Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-03 / 181. szám
1961. augusztus S, csütörtök 8. oldal Izgalommal gondoltak arra, hogy vajon hogyan fogadják őket a régiek. Szabadi Piroska kezdte: — Én kisegítőként már dolgoztam a cso- magolóban. Akkor szívesek voltak, sokat segítettek. Aztán kisvártatva megszólalt egy másik. — Majd meglátjuk... Ebben mindannyian egyetértettek. Másnap mind az öten: Szabadi Piroska, Vacsora Mária, Hajdú Franciska, Miskei Rózsi és Okner Mária, a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat dolgozói nem a szárítóban, hanem a pap- rika-csomagolóban folyJfta n h áihétkSzn a p <tk Á szeretet nyelvén tatták tovább munkájukat. Itt Matos Istvánná, a csomagoló brigád vezetője és a „régiek” vették „szárnyaik alá” a KISZ- fiatalokat, hogy jó munkás legyen belőlük. Szabadi Piroska rövid idő után „önálló” lett. Rábízták az egykilós paprika csomagolását. Hajdú Franciskát Heckele Károlyné vette gondjaiba. — Nehezen szoktam meg az itteni munkát. Nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Mária néni pedig állandóan biztatott: így csináld kislányom, úgy csináld kislányom ... Emlékezik a kezdeti időszakra. — Megfogadta tanácsainkat —■ mondja Mária néni. — Ez meg is látszik a munkáján — egészíti ki az előbbit Mezei elvtárs, az üzem vezetője. Franciska orcája pirosra gyűlt a nyilvános dicséretre. Kezei még fürgébben rendezgetik a csomagológépből kihulló kétdekás papri- ] kás zacskókat. — Jól ] jártunk velük. — Ezt j mondja Sziklai Edit, < Hegedűs Pálné és a! brigád többi tagja, | meg mindazok, akik ] foglalkoztak a lányok j tanításával. És mit mondanak ők. öten? Keresik a szavakat, hogy a köszönet és a szeretet j nyelvén beszélhesse-1 nek. Hajdú Franciska mondja ki a szót: — Mária néninek köszönhetünk mindent A brigádvezető pedig szerényen csak ennyit mond: munkásasszonyok vagyunk... V- K. A tőkéken csak most kezd érni a korai csemegeszőlő- Mesz- van még a szüret. Az Alföldi Állami Pincegazdaság telepein azonban már régen folynak az előkészületek, hogy ne legyen zökkenő az átvételnél, folyamatosan fogadhassák az új termést. Különösen a vállalat kádárai szorgoskodnak. Az első félévben 10 ezer hektoliter befogadására alkalmas tárolóedényt javítottak. Képünkön: Helyükre kerültek az új dongák. Ebbe az ászjokhordóba 6000 liter bort csorgatnak az ősszel. (Pásztor Zoltán felvétele.) Gombház sej, hogyha leszakad... A nóta szerint: »Gombház sej, hogyha leszakad, egy helyébe ezer is akad.- Ezt ugyan a Bánatos legény a hűtlen kedvesére érti, de ezúttal vegyük szó szerint, mert az üzem, ahol jártunk, a gombgyártás alapanyagát, a galalitot készíti. Gyártanak belőle bőségesen, kilenctíz tonnát havonta. Hogy ebből a váci és a budapesti gombgyár hányezer gombot állít elő, ezt elfelejtettük megkérdezni, de biztosan elegendő lenne az említett »gombház« pótlására. A massza, az extruder és a fiukat Röpködnek a szakkifejezések a levegőben, amikor Fülöp Ferenc, a Rács-Kiskun megyei Müanyagfeldolgozó Vállalat kalocsai üzemének telepvezetője végigkalauzol bennünket a műhelyeken. Szerencsére mindjárt magyarul is hozzáteszi az idehalandó — különféle segédanyagok hozzáadásával készül a massza. Először a gombgyári minták alapján festéket kevernek hozzá, majd az extruderbe, vagyis a csigázó gépbe kerül, ez hevíti és hűti, s a tömör masz- szát szalagban, akarom mondaA csigázógépből szalagszerűen jön ki a műanyag. gén szavak jelentését. Így tehát megtudjuk, hogy a poralakban érkező kazeinből — amit közönségesen leginkább a tehéntúró alapanyagaként ismer a vegyészeiben járatlan földi ni »flokniban« préseli M kígyó- szerűem. Ezt a »kígyót« szabdalják darabokra, mint pék a tésztát, majd kétszáz atmoszféra nyomás alatt lapokká préselik. A nátha űzd terem A következő állomás a nát- haüző terem. Ezt csak tréfásan nevezik így, mert állítólag -kihozza a náthát« az emberből az itt terjengő csípős és maró szag, a húsz százalékos formalinpác orrfacsaró illata. Nagy tartáanyag lapok, hogy az esetleges deformálódási kiegyengessék rajtuk. S ennyi az egész... Ugye milyen egyszerű? Alig egy hónap az -átfutási« ideje ennek a műanyagnak, amit galalit néven, a gombgyártás alapanyaAugusztus 10-re befejezik a cséplési A bácsbokodi tanács végrehajtó bizottsága az ottani három közös gazdaság, a Szalvai Mihály, az Üj Otthon és az EzüstkaJ4sz Termelőszövetkezet vezetőivel, * a gépállomás igazgatójával megvitatta a csengeri és a tiszalöki járás versenyfelhívását. A munkák eddigi ütemét, valamint a további lehetőségeket figyelembe véve, a szövetkezeti gazdák beleegyezésével úgy döntöttek, hogy mind a három termelőszövetkezet részt vesz az országos betakarítási és talajművelési versenyben és a cséplést augusztus 10-ig, a tarlóhántást, illetve a nyári mélyszántást pedig 25-ig elvégzik. A szövetkezetek egyébként kiadták már gazdáiknak a háztáji szükségletük fedezésére elegendő gabonát, s a közös, valamint a háztáji földek után járó búzaföldadó kiegyenlítésén kívüj nyolc vagonnal adtak át több kenyérgabonát a Termény- forgalmi Vállalatnak, mint amennyit szerződésben vállaltak. Ezzel 11 százalékkal teljesítették eddig túl a kenyérgabona-értékesítési tervüket T. L Nem a technika az oka Vonatra várva kényelmesen elhelyezkedtem a fűzfából font karosszékben a kecskeméti vasútállomás éttermének teraszán. Nem sokkal később a szomszéd asztalhoz háromtagú társaság telepedett Egy őszhajú, erősen kopaszodó férfi tartotta szóval barátait Jó tíz perc telt el, s az én ismeretlen szomszédom a gépkocsi vásárlásnál, s ezzel kapcsolatban a közlekedési baleseteknél kötött ki. Fennen hangoztatta: minél több lesz a gépkocsi, annál több lesz a baleset Ennek hallatára már-már szólni akartam, de közben befutott a vonatom. Ezért utólag vetem papírra észrevételeimet Kedves Ismeretlen! Mint megyét járó ember igen sok példával bizonyíthatom, hogy nem a gépkocsi a hibás a balesetekért. A napokban Kalocsára utaztunk. Gépkocsivezetőnk alaposan körülnézett, mielőtt a Szabadság térről rá- fordult volna az Arany János utcára. Hiába volt elővigyázatossága, mert az SA 04—08as számú tehergépkocsi vezotője — így bizonyítva „bátorságát”— majd ránk rohant Ha önnek ez nem elég, nézze meg időnként a megyeszékhely és nagyobb városaink utcáin száguldó autókat, motorosokat Megláthatja, hogy sok gépkocsivezető és motoros ncip tartja be a lakott területre érvényes utazási se« bességch Ezt bizonyítják a jegyzőkönyvek, súlyosabb esetben a bírósági ítéletek, amelyekből kiderül, hogy nem a hatalmas léptekkel haladó technika szülötte; a kényelmes utazást biztosító gépkocsik; hanem a felelőtlenség, a yirtuskodás, a fegyelmezetlenség, az ittasság, a gyorshajtás, a KRESZ előírásainak — amelyet törvényként kellene betartani — semmibevétele okozza a közúti baleseteket. Befejezésül még csak annyit: ha az ön okoskodását elfogadnánk, akkor törvényesítenénk a felelőtlenséget. Erre viszont csak felelőtlenül gondolkodó emberek vállalkozhatnak. Ven esz Károly Növekedik a részesedés és a közös vagyon A premizálás eredményei Kiskunhalason Csak gázálarcban lehet dolgozni a pácolóteremben. lyvikban áztatják 17—22 napig a présből kikerülő lapokat, amelyeknek anyagát a pác kicserzi, 6zaruszerűvé teszi, s ezután már csak a szárítás van hátra. A szárítás korszerű termoventillá- toros helyiségben történik, amelyet hűteni és fűteni is lehet szükség szerint Ezután még egyszer présbe kerülnek a magaként tartanak számon a szakmabeliek. S mi, a gombféleségek egyszerű viselői, talán el sem hinnénk, ha a saját szemünkkel nem láttuk volna, hogy egy közönséges kis gombocska ilyen alapos és körülményes munkával készül. F. Tóth Pál Kiskunhalas város termelőszövetkezetei az előző évekhez viszonyítva sokat fejlődtek Gazdaságilag egyre erősödnek, s a tagságnak is többet osztanak. Ez a gyarapodás azért értékes, mert a szövetkezetek semmivel sincsenek jobb körül mények között nem kaptak jobb területeket. A fejlődést a belső szervezettség, a munkafegyelem megszilárdulása és a jó vezetés eredményezte, nem utolsósorban az anyagi ösztönző módszerek bátor alkalmazása. Korábban a termelőszövetkezetek csak a munkaegység-rendszer szerint dolgoztak. 1960-ban a megyei pártbizottság és tanács szempontjai szerint, a helyi adottságok figyelembevételével kidolgozták, megtárgyalták és bevezették a premizálást. Már az első év meghozta eredményét. Tavaly a termelőszövetkezetek városi átlagban kukoricából 8,4, burgonyából 4,3 \cukorrépából 32 mázsával töb- ibet takarítottak be holdankint, mint egy évvel előbb. A szövetkezeti gazdák a többlet-termés felét azonnal a betakarítás után megkapták, A város közös gazdaságai az említett esztendőben 25 százalékkal magasabb részesedést fizettek egy munkaegységre, mint 1959-ben — a tagság részesedése gyarapodott a prémiummal, s párhuzamosan növekedett a közös vagyon is. összegezve a prémiumrendszer előnyeit, következőidet állapítottuk meg: ösztönző a többtermelésre, hiszen a többlet megállapított hányadát a szövetkezeti gazda megkapja, méghozzá az elvégzett munka — pl. kukoricatörés, cukorrépaszedés stb. i— után. Alkalmazásával spontán verseny Indul a tagok között, mert az egyéneikre felosztott területeken bárki láthatja, hogy ki végez jó munkát, illetve kié a gazos kukorica Jó módja egyúttal a családtagok közös munkába való bevonásának is. Kizárja a prémiumrendszer a munkaegység-lazítást, mert a terület kimérésével egy« időben a szövetkezeti gazda azt is megtudja, hogy milyen munkát kell elvégeznie, menynyit kell termelnie, s ezért hány munkaegységet írnak a javárat Ezeket az előnyöket termelő- szövetkezeteink tagsága is felismerte. Ezért az idén már a tervkészítéskor kérték, hogy aa idén a múlt évihez hasonlóan — de még több termelési ágazatban — vezessék be a premizálási rendszert Tóth Balázs mezőgazdasági osztályvezet® •*•—n~innnn/ii Szüreti készülődés
