Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-24 / 199. szám
I «Mal 1961. augusztus 24, csütörtök Az irodalmi ismeretterjesztés új eszköze Huszonnyolc irodalmi színpad működik megyénkben A magasabb színvonalú beszédkultúra érdekében ma már az irodalmi színpadok szervezése megyénkben, városon, falun egyaránt jól folyik. Színvonalas új eszköze e mozgalom az irodalmi ismeretterjesztésnek. Fenntartásuk nagyon fontos, mert hatékonnyá teszik a művészi szó erejét. Az ország különböző tájain számtalan irodalmi színpad működik. Nem akárhogyan, harcban jöttek létre az idő tájt, amikor a hakni-brigádok gelejtműsorok- kal árasztották el a városokat, esztrád- és kabarécsömört keltve a jobbra vágyó nézőkben és hallgatókban. E műsorokkal szemben támadt ellenszenv hozta létre a győri, szekszárdi, makói irodalmi színpadokat. Megyénkben is ezért szervezik ilyen szép számmal őket Valamennyi járási székhelyen megalakultak az irodalmi színpadok. Nagy várakozással nézünk elsősorban a kiskunfélegyházi elé. Ennek patronálá- sát Surányi Ibolya, a budapesti egyetemi színpad vezetője és a megyei könyvtár vállalta. Községeink közül irodalmi Bzín padok működnek már Ti- szakécskén, Lajosmizsén, Izsákon, Csátalján, Kiskunmajsán, Jánoshalmán, Császártöltésen, Bócsán, Garán, Tiszaújfalun, Soltom, Balotaszálláson, Jász- szentiászlón, Móricgátom, Úszódon, Soltvadkertem, Kecelen és Kelebián. Minden jel arra mutat, hogy az Irodalmi színpadok el tudják látni a rájuk bízott feladatokat Tagjaik között ta lálhatunk KISZ-fiatalokat és ped agógusokat Jól végzik e munkát Kalocsán is, ahol a járási könyvtár hívta életre e mozgalmat A megyei pártbizottság és a Népművelési Intézet segítségével a megyei művelődési csoport júliusban tanfolyamot tartott az irodalmi színpadok vezetőinek. Ott értékes, kultúrpolitikai tájékoztatást kaptak a résztvevők az irodalmi műsorok dramaturgiájából, verselemzésekből, beszédtechnikai gyakorlatokból, a műsorszerkesztési tanács feladatairól, mozgáskultúrái előadásokból. A művészeti vezetés munkájára készítette elő a hallgatókat a tanfolyam, amelyen összesen 24-en vettek részt A megyei könyvtár e héten két témakör összeállítását fejezte be. A Himnusz a bókéért című békeműsorban több ismeretlen, gyönyörű békevers van. Ezért szöveggyűjtemény formájában adjuk ki. Ugyanilyen formában kerül kiadásra a Harapós mesék című vidám műsor a nagy kritikai realisták Móricz, Mikszáth írásaiból. Munkában van a XIX. sz. költői I—II. részéből álló műsor összeállítása, amely bibliográfiai formában történik „Testvérkezet, testvérkezet!’* címmel a népi demokráciák irodalmából készül szöveg-gyűjtemény. „Ember születik” címmel pedig szovjet irodalmi műsor összeállításán dolgoznak. A Kecskeméti Irodalmi Színpad munkájáról is elismeréssel szólhatunk. Igen sikeres volt bemutatkozó előadása, a József Attila-emlékest. Egy szép és' értékes munka kezdetén vagyunk. Az irodalmi ismeretterjesztést magas színvonalon végezhetjük a megyénkben levő 28 irodalmi színpad segítségével. Ez a tevékenység akikor lesz sikeres, ha a könyvtárosok és más népművelési dolgozók együttesen hatékony segítséget adnak hozzá. Az irodalmi színpadok szelepét az érzékeny membrán szerepéhez hasonlíthatjuk, amely felfogja a költői szó erejét és felerősítve továbbítja a hallgatókhoz, hogy közülük ki-ki megtalálhassa és kialakíthassa kapcsolatát könyvekkel, költőkkel, irodalommal. Szép eredmény, viszonylag kevés hiba, így fest a mozgalom kezdete. Mindany- nyiunktól függ, hogy magasabb eszmei célokat szolgáljon továbbra is e munka: neveljen nemesen és szórakoztasson! Jakucg Gábor ÉPÜL A MŰVELŐDÉSI OTTHON Kunbaján a községfejlesztési alapból új művelődési otthont építenek, összefogott a falu, s e termelőszövetkezeti gazdák, valamiint a községben működő ktsz-ek segítségével rövidesen tatö alá kerül az új művelődési otthon. Kulturális létesítményükre máris büszkék a kunba- jaiak. No, de ne feledjék, az új művelődési otthon csak akkor tölti be igazán hivatását, ha eleven, pezsgő népművelési tevékenység folyik majd a kultúra házában. A község vezetői megszemlélik az építkezést Művelt emberekké válnak r Ä zakatoló gépek társaságában találtam meg a Kiskun- halasi Vastömeg- cikkipari Vállalatnál Kovács Istvánt, a szocialista brigád vezetőjét. A pásztázó fényben beszélgettünk. A brigád vállalásából egy pont ragadta meg a figyelmemet. „Az idén a szocialista brigád tagjai egyénenként tíz-tíz szépirodalmi művet olvasnak el.” Majd megtudtam, bogy a könyveket tetszés szerint választhatják. Amikor megkérdeztem Kovács Istvántól, hogy a vállalt tíz könyvből hányat olvasott el eddig, szellemesein ezt válaszolta. — Tizenötöt —, s máris sorolta a könyvek címét. A fiatalabb írónemzedék közül Szilvás! Lajos műveit szereti a legjobban. Legutóbb Bujkál a Hóid című regényét olvasta tőle. A fiatal, élénk tekintetű munkás a feleségével is megszerettette az irodalmat. Kovácsné- nak gyenge a szeme. de férje a csendes esti órákon fennhangon olvas élettársának. Nem múlik el ú'T’’ nap, hogy ne gyönyörködnének valamelyik regényben. — Nemcsak én vagyok a brigádban az egyedüli, aki teljesíti vállalását. Mi mindannyian egy célért küzdünk: művelt munkásokká szeretnénk válni — hangoztatja végezetül. Igen. A szocialista brigádban dolgozóknak ez is egyik feladatuk. B. S. Leonyid Martinov: VISSZHANG Néhány hónappal ezelőtt Járt hazánkban e kötet szerzője, az 1905- ben született orosz költő: Leonyid Martinov. Neve főként az utóbbi években jutott el hozzánk, mint az új szovjet líra egyik képviselőjéé. Szórványosan egy-két költeménye is megjelent magyarul. E kiadvány jóvoltából most seregnyi verse olvasható magyar nyelven. Költészetének sajátos jegyei így természetesen még inkább szembetűnőek. Írásai a szó hagyományos értelmében lírai versek. A versek ttomét Jobbágy Károly fordította. Matróz a rakétában Angol film Az angol királyi haditengerészet egyik flottaegysége Sir Bryanston Blyth admirális veze- téésvel a portlandi kikötőbe hajózik, amikor egy rozoga vitorlás kerül eléjük és feltartja a flottát. Hatalmas zűrzavar támad. Megszólalnak a figyelmeztető szirénák, de a vitorlás nem mozdul. A korlátnál az admirális és Clayton kapitány dühösen meresztik szemüket, ki az, aki Őfelsége hajóhadának útját akadályozni merészeli. — A vitorlások előnyben vannak a gőzhajóval szemben — kiáltja tenyeréből tölcsért formálva Norman Puckle, a bárka furcsa kis fickója. Tudja, hogy a rendelkezések értelmében igaza van. A gépek leállnak, a flotta megvárja, míg a vitorlás elhalad. Idő múltával Norman a Dorchester rombolóra kerül, Clayton kapitány és Blyth admirális parancsnoksága alá, akik elől annak idején nem akart kitérni vitorlásával Norman Puckle nem tudja, hogy az admirális és vendégei éppen arról tárgyalnak, hogy ki legyen a haditengerészet által kilövendő holdrakéta első utasa. Mr. Philpots, a civil tudós* egyik társát ajánlja erre a feladatra, mert szerinte csakis egy abszolút értelmes ember irányíthatja az űrrakétát. Az admirális ezzel nem ért egyet, előtte a flotta hírneve lebeg. Azt akarja* hogy egy egyszerű, közönséges tengerész legyen az első, aki az űrbe utazik, hogy büszkéd vallhassa: a flottáé a dicsőség. Az az elgondolása, hogy a tengerészet egyik újoncát kell erre az úttörő feladatra kijelölni, akiben van fiatalos kezdeményező erő és bátorság. Ez pedig nem más, mint Norman. A csodálatos véletlen útján Norman repül ki a lövedékben* aki különböző akadályokat leküzdve igyekszik a parancsnak legjobb tudása szerint eleget tenni. MÄRMÄTH- RÉTI ^ íAToplitztó * S3. Zúgó gépek között csinálta leckéjét kisdiák korában és ahogy befejezte a középiskolát, ott is maradt apja mellett A szemefénye, mindene volt Franz Petrichnek ez a nyomda. Tudta, hogy dolgozói útálják, félnek tőle, de tisztelik is a tudásáért A _ baj évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Igaz. akkor még szerencsének . tartották. Éva Pet- rich, Franz húga férjhez ment egy jómódú zsidó ügyvédhez. A család el volt ragadtatva. — Karrier — suttogta a rokonság az akkor oly divatos szót a fényes esküvőn és Fran- zot is elbűvölte a sógor nagyúri modora, puha jóléttel bélelt életmódja és fölényes műveltsége. Néha eltűnt munkaidő alatt, • nagy dolog volt ez egy Petrichnél és amikor visszajött, büszkeségtől sugárzott a képe. — Persze megint megnyerte a port a sógor. Micsoda dumái ja van, űristen, micsoda dumája! Nincs az a bíróság, amelyik ellenáll neki. Azután elkövetkezett a náci hatalomátvétel és kezdett határozottan kellemetlenné válni a zsidó rokon. Egy este barnain- ges suhancok törtek rá az ügyvéd otthonára, leütötték, a szőke, kékszemű asszonyt pedig mezítláb, egy szál hálóingben hurcolták végig az Unter den Lindenen és kórusban rikoltották mellette: — Fajgyalázó! Zsidóval hált! És eljött a reggel, amikor régi fasisztá művezetője megsúgta Petrichnek: látott a körzetvezető néptárs asztalán egy beadványt, amelyben több aláírással követelik, hogy vegyék el a nyomdát a zsidó sógorától. Ekkor hullott kl Petri eh maradék haja is, remegő kézzel sápadtan járkált naphosszat fel- alá irodájában, majd fogta botját és húga lakására ment Az ügyvéd akkor már régen nem lehetett ügyvéd, cementet zsákolt az Ostbanhhofon. Éva egyedül volt. — El kell válnod, most, azonnal — kiáltotta Franz Pet- rich. — Soha — válaszolta húga. Petrich ekkor kitárta a lakásajtót, kilépett a folyosóra, arti- kulátlan üvöltése most már az egész házat betöltötte: — Szégyenlem magam az igazi németek előtt! Te a birodalom polgára vagy? Te, aki a Reich halálos ellenségeivel adod össze magad? Éva nem hitt a fülének. Ez lenne az ő bátyja? Ez a rettenetes, közveszélyes őrült?! — Könyörgöm ne csinálj kint botrányt. Gyere be legalább. De Petrich éppen kint akart botrányt csinálni. Ezért jött. Azt akarta, hogy elterjedjen, az öreg Franz nem vállal közösséget a húgával. Aztán elkövetkezett az a nap is, amikor Richard Weiss, az ügyvéd már nem is zsákolhatott. Egy jóakarója közölte vele, hogy másnap jönnek érte és ő elmenekült. Évának volt egy gyerekkori pesztonkája, derék, terebélyes vidéki asszonyság, odahúzódott az üldözött. A körzetben pedig ismét elhangzott a követelés: Franz Petrich most már nemcsak egy zsidó rokona, hanem egy zsidó- szöktető család tagja, vegyék el a nyomdáját! Petrich kétségbeesetten szimatolni kezdett. Egy délután váratlanul beállított húgához. Az ajtó nyitva volt* Éva egy levél fölé görnyedt* mellette ott volt a boríték: „Frau Schirmer.. .** A peszton- ka neve és címe. Mikor az asszony meghallotta az ajtónyitást és a bot kopogását, elkövette élete legnagyobb hibáját Sápadtan kapott a boríték után. Késő volt, Franz botjával az asztalhoz szegezte a kopertát, odasántikált, elolvasta a címzést és kapcsolt. Szó nélkül megfordult lement a lépcsőkön és a ház előtti telefonfülkébe lépett. A könyv címlapján a rendőrség* a mentők, a tűzoltók és az elektromosok mellett nagy betűkkel ott állt a Gestapo címe és telefonszáma is. Petrich feltárcsázta a számot és Richard Weiss ügyvédet — „a berlini De- mosthenest”, ahogy a Kamarában elismerő mosollyal nevezték egykor — néhány órával később örökre elnyelte valamelyik láger kapuja. A nyomdatulajdonos elismerő levelet kapott a Gestapótól* azt lobogtatta, amikor aláírta a Nemzeti Szocialista Párt belépési nyilatkozatát. Fecsegő szónoklatokat tartott az Űj Európáról és a körzetben már szó sem volt a Petrich nyomda elkobzásáról. A húgát a konyhájában fekve találták egyik reggel. Még órákkal az ajtó feltörése után is gázszag terjengett az egész házban. — Szép volt a temtés? — kérdezte meggondolatlanul a főnököt egy öreg nyomdásza. — Nem járok zsidómentők temetésére — hangzott a válasz. » Ez volt az a köpcös, joviális öregúr, akit Kruger bemutatott a 19-es barak halálraítélt lakóinak, így érdemelte ki az SS. majd a titkosszolgálat megkii- löböztetett bizalmát Franz Petrich nyomdatulajdonos. (Folytatjuk.) N t
