Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-30 / 204. szám

1961. augusztus 30, szerda 5. oldal Felkészülés a szőlőtelepítésre Az ász küszöbén Szelektált vesszőket ültetnek el a szakszövetkezetek tLfaMeée' Yendéglátóipari Az öt soitvadlkerti szakszövet­kezet telepítési brigádjainak tagjai — mintegy ötvenem — a Rákóczi Szakszövetkezet terü­letén jöttek össze, és tőkéről- tőkére járva megjelölték a meg­felelő vesszőket. A laikus szemével nézve mind szépek ezek a tőkék, de Vizi Ferenc szakszövetkezeti gazda a raffiával megjelölt vesszőik je­lezték. A többi közt Erdélyi Ádám brigádjának a jelölő munkáját vették szem ügy re a szakemberek — jól „vizsgázott” a brigád. Érdeklődésünkre, hogy hány hold újtelepítósű szőlőre lehet számítani a szakszövetkezetek­nél, azt a választ kaptuk, hogy a kiskőrösi járás hat szakszö­vetkezeti községében az idén 580, az ötéves telepítési prog­ram végéig pedig 2000 hold ke­rül telepítésre. A SZÖLFA kiküldöttével is elbeszélgettünk. Mint mondotta: a szakszövetkezetek szükségle­tén felüli szelektált vesszőket darabonként 20 fillérért veszik át. míg a nem szelektáltakórt 12 fillért fizetnek. Nagy feladat a telepítés vég­rehajtása. A kiskőrösi járásban az ötéves terv szerinti kétezer hold betelepítéséhez 10 millió vesszőre lesz szükség. Ehhez a szakszövetkezeteknek — a be­mutatón látottak alapján is megállapítható volt — igen nagy segítséget és szakmai útmuta­tást adnak a földművesszövet­kezet szakemberei» —ts —r elmagyarázta, hogy nekik a le­véltípus és a termés szempont­jából kell megnézniük a tőké­ket, hogy alkalmasak-e a tele­pítésre, vagy sem. — Az eredés szempontjából mit jelent az, hogy a telepítést szelektált vesszőkkel végzik? — A Vaskúti Állami Gazda­ság kísérleti tábláin a szelek­tált vesszők 30, a nem szelek- táltaknak pedig általában az 50 százaléka nem eredt meg. A szelektált vesszők értékelését azonban nem lehet csak az ere­dés bői végezni, mert — főként a kadarkánál — az úgynevezett „rúgós” fajták, vagy a hím és nőjellegűek is megerednek ugyan, de ezek termésében igen nagy a kiesés — mondta Bán Gábor. Szelektáló tudásából jól vizsgá­Beszélgetésünk közben jól zott Somogyi Laci bácsi a szak- előrehaladt a csoport és útját bizottság előtt. (Szőlőtermelő szakszövetkeze­teinkre nem kis feladatot ró az őszi telepítésekre való felkészü­lés. Ez lesz a tavasszal létre­jött alacsonyabb típusú társu­lások első komoly' közös mun­kája, és nem egy szakszövetke­zetünk alaposan felkészült erre. Feladatuk megoldásához hat­hatós támogatást nyújtanak ne­Dukai Imre, Vizi Péter, Dukál György és Móri Sándor, a soltvadkerti Rákóczi Szakszövetkezet telepítési brigádjának tagjai az itt legjobban megfelelő fajta, a kadarka tőkéin végzik a szelektálást. kik a központi intézmények. En­nek egyik szép példáját láttuk Soltvadkerten, ahol az ottani öt szakszövetkezét részére az Or­szágos Szőlő- és Gymölcsfajta Szelekciós Felügyelőség bemu­tatót tartott. Ezt megelőzően a kiskőrösi járás Összes telepítési felelőse egyhetes tanfolyamon vett részt, és valamennyien megjelentek a bemutatón, hogy gyakorlatban is láthassák azt, amit elméletben elsajátítottak. Sokat tanultak... egységekbe látogattak el az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelő­ség munkatársai, s ellenőrizték a fogyasztók kiszolgálását, a kalkulációt, az áruk minőségét, » helyiségek kulturáltságát. A tapasztalatok birtokában megállapították, hogy a vendég­látóipari egységek a fokozatos fejlődés útját járják. A meg­vizsgált egységeknél az áruk minősége megfelelt a követel­ményeknek. Jó volt a személyi higiénia, tiszták voltak a mun­karuhák, s kielégítőnek találták a helyiségek berendezését és felszerelését. Amikor mindezeket jóleső ér­zéssel vettük tudomásul, a to­vábbi tanulás és okulás céljá­ból közöljük a hiányosságo­kat is. Néhány nappal ezelőtt fejező­dött be az a háromnapos tanul­mányi kirándulás, amelyen a Kunfehértói Állami Gazdaság igazgatója, üzemegységvezetői agronómusai — összesen har­mincán — vettek részt Az erre a célra kibérelt külön autóbuszon először Vaskútra lá­togattak el. Itt megtekintették az épülő borkombinátot. Ezután a dunántúli gazdasá­gokat keresték fel. Az első állo­más a Bolyi Állami Gazdaság volt. Itt 300 tehén befogadására alkalmas istálló épül, amely a legkorszerűbb követelményeket is kielégíti. Ezután Balatonboglárra láto­gattak el, ahol szintén értékes tapasztalatokra tettek szert. iAz ottani állami mezőgazdasági nagyüzem öntözési rendszerét tanulmányozták. Elmondották a kunfehértóiak, hogy a kirándulás hasznos ta­nulságokkal járt számukra. A tapasztaltakból nem egyet már a közeljövőben megvalósítanak a saját gazdaságukban. H. D. A parasztember az őszre ** mindig úgy gondol, mint a legnagyobb munkálatok idő­szakára. Ilyenkor takarítja be valamennyi vetését, ősszel hul- lajtja a földbe a jövőre újra kenyeret adó magot és szántja meg jó mélyen a téli pihenőre térő földet, hogy majd jól meg­vetett ágya legyen a tavasziak­nak. Nagy erőpróba tehát az őszi időszak a mezőgazdaságban Az idén először — csekély ki­vétellel mindenütt — közösen takarítunk és vetünk. Sok he­lyen még újdonság a nagytáb­lába vetés, újdonság, hogy a szövetkezeti gazda terjedelmes ezerholdakon úgy hordozhatja körül a szemét, mint a sajátján. A földdel foglalkozók számá­ra a vetés csak részben jelent fáradságos munkát, mert nem kis részben szinte ünnepélyes, meghitt alkalom is. A vetés va­lahogyan mindig szimbóluma volt a parasztemberek többre, jobbra törekvésének. Benne volt ebben a boldogulás vágya. Ve­téskor még az öregek is mindig abban reménykedtek, hogy a ve­tett búza lisztjéből akarják még megszegni az új kenyeret. Tehát az őszi vetés sok-sok tennivalói mélyen a parasztemberek lelké­ben élnek, így annak szükséges­ségét nem kell bizonygatni. Fje a nagyüzemben sok min- denre fel kell készülni. Más két holdat, és bizony egé­szen más száz holdakat bevetni. Az utóbbihoz nagy tervszerűség szükséges, valamennyi eszköz és emberi erő harmonikus mozga­tása. A legfontosabb természe­tesen az, hogy a szövetkezetek pontos célkitűzésekkel rendel­kezzenek, ismerjék a vetésterü­let nagyságát és azt, hogy hova, melyik táblába kerül a búza vagy a rozs. Az ország kenyér­gabona-ellátása a mezőgazdaság egyik legfontosabb kötelezettsé­ge. Éppen ezért a vetésterület nagyságát összhangba kell hozni a népgazdaság érdekével. Beiga­zolódott, hogy azokban a mező- gazdasági üzemekben, ahol a fel­tételeket biztosítják, a kenyér- gabona termelése jövedelmet ho­zó vállalkozás. Ez annál is in­kább így van, mert a legna- gyobbfokú gépesítettséget a ka­lászosoknál tudtuk biztosítani. Ezek a tényezők a kevés mun­kaerővel rendelkező szövetkeze­teknél megfontolás tárgyává kell tegyék a kalászosok területének növelését. Ezzel kapcsolatosan — persze más okból is — figye­lembe kell venni talajainkhoz és klímánkhoz jól igazodó őszi árpa vetésterületének növelését is, ha szükséges még a kukori­ca vetésterület rovására is. Nagy gondot kell fordítanunk a kenyérgabona vetésterületünk mintegy felét adó rozs vetésére is. Homokos területeinken a rozs mindmáig nagyon alacsony termésátlagot ad. Márpedig nem nyugodhatunk meg abban, hogy Serlcsliomhinát épül Jánoshalmái] Tizenegy üzletben ötször kö­vettek el árdrágítást azáltal, hogy kevesebb italt és fagylal­tot adtak az előírtnál. A súlyo­sabb hibák a kalkulációk ellen­őrzésekor kerültek a felszínre. Ez a megállapítás elsősorban a földművesszövetkezeti meleg­konyhákra vonatkozik. Leggya­koribb hiba, hogy a zöldség- és főzelékféléknél a naponta válta­kozó árakat nem veszik figye­lembe — s árdrágítást követ­nek el. Papp Sándort, a kunfe­hértói föídniű vessző vetkezeti ha­lászcsárda vezetőjét a kalkulá­ciók pontatlan vezetéséért, illet­ve az ebből eredő árdrágításért 400 forintra büntették. Ugyancsak a földművesszö- vetkezeteknéi fordult elő, hogy teljesen gyakorlatlan személyt áUHoltak be a vendéglátó egy­ség vezetőjének, aki nem is­merte az árukat, azok minősé­gét. árát, és ezért követett el ár­drágítást. Reméljük, e néhány példa fi­gyelmeztetőül szolgál. Nagyszerű közös Vállal­kozásba fogott Jánoshalma négy termelőszövetkezete. Már foly­nak az előkészíő munkálatai a nyolcezer sertés befogadására alkalmas kombinátnak, amely a járás hizlaldacentruma lesz. Építését még ebben az évben megkezdik. A kombinátot egyelőre csak ezer férőhelyesre építik. A to­vábbi bővítés már a jövő év feladata. Az induláshoz szük­séges. állományt a termelőszö­vetkezetek biztosítják. Ez úgy történik, hogy beadják a levá­lasztott malacokat a — szintén a kombináthoz tartozó — ne­velőbe. Amikor a malacok sül­dőkké fejlődtek, az erre alkal­masak a hizlalóba kerülnek. A hízott sertéseket a kombinát fogja értékesíteni. Az így nyert jövedelemből a termelőszövet­kezetek természetesen befekte­tésük arányában részesednek. A takarmányszükségletet szin­tén a termelőszövetkezetek biz­tosítják. Az idén Jánoshalmán négyezer' holdon terem kukori­ca, és a talaj igen kedvező en­nek a takarmánynövénynek. A terméseredmény továbbbi foko­zásával a kombinátnak elegen­dő takarmány áll majd a ren­delkezésére. A hizlalda, mint közös létesítmény, önálló vállalat lesz. Már megalakult a termelőszö­vetkezetek által delegált közös intéző bizottság, amely kezébe is vette az ügyek irányítását. Ez, mint független felügyeleti szerv, a továbbiakban is fenn­marad és ellenőrzi a kombinát működését, amelynek egyébként külön személyzete lesz. Előrelát­hatólag Szegedről szerződtetnek egy szakembert, aki az igazga­tói teendőket fogja ellátni. Már kijelölték a létesítmény helyét is a községtől két és fél kilométerre, a közút mellett, illetve valamivel beljebb, fi­gyelembe véve az egészségügyi követelményeket. A közút mel­letti elhelyezés a gépkocsival történő szállítást is lehetővé teszi. E sok fáradságot és lelkes, áldozatkészséget igénylő mun­kához a járási, valamint a me­gyei párt- és tanácsi intézmé­nyek minden lehetséges támo­gatást megadnak.- Erre szüksé­gük is van a jánoshalmi ter­melőszövetkezeteknek, de mind­amellett észre kell venni össze­fogásuk szép példáját is, amely, záloga annak, hogy a korszerű í üzem minél hamarabb meg- j valósul. H. D. í a rozs évről évre ilyen rosszul fizessen. Éppen ezért szükséges, • hogy elsősorban gyenge homo­kos területeinken a már jól be­vált és kiváló alkalmazkodó ké­pességű heterózis rozs kerüljön elvetésre. Alföldünk időjárása nagyon " rapszódikus. Különösen sok gondot okoz a csapadék egyenlőtlen eloszlása. Semmi biztosíték nincs arra, hogy ép­pen abban az időszakban, ami­kor sokféle terményünket kell betakarítsuk, a mostanihoz ha­sonló száraz időjárás lesz. Ha csak valamennyire is megismét­lődik a tavalyi ősz, akkor a be­takarítás újra nagy birkózás lesz. De mert az elmúlt eszten­dő sok tapasztalatot adott, eb­ben az évben nagyon alaposan kell felkészülnünk a betakarí­tásra, különösen olyan termék­nél, amelynek vetésterületi mé­retei megváltoztak. így van ez most a napraforgóval. Nagy tervszerűséggel kell előkészíteni az átalakított kombájnokat és a kézi munkaerőt egyaránt, hogy a tavalyihoz képest lényegesen nagyobb területről károsodás nélkül a raktárakba kerüljön a napraforgó. Nagyon fontos nép- gazdasági érdekék fűződnek ah­hoz, hogy a napraforgó zökke­nőmentesen aratódjék. Ám ér­deke ez a termelőnek is, hiszen a, kedvező árak a napraforgót jól jövedelmező termelési ággá tép­ték. A betakarítás zavartalan­sága érdekében gondolni kell az anyagi ösztönzőkre is. Elképzel­hető például az, hogy az a szö­vetkezeti gazda, aki részt vesz a napraforgó levágásában, a mun­kaegység-járandóságon kívül a napraforgószár felét megkapja. Ha raktár-gondok merülnének fel, bizonyára lehet helyet ta­lálni a szövetkezeti gazdák pad­lásán is. Már most, az Ő6z küszöbén 1 1 a jó gazda gondosságá­val, előre kell látni a téli takar­mányozás tennivalóit. A takar­mány biztosítása sokéves gon­dunk és bizonyos, hogy kisebb- nagyobb mértékben a későbbiek­ben is gond lesz. A helyzet azonban nem megváltoztatha­tatlan. Körültekintő alaposság­gal, odaadó munkával, takaré­kossággal lehet rajta segíteni. A legfontosabb, hogy nagy gond­dal kezeljük a rendelkezésünkre álló készleteket. Jól gondolkod­nak azok a közös gazdaságok, amelyek így határoztak: az ab­raktakarmányt teljes egészében a hízósertésekkel hasznosítják, a szarvasmarha-állomány silót kap. Ennek természetesen az a fel­tétele, hogy lehetőleg minden szövetkezet számosállatonként 10 köbméter silóval rendelkezzék. Nagy beosztással kezeljük a be­gyűjtött szálastakarmányokat is. Ne dúskáljunk benne, ne etes­sük fel mértéktelenül, hanem már most porciózzuk, hogy mi­nél gondtalanabb legyen az át- teleltetés, illetve az állomány ne romoljon le. pzek a tennivalók szoros *■ összefüggésben vannak a szövetkezetek megszilárdításá­val. A szövetkezetek ereje azál­tal gyarapszik, ha a munkálato­kat és a gazdálkodás különböző rendű, rangú feladatait jól elvé­gezzük. A szövetkezeti tagok is a közösen elvégzett munkában forrnak egybe. Ha a vezetők, a községi és szövetkezeti pártszer­vezetek, a kommunitsák együtt a szövetkezet valamennyi tagjá­val azon lesznek, hogy a munka jól menjen, akkor nemcsak s szövetkezet erősödik, hanem va­lamennyi gazda jobban megta lálja a számítását. Ha ősszel t földeken szorgalmas munka fo lyik, akkor mindenki, aki abbóJ kivette részét, megérdemli a; utána következő téli pihenőt. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents