Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-30 / 204. szám

4. oldal 1961. augusztus 30, szerda Tanévnyitás előtt Kecskeméten Vége a vakációnak Mosolyog. Teikintetéből derű, boldog tavasz árad. Patyi Klára a Kecskeméti Ének-Zenei Álta­lános Iskola IV. osztályos tanu­Alig várom az iskolai év megkezdését. lója. Nyári vakációját Pesten és Kiskunmajsán töltötte, öröm­mel mondja: Alig várom -az is­kolai év megkezdését. Vajon mindegyik diák így lelkendezik a tanulásért, mint Patyi Klári? Reméljük! Szöveg: Bieliczky Sándor Fényképezte: Tóth Sándor Á Tóth Kálmán Leánygimnázium kórusának sikere Debrecenben Ölaizonzáyba, QL ?,me font ágba hívják a bajai lányokat A BARTÓK BÉLA Nemzet­közi Kórusverseny országos ese­ményeit kevés helyen kísérték oly nagy figyelemmel, mint ép­pen Baján. Ez érthető is, hi­szen a nyilvántartott 2400 ma­gyar kórus közül a versenyben indulók között a Bajai Tóth Kálmán Leánygimnázium ének­kara is dobogóra lépett. Európa legjobb kórusainak vetélkedéséről, leányaink sze­repléséről és a debreceni szép napok élményeiről beszélgetünk dr. Kárpáti ImrénéveL, a kórus vezetőjével és karnagyával. El­mondja, hogy öt évvel ezelőtt énekkart alakítottak a leány- gimnáziumban. 1959-ben a bala­tonfüredi dalostalálkozén már második, a múlt esztendőben pedig a keszthelyi ifjúsági fesz­tiválon első helyezést értek el. EZ ÉV áprilisában érkezett meg ezután a meghívás a nem­zetközi kórusverseny válogató­jára. — Május 18-a nagy nap volt kórusunk életében — em­lékezik dr. Kárpátiné. — A zsű­ri előtt énekeltünk, s kicsit már akkor is éreztük, hogy debrece­ni szereplésünk valóság lesz. Június derekán valóban meg­érkezett a bíráló bizottság dön­tése, amely a versenyben indu­Mcgszépült tantermek várják a tanulókat. Ifjúsági tárgysorsjáték a 8. VIT alkalmából A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa a 8. Világifjúsági Ta- lálkozéj alkalmából tárgysors­játékot rendez. A MIOT a nye­reményjáték bevételeiből járul hozzá majd az 1962-es helsinki Világifjúsági Találkozó magyar küldöttségének költségeihez. A sorsjegyeik 3,50 forintért már vásárolhatók. A főnyeremény családi ház autóval és garázs- zsal. Ezenkívül még többezer nagyértékű nyereményt sorsol­nak ki: gépkocsikat, szoba- és konyhabútorokat és háztartási gépeket A tárgynyeremény- sorsjegy húzása 1961. december. ló 28 kórus közé besorolta a bajai gimnázistákat is. A ver­senyről ezután így beszél dr. Kárpátiné: Debrecen nagy sze­retettel fogadta a hazai daloso­kat A művelődési ház 1200 sze­mélyes nagyterme a verseny egész ideje alatt táblás házat mutatott. SZEREPLÉSÜNKNEK komoly közönségsikere volt. Különösen az ifjúsági kategóriában érté­kelték sokra teljesitményünket. Minimális pontkülönbséggel maradtunk csak el a harmadik helyezéstől. Tudni kell azt, hogy egy kategóriában szerepeltünk pl. a zeneművészeti szakiskolák énektanár-jelöltjeinek kóru­sával, s a KISZ Központi Mű­vészegyüttes női karával. ELBÜSZKÉLKEDIK azzal* hogy a jövő nyárra két hivata­los meghívást is kaptak kül­földre. Egyet az NDK-ba, a má­sikat pedig Olaszországba, a Fi­renze melletti Grosettóba. — Nagyon sokat tanultam magam is Debrecenben — mondja. Sok új mű kottájával érkeztem haza, s persze nagyon örülök, valami részem nekem is csak volt abban, hogy a ba­jai kórus nagy sikerrel szere­pelt — hangoztatta végezetül. Felvidéki István Nagysikerű divatbemutató Kecelen földművesszövetkezet rendezésé­ben. A bemutatón megjelent 1500 vendég sokféle, tetszetős fazonú őszi ruhákat láthatott — írja Kárpáti Istvánná levele­zőnk. A Béke téri általános Iskolá-F ban az első emeleti osztályok­ban olajfestókkel lakkozták be a falakat. Korszerű, egészséges tantermek várják a tanulókat. A sarokban büszkélkedik az I. osztályosok kedvence: a számo­lógép. A tarkaszinű golyókat néhány hét múlva már idé-oda tologatják a vékony ujjacskák. Ki tudja, hogy az idei I. osztá­lyosok közül hányán szeretik meg a számtant, majd (később a matematikát, s felnőtt Koruk­ban, mint jól képzett mérnökök terveznek hidakat, bérházakat, gyárakat Boldog gyermekek Két iskolás fiam van — kez­di a beszélgetést Beke Sándor motorszerelő. — Sanyi az álta-: lános iskola IV, Gyuri a II. osz­tályba jár. A tanítási év meg- : Üj ruha, cipő kell a gyerekeknek. lfezdése előtt megsokszorozód­nak gondjaink. Űj ruha, cipő, tankönyv kell a gyerekeknek.;. Nincs mit tenni, eleget teszünk óhajuknak. Mi is büszkék va- '■ gyünk, ha a kis lurkók csíno-;, san, gondozottal! járnak isko­lába. Az asztalon kék csomagoló- ; papír suhog. A tankönyvedet borítják be vele a fiatalok, hogy megóvják a zsíroskenyér esetleges utónyomától. Még né-; hány nap, és Beike Sándor fiait ; tanulásra szólítja a szeptemberi i csengő hívó szava ‘ tíAÜMATU-v RÉTI A-foplitz-to ÍJUL. JL 38 Bemutatkozásra nem volt szükség, felismerte az első tit­kár feleségének hangját, ott laktak a nagykövetség épületé­ben. Az első titkár régivágású diplomata volt, Moyzisch lenéz­te és csak úgy beszélt róla, mint a követség házőrző kutyá­járól. Az ankarai nagykövetsé­gen és az isztanbuli konzulátu­son már régen nem a klasszi- szikus szamárlétrái beosztás szá­mított. Moyzisch ugyan „csak” gazdasági attasé volt beosztá­sát tekintve, valójában ő irá­nyította a törökországi német titkos szolgálatot. A nagykövet­tel, Papennel egyenrangú fél­ként beszélt és igazában egy riválisa volt: Max Willi Götz, aki Ankarában Canaris kémél- hárító szolgálatát képviselte. Hivatalosan együtt dolgoztak, valójában pattanásig feszült volt közöttük a helyzet. Eltér­tek jellemükben is, Moyzisch óriási terveket forralt, Kalten- brunner közvetlen környezeté­be akarta felverekedni magát, titokban Schellenberg posztjára áhítozott. Götz pontosan elvé­gezte, amit rábíztak, a pénzt gyűjtötte és az volt a vágya, hogy Magyarországon valahol Szeged környékén uradalmat és birtokot vásároljon magának. Miért éppen Szeged környékén? — nehéz lenne megmondani. Talán azért, mert eddigi legna­gyobb sikerét magyarországi kapcsolatainak köszönhette. Megzsarolt egy Grosz György nevű budapesti menekültet és megfelelő fedőnév alatt artista- ügynökséget hívatott vele élet­re. Csak olyanok jöhettek szá­mításba jól fizetett túrnéra — szakmai feltételek jóformán nem voltak —, akiknek hozzá­tartozóik Magyarországon ma­radtak. Az első állomás Török­ország volt, ott rábírták őket, hogy tegyenek németellenes ki­jelentéseket, s próbálják meg folytatni útjukat a Közel-Ke­letre, Palesztinába, Máltára, amerre csak lehet. A náci kém­szolgálat azonban csak egérútat adott a szerencsétleneknek, az ügynökök követték és zsarolták őket, valamennyit megfenye­gették otthon maradt szeretteik elpusztításával. Így szerveztek embereket. Max Willi Götznek ez az akció előléptetést jelen­tett, Moyzisch pedig irigykedett és megpróbálta kifogni a maga nagy halát. Gyorsan feltárcsázta a szőke Bessiet, lemondta a találkozót. A borotválkozás befejezésére most már kevesebb gondot for­dított, amint kész lett szágul­dott a követségi palota irányá­ba. A szürkeruhás fiatalember nem hivatali szobájában, ha­nem a híres fehér fogadóban várta. Vendégén minden átla­gos és közepes volt termetétől öltözködéséig. Azok közé az emberek közé tartozott, akikről úgy mondják tizenkettő van egy tucatban. Származására néz­ve albán, de évek óta él Tö­rökországban, az angol nagykö­vetnek Sir Hughe Knatchbull Hugessennek az inasa. Neve Da- nielo, Pierreként mutatkozik be és Moyzisch nyilvántartásában a Cicero nevet kapta. Az atta- sé-kémfőnök jót mosolygott ma­gában, amikor a római szónokot választotta fedőnevűi, az inas­ból meginduló végtelen szófo­lyam váltotta ki benne ezt a reakciót. Csak azt sajnálta, hogy szellemességét mások nem cso­dálhatják, hiszen erről még leg­bizalmasabb barátai előtt is hallgatnia kellett. Moyzisch eleinte nagy fantá­ziát látott a fiatalemberben. többször kért pénzt Berlinből, kapott is márkát, csak fontot nem. Az inas pedig — nem hiá­ba szolgált az angol nagykö­vet mellett — a fonthoz ra­gaszkodott. A fényképezőgépe­ket is időben átadta, csak ép­pen eredmény nem mutatko­zott. Moyzisch ezért nem a leg­nagyobb melegséggel, türtőztet­ve magát, de hangjában buj­káló idegességgel kérdezte: — Mi újság, Pierre? Hozott valamit a részemre? — A dolog úgy áll — kezdte zavaros mondókáját Daniello Pierre Cicero — hogy már meglenne a kért irat, de... De pénzre lenne szükség. Készpénzre. Fontra — szakítot­ta félbe Moyzisch, aki ponto­san ismerte emberét és tudta, hogy mire akar kilyukadni. — Megkérem, várjon. Szobájába sietett, hármasával vette a lépcsőket, kinyitotta páncélszekrényét és kivett be­lőle két bank jegy köteget. Mi­lyen szerencse, hogy Berlin ép­pen tegnap küldött fontot. Hó­napok óta várta már ezt a kül­deményt. Magában átkozta a központot, hogy azt hiszik: itt lelkesednek az emberek és in­gyen jelentkeznek az ügynöki munkára. Első eset két év óta, hogy végre egy összegben ka­pott százezer angol fontot. Ami­kor visszatért a fehér fogadó elé, pillanatra megtorpant, ki­fújta magát, könnyedén lépett be, kezében a bankjegyköteggel játszott. — Húszezer — szólt csende­sen. Cicero szeme — maradjunk ennél a névnél — szinte szik­rát vetett. Hallatlan élénkség töltötte el, tekintetével végigsí- mogatta a bankjegyeket. Mohón nyúlt volna a kötegek után, amelyeket Moyzisch közvetlenül orra elé rakott a barokk asz­talkára, de az attasé rátette te­nyerét a csomagokkara. — Nothing for nothing. Vala­mit valamiért. Ugye így mond­ja az angol, Herr Pierre? Az inas zsebébe nvúlt és pici csomagocskát vett elő. — Amint megállapodtunk, el­készítettem a megfelelő kulcs- másolatot. Az ünnepnapot fel­használva sikerült kinyitnom a páncélszekrényt és elkészítenem a fotókat. A következő anyagot ajánlanám megvételre: tájékoz­tató a szovjet és az amerikai külügyminisztérium elmúlt évi tárgyalásainak jegyzőkönyvei­ről, kivonat a teheráni határo­zatokból, a casablancai és a kairói angol—amerikai tanács­kozások dokumentumai, a köl­csönbérleti tárgyalások anyaga* s végül — emelte fel hangját — ez is érdekelni fogja önöket: titkos tárgyalások Törökország­nak a háborúba történő belé­péséről. Moyzisch megőrizte nyugal­mát, de magában érezte a pil­lanat jelentőségét. Itt van előt­te’ az az ugródeszka, ahonnan tovább lendülhet. — A fejezetcímek érdekesek, de azért szeretném az anyagot kicsit jobban megismerni. Zsák­bamacskát nem vásárolunk. Ez a húszezer természetesen csak előleg, ha a minőség kifogásta­lan, áll az okmányonként kért 15 ezres ár. — Moyzisch úgy tárgyalt, mintha valamilyen kö­zömbös tárgy adás-vevésével foglalkozott volna. Aznap éjjel átnézte az anya­got. Semmi kétség nem fért hozzá: az eredeti okmányok másolatai voltak. Olyan okmá­nyoké. amelyekről eddig magá­nak Kaltenbrunnernek, de Him- lernek és Hitlernek sem volt tudomása, s most ő, Moyzisch szállítja nekik tálcán. Az atta­sé talán a berlinieknél is job­ban érezte a hadihelyzet válto­zását és így különösen tisztá­ban volt a zsákmány fontossá­gával. Főzött magának még egy feketét, azután elégedetten lá­tott hozzá a Kaltenbrunnernek szóló rejtjelzett távirat megfo­galmazásához, a rendkívüli fu­tárcsomag elkészítéséhez. Az iz­galom fűtötte és nem érzett ál­mosságot akkor sem, amikor reggel a nagykövetség épületé­hez érkezett. (Folytatása következik.) / As iskolaigazgató szemével tója megkülönböztetett gondot fcndít arra, hogy a nevelők az 1961—62-es clktatási évben már az iskolareform irányelveinek figyelembe vételével lássák el nevelőmunkájukat. Elmondja, hogy náluk már két óve fo­lyik politechnikai oktatás, és a tanulók Borbély Ferenc kémia- szakos pedagógus vezetésével kitűnő eredményeket értek el a legritkább növények termesz tésében. Amióta az állami gazdasá­gokban és egyes szakközépisko­lákban megindult a mezőgaz­dasági tanulók képzése, a ta­nyai fiatalok közül mind töb­ben jelentkeznek a nyolcadik általános iskola elvégzése után továbbtanulásra. Az idén Ka­tonatelepről Dobosi Zsigmond és Koncz Erzsébet nyert felvé­telt a Kecskeméti Kertészeti Technikumba. Romhányi Gyula, a Katona­telepi általános iskola igazga­Két érve folyik nálunk politech­nikai oktatás. Megszépült tantermek

Next

/
Thumbnails
Contents