olvasót tartana^ nyilván, a petőfiszállásl Kőér Suthban 68-at, a határ másik Végét birtokló Szabadság Tsz- ben 84-et — hogy csak néhá­nyat említsünk a népesebb ol­vasótáborral rendelkező szövet­kezetek közül. ftyári olvasók De, hogy a kultúra iránti éh­ség növekedőiét egy jelentős részletprobléma megvilágításá­val is bemutassuk, a tiszaújfa- lüi Tisza Tsz példáját kell megemlítenünk. Itt az idei el­ső negyedévben 14 olvasó volt még. Most a félév végén 45-ré emfelkedétt a számuk. Pedig közben, mint köztudomású, el­érkezett a nagy tavaszi, nyári paraszti munkák ideje. Ebbéli a tsz-ben már olyan tervek is születtek, hogy ősszel irodalmi színpadot is alakítanak saját erejükből. Saját erőből is Államunk jelentős összegeket költ az fegyre erőteljesebb for­mában jelentkező kúltúrszomj csillapítására, kielégítésére. A szövetkezetek könyvtáraiban, a kiskunfélegyházi járás területén rendszeresen két és félezer könyvet forgalmaznak a könyv­tárosok, de ez nem zárt és agyon olvasott állomány, ha­nem olydn, amelynek kisebb- n agy óbb mértékben való fel- frissítésére, átcserélésére kész­ségesen vállalkozik bármikor a járási könyvtár. A kulturális forradalom előbbre viteléért minden tőle telhetőt megtesz szo- ciálizműst építő államunk. Ez a szocialista rendszer egyik alapvető sajátosságával függ össze. Az összefüggés olyan ér­telemben is érvényes, hogy ta­lálkoznia kell az állam által megteremtett lehetőségek gya­rapítása szempontjából a helyi kezdeményezésnek az országos tervekkel. Azaz elérkezik rövi­desen az az idő, amikor a szö­vetkezőtök saját erejükből rend­szeresen és hasznosan fejleszt­hetik saját könyvtáraikat — gondolván arra is, hogy minden Szövetkezeti gázda megtalálhas­sa a szórakoztatását, felüdülé­sét Jelentő szépirodalom mel­lett a munkaköre jó betöltésé­hez elengedhetetlenül szüksé­ges szakmai könyveket fa. Né­hány példa — ha nfem te a fél- égyházi Járásból — van már ar­ra, hogy egyes szövetkezetek iáját külön könyvtárfejlesztési programot hoztak létre. Ez azonban nem általános. A szövetkezeti könyvtárak fejlődését és áz értük való fe­lelősségvállalást segíti az az el- nMtárbzás, hogy áz ősz folya­mán néhány könyvtárat átad­nak a termelőszövetkezeteknek. A cél: érezzék mindinkább ma­gukénak az állam jelentős erő­feszítéseivel létrehozott könyv­tárakat az erősebb, gazdasági­lag fejlettebb szövetkezetek, melyek részt tudnak vállalni e könyvtárak fejlesztésében. Továbbképsés Mindez azonban még nem Je­lenti a tsz-könyvtárakkal való foglalkozás maximumát. Előbb- útóbb jelentkezni fog. egy olyan probléma, amely szükségessé tészi a termelőszövetkezeti könyvtárak vezetőinek, a nagy­részt társadalmi munkában mű­ködő könyvtárosoknak szak­mai, politikai és világnézeti to­vábbképzését. Talán éppen já­rási keretek között lehetne erre megoldást találni, vagy pedig a szokásos népművelési nyári továbbképzési program kereté­ben kellene gondosk-idni a tsz- könyvtárosok tudásának, felké­szültségének növeléséről. Csiky Lajos • UM 11 üíí•"* — így gyakorlatban próbál­hatom ki a televízió főzőtanfo­lyamának tanácsait — Valamiért nagyon nagy szükségük lehet ennek a ba­rakknak gyors elkerítésére — mormogta ebéd közben Grün- blatt, a vele egykorú Hőfeilnek. Az felső-osztrák dialektust be­szélték mindketten. Hőfell gráci képkeretező volt és azért került a táborba, mert egyszer nyilvá­nosan kijelentette, hogy Hitler Adolf nem ért a művészethez, silány mázolmányokat pingál. Pedig Hitler politikájával szem­ben inkább semleges, közömbös volt, csak piktori tevékenysége váltotta ki dühét. Feljelentették. — Azt én is látom — vála­szolta kurtán a képkerétező. — De mit akarnak? És ez a kérdés még három helyről szállt felé. Halkan és zsongva, olyan emberek szájá­ból, akik megtanulták és meg­szokták a fogak közt átszűrt beszédet. — Karantén lesz. A betegeket hozzák majd ide. — Viccelsz? Azbk a kémé­nyen át sétálnak az égi szana­tóriumba ... — Akkor minek ez a máso­dik .kerítés’ Már a villamos- drótban sem bíznák? Csak kérdezni tudtak, a vá­lasszál adósok maradták. Dói1 goztak tovább. És amikor este a tábori zenekar egyhangú dal­lamára bevonultak a többiek — Wützdorf ragaszkodott a muzsi­kához — a fal körvonalai már kibontakoztak. Amíg csak lehe­tett, dolgoztatták őket áz esté­ben, fényszórós teherautók vilá­gították be a terepet. Csak ak­kor zavarták be aludni á fáso­kat, amikór egy közeledő ellen­séges légikötelék miatt kioltot­ták a reflektorok sugárkévéit. De este, előzőleg, megfoghatat­lan és félelmetes dolog történt. Egy inspiciálő SS-tiszt még a két őrmestert is leteremtette, hogy ne csattogtassák a korbá­csokat, hagyják nyugodtabban dolgozni az embereket. Nem akartak hinni füleiknek, ame­lyek felfogták az odavetett sza­vakat. Emberek lettek egyszer­re és szót emeltek a verés el­len! A deszkafa] időre elkészült. Az SS-tiszt átvette, egy szót sem szólt, ami a megelégedés legmagasabb jele Volt. Az al­tisztek alig várják a végső bó­lintási, nekiestek a fásoknak és, dühödten verték őket. A kor­bács csapkodott, a verésből hiányzott a szokott módszeres­ség, vagdalkozássá vált, üsd, ahol ereddé és nagyon fájt. Szegény Grünblalt bácsi, rög­tön az egyik kezeügvébe került és áz első ütés után terdrero- gyott. A vadállat pihent volt még és feszült benne a bosszú­vágy. a térdelő ember csak olaj niimi ÚJ filmek umrn iifammmxoxnxaTiixia^^ Leon Garros keresi a barátiét Egy ftj szovjet—francia fco­produkciós film jelenik meg rö­videsen mozi vásznainkon: Leon Garros keresi a barátját. Az érdekes, modem témájú filmben három francia turista szerepel: egy autószerelő, egy újságíró és egy fotoriporter, akik autón in­dulnak a Szovjetunióba, abba az országba, amelyet csak elbe­szélésekből és képeikről Ismer­nek. Mind a hármuknak kfflfln-fcfl­lön tervei, kívánságai vannak. Az újságíró, Leon Garros főkí­vánsága például, hogy megta­lálja orosz barátját, Borisz Va- ganovot, akivel 17 évvel ezelőtt megszökött a fasiszta fogságból. A változatos cselekményű, ér­dekes helyzetekben bővelkedő film bizonyára nagy közönség- sikert arat. Ez a második együt­tes munkája a szovjet és fran­cia filmeseknek. Amint a ren­dező, Marcel Pavüero a forga­tókönyvről, illetve a kész alko­tásról nyilatkozott, igyekeztek a francia turistákat olyan szi­tuációba állítani a mese kere­tében, hogy könnyedén, fran­ciás módra érezzék magukat a filmben, a szovjetunióbeli uta­zásaik alatt a Minősnek a valkV Ságból vigyék át benyomásaikat a filmvászon síkjára. A vidám, kedves filmhez t népszerű szovjet zeneszerző, Bogoszkxvszädj írt zenét, g a film francia főszereplői: Leon Zitrone. Jean Bochefort és Jeni Gavin, Különös disszertáció Hana Bort, i tokiói egyetem orvoskarának hallgatónő}« öt évi munkával pontosan megha­tározta, hogy milyen elváltozá­sokat okoz a harisnyakötő, a fűző. vagy a melltartó az em­beri testen. Kutatásainak ered­ményét doktori disszertációban foglalta össze Megállapítja töb­bek között, hogy egy gumisza­lagnak semmi esetre sem sza­bad nagyobb nyomást gyako­rolnia a testre, mint négyzet­centiméterenként 30 grammot Mihelyt ezt a nyomást megha­ladja, már akadályozza a nor­mális vérkeringést Arról per­sze nem szól a disszertáció, hogy a nők miképpen állapít­hatják meg a gumiöv által ki­fejtett nyomás négyzetcentimé­terenkénti összegét A leghelye­sebb megmaradni a régi szem­pont mellett: ha nem kényel­metlen, akkor megfelelő. volt a tűzre. Ütötte. Az SS-tiszt egykedvűen nézte az iszonytató látványt Sarkonfordult zsebé­ből egy szárazkölnis tégelyecs- hét vett elő — szinte nőies volt, ahogyan selyembojtjával ját­szadozott — azután orrához értette, ellensúlyozta a vér és veríték gyomorfelforgató sza­gát. Lassan sétált a táboriroda irányába, nem érdekelte tovább az ügy. Megszűntek emberek lenni. Az öreg Grünblatt bácsi vér­ben fagyva maradt ott, megtil­tották, hogy bárki is segitsén rajta. Hat orSh át nyögött és jajongott, á visszatérő tiszt en­gedett tarkójába egy lövést. Ezt hívják kegyelemíövésnek? Az öreget elsiratták. Röviden és könnyek nélkül. De az egyen­letnek mind több ismeretlené volt. És amikor a kiválasztot­takat a körülbástyázott 19-es barakkba terelték, s a deszkafal kapunyi ajtaja becsapódott mö­göttük, csupán annyit tudtak, hogy ez a titokzatos, rejtélyes valami elsősorban az ő bőrük­re megy, de nem voltak képe­sek felfogni értelmét Tizennyolcán voltak őslakők, így nevezték magukat azok, akjk, a sachsenhauseni táborból jöttek. Másnapra, hatvanra sza­porodott számuk. A társaság még különösebbé és vegyesebbé vált. Jelük között egyaránt volt pi­ros háromszög és sárga csillag, ha a táborokat és a börtönöket felsorolták, ahonnan egy-két nappal ezelőtt elszármaztak — a leigázott és megszállt Európa mannája rajzolódhatott ki. Az emberi ész mindig a logikát ku­tatja. rendszert akar a rend­szertelenségben és érteni kíván­ja az érthetetlent Az emberi el­me a biztos pont után sóvárog és megkínzott eatnyuló, formá­jából kivetkőzött testük mögött még dolgozott ez az elme. De nem lelték meg ezt a pontot és nem tudták kifordítani helyéből a világot. Újra és újra a kínzó kérdés: mi lesz velük? Vagy inkább ebben a fogalmazásban: mit akarnák velük? Ez, az utóbbi mondatfűzés fejezte ki, hogy nem ürai saját sorsuknak, ha­nem sákkfigurák egy élet-halál játszmában. Nem ők lépnek, ha­nem velük lépnek. Miért adtak különleges őrséget melléjük — egyetlén egy nem volt közöttük a már ismert SS-katonákból. — Ezt sem gondoltam volna — mondogatta keserűen az egyik Fayermann és fivére sű­rűn bólingatott hozzá —, hogy egyszer még ezeknek a gyűlölt káposztafej űeknek látására fog el a vágy. Az élelmet fa más kondérba kapták. Bizalomgerjesztőbb volt és mélye valóban rászolgált az előlegezett bizalomra. Még a fásokénál is jobb volt valami­vel á kintiről nein is szólva, ahhoz képest elsőrendű éteknek bizonyult. Üj szavuk volt ez: a -leinti". Ahogyan a múlt, áz elsüllyedt világ belesűrűsödött az -élet« kifejezésbe, mindaz, ami á 19-es barakkon kívül történt, ezután rhár valarrti más volt. ök bent:, a többiek , kint. Éhes ember ritkán filqzoljái, ne­kiestek a sűrű levesnek, felháfí- zsolták, utána töprengtek. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents