Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-24 / 199. szám

I «Mal 1961. augusztus 24, csütörtök Az irodalmi ismeretterjesztés új eszköze Huszonnyolc irodalmi színpad működik megyénkben A magasabb színvonalú beszédkultúra érdekében ma már az irodalmi színpadok szer­vezése megyénkben, városon, falun egyaránt jól folyik. Szín­vonalas új eszköze e mozgalom az irodalmi ismeretterjesztés­nek. Fenntartásuk nagyon fontos, mert hatékonnyá teszik a mű­vészi szó erejét. Az ország kü­lönböző tájain számtalan iro­dalmi színpad működik. Nem akárhogyan, harcban jöttek létre az idő tájt, amikor a hakni-brigádok gelejtműsorok- kal árasztották el a városokat, esztrád- és kabarécsömört kelt­ve a jobbra vágyó nézőkben és hallgatókban. E műsorokkal szemben támadt ellenszenv hozta létre a győri, szekszárdi, makói irodalmi színpadokat. Megyénk­ben is ezért szervezik ilyen szép számmal őket Valamennyi járási székhelyen megalakultak az irodalmi szín­padok. Nagy várakozással né­zünk elsősorban a kiskunfél­egyházi elé. Ennek patronálá- sát Surányi Ibolya, a budapesti egyetemi színpad vezetője és a megyei könyvtár vállalta. Községeink közül irodalmi Bzín padok működnek már Ti- szakécskén, Lajosmizsén, Izsá­kon, Csátalján, Kiskunmajsán, Jánoshalmán, Császártöltésen, Bócsán, Garán, Tiszaújfalun, Soltom, Balotaszálláson, Jász- szentiászlón, Móricgátom, Úszó­don, Soltvadkertem, Kecelen és Kelebián. Minden jel arra mu­tat, hogy az Irodalmi színpadok el tudják látni a rájuk bízott feladatokat Tagjaik között ta lálhatunk KISZ-fiatalokat és ped agógusokat Jól végzik e munkát Kalo­csán is, ahol a járási könyvtár hívta életre e mozgalmat A megyei pártbizottság és a Népművelési Intézet segítsé­gével a megyei művelődési cso­port júliusban tanfolyamot tar­tott az irodalmi színpadok ve­zetőinek. Ott értékes, kultúr­politikai tájékoztatást kaptak a résztvevők az irodalmi műso­rok dramaturgiájából, vers­elemzésekből, beszédtechnikai gyakorlatokból, a műsorszer­kesztési tanács feladatairól, mozgáskultúrái előadásokból. A művészeti vezetés munkájára készítette elő a hallgatókat a tanfolyam, amelyen összesen 24-en vettek részt A megyei könyvtár e héten két témakör összeállítását fe­jezte be. A Himnusz a bókéért című békeműsorban több isme­retlen, gyönyörű békevers van. Ezért szöveggyűjtemény formá­jában adjuk ki. Ugyanilyen formában kerül kiadásra a Ha­rapós mesék című vidám mű­sor a nagy kritikai realisták Móricz, Mikszáth írásaiból. Munkában van a XIX. sz. költői I—II. részéből álló műsor összeállítása, amely bibliográ­fiai formában történik „Test­vérkezet, testvérkezet!’* címmel a népi demokráciák irodalmá­ból készül szöveg-gyűjtemény. „Ember születik” címmel pedig szovjet irodalmi műsor össze­állításán dolgoznak. A Kecskeméti Irodalmi Szín­pad munkájáról is elismeréssel szólhatunk. Igen sikeres volt bemutatkozó előadása, a József Attila-emlékest. Egy szép és' értékes munka kezdetén vagyunk. Az irodalmi ismeretterjesztést magas szín­vonalon végezhetjük a me­gyénkben levő 28 irodalmi szín­pad segítségével. Ez a tevékeny­ség akikor lesz sikeres, ha a könyvtárosok és más népmű­velési dolgozók együttesen ha­tékony segítséget adnak hozzá. Az irodalmi színpadok szele­pét az érzékeny membrán sze­repéhez hasonlíthatjuk, amely felfogja a költői szó erejét és felerősítve továbbítja a hallga­tókhoz, hogy közülük ki-ki meg­találhassa és kialakíthassa kap­csolatát könyvekkel, költőkkel, irodalommal. Szép eredmény, viszonylag kevés hiba, így fest a mozgalom kezdete. Mindany- nyiunktól függ, hogy magasabb eszmei célokat szolgáljon to­vábbra is e munka: neveljen nemesen és szórakoztasson! Jakucg Gábor ÉPÜL A MŰVELŐDÉSI OTTHON Kunbaján a községfejlesztési alapból új művelődési otthont építenek, összefogott a falu, s e termelőszövetkezeti gazdák, valamiint a községben működő ktsz-ek segítségével rövidesen tatö alá kerül az új művelődési otthon. Kulturális létesítmé­nyükre máris büszkék a kunba- jaiak. No, de ne feledjék, az új művelődési otthon csak akkor tölti be igazán hivatását, ha eleven, pezsgő népművelési te­vékenység folyik majd a kultú­ra házában. A község vezetői megszemlélik az építkezést Művelt emberekké válnak r Ä zakatoló gépek társaságában talál­tam meg a Kiskun- halasi Vastömeg- cikkipari Vállalat­nál Kovács Istvánt, a szocialista brigád vezetőjét. A pásztázó fény­ben beszélgettünk. A brigád vállalásá­ból egy pont ra­gadta meg a figyel­memet. „Az idén a szocialista brigád tagjai egyénenként tíz-tíz szépirodalmi művet olvasnak el.” Majd megtudtam, bogy a könyveket tetszés szerint vá­laszthatják. Amikor megkér­deztem Kovács Ist­vántól, hogy a vál­lalt tíz könyvből hányat olvasott el eddig, szellemesein ezt válaszolta. — Tizenötöt —, s máris sorolta a könyvek címét. A fiatalabb írónem­zedék közül Szil­vás! Lajos műveit szereti a legjobban. Legutóbb Bujkál a Hóid című regé­nyét olvasta tőle. A fiatal, élénk tekintetű munkás a feleségével is meg­szerettette az iro­dalmat. Kovácsné- nak gyenge a sze­me. de férje a csen­des esti órákon fennhangon olvas élettársának. Nem múlik el ú'T’’ nap, hogy ne gyönyör­ködnének valame­lyik regényben. — Nemcsak én vagyok a brigádban az egyedüli, aki tel­jesíti vállalását. Mi mindannyian egy célért küzdünk: művelt munkásokká szeretnénk válni — hangoztatja végeze­tül. Igen. A szocialis­ta brigádban dol­gozóknak ez is egyik feladatuk. B. S. Leonyid Martinov: VISSZHANG Néhány hónappal ezelőtt Járt ha­zánkban e kötet szerzője, az 1905- ben született orosz költő: Leonyid Martinov. Neve főként az utóbbi években jutott el hozzánk, mint az új szovjet líra egyik képviselőjéé. Szórványosan egy-két költeménye is megjelent magyarul. E kiadvány jó­voltából most seregnyi verse olvas­ható magyar nyelven. Költészetének sajátos jegyei így természetesen még inkább szembetűnőek. Írásai a szó hagyományos értelmében lí­rai versek. A versek ttomét Jobbágy Károly fordította. Matróz a rakétában Angol film Az angol királyi haditengeré­szet egyik flottaegysége Sir Bryanston Blyth admirális veze- téésvel a portlandi kikötőbe ha­józik, amikor egy rozoga vitor­lás kerül eléjük és feltartja a flottát. Hatalmas zűrzavar tá­mad. Megszólalnak a figyelmez­tető szirénák, de a vitorlás nem mozdul. A korlátnál az admirá­lis és Clayton kapitány dühösen meresztik szemüket, ki az, aki Őfelsége hajóhadának útját aka­dályozni merészeli. — A vitor­lások előnyben vannak a gőz­hajóval szemben — kiáltja te­nyeréből tölcsért formálva Nor­man Puckle, a bárka furcsa kis fickója. Tudja, hogy a rendelke­zések értelmében igaza van. A gépek leállnak, a flotta megvár­ja, míg a vitorlás elhalad. Idő múltával Norman a Dor­chester rombolóra kerül, Clay­ton kapitány és Blyth admirá­lis parancsnoksága alá, akik elől annak idején nem akart ki­térni vitorlásával Norman Puckle nem tudja, hogy az admirális és vendégei éppen arról tárgyalnak, hogy ki legyen a haditengerészet által kilövendő holdrakéta első uta­sa. Mr. Philpots, a civil tudós* egyik társát ajánlja erre a fel­adatra, mert szerinte csakis egy abszolút értelmes ember irányít­hatja az űrrakétát. Az admirá­lis ezzel nem ért egyet, előtte a flotta hírneve lebeg. Azt akarja* hogy egy egyszerű, közönséges tengerész legyen az első, aki az űrbe utazik, hogy büszkéd vall­hassa: a flottáé a dicsőség. Az az elgondolása, hogy a tenge­részet egyik újoncát kell erre az úttörő feladatra kijelölni, aki­ben van fiatalos kezdeményező erő és bátorság. Ez pedig nem más, mint Norman. A csodálatos véletlen útján Norman repül ki a lövedékben* aki különböző akadályokat le­küzdve igyekszik a parancsnak legjobb tudása szerint eleget tenni. MÄRMÄTH- RÉTI ^ íAToplitztó * S3. Zúgó gépek között csinálta leckéjét kisdiák korában és ahogy befejezte a középiskolát, ott is maradt apja mellett A szemefénye, mindene volt Franz Petrichnek ez a nyomda. Tudta, hogy dolgozói útálják, félnek tőle, de tisztelik is a tudásáért A _ baj évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Igaz. akkor még sze­rencsének . tartották. Éva Pet- rich, Franz húga férjhez ment egy jómódú zsidó ügyvédhez. A család el volt ragadtatva. — Karrier — suttogta a ro­konság az akkor oly divatos szót a fényes esküvőn és Fran- zot is elbűvölte a sógor nagy­úri modora, puha jóléttel bélelt életmódja és fölényes művelt­sége. Néha eltűnt munkaidő alatt, • nagy dolog volt ez egy Petrichnél és amikor visszajött, büszkeségtől sugárzott a képe. — Persze megint megnyerte a port a sógor. Micsoda dumá­i ja van, űristen, micsoda dumá­ja! Nincs az a bíróság, amelyik ellenáll neki. Azután elkövetkezett a náci hatalomátvétel és kezdett hatá­rozottan kellemetlenné válni a zsidó rokon. Egy este barnain- ges suhancok törtek rá az ügy­véd otthonára, leütötték, a sző­ke, kékszemű asszonyt pedig mezítláb, egy szál hálóingben hurcolták végig az Unter den Lindenen és kórusban rikoltot­ták mellette: — Fajgyalázó! Zsidóval hált! És eljött a reggel, amikor ré­gi fasisztá művezetője megsúg­ta Petrichnek: látott a körzet­vezető néptárs asztalán egy be­adványt, amelyben több alá­írással követelik, hogy vegyék el a nyomdát a zsidó sógorától. Ekkor hullott kl Petri eh ma­radék haja is, remegő kézzel sápadtan járkált naphosszat fel- alá irodájában, majd fogta bot­ját és húga lakására ment Az ügyvéd akkor már régen nem lehetett ügyvéd, cementet zsá­kolt az Ostbanhhofon. Éva egyedül volt. — El kell válnod, most, azonnal — kiáltotta Franz Pet- rich. — Soha — válaszolta húga. Petrich ekkor kitárta a lakás­ajtót, kilépett a folyosóra, arti- kulátlan üvöltése most már az egész házat betöltötte: — Szégyenlem magam az iga­zi németek előtt! Te a biroda­lom polgára vagy? Te, aki a Reich halálos ellenségeivel adod össze magad? Éva nem hitt a fülének. Ez lenne az ő bátyja? Ez a rette­netes, közveszélyes őrült?! — Könyörgöm ne csinálj kint botrányt. Gyere be legalább. De Petrich éppen kint akart botrányt csinálni. Ezért jött. Azt akarta, hogy elterjedjen, az öreg Franz nem vállal kö­zösséget a húgával. Aztán elkövetkezett az a nap is, amikor Richard Weiss, az ügyvéd már nem is zsákolha­tott. Egy jóakarója közölte ve­le, hogy másnap jönnek érte és ő elmenekült. Évának volt egy gyerekkori pesztonkája, de­rék, terebélyes vidéki asszony­ság, odahúzódott az üldözött. A körzetben pedig ismét el­hangzott a követelés: Franz Petrich most már nemcsak egy zsidó rokona, hanem egy zsidó- szöktető család tagja, vegyék el a nyomdáját! Petrich kétségbe­esetten szimatolni kezdett. Egy délután váratlanul beállított húgához. Az ajtó nyitva volt* Éva egy levél fölé görnyedt* mellette ott volt a boríték: „Frau Schirmer.. .** A peszton- ka neve és címe. Mikor az asszony meghallot­ta az ajtónyitást és a bot kopo­gását, elkövette élete legna­gyobb hibáját Sápadtan kapott a boríték után. Késő volt, Franz botjával az asztalhoz szegezte a kopertát, odasántikált, elol­vasta a címzést és kapcsolt. Szó nélkül megfordult le­ment a lépcsőkön és a ház előt­ti telefonfülkébe lépett. A könyv címlapján a rendőrség* a mentők, a tűzoltók és az elektromosok mellett nagy be­tűkkel ott állt a Gestapo címe és telefonszáma is. Petrich fel­tárcsázta a számot és Richard Weiss ügyvédet — „a berlini De- mosthenest”, ahogy a Kamará­ban elismerő mosollyal nevez­ték egykor — néhány órával ké­sőbb örökre elnyelte valamelyik láger kapuja. A nyomdatulajdonos elismerő levelet kapott a Gestapótól* azt lobogtatta, amikor aláírta a Nemzeti Szocialista Párt belé­pési nyilatkozatát. Fecsegő szó­noklatokat tartott az Űj Euró­páról és a körzetben már szó sem volt a Petrich nyomda el­kobzásáról. A húgát a konyhájában fek­ve találták egyik reggel. Még órákkal az ajtó feltörése után is gázszag terjengett az egész házban. — Szép volt a temtés? — kérdezte meggondolatlanul a főnököt egy öreg nyomdásza. — Nem járok zsidómentők temetésére — hangzott a válasz. » Ez volt az a köpcös, joviális öregúr, akit Kruger bemutatott a 19-es barak halálraítélt lakói­nak, így érdemelte ki az SS. majd a titkosszolgálat megkii- löböztetett bizalmát Franz Pet­rich nyomdatulajdonos. (Folytatjuk.) N t

Next

/
Thumbnails
Contents