Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-24 / 199. szám

5. oldal 1991. augusztus 24, csütörtök 27 sxáxaléhhal nőtt a termelékenység A norsnarendezés tapasztalatai a Bafai Fémipari és Javító Vállalatnál MUNKA KÖZBEN „Munkaversennyel a szocialista műhely címének elnyerésé­ért!" — Ez a sokatmondó tábla fogadja a látogatót Kiskunfél­egyházán, a Gépgyár forgácsoló üzemében. Itt dolgozik Toldi József esztergályos, akinek munkakönyvé tíz esztendeje pihen a vállalat páncélszekrényében. Ennyi idő óta tekinti a vállalatot második otthonának, s olyan tekintélyt harcolt ki magának szor­galommal és ügyességgel, hogy elsők között említik, ha a törzs­gárdáról, a versenyben kiválókról van szó. Ha valami kényesebb alkatrész esztergálásáról határoznak, gyakran a nagy szaktudásé Toldi Józsefhez fordul a művezető. (Pásztor Zoltán felvétele.) A jó traktorosnak nincs rossz talaj! Hogyan lett elsS Mikus István? »Hadszíntér« volt az elmúlt vasárnap a Kiskunhalasi Álla­mi Gazdaság Dózsa üzemegysé­gében egy 24 holdas kiöregedett lucematábla tarlója. A járási szántóversenyek három-három legjobbja — összesen 24 trakto­ros — mérte össze tudását a megyed vetélkedőn. A versenybírák értékelő lap-' jain a legtöbb pontszámot Mi­kus István kapta és Konkoly András következett utána, Ok képviselik majd megyénk »szí­neit" az országos döntőn. — Mindketten kötött talajú nagy­üzemekben — Csátalján, illetve Bácsalmáson — dolgoznak esz­— Ez a norma jó, lehet telje­síteni. — A brigád nem sokat számolt, gyorsan kimondták az igent: elfogadják a normások számításait. A vezetőség azon­ban nem elégedett meg ezzel. Közölték, hogy olyan munknor- mát szeretnének kialakítani, ami közel áll a valósághoz, amin nem kell havonta változtatni. Utaltak a brigád rejtett tartalé­kaira, a szakmunkások magas képzettségére, és az új normák bevezetésével kapcsolatban új­ból kikérték véleményüket A válasz már diplomatikusabb volt. — Most jónak látszik, de ígér­jük, ha könnyen bírunk vele, magunk kérjük majd a helyes­bítését. Alig múlt el a beszélgetés óta egy hónap, és a mérlegesek már látták: több is telik tőlük. Elő­ször a pártvezetőséggel beszél­ték meg a dolgot, aztán jelen­tették az igazgatónak, hogy könnyen bírnak a normával, már most 110 százalék a telje­sítményük. Kérik, vegyék visz- sza 100 százalékra. Bokányi János, Glavatity And­rás, Juhász Sándor, Krammer János, Marosi László, Pfeil Jó­zsef, Pohl János és Újvári Fe­renc esetéről sokat beszélnek a városban. Ilyen még nem volt Baján. Én viszont azért emlí­tettem a munkásöntudatnak ezt a szép példáját, mert jó bizo­nyíték annak bemutatásához, hogyan dolgozik a Bajai Fém­ipari és Javító Vállalatnál az üzemi pártszervezet. A tájékozott technikus Az előbbi történet legalább annyira meglepett, mint az a tény, hogy egy alig húsz esz­tendős kislány tájékoztatott a pártszervezet munkájáról. A tit­kár elvtársat kerestem, de sza­badságon volt A portás Valkai Emma technikushoz vezetett. Féléve sincs, hogy megkapta a pártkönyvét, de már tagja a ve­zetőségnek, és a beszélgetés so­rán az is kiderült, hogy olyan Tizenegy esetben fedtek fel árdrágítást a Bács-Kiskun megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség mun­katársai a próbavásárlások és csomagellenőrzések során. Az árdrágítás összege 0,5 fillértől 63 forintig terjedt. Az úgyne­vezett számolási »tévedéseket« hat alkalommal élelmiszer, öt esetben pedig vendéglátóipari egységekben követték el. A kisebb hibát vétőket írás­beli figyelmeztetésben részesí­tette a kereskedelmi felügyelő­ség vezetője. Budai Józsefet, a Bács-Kiskun megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 381-es számú vásározó részlegének dol­gozója 500, Végi János cukrászt (Dunavecse) szűk mérésért 400, özv. Marton Ferencné kecske­méti pecsenyesütőt árdrágítá­sért 800 forintra bűntettéit. Ez utóbbi kereskedő notórius ár­drágító. Számolási »tévedései­ről-« nemcsak Bács-Kiskun me­gyében, hanem Csongrád me­gyében is ismerik, ahol szintén megbüntették. Ezek a példáik azt bizonyít­ják, hogy egyes kereskedők még mindig igyekeznek becsapni a vásárlókat. Szükséges, hogy a helyi intézmények gyakrabban ellenőrizzék a vásárlókat, illet­ve a kereskedelmi dolgozók munkáját. E tevékenységükbe vonják be a társadalmi ellenő­röket is. tájékozott az üzem dolgairól, akár a szervezet titkára. — A pártszervezet fő fel­adata annak segítése, hogy a terméktöbblet kétharmad része a munka termelékenységének tervszerű növeléséből adódjon. Gondolhatja, mennyi munkát ró ez a pártszervezetre. — Ha egy véleményen van­nak a kommunisták, gyorsan le­győzik az akadályokat — vetem közbe. — Nem olyan egyszerű ez — vitázik velem. — Amikor nap­világot látott a Központi Bizott­ság felhívása a munka terme­lékenységének növeléséről, töb­ben úgy nyilatkoztak nálunk, hogy a mi üzemünkben a kétharmad-egyharmad növelési arányt nem lehet elérni. Abban egyetértett a vezetőség, hogy a munkaszervezésben, a dolgozók teljesítményrendszerében gene­rális változásra van szükség. Vi­szont nem mehettünk addig az emberek elé a normarendezés ügyével, amíg a kommunisták nem jutottak közös nevezőre eb­ben a kérdésben. Taggyűlésen tárgyalták — Hogyan történt ez? — Számos csata volt a párt­vezetőség ülésein. De megegyez­tünk. Aztán következett a má­sodik lépés: a párttagok meg­győzése. Az volt a cél, hogy ők segítsenek szóval, példamuta­tással és tapasztalataikkal a műszakiaknak, hogy a normákat tényleg minden műhelyben a valósághoz tudjuk igazítani. — Mit szóltak ehhez a párt­tagok? — Amíg a vezetőség nem ju­tott egy véleményre, a műhe­lyekben is megoszlottak a néze­tek Később már mindenki úgy kezelte a normarendezést, mint a legfontosabb pártmegbizatást. Társadalmi munkanapfényképe­zések történtek. — Ilyenről még nem hallot­tam. — Minden párttag a maga üzemrészében gyűjtötte a ta­pasztalatokat Megfigyelték, ki hogyan dolgozik, de ők is igye­keztek a 480 percet jobban ki­használni. Véleményük és a mű­szakiak normaidő-felmérésének egyeztetésére az első fórum a párttaggyűlés volt Egész sor hozzászólás, hasznos javaslatok, komoly viták követték a műsza­kiak jelentéstételét a normák ki­igazításáról. A bevezetésre csak ezután került sor. Közben megérkezett Balogh elvtárs, a vállalat igazgatója. A következő kérdést már hozzá intézem. — Milyen változást eredmé­nyezett a normarendezés? — A gazdasági eredmények­nél is jelentősebbnek tartom, hogy rendkívül megnőtt a kom­munisták tekintélye a dolgozók előtt. Egész sor példát említhe­tek ennek bizonyítására. Leg­szembetűnőbb a következő: már rendszerré vált üzemünkben, hogy az emberek nem mennek mindjárt problémáikkal a fő­mérnökhöz, vagy hozzám, ha­nem a pártvezetőség tagjait ke­resik fel, hiszen megszokták, és minden esetben tapasztalják, hogy kérésük ugyanúgy elinté­zést nyer, mintha a gazdasági vezetőkhöz fordulnának. Sok gondot vesz le ez a mi vállunkról, és komoly időmeg­takarítással jár, amire igencsak szükégünk van egyre növekvő .feladataink jó megoldásához. Elég elmondani annyit, hogy 1959-ben, amikor üzemünk ala­kult, 1 millió 200 ezer forint volt az éves tervünk. Ma viszont már 26 millió forint értéket kell termelnünk. E. • gond ez a ve­zetésnek. A pártszervezet ilyen aktív segítsége nélkül nem is tudnánk velük megbirkózni. — És a politikai munka ho­gyan tükröződik a gazdasági eredményekben ? Jó javaslatok — Igen sokat javult a munka- fegyelem. Mindinkább közös gonddá válik a tervek teljesíté­se. Egymás után érkeznek a dol­gozók javaslatai a gépek jobb kihasználására, a munka meg­könnyítésére. Forgácsoló üze­münkben, mely nemrégen még a többi műhely utón kullogott, a fiatalok pártmegbizatásként kapták egy ifjúsági brigád ala­kítását. Ma már nyugodtan épí­tünk erre a műhelyre is. Vagy egy másik példa. Szerelőink, üzemlakatosaink felújítottak tár­sadalmi munkában egy ajax- kalapácsot. E gép alkalmazásá­val tovább növeljük a munka termelékenységét. Jórészt a párt- szervezet nevelőmunkájának kö­szönhető az is, hogy lassan a dolgozók „kiforrják" magukból a hanyag, lógós embereket. Egy­szóval a kommunistáknak nagy részük van abban, hogy január óta 27 százalékkal nőtt a ter­melékenység a Bajai Fémipari és Javító Vállalatnál. Sándor Géza A terep nehezebb volt, mint bármelyik előző versenyen. A talaj laza homokos és meglehe­tősen egyenetlen. Több trakto­ros a sorsolás után szinte fel­szisszent. A versenybizottság azonban nagyon szigorúan, de igazságosan végezte az értéke­lést, s figyelembe vette az eset­leges eltérő adottságokat. UCllVtlPA. V/ta. ZJZt <X VCJ.IJ <* tCi. Li” letkijelöléssel elégedetlenke­dőkkel szemben azokat igazolta, akik azt állították, hogy a jó traktoros bármilyen talajon pél­dás munkát végez. S valóban, elgondolkoztató, egyúttal meg» győző érv is, hogy a homokos lucematörésben egyetlen homo­ki üzem traktorosa sem előzte meg a »feketeföldeseket-«. Mikus István parcelláját a szántás után nemcsak a ver- í senybírák, de traktoros kollé- !gái is összevissza méricskélték, Is vajmi kevés hibát találtak j benne. A legtöbb versenyzőnél ja rossz kezdés és a záróbaráz­dák miatt került levonásra a :sok hibapont. A csátaljai trak­torosnál az egyes fogások és a j mélység végig egyenletes. A zá- jróbarázda nem meredeken, ha- ; nem fokozatosan emelkedik ívolt, aki tréfásan szólva való- ságos »lövészárkot« csinált). Mikus UE—28-as géppel, két- vasú ekével szántott. Többen megállapították, hogy érdekes ekebeállításához hasonlót még nem láttak. A harmincöt esztendős győz­tes 12 éve dolgozik a Csátaljai Gépállomáson, s ennek az egyébként is kiváló traktoros­gárdának egyik legjobb tagja. A »győzelmi dobogón-« (mind­két keze tele lévén jutalommal, oklevéllel) igazgatója, Bakos elvtárs, baráti csókkal köszönte meg neki a gépállomás kollek- jtívájának szerzett dicsőséget.- Méltán reméljük, hogy a va­sárnapi országos versenyen is ott látjuk majd Mikus Istvánt az elsőknek emelt pódiumon! G. K. Jtlun Uáihélh8znati<yk AZ ASSZONYBRIGÁD Fejükbe vették, hogy szocialista brigádot alakítanak, s ha kell, tűzön-vízen keresztül bebizonyítják a fér­fiaknak: ügyességért, leleményességért nem száladnak a szomszéd­ba .. s A megalakulást an­nak rendje, módja szerint gyűlésen mon­dották ki: a Kiskun- halasi Baromfifeldol­gozó Vállalat kopasz­tói a szocialista bri­gád címért küzdenek. A felajánlásról szóló okmányt a brigádnap­lóba helyezték, alája pedig nevüket írtaik: Banán Józsefné, Bog­nár Mihályné, Csányi Jstvánné, Dudás Ist­vánná. Fodor Jánosné, Gyugel Zoltánná, Horti Ilona, Kovács Dezső- né. Kovács Lajosné, Lajtai Benőné, Lázár Benőné, Vincze Benő­né. A brigódvezető: Dudás Benőné lett. Az eltelt idő ese­ményeit híven tükrözi a napló. Ahány be­jegyzés. annyi színfolt a brigád sokrétű tevé­kenységéből, gazdag programjából. — Má­jusban 105 százalék a brigád átlag teljesít­ménye •— olvashatjuk. — És mennyi a selejt — kérdem a brigád­vezetőtől, mivel ilyen megállapításra nem leltem. — Egészen mi­nimális — válaszol. Nem sokkal később az alábbi bejegyzést lá­tom: Megbeszéltük az üzemmérnökkel, hogy a kopasztógépek üzem­ben tartására ügyeljen és hasson oda, hogy az állásidő minimális legyen.., Több bejegyzés ta­núsítja, hogy a brigád tagjai jelentős időt fordítanak a kulturá- lódásra. Valamennyi tagja újságolvasó. Ál­landóan látogatják a könyvtárat. A brigád­naplóban szépirodalmi ankét lezajlásáról is olvashatunk. A napló­vezető megemlíti, hogy Lázár Benőné olvas a legtöbbet Megnézték az Alba Regia című filmet, utána megvi­tatták. A Sztálinváros- ba szervezett kirán­dulás is jól sikerült. Az öntudatosodó munkásasszonyok se­gítő készségének szép, vonzó, felemelő pél­dáival is találkozha­tunk. Kocsis Lászlónét szülés után otthonában keresték fel és ebédet főztek neki. Máskor meg ez áll a napló­ban: a brigád három várandós mamának lá­badozása idejére fel­váltva segítséget nyújt a bevásárlásnál, a ta­karításnál és a főzés­nél. A tízgyerekes Ta­kács család egy-egy tagját pedig vasárna­ponként ebédre hívják meg. Olvashatunk ar­ról is, hogy a Paska családot ruhaneműek- kel segítik. Ezenkívül klubdélutánt tartottak, a bevételt a nyugdíja­sok üdülésére fordí­tották. Befőzéskor se­gítettek a napközi ott­hon dolgozóinak, s ki tudná felsorolni mind­azt a sok emberbaráti, szívből jövő cselekede­tet, amit az asszony­brigád rövid pár hó­nap leforgása alatt véghezvitt. Tevékenységűk nagy­szerű megnyilvánulá­sa: Böröcz Károlyt, a termelési osztály veze­tőjét az alábbi bejegy­zésre késztették: a bri-; gád valamennyi tagja az értékelt időszakban példamutató magatar­tást tanúsított... Azt hiszem ezek után senki sem ké­telkedik a bevezető megállapításán: ha az asszonybrigád valamit elhatároz, azt tűzön­vízen keresztül, de megvalósítja. Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents