Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-03 / 181. szám
4. «Mal 1951, augusztus S, csütörtök A Jókedv gyárában (8.) Ha vendéget fogadunk, többnyire az a szokás, hogy megkínáljuk — s mivel mással mint — jó magyar borral. A Szovjetunióban is ugyanilyen szokás dívik, de ritkán borral, gyakrabban vodkával. A szovjet emberek (persze mi is) szívesen koccintanak ezzel a hagyományos, nemes itallal. Fogyasztását nem kötik időhöz. Értem ez alatt azt, hogy mindegy: reggel, vagy este, étkezés előtt vagy közben. Vodkát isznak, amikor jólesik és vodkát kínálnak, amikor nagyon szívesen látják a vendéget Ez is téma Az étteremben kétféle vodkát ismertünk meg: a Sztalics- nája és a Moszkovszkája vodkát. Az íze kellemes, mértékletes fogyasztással ártalmatlan és jó étvágygerjesztő. Mert bizony néha ebből a célból fogyasztottuk, hiszen a bőséges vendéglátás nem egyszer nehéz helyzetbe hozott bennünket Az előételnél már úgy éreztük, hogy nem tudjuk végigenni az étrendet, a vodka azonban mindig kisegített bennünket Amikor ezzel a színtélen itallal telített poharainkat egymás üdvözlésére emeltük, egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy miként is készül ez a vodka. Szovjet barátaink azonban erre is gondoltak és ezért hívtak meg bennünket, nézzük meg a leningrádi vodka- és likőrgyárat, ahogyan mondták; a jókedv gyárát Első pillanatra talán méltatlannak tűnik Leningrádnak csak erről az érdekességéről írni, hiszen annyi szép minden van ebben a városban. Hogyan is ragadhat valaki úgy tollat —gondolhatja az olvasó —, hogy nem ír a Téli Palotáról, a forradalomhoz kapcsolódó sok épületről, az Ermitázsról, a város több mint 300 folyószerű kanálisáról, a felettük áthidaló 600 kisebb- nagyobb hídról, a tenger felé méltóságteljesen hömpölygő Névéről, a Nyevszkij Proszpektről, a nagyáradású főutcáról, a város elbájoló szépségéről, a nagy turista forgalomról és a modem, kulturált emberekről. Lenin- grádról azonban mindezt már nagyon sokan megírták. S mivel nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, ezért választottam témául a likőr- és vodkagyárat. Teljes automatizálás Szimonov mérnök fogadott és kalauzolt bennünket végig az üzemben, amely az ország egyik legnagyobb gyárának számít ebben a termelési ágban. Ahogyan fehér köpenybe öltözötten róttuk a hatalmas munkatermeket, raktárakat, mindent megtudtunk, ami érdekelheti a vodka gyártásában nemszakember-ol- vasót. Szimonov elvtárs elmondotta, hogy az elmúlt évben megvalósították a teljes auto- matizációt. Ez annyit jelent, hogy a termelés egész folyamatában egyetlen üveget, dugót, címkét, telerakott ládát meg nem fognak, azt a gépek az ember ellenőrzése mellett végzik el. Így sikerült elérni, hogy óránként 12 000 palackot töltenek, dugaszolnak és csomagolnak. Az automatizálás biztosította a gyár teljesítményének növekedését Egy évben 60 millió liter terméket állítanak elő és ez 80-féle különböző szesztartalmú italból tevődik össze. Ezeknek 50 százaléka vodka, a másik fele pedig különféle likőrökből és puncsféleségekből áll. Megtudtuk és később meg is kóstoltuk, hogy 60-féle likőrük van, amelyek közül a legkedveltebbek a citrom és a cseresznye. A puncs, amelyet a kulturáltabb italfogyasztás érdekében hoztak forgalomba, 7 százalék, a más hasonló alacsony szesztartalmú italok 10— 12 százalék alkoholt tartalmaznak. Az üzem főként a leningrádi fogyasztást elégíti ki, de exportálnak — mintegy 40 országba — közte Magyarországba is. Külföldre csak a már említett két vodkaféleséget szállítják. Vadász vodka Bizonyára sokan vannak, akik nem tudják, hogy miből készül a vodka. Megkísérlem elmondani. Az alapanyag a spiritusz, amelyet gabonából, vagy burgonyából készítenek az ukrán vagy a belorusz alkoholgyárak. A spirituszt a feldolgozás helyén tisztítják, hogy teljesen mentes legyen a káros anyagoktól, majd különböző eljárásoknak vetik alá, mígnem végül vízzel keverik, hogy megkapja a kívánt 40, vagy az Ohotnicsja vodka esetében, amelyben 23 féle gyökér gyógyhatású kivonata van, a 43 százalékot. Ezt egyébként vadászvodkának is hívják, mert úgy tartják, hogyha a nagy hidegben a vadűzés közben megfáznak és ebből a vodkából hörpintenek, kellemes meleg járja át a vadász végtagjait. Vodkából egyébként 5 félét gyártanak és én vagyok rá a tanú, hogy a különbség „csak” annyi közöttük, hogy egyik jobb, mint a másik. A gyár termékeivel gyakran szerepel nemzetközi kiállításokon. Legutóbb Svájcban nagy aranyérmet kapott. Az a tapasztalat, hogy külföldön legnépszerűbb a Moszkovszkéja-vodka, éppen ezért az elmúlt év óta a külföldiek számára 100 grammos, tehát 1 deciliteres vodkát is hoznak forgalomba. Ezenkívül két és féldecis. és félliteres töltésben is kapható. Az egyik mgvteremben 12 automatizált töltősor működik, ahol egy-egy szalagon két és féldecis üvegekből óránként 7 és félezret, a fél literesekből óránként fi ezret állítanak elő. Kulturálton dolgozó nyár... Később összetalálkoztunk Az- riclpvich főmérnökkel, aki már 30 éve az üzemben dolgozik. A főmérnök nagy tapasztalatokká1 ! rendelkező és világot látott | szakember. Ismeri a nyugaton használatos, égetett szeszgyártási technológiákat, járt ezekben az országokban és igyekszik a szerzett tapasztalatokat meghonosítani. Meglepődötten hallottuk tőle, hogy hazánkban még egyáltalán nem járt, holott, különösen a gyümölcspálinkák előállításában előkelő helyen vagyunk. Hogy érzékeltessük saját termékeink zamsját, egy üveg kecskeméti barackpálinkával ajándékoztuk meg. A főmérnök elvtárs jól ismeri az üzem nagyobb és kisebb gondjait is és minden olyant, ami összefügg a termeléssel. Tőle tudtuk meg, hogy a munkások alaposan kiveszik részüket a XXII. kongresszus tiszteletére rendezett országos munkaversenybőL A kongresszusig el akarják nyerni a kulturáltan dolgozó gyár és a kommunista munka kollektívája címet. Az üzemben 500-an küzdenek a kommunista munka- brigád címért, közülük négy brigád már el is nyerte. Mint mindenütt, úgy ebben az üzemben is az emberről való gondoskodás számos jelével találkoztunk. Az üzemnek van napközi otthona, nagy úttörőtábora, klubja, étkezdéje és orvosi rendelője. Mindez nagyon fontos, mert a gyár dolgozóinak nagyrésze, különösen a palackozóban, nőkből tevődik ki. Beszélgettünk arról is, hogy vajon nincs-e ellentmondás a vodka gyártása és az alkoholizmus elleni harc között Az elvtársak okosan feleltek erre: a kulturált és mértékletes italfogyasztás hasznos az ember egészsége számára. A gyár minden erejével, gazdag választékával ezt a célt akarja szolgálni. (Folytatása következik.) Weither Dániel Búcsú hat munkás évtizedtől Hétfő van, j néhány perc múlva 4 óra. Az ÁUami Biztosító megyei igazgatóságán lassan végetér a munkaidő, de a máskor oly szorgalmas, az utolsó percet is kihasználó hivatalnokok, már a rendbe tett asztalok mellett ülnek, s csendesen beszélgetnek. Az igazgatói irodában Géró Sándor bácsit is már a bezárt, rendezett íróasztal mellett találom. Az ö keze már utoljára fordította e kulcsot a zárban, utoljára tekint végig a szobán, hogy mindent rendbenhagyott-e, majd néhány perces emlékidéző pihenőre még megáll, mielőtt utoljára becsukná maga mögött az ajtót. E néhány percre szegődjünk most társául a munkától búcsúzó, holnap már nyugdíjas Sándor bácsinak. Az emlékezés kezdetekor kerek hat évtizedet fordul vissza a naptár. Munkás, dolgos év volt valamennyi. A tizenkétéves árva fiú kereskedő tanuló lesz, majd segéd. Gyorsan peregnek az évek, $ a felnőtté érett fiatalembert háborúba szólítják. Fogságba kerül, ahonnan 1917- ben szabadul, és részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. E dátum azonban nemcsak ezért jelentős fordulópontja életének, hanem azért is, mert ettől kezdve tántoríthatatlan, hű harcosa a munkásmozgalomnak. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején Kecskémé* ten a katona- és munkástanács tagjává választják, s a közellátást irányítja. Hogyan került a biztosítási szakmába? Érdekes története van ennek is. 1911-ben — mint a kecskeméti munkásszövetjce* zet igazgatóját — meglátogatja Kiss Antal, az Első Magyar Biz- tosító Társaság igazgatója. Kérésére Sándor bácsi elkíséri biztosításkötési kőrútjára és rengeteg életbiztosítást kötnek. Mivel minden számítás nélkül segédkezett, elképzelhető milyen nagy volt meglepetése, amikor egy év múltán — a biztosítások realizálódásával — behívatják a biztosító fűigazgatóságára ét egy tételben nagyobb összeget kap, mint a szövetkezetnél az egész évi fizetése. Ekkor kapott kedvet a „szakmához” — s ettől kezdve dolgozott jutalékos üzletszerzőként a biztosítónak, míg 1933-ban végleges állásba került. 1951. augusztusában nevezik ki az Állami Biztosító megyei fiókjának vezetőjévé , ahol mindvégig jó elvtársként, barátként- irányította, segítette munkatársait. Mielőtt még elhagyná szobáját, megkérdezzük: mivel tölti ezután „tengernyi” szabadidejét? — ... ne gondolja, hogy lesz időm unatkozni. Tagja vagyok a megyei pártbizottság revíziós bizottságának, s az e tisztséggel járó^ pártmunkát érzem ezután legfőbb kötelességemnek. ...És azután — ha szívesen látnak — ellátogatok majd ide és a tanácshoz is, mert bizonyára mindig lesz valahol segíteni való. Búcsúzik Sándor bácsi és amint kilépünk szobájából a tágas, nagy terembe, a kollegák meglepetéseként terített asztalok várják. Mellettük nem is any- nyira a búcsúzás pillanatát, mint egy szerény, munkától gazdag, tartalmas életet ünnepelnek, amelynek további szépségeihez, eredményeihez hosz- szantartó jó egészséget kívánunk mi is a hetvenkétéves Sándor bácsinak. Eszik Éva A Mont Blanc alagút áldozatai 1961. május 18-án, a Mont Blanc alagút-építkezés „félidejében” a két építő ország, Franciaország és Olaszország között a következőképpen állt „a mérkőzés”. A franciák 3406 méter mélységig jutottak el a hegy belsejében, míg az olaszok csupán 3130 méterig haladtak. A nagyszabású építkezést 1963- ra tervezik befejezni. Lehetővé teszi majd, hogy a járművek az Alpok francia feléről, Chamo- nixből nem egészen 10 perc alatt tehessék meg a 17 kilométeres utat az alagúton keresztül az olasz Courmayeurbe. Az alagút építése eddig a franciáknál négy, az olaszoknál három építőmunkás életébe került. Munkások százai szenvedtek kisebb-nagyobb sebesüléseket az építkezésnél előforduló balesetekben. ÖSSZEFOGOTT A FALU — de vannak kihúxók i* — Kunbaján évek óta tervezgették az új művelődési otthon felépítését. A régit már „kinőtte” a falu és egy korszerű, kényelmes művelődési intézményről álmodoztak az emberek. A községi pártbizottság és a tanács vezetői összedugták a fejüket és latolgattál;, hogy a több évtizedes művelődési otthon bontott anyagának értékét is beleszámítva, vajon mennyibe kerülne az új intézmény felépítése? Jelentős összeget gondoltak fordítani erre a célra községfejlesztési alapból, hogy eleget tehessenek a lakosság óhajának. Elkészítették a tervet és kiderült, hogy az új művelődési otthon építése házilagosan 850 —900 ezer forintba kerülne. Még egyszer számvetést csináltak és amikor meggyőződtek róla, hogy minden biztosítva van. nekiláttak a munkának. Segítenek a kosös gazdaságok Május 22-én kezdtek hozzá az építkezéshez. A Béke és a Vörös Csillag Term előszövetke- zet gazdái vállalták, hogy szabadidejükben segítenek az építkezésben. A közösség ügyéről van szó, ezt tudták valameny- nyien. Nap-nap után jelentős gyalogmunkával és fuvarozással tettek eleget kötelezettségüknek. Napjainkig közel 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egy-kettőre elterjedt a hír a faluban: segíteni kell! A helyi kisipari termelőszövetkezet tagjai felajánlották munkáskezüket. Becsülettel helytálltak a vállaltak elvégzésében. A Kunbajai Állami Gazdaság dolgozói közül is sokan részt vettek az építkezésben. Hol vannak a fiatalok ? A községi KISZ-szervezet vállalta, hogy a művelődési otthon elkészítéséhez 40 ezer forint értékű közhasznú munkával járul hozzá. De bizony ez mindmáig csak ígéret maradt. Pedig azelőtt különböző panaszoslevelekkel fordultak a Rádiphoz, a megyei tanács művelődési osztályához és még néhán.y szervhez, s kérték őket, segítsenek nekik abban, hogy Kunbaján is létesítsenek új művelődési otthont. íme, most van módjuk és alkalmuk a kultúra hajlékának felépítéséhez, de úgy tűnik, azt gondolják: „Ejh, ráérünk arra még!” Az idősebb termelőszövetkezeti gazdák közül Medgyesi József, Barcz Menyhért, Kormány István és Fazekas István már többször szóvátette a KlSZ-is- ták távolmaradását. A fiatalok megszívlelhetnék az idősebbek bírálatát és még mindig nem késő, segítsenek ők is az áldozatos munkát vállaló falunak. Minden egy helyen A tervek szerint az új műve» lődési otthonban kap helyet a könyvtár, a KISZ- és a tömegszervezetek. Klubot szerveznek be a termelőszövetkezeteknek, amelyeket folyóiratokkal látnak el. A nagyteremben pedig a műkedvelő csoportok mutathatják be tudásukat. A falu összefogásának eredményeként novemberre tervezik az új művelődési otthon átadását. Kívánjuk, hogy vágyuk mielőbb teljesüljön. Bieliczkv Sándor
