Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-30 / 204. szám
4. oldal 1961. augusztus 30, szerda Tanévnyitás előtt Kecskeméten Vége a vakációnak Mosolyog. Teikintetéből derű, boldog tavasz árad. Patyi Klára a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola IV. osztályos tanuAlig várom az iskolai év megkezdését. lója. Nyári vakációját Pesten és Kiskunmajsán töltötte, örömmel mondja: Alig várom -az iskolai év megkezdését. Vajon mindegyik diák így lelkendezik a tanulásért, mint Patyi Klári? Reméljük! Szöveg: Bieliczky Sándor Fényképezte: Tóth Sándor Á Tóth Kálmán Leánygimnázium kórusának sikere Debrecenben Ölaizonzáyba, QL ?,me font ágba hívják a bajai lányokat A BARTÓK BÉLA Nemzetközi Kórusverseny országos eseményeit kevés helyen kísérték oly nagy figyelemmel, mint éppen Baján. Ez érthető is, hiszen a nyilvántartott 2400 magyar kórus közül a versenyben indulók között a Bajai Tóth Kálmán Leánygimnázium énekkara is dobogóra lépett. Európa legjobb kórusainak vetélkedéséről, leányaink szerepléséről és a debreceni szép napok élményeiről beszélgetünk dr. Kárpáti ImrénéveL, a kórus vezetőjével és karnagyával. Elmondja, hogy öt évvel ezelőtt énekkart alakítottak a leány- gimnáziumban. 1959-ben a balatonfüredi dalostalálkozén már második, a múlt esztendőben pedig a keszthelyi ifjúsági fesztiválon első helyezést értek el. EZ ÉV áprilisában érkezett meg ezután a meghívás a nemzetközi kórusverseny válogatójára. — Május 18-a nagy nap volt kórusunk életében — emlékezik dr. Kárpátiné. — A zsűri előtt énekeltünk, s kicsit már akkor is éreztük, hogy debreceni szereplésünk valóság lesz. Június derekán valóban megérkezett a bíráló bizottság döntése, amely a versenyben induMcgszépült tantermek várják a tanulókat. Ifjúsági tárgysorsjáték a 8. VIT alkalmából A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa a 8. Világifjúsági Ta- lálkozéj alkalmából tárgysorsjátékot rendez. A MIOT a nyereményjáték bevételeiből járul hozzá majd az 1962-es helsinki Világifjúsági Találkozó magyar küldöttségének költségeihez. A sorsjegyeik 3,50 forintért már vásárolhatók. A főnyeremény családi ház autóval és garázs- zsal. Ezenkívül még többezer nagyértékű nyereményt sorsolnak ki: gépkocsikat, szoba- és konyhabútorokat és háztartási gépeket A tárgynyeremény- sorsjegy húzása 1961. december. ló 28 kórus közé besorolta a bajai gimnázistákat is. A versenyről ezután így beszél dr. Kárpátiné: Debrecen nagy szeretettel fogadta a hazai dalosokat A művelődési ház 1200 személyes nagyterme a verseny egész ideje alatt táblás házat mutatott. SZEREPLÉSÜNKNEK komoly közönségsikere volt. Különösen az ifjúsági kategóriában értékelték sokra teljesitményünket. Minimális pontkülönbséggel maradtunk csak el a harmadik helyezéstől. Tudni kell azt, hogy egy kategóriában szerepeltünk pl. a zeneművészeti szakiskolák énektanár-jelöltjeinek kórusával, s a KISZ Központi Művészegyüttes női karával. ELBÜSZKÉLKEDIK azzal* hogy a jövő nyárra két hivatalos meghívást is kaptak külföldre. Egyet az NDK-ba, a másikat pedig Olaszországba, a Firenze melletti Grosettóba. — Nagyon sokat tanultam magam is Debrecenben — mondja. Sok új mű kottájával érkeztem haza, s persze nagyon örülök, valami részem nekem is csak volt abban, hogy a bajai kórus nagy sikerrel szerepelt — hangoztatta végezetül. Felvidéki István Nagysikerű divatbemutató Kecelen földművesszövetkezet rendezésében. A bemutatón megjelent 1500 vendég sokféle, tetszetős fazonú őszi ruhákat láthatott — írja Kárpáti Istvánná levelezőnk. A Béke téri általános Iskolá-F ban az első emeleti osztályokban olajfestókkel lakkozták be a falakat. Korszerű, egészséges tantermek várják a tanulókat. A sarokban büszkélkedik az I. osztályosok kedvence: a számológép. A tarkaszinű golyókat néhány hét múlva már idé-oda tologatják a vékony ujjacskák. Ki tudja, hogy az idei I. osztályosok közül hányán szeretik meg a számtant, majd (később a matematikát, s felnőtt Korukban, mint jól képzett mérnökök terveznek hidakat, bérházakat, gyárakat Boldog gyermekek Két iskolás fiam van — kezdi a beszélgetést Beke Sándor motorszerelő. — Sanyi az álta-: lános iskola IV, Gyuri a II. osztályba jár. A tanítási év meg- : Üj ruha, cipő kell a gyerekeknek. lfezdése előtt megsokszorozódnak gondjaink. Űj ruha, cipő, tankönyv kell a gyerekeknek.;. Nincs mit tenni, eleget teszünk óhajuknak. Mi is büszkék va- '■ gyünk, ha a kis lurkók csíno-;, san, gondozottal! járnak iskolába. Az asztalon kék csomagoló- ; papír suhog. A tankönyvedet borítják be vele a fiatalok, hogy megóvják a zsíroskenyér esetleges utónyomától. Még né-; hány nap, és Beike Sándor fiait ; tanulásra szólítja a szeptemberi i csengő hívó szava ‘ tíAÜMATU-v RÉTI A-foplitz-to ÍJUL. JL 38 Bemutatkozásra nem volt szükség, felismerte az első titkár feleségének hangját, ott laktak a nagykövetség épületében. Az első titkár régivágású diplomata volt, Moyzisch lenézte és csak úgy beszélt róla, mint a követség házőrző kutyájáról. Az ankarai nagykövetségen és az isztanbuli konzulátuson már régen nem a klasszi- szikus szamárlétrái beosztás számított. Moyzisch ugyan „csak” gazdasági attasé volt beosztását tekintve, valójában ő irányította a törökországi német titkos szolgálatot. A nagykövettel, Papennel egyenrangú félként beszélt és igazában egy riválisa volt: Max Willi Götz, aki Ankarában Canaris kémél- hárító szolgálatát képviselte. Hivatalosan együtt dolgoztak, valójában pattanásig feszült volt közöttük a helyzet. Eltértek jellemükben is, Moyzisch óriási terveket forralt, Kalten- brunner közvetlen környezetébe akarta felverekedni magát, titokban Schellenberg posztjára áhítozott. Götz pontosan elvégezte, amit rábíztak, a pénzt gyűjtötte és az volt a vágya, hogy Magyarországon valahol Szeged környékén uradalmat és birtokot vásároljon magának. Miért éppen Szeged környékén? — nehéz lenne megmondani. Talán azért, mert eddigi legnagyobb sikerét magyarországi kapcsolatainak köszönhette. Megzsarolt egy Grosz György nevű budapesti menekültet és megfelelő fedőnév alatt artista- ügynökséget hívatott vele életre. Csak olyanok jöhettek számításba jól fizetett túrnéra — szakmai feltételek jóformán nem voltak —, akiknek hozzátartozóik Magyarországon maradtak. Az első állomás Törökország volt, ott rábírták őket, hogy tegyenek németellenes kijelentéseket, s próbálják meg folytatni útjukat a Közel-Keletre, Palesztinába, Máltára, amerre csak lehet. A náci kémszolgálat azonban csak egérútat adott a szerencsétleneknek, az ügynökök követték és zsarolták őket, valamennyit megfenyegették otthon maradt szeretteik elpusztításával. Így szerveztek embereket. Max Willi Götznek ez az akció előléptetést jelentett, Moyzisch pedig irigykedett és megpróbálta kifogni a maga nagy halát. Gyorsan feltárcsázta a szőke Bessiet, lemondta a találkozót. A borotválkozás befejezésére most már kevesebb gondot fordított, amint kész lett száguldott a követségi palota irányába. A szürkeruhás fiatalember nem hivatali szobájában, hanem a híres fehér fogadóban várta. Vendégén minden átlagos és közepes volt termetétől öltözködéséig. Azok közé az emberek közé tartozott, akikről úgy mondják tizenkettő van egy tucatban. Származására nézve albán, de évek óta él Törökországban, az angol nagykövetnek Sir Hughe Knatchbull Hugessennek az inasa. Neve Da- nielo, Pierreként mutatkozik be és Moyzisch nyilvántartásában a Cicero nevet kapta. Az atta- sé-kémfőnök jót mosolygott magában, amikor a római szónokot választotta fedőnevűi, az inasból meginduló végtelen szófolyam váltotta ki benne ezt a reakciót. Csak azt sajnálta, hogy szellemességét mások nem csodálhatják, hiszen erről még legbizalmasabb barátai előtt is hallgatnia kellett. Moyzisch eleinte nagy fantáziát látott a fiatalemberben. többször kért pénzt Berlinből, kapott is márkát, csak fontot nem. Az inas pedig — nem hiába szolgált az angol nagykövet mellett — a fonthoz ragaszkodott. A fényképezőgépeket is időben átadta, csak éppen eredmény nem mutatkozott. Moyzisch ezért nem a legnagyobb melegséggel, türtőztetve magát, de hangjában bujkáló idegességgel kérdezte: — Mi újság, Pierre? Hozott valamit a részemre? — A dolog úgy áll — kezdte zavaros mondókáját Daniello Pierre Cicero — hogy már meglenne a kért irat, de... De pénzre lenne szükség. Készpénzre. Fontra — szakította félbe Moyzisch, aki pontosan ismerte emberét és tudta, hogy mire akar kilyukadni. — Megkérem, várjon. Szobájába sietett, hármasával vette a lépcsőket, kinyitotta páncélszekrényét és kivett belőle két bank jegy köteget. Milyen szerencse, hogy Berlin éppen tegnap küldött fontot. Hónapok óta várta már ezt a küldeményt. Magában átkozta a központot, hogy azt hiszik: itt lelkesednek az emberek és ingyen jelentkeznek az ügynöki munkára. Első eset két év óta, hogy végre egy összegben kapott százezer angol fontot. Amikor visszatért a fehér fogadó elé, pillanatra megtorpant, kifújta magát, könnyedén lépett be, kezében a bankjegyköteggel játszott. — Húszezer — szólt csendesen. Cicero szeme — maradjunk ennél a névnél — szinte szikrát vetett. Hallatlan élénkség töltötte el, tekintetével végigsí- mogatta a bankjegyeket. Mohón nyúlt volna a kötegek után, amelyeket Moyzisch közvetlenül orra elé rakott a barokk asztalkára, de az attasé rátette tenyerét a csomagokkara. — Nothing for nothing. Valamit valamiért. Ugye így mondja az angol, Herr Pierre? Az inas zsebébe nvúlt és pici csomagocskát vett elő. — Amint megállapodtunk, elkészítettem a megfelelő kulcs- másolatot. Az ünnepnapot felhasználva sikerült kinyitnom a páncélszekrényt és elkészítenem a fotókat. A következő anyagot ajánlanám megvételre: tájékoztató a szovjet és az amerikai külügyminisztérium elmúlt évi tárgyalásainak jegyzőkönyveiről, kivonat a teheráni határozatokból, a casablancai és a kairói angol—amerikai tanácskozások dokumentumai, a kölcsönbérleti tárgyalások anyaga* s végül — emelte fel hangját — ez is érdekelni fogja önöket: titkos tárgyalások Törökországnak a háborúba történő belépéséről. Moyzisch megőrizte nyugalmát, de magában érezte a pillanat jelentőségét. Itt van előtte’ az az ugródeszka, ahonnan tovább lendülhet. — A fejezetcímek érdekesek, de azért szeretném az anyagot kicsit jobban megismerni. Zsákbamacskát nem vásárolunk. Ez a húszezer természetesen csak előleg, ha a minőség kifogástalan, áll az okmányonként kért 15 ezres ár. — Moyzisch úgy tárgyalt, mintha valamilyen közömbös tárgy adás-vevésével foglalkozott volna. Aznap éjjel átnézte az anyagot. Semmi kétség nem fért hozzá: az eredeti okmányok másolatai voltak. Olyan okmányoké. amelyekről eddig magának Kaltenbrunnernek, de Him- lernek és Hitlernek sem volt tudomása, s most ő, Moyzisch szállítja nekik tálcán. Az attasé talán a berlinieknél is jobban érezte a hadihelyzet változását és így különösen tisztában volt a zsákmány fontosságával. Főzött magának még egy feketét, azután elégedetten látott hozzá a Kaltenbrunnernek szóló rejtjelzett távirat megfogalmazásához, a rendkívüli futárcsomag elkészítéséhez. Az izgalom fűtötte és nem érzett álmosságot akkor sem, amikor reggel a nagykövetség épületéhez érkezett. (Folytatása következik.) / As iskolaigazgató szemével tója megkülönböztetett gondot fcndít arra, hogy a nevelők az 1961—62-es clktatási évben már az iskolareform irányelveinek figyelembe vételével lássák el nevelőmunkájukat. Elmondja, hogy náluk már két óve folyik politechnikai oktatás, és a tanulók Borbély Ferenc kémia- szakos pedagógus vezetésével kitűnő eredményeket értek el a legritkább növények termesz tésében. Amióta az állami gazdaságokban és egyes szakközépiskolákban megindult a mezőgazdasági tanulók képzése, a tanyai fiatalok közül mind többen jelentkeznek a nyolcadik általános iskola elvégzése után továbbtanulásra. Az idén Katonatelepről Dobosi Zsigmond és Koncz Erzsébet nyert felvételt a Kecskeméti Kertészeti Technikumba. Romhányi Gyula, a Katonatelepi általános iskola igazgaKét érve folyik nálunk politechnikai oktatás. Megszépült tantermek
