Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

4. «Mal 1951, augusztus S, csütörtök A Jókedv gyárában (8.) Ha vendéget fogadunk, többnyire az a szokás, hogy megkínáljuk — s mivel mással mint — jó magyar borral. A Szovjetunióban is ugyanilyen szokás dívik, de ritkán borral, gyakrabban vodkával. A szov­jet emberek (persze mi is) szí­vesen koccintanak ezzel a ha­gyományos, nemes itallal. Fo­gyasztását nem kötik időhöz. Értem ez alatt azt, hogy mind­egy: reggel, vagy este, étkezés előtt vagy közben. Vodkát isz­nak, amikor jólesik és vodkát kínálnak, amikor nagyon szíve­sen látják a vendéget Ez is téma Az étteremben kétféle vod­kát ismertünk meg: a Sztalics- nája és a Moszkovszkája vod­kát. Az íze kellemes, mérték­letes fogyasztással ártalmatlan és jó étvágygerjesztő. Mert bi­zony néha ebből a célból fo­gyasztottuk, hiszen a bőséges vendéglátás nem egyszer nehéz helyzetbe hozott bennünket Az előételnél már úgy éreztük, hogy nem tudjuk végigenni az étren­det, a vodka azonban mindig kisegített bennünket Amikor ezzel a színtélen ital­lal telített poharainkat egymás üdvözlésére emeltük, egy pilla­natig sem gondoltunk arra, hogy miként is készül ez a vodka. Szovjet barátaink azonban erre is gondoltak és ezért hívtak meg bennünket, nézzük meg a leningrádi vodka- és likőrgyá­rat, ahogyan mondták; a jó­kedv gyárát Első pillanatra talán méltat­lannak tűnik Leningrádnak csak erről az érdekességéről írni, hi­szen annyi szép minden van eb­ben a városban. Hogyan is ra­gadhat valaki úgy tollat —gon­dolhatja az olvasó —, hogy nem ír a Téli Palotáról, a forrada­lomhoz kapcsolódó sok épület­ről, az Ermitázsról, a város több mint 300 folyószerű kanálisáról, a felettük áthidaló 600 kisebb- nagyobb hídról, a tenger felé méltóságteljesen hömpölygő Né­véről, a Nyevszkij Proszpektről, a nagyáradású főutcáról, a vá­ros elbájoló szépségéről, a nagy turista forgalomról és a modem, kulturált emberekről. Lenin- grádról azonban mindezt már nagyon sokan megírták. S mi­vel nem akarok ismétlésbe bo­csátkozni, ezért választottam té­mául a likőr- és vodkagyárat. Teljes automatizálás Szimonov mérnök fogadott és kalauzolt bennünket végig az üzemben, amely az ország egyik legnagyobb gyárának számít eb­ben a termelési ágban. Ahogyan fehér köpenybe öltözötten rót­tuk a hatalmas munkatermeket, raktárakat, mindent megtud­tunk, ami érdekelheti a vodka gyártásában nemszakember-ol- vasót. Szimonov elvtárs elmon­dotta, hogy az elmúlt évben megvalósították a teljes auto- matizációt. Ez annyit jelent, hogy a termelés egész folyama­tában egyetlen üveget, dugót, címkét, telerakott ládát meg nem fognak, azt a gépek az ember ellenőrzése mellett vég­zik el. Így sikerült elérni, hogy óránként 12 000 palackot tölte­nek, dugaszolnak és csomagol­nak. Az automatizálás biztosí­totta a gyár teljesítményének növekedését Egy évben 60 mil­lió liter terméket állítanak elő és ez 80-féle különböző szesz­tartalmú italból tevődik össze. Ezeknek 50 százaléka vodka, a másik fele pedig különféle li­kőrökből és puncsféleségekből áll. Megtudtuk és később meg is kóstoltuk, hogy 60-féle likő­rük van, amelyek közül a leg­kedveltebbek a citrom és a cse­resznye. A puncs, amelyet a kulturáltabb italfogyasztás ér­dekében hoztak forgalomba, 7 százalék, a más hasonló ala­csony szesztartalmú italok 10— 12 százalék alkoholt tartalmaz­nak. Az üzem főként a lenin­grádi fogyasztást elégíti ki, de exportálnak — mintegy 40 or­szágba — közte Magyarországba is. Külföldre csak a már emlí­tett két vodkaféleséget szállít­ják. Vadász vodka Bizonyára sokan vannak, akik nem tudják, hogy miből készül a vodka. Megkísérlem elmon­dani. Az alapanyag a spiritusz, amelyet gabonából, vagy burgo­nyából készítenek az ukrán vagy a belorusz alkoholgyárak. A spirituszt a feldolgozás he­lyén tisztítják, hogy teljesen mentes legyen a káros anya­goktól, majd különböző eljárá­soknak vetik alá, mígnem végül vízzel keverik, hogy megkapja a kívánt 40, vagy az Ohotnicsja vodka esetében, amelyben 23 féle gyökér gyógyhatású kivo­nata van, a 43 százalékot. Ezt egyébként vadászvodkának is hívják, mert úgy tartják, hogy­ha a nagy hidegben a vadűzés közben megfáznak és ebből a vodkából hörpintenek, kellemes meleg járja át a vadász vég­tagjait. Vodkából egyébként 5 félét gyártanak és én vagyok rá a tanú, hogy a különbség „csak” annyi közöttük, hogy egyik jobb, mint a másik. A gyár termékeivel gyakran szerepel nemzetközi kiállításo­kon. Legutóbb Svájcban nagy aranyérmet kapott. Az a tapasz­talat, hogy külföldön legnépsze­rűbb a Moszkovszkéja-vodka, éppen ezért az elmúlt év óta a külföldiek számára 100 gram­mos, tehát 1 deciliteres vodkát is hoznak forgalomba. Ezenkí­vül két és féldecis. és félliteres töltésben is kapható. Az egyik mgvteremben 12 automatizált töltősor működik, ahol egy-egy szalagon két és féldecis üve­gekből óránként 7 és félezret, a fél literesekből óránként fi ez­ret állítanak elő. Kulturálton dolgozó nyár... Később összetalálkoztunk Az- riclpvich főmérnökkel, aki már 30 éve az üzemben dolgozik. A főmérnök nagy tapasztalatokká1 ! rendelkező és világot látott | szakember. Ismeri a nyugaton használatos, égetett szeszgyártá­si technológiákat, járt ezekben az országokban és igyekszik a szerzett tapasztalatokat megho­nosítani. Meglepődötten hallot­tuk tőle, hogy hazánkban még egyáltalán nem járt, holott, kü­lönösen a gyümölcspálinkák elő­állításában előkelő helyen va­gyunk. Hogy érzékeltessük sa­ját termékeink zamsját, egy üveg kecskeméti barackpálinká­val ajándékoztuk meg. A főmér­nök elvtárs jól ismeri az üzem nagyobb és kisebb gondjait is és minden olyant, ami összefügg a termeléssel. Tőle tudtuk meg, hogy a munkások alaposan ki­veszik részüket a XXII. kong­resszus tiszteletére rendezett or­szágos munkaversenybőL A kongresszusig el akarják nyerni a kulturáltan dolgozó gyár és a kommunista munka kollektívája címet. Az üzemben 500-an küz­denek a kommunista munka- brigád címért, közülük négy brigád már el is nyerte. Mint mindenütt, úgy ebben az üzemben is az emberről való gondoskodás számos jelével ta­lálkoztunk. Az üzemnek van napközi otthona, nagy úttörő­tábora, klubja, étkezdéje és or­vosi rendelője. Mindez nagyon fontos, mert a gyár dolgozóinak nagyrésze, különösen a palacko­zóban, nőkből tevődik ki. Beszélgettünk arról is, hogy vajon nincs-e ellentmondás a vodka gyártása és az alkoholiz­mus elleni harc között Az elv­társak okosan feleltek erre: a kulturált és mértékletes italfo­gyasztás hasznos az ember egészsége számára. A gyár min­den erejével, gazdag választé­kával ezt a célt akarja szol­gálni. (Folytatása következik.) Weither Dániel Búcsú hat munkás évtizedtől Hétfő van, j néhány perc múlva 4 óra. Az ÁUami Bizto­sító megyei igazgatóságán las­san végetér a munkaidő, de a máskor oly szorgalmas, az utol­só percet is kihasználó hivatal­nokok, már a rendbe tett asz­talok mellett ülnek, s csendesen beszélgetnek. Az igazgatói iro­dában Géró Sándor bácsit is már a bezárt, rendezett íróasz­tal mellett találom. Az ö keze már utoljára fordította e kul­csot a zárban, utoljára tekint végig a szobán, hogy mindent rendbenhagyott-e, majd néhány perces emlékidéző pihenőre még megáll, mielőtt utoljára becsuk­ná maga mögött az ajtót. E né­hány percre szegődjünk most társául a munkától búcsúzó, holnap már nyugdíjas Sándor bácsinak. Az emlékezés kezdetekor ke­rek hat évtizedet fordul vissza a naptár. Munkás, dolgos év volt valamennyi. A tizenkétéves árva fiú kereskedő tanuló lesz, majd segéd. Gyorsan peregnek az évek, $ a felnőtté érett fia­talembert háborúba szólítják. Fogságba kerül, ahonnan 1917- ben szabadul, és részt vesz a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban. E dátum azonban nemcsak ezért jelentős forduló­pontja életének, hanem azért is, mert ettől kezdve tántoríthatat­lan, hű harcosa a munkásmoz­galomnak. Az 1919-es Tanács­köztársaság idején Kecskémé* ten a katona- és munkástanács tagjává választják, s a közellá­tást irányítja. Hogyan került a biztosítási szakmába? Érdekes története van ennek is. 1911-ben — mint a kecskeméti munkásszövetjce* zet igazgatóját — meglátogatja Kiss Antal, az Első Magyar Biz- tosító Társaság igazgatója. Ké­résére Sándor bácsi elkíséri biz­tosításkötési kőrútjára és ren­geteg életbiztosítást kötnek. Mi­vel minden számítás nélkül se­gédkezett, elképzelhető milyen nagy volt meglepetése, amikor egy év múltán — a biztosítások realizálódásával — behívatják a biztosító fűigazgatóságára ét egy tételben nagyobb összeget kap, mint a szövetkezetnél az egész évi fizetése. Ekkor kapott kedvet a „szakmához” — s et­től kezdve dolgozott jutalékos üzletszerzőként a biztosítónak, míg 1933-ban végleges állásba került. 1951. augusztusában ne­vezik ki az Állami Biztosító me­gyei fiókjának vezetőjévé , ahol mindvégig jó elvtársként, barát­ként- irányította, segítette mun­katársait. Mielőtt még elhagyná szobá­ját, megkérdezzük: mivel tölti ezután „tengernyi” szabadide­jét? — ... ne gondolja, hogy lesz időm unatkozni. Tagja vagyok a megyei pártbizottság revíziós bizottságának, s az e tisztséggel járó^ pártmunkát érzem ezután legfőbb kötelességemnek. ...És azután — ha szívesen látnak — ellátogatok majd ide és a ta­nácshoz is, mert bizonyára min­dig lesz valahol segíteni való. Búcsúzik Sándor bácsi és amint kilépünk szobájából a tá­gas, nagy terembe, a kollegák meglepetéseként terített asztalok várják. Mellettük nem is any- nyira a búcsúzás pillanatát, mint egy szerény, munkától gazdag, tartalmas életet ünne­pelnek, amelynek további szép­ségeihez, eredményeihez hosz- szantartó jó egészséget kívánunk mi is a hetvenkétéves Sándor bácsinak. Eszik Éva A Mont Blanc alagút áldozatai 1961. május 18-án, a Mont Blanc alagút-építkezés „félidejé­ben” a két építő ország, Fran­ciaország és Olaszország között a következőképpen állt „a mér­kőzés”. A franciák 3406 méter mélységig jutottak el a hegy belsejében, míg az olaszok csu­pán 3130 méterig haladtak. A nagyszabású építkezést 1963- ra tervezik befejezni. Lehetővé teszi majd, hogy a járművek az Alpok francia feléről, Chamo- nixből nem egészen 10 perc alatt tehessék meg a 17 kilométeres utat az alagúton keresztül az olasz Courmayeurbe. Az alagút építése eddig a franciáknál négy, az olaszoknál három építőmunkás életébe ke­rült. Munkások százai szenved­tek kisebb-nagyobb sebesülése­ket az építkezésnél előforduló balesetekben. ÖSSZEFOGOTT A FALU — de vannak kihúxók i* — Kunbaján évek óta tervez­gették az új művelődési otthon felépítését. A régit már „kinőt­te” a falu és egy korszerű, ké­nyelmes művelődési intézmény­ről álmodoztak az emberek. A községi pártbizottság és a tanács vezetői összedugták a fejüket és latolgattál;, hogy a több évtizedes művelődési ott­hon bontott anyagának értékét is beleszámítva, vajon mennyi­be kerülne az új intézmény fel­építése? Jelentős összeget gon­doltak fordítani erre a célra községfejlesztési alapból, hogy eleget tehessenek a lakosság óhajának. Elkészítették a tervet és ki­derült, hogy az új művelődési otthon építése házilagosan 850 —900 ezer forintba kerülne. Még egyszer számvetést csinál­tak és amikor meggyőződtek róla, hogy minden biztosítva van. nekiláttak a munkának. Segítenek a kosös gazdaságok Május 22-én kezdtek hozzá az építkezéshez. A Béke és a Vörös Csillag Term előszövetke- zet gazdái vállalták, hogy sza­badidejükben segítenek az épít­kezésben. A közösség ügyéről van szó, ezt tudták valameny- nyien. Nap-nap után jelentős gyalogmunkával és fuvarozás­sal tettek eleget kötelezettsé­güknek. Napjainkig közel 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Egy-kettőre elterjedt a hír a faluban: segíteni kell! A helyi kisipari termelőszövetkezet tag­jai felajánlották munkáskezü­ket. Becsülettel helytálltak a vállaltak elvégzésében. A Kun­bajai Állami Gazdaság dolgo­zói közül is sokan részt vettek az építkezésben. Hol vannak a fiatalok ? A községi KISZ-szervezet vál­lalta, hogy a művelődési otthon elkészítéséhez 40 ezer forint ér­tékű közhasznú munkával já­rul hozzá. De bizony ez mind­máig csak ígéret maradt. Pedig azelőtt különböző panaszosle­velekkel fordultak a Rádiphoz, a megyei tanács művelődési osztályához és még néhán.y szervhez, s kérték őket, segít­senek nekik abban, hogy Kun­baján is létesítsenek új műve­lődési otthont. íme, most van módjuk és alkalmuk a kultúra hajlékának felépítéséhez, de úgy tűnik, azt gondolják: „Ejh, ráérünk arra még!” Az idősebb termelőszövetke­zeti gazdák közül Medgyesi Jó­zsef, Barcz Menyhért, Kormány István és Fazekas István már többször szóvátette a KlSZ-is- ták távolmaradását. A fiatalok megszívlelhetnék az idősebbek bírálatát és még mindig nem késő, segítsenek ők is az áldozatos munkát vál­laló falunak. Minden egy helyen A tervek szerint az új műve» lődési otthonban kap helyet a könyvtár, a KISZ- és a tömeg­szervezetek. Klubot szerveznek be a termelőszövetkezeteknek, amelyeket folyóiratokkal látnak el. A nagyteremben pedig a műkedvelő csoportok mutathat­ják be tudásukat. A falu összefogásának ered­ményeként novemberre terve­zik az új művelődési otthon át­adását. Kívánjuk, hogy vágyuk mielőbb teljesüljön. Bieliczkv Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents