Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-31 / 205. szám

i oldat

1961. augusztus 31,

csütörtök

Vendégségben Zahnán

KISZ-fiataliaink számára, akik még nem jártak külföldön, akik még sohasem látták a végtelen tengert, s kiket még nem kísért tengeri hajón a sirályok mindig éhes csapata, ez az út felejthetetlen élmény marad.

Három hétig voltunk vendégei a zahnai politechnikai középiskolának. Utunk első állomása Drezda volt. A mai Drezda a szocialista újjáépítés . csodája. Aki tavaly látta, ma új utak mellett új háztömböket, üzleteket és gyártelepeket lát. A város borzalmas sebe gyógyul, s lakói békében kívánják kiheverni 1945 szörnyű poklát és tiltakoznak egy újabb világégés ellen. Ök tudják, mit jelent a, háború! A Zwingerben világhírű mesterek remekműveit csodálhatták meg KISZ-fia- taljaink. A meisseni porcelánmanufaktúrában szívesen mutatták meg a gyártás egész folyamatát. Az Elba mellett emelkedő Königstein várában is egy napot töltöttünk. A forgalmas Elbán tett két hajóút a Saehsische-Schweizból adott ízelítőt.

A régi hanzaváros és tengeri kikötő, Stralsund a maga gazdag történelmi múltjával sok inat nyújtott. Egy kirándulás Hiddensee-re adott először alkalmat, hogy tanulóink a nyílt tengerrel szembekerüljenek. Óriási élmény volt! S a természet nem fukar a maga gazdagságával. Az odaút a szelíd vízen a hullámok és a napfény játékát mutatta be. visszafelé a tenger haragos zöldje ostromolta hajónkat.

Sassnitz kikötőjében szerencsénk volt: megláthattuk Európa legmodernebb óceánjáróját, amely szemünk láttára nyelt el 34 megrakott vasúti kocsit, s megszámlálhutatlan személygépkocsi^

Hálásak lehetünk vendéglátóinknak, hogy megnézhettük Rügen szigetén Ralswiekben a tengeri szabadiéri játékokat. Az Európában eddig példa nélkül álló, monumentális játékok minden elismerést megérdemelnek. Az öböl partja és vize nyújtotta, hatalmas színpad, a

parkba épített 8000 ezer embert befogadó nézőtér, a kétezer szereplő korabeli öltözetben, a modern megvilágítás és hangtechnika, a színpadon vágtató lovasok, a színpompás táncok, az ellenséges hajóhadak összecsapása, valóban felejthetetlen és maradandó élmény tanulóinknak.

Kuba drámai balladáját Klaus Störtebekerről valóban nem mutathatták volna be méltóbb keretek között. Klaus Störtebe- ker népi hős, akinek életét, halálát és emlékét a Keleti-tenger népe mondákban megőrizte.

S amikor az előadás végén a nézőtér mögött nappali fényárban úszott a ralswieki kasiély. hirtelen már nem is tudtuk hol vannak a kulisszák, fent-e, vagy lent a színpadon, amelynek méreteit minden filmrendező megirigyelheti.

Tudom, fájó szívvel hagyták el a tengert tanulóink, ki tudja, mikor látják viszont. De Luther városában, Wittenberg- ben és Zahnában új élmények egész sora várt ránk. Ismerősök, családok, levélpartr]erek vettek körül bennünket. Wit- tenbergben a párt,, a tanács és az FDJ képviselői fogadtak bennünket. Zahnában több mint száz úttörő köszöntötte csoportunkat. Sok üzemben beszélgettünk munkásokkal. A wittenbergi „Wikana” édességgyárban nagv vidámság melleit fehérbe öltöztették a csoportot. A látogatás során aztán alános minőségi próbát tartottak fia táljaink. A „Wittok” művekben gyár termékeit tartalmazó csomaggal kedveskedtek. A zahnai likőrgvárban a magyar- német barátságra ittunk. A wittenbergi nanokat a párt-, a tanács- és az PDJ-szervek hivatalos fogadása zárta le. A szocialista NDK békéért harcoló népéve’ annak életéve! és szokásaival smerkedtek meg tanulóink.

Egy baráti országban jártunk, ahol ugyanazokért a célokért harcol a nép, mint nálunk: a békéért és a szocializ musért.

Schwalm Pál

Kórus* és zenekarvezetók értekezlete Kecskeméten

Szerdán délelőtt a megyei tanács v. b. művelődési osztályán 18 kórus- és zenekarvezető részvételével értekezletet tártottak. A megbeszélésen arról tanácskoztak, hogyan lehetne az üzemi kórusok számát növelni, s a vállalati, üzemi zenei életnek ezáltal tágabb teret biztosítani. A cél érdekében több hasznos javaslat hangzott el. A kórus- és zenekarvezetők ugyanakkor utaltak arra is, hogy a kórus- mozgalom szélesebb körű meghonosítását egyes üzemekben a helyiséghiány hátráltatja.

Végül egy művészeti akadémia szervezése került szóba.

MEMENTO

A nékem drága Nap csakúgy süt mint régen, A tenger-csillag is fent ragyog az égen;

Most is úgy mosolyog az illatos virág,

Csak nékem sötétült be az egész világ.

Mert ö volt az anyám, testvérem, a Napom. fi nevetett rám mint ragyogó csillagom; ő volt a virágom, hitvesem, mindenem, ö érette folyt a fárasztó küzdelem.

fi elment, itt hagyott fájdalmas kétségbe, Örök éjszakába, sűrű sötétségbe.

Az élettel szemben megvolt a számadás,

Jaj, amelyből nem lesz soha feltámadás.

Lesznek majd szép lányok, deli virágszálak. Akikért epednek, akiket imádnak;

De e földnek, amely forog réges-régen — Lesz-e olyan lánya, mint a feleségem?.,.

Hajnal József

Dumas Alexandre:

A fekete tulipán

A XVII. századi Hollandia egy érdekes korszakába vezet bennünket Dumas regénye. A mű egy tiszta szerelem sokszor valószerűtlen, de végig lebilincselő leírása. Szereplői gazemberek, vagy teljesen ártatlan, jólelkű emberek. A romantikus történet végén az igazság győzedelmeskedik.

Hazatérés

Román film

ülés Béla Kenyér című

novellásKötete az Írd elbeszélés«; gyfljtl egybe.

Csak nemrég ért véget a háború. A frontokról zsúfolt (katonavonatok érkeznek. Az emberek ugyan elcsigázottak, de szívükben új remény él: más lesz az élet, jobb, szabadabb, igazságosabb.

érkezett és felszólította az attasét, hogy a »-haza megmentése érdekében« az anyagot senkinek, még Papennek se mutassa meg. Örömmel nyugtázta okosságát és előrelátását Szorgalmas méhecskeként gyűjtötte a mikrofilmeket küldte Berlinbe az okmány-másolatokat és most már olyan célzást is megkockáztatott hogy Götzöt haza kellene hívni. A Canaris ügynök artistái közül többen lebuktak, egy önként jelentkezett a máltai hatóságoknál, rossz napok jártak rá. Moyzisch hallott azokról az ellentétekről is. amelyek Kaltenbrunnerék és Canaris admirális között fennálltak. Igaz, a hírforrások nem voltak egészen megbízhatóak, dehát nem zörög a haraszt...

Egy napon Moyzisch ügynöke, egy, szerény barna lányka hiába várta Cicerót. (Moyzisch az első találkozásuk után rég megszüntette a közvetlen érintkezést. Különben is megbocsáthatatlan könnyelműségnek tartotta, hogy annak idején az inas a német nagykövetség épületét kereste fel.) Cicero többet nem jelentkezett, nyoma veszett. Rejtélye máig sem oldódott meg. Valószínű, hogy a brit titkos szolgálat is felfedezte: Ankarából értékes információk szivárogtak ki, s a nyomozás az inashoz is elvezetett. Hogy Cicerót futárgépen vitték-e Londonba, vagy baleset érte-e valahol egy ankarai, egy isztanbuli sikátorban — ezt csak az Intelligence Service irattára tudná megválaszolni.

Mikor már bebizonyosodott Cicero kiesése, Kaltenbrunner aeszámolt róla Schellenbergnek s. Nem túlságosan sajnálta:

(Folytatása következik.)

Mitru, a fiatal katona sok évi szolgálat után visszatér szülőfalujába. Már az állomáson meglepetésben van része. A falusiak most hallanak először a földosztásról, s azonnal lelkesen támogatják. Egy csoport kommunista munkás érkezik a faluba, hogy felosszák a szegények között Pap báró földjét. Mitrunak is tetszik a gondolat^ hiszen eddig neki sem volt földje, s a háborúban nyomorúságos kisházát is elpusztították.

A győzelem szinte megmázno- rosítja az embereket Látják, hogy az ő oldalukon az igazság, nem félnek többé. Mitru, aki eddig csöndben figyelte az eseményeket most cselekvéshez Iát. Barátjával. Petrevel felszólítja a falu gyűlölt bíróját hogy adja át hivatalát s távozzék a faluból. Mitru tele jóakarattal, cselekvőkészséggel kinevezi magát bírónak, s Ar- deleanu elvtárssal megkezdi a földosztást illetve annak előkészítését

Folynak az előkészületek a

földosztásra és a terroristák részéről a támadásra is. A földosztás előestéjén a falusiak vidám mulatságot rendeznek, közben a hegyekről megérkeznél« Pap báró fegyveresei. Éjszaka az összecsapás elkerülhetetlen. Felvillannak a rakéták, lángot vetnek a puskák és a pisztolyok csövei. Itt, a harcban leli halálát Ardeleanu elvtárs és Petre is, aki oly lelkesen küzdött Mitruval együtt az új életért

Kisebbek lesznek a schilling bankjegyek

Az osztrák kormány elhatározta, hogy fokozatosan kicseréli a bankjegyeket. Szeptember 30-tól új százschíllinges bankjegy kerül forgalomba. Az új bankjegyek kisebbek és alakjuk a dolláréhoz hasonlít majd.

Ez a mondat Hitler »tetszhalott!« viselkedésének is véget vetett és magyarázatot követelt. Kaltenbrunner beszámolt a Ci- cero-okmányokról, gondosan elhallgatva azokat a részeket, amelyek túlságosan rózsaszínben álították be a szövetségesek helyzetét. Ribbentrop zavartan védekezett és arra hivatkozott: nem bízhatnak a nagykövet inasában, könnyen lehet, hogy az angol kémszolgálat szándékosan hamis iratokkal »eteti« Berlint. A valóságban Ribbentrop meg volt győződve az iratok eredetiségéről. Ha azonban ilyen irányban jár el, óhatatlanul Papén személyét erősíti, ez viszont nem tartozott céljai közé. Inkább megkockáztatta tehát a homályos magyarázkodást. A vitának Hitler vetett véget, unottan, oda nem figyelve. — Utasítást adott, hogy újra közvetlenül Kaltenbrunnerhez fussanak be a jelentéseik, Ribbentropot kapcsolják ki.

— Rajtam akar tölteni ez a felfuvalkodott pezsgőügynök — mondotta a Mészáros poharazga- tás közben Schellenbergnek. — Ebben tökéletesen egyetértettek, egyiküknek sem volt különösebb véleménye a külügyminiszterről.

— A fontokat különben is mi szállítjuk — vigyorgott Schellenberg.

— Most először örülök — bólintott rá Kaltenbrunner, hogy mégis belementünk ebbe a sok fejtörést okozó bankjegyesdi’oe. Szerezzen Ribbentrop százezer fontokat.

... És Moyzisch jóleső érzéssel vette kezébe azt a még bizalmasabb utasítást, amely közvetlenül Kaltenbrunnertől

nem örült Papén sem. A nagykövet ugyanis a lehető legrosz- szabb viszonyban volt a külügyminiszterrel.

Az attasé-kém főnök röviden referált Papennek, utána visz- szavonult és két csomagot készített. Az egyiket előírás szerint Ribbentropnak címezte, a másik ugyanolyan tartalmú csomagot Kaltenbrunnernek továbbította, egy Németországba induló biztosnak tartott emberével. Elégedetten gondolt a mentőötletre: az istennek, ami az istené, a császárnak, ami a császáré.

Ciceró hat hónapon át szállított. Moyzischnál gyűltek a nyugták, a kifizetett fontösszeg meghaladta a négyszázezret. A mikrofilmek Berlin felé tartottak — kettős csomagolásban. A német fővárosból pedig útra keltek a fontkötegek. A fontok — Made in Sachenhausen, Kruger őrnagy termékei.

... Hitler viselkedését nehezen lehetett előre kiszámítani. Néha végigrikácsolta az összehívott tanácskozást, máskor kezébe temette fejét, így hallgatta közbeszólás nélkül a beszélőket, de lehet, hogy oda sem figyelt. Ezen a megbeszélésen Ribbentrop tett jelentést. Szépen cirkalmazta mondatait, amikor Kaltenbrunner közbeszakította:

— Ankarai jelentéseink másról tanúsikodnak.

39.

Már a portán üzenet várta. Papén kéreti halaszthatatlan ügyben. A nagykövet udvariasan leültette és egy »szigorúan titkos« jelzésű okmányt adott kezébe. Moyzisch háromszor is átfutotta a sorokat, mintha nem akarna hinni szemének. Ezentúl Moyzisch csak Ribbent- ropon keresztül tarthatta a kapcsolatot a berlini központtal, még Kaltenbrunnerrel is. Önmagában káromkodott: legalább egy nap késés történt volna, akikor a fontos csomagot még a szokott úton juttatja el. Maga a levél nem lepte meg — Ribbentrop és Kaltenbrunner halálos ellenségek voltak, a babérokat mindegyik önmagának szerette volna, a kudarcokat egymásra hárították. A helyzet mindig a pillanatnyi befolyástól, nemegyszer Hitler szeszélyétől függött. Ez a levél any- nyit jelentett, hogy Ribbentropnak sikerült meggyőznie a Führert: az állambiztonsági

szervek megnehezítik a német diplomaták munkáját a semleges országokban, meggondolatlanul viselkednek, s ezért a külügyminiszter hatáskörébe kell a hírszerző munkát is helyezni. Tévedés ne essék: Ribbentrop nem a fokozott kémtevékenység ellen volt, hanem mindazt saját hivatalán keresztül kívánta lebonyolítani. Moyzisch hosszú orrot kapott, de