Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! MUNKÁS PAR.T A MAGYAR. SZOCIALISTA BÁCS KI6KUN MEGYÉI LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 195. SZÄM /ura 60 fillér 1961. AUG. 20. VASÄRNA1 ALKOTO NÉP Forró szeretettel, viharos lelkesedéssel százezrek fogadták a magyar fővárosban lurij Rlekszejevics Gagarint, a világ első űrhajósát A húsz évvel korábbi újságok fájdalmas emlékeket szakítanak fel. »Tizenhat tiszt és 279 főnyi legénység a szovjet fronton harcoló magyar csapatok eddigi vesztesége.« »14 kommunistát agyonlőttek a Bánátban.« »Megjelent a hadfelszerelési adóról szóló rendelet.« »A szőlőkapások igen nagy százaléka fel akarja mondani a szerződést és új gazdát keres. Arra hivatkoznak, hogy a kapások évi bére igen alacsony volt.« Csak néhány idézet és milyen érzékletesen, szinte tapintha- tóan bukkan elő a múlt. A fasizmus irtózatos háborúja, a kommunisták üldözése, a szőlőkapások éhbére és sok más átok nálunk már lassan a feledésbe merül. Az ember alkata — ha jobb körülmények közé jut — hajlamos feledni a rosszat. De azért ameddig van emlékező és emlékeztető, de még utána is sokáig ne fedje homály azt, hogy a magyar nép valamikor — nem is olyan régen — milyen társtalanul és jogfosztottan élt. Kétszeres nyűg nyomasztotta az embereket: a kegyetlen nincstelenség és a háború. Évtizedek óta szervezkedett a munkásosztály azért, hogy ne legyen ágyúdörgés és jobb legyen a munkássors. De sokáig elvetélt minden nagyra törő szándék, a hatalom az urak kezében volt. Csendőrkorbács és börtön járt egy hangos elégedetlenségért és akasztófa azért, ha valaki az elnyomók nélküli világról álmodott. De hárommillió koldusával börtön volt az egész ország! Az elmúlt két évtized cvszáu zadok pályáját futotta be. Köz« ben megszületett a Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya, amely először mondta (ki egy sok igazságtalanságot és szenvedést átélt nép életében: Minden hatalom a dolgozó népé! Mivel jól megtanultuk mi a különbség jogokkal vagy fog- fosztottan élni, ezért féltjük és óvjuk szocialista társadalmi rendünket. Féltjük és óvjuk — elsősorban azoktól, akik népünkre valaha is a legnagyobb megpróbáltatást mérték — az újjáéledő német militarizmus- tól. Aggódva tekintünk Nyugat felé, hiszen a német imperializmus ebben a században már kétszer okozott nagy világégést. Most Adenauer és a második világháború romjain összesze- delőzködött német revansizmus az, amely egy új világháború parazsát élesztgeti. A magyar nép teljes erejével és szenvedélyes akarással támogatja a Szovjetunió kormányának és a Varsói Szerződés tagállamainak azon lépéseit, amelyek a német békeszerződés megkötésére és Nyugat-Berlin helyzetének rendezésére irányulnak. Biztosak vagyunk benne: ebben a világ- politikai jelentőségű törekvésben a béke győzhetetlen erői diadalt aratnak. Alkotmányunk születésének újabb évfordulóján jó alkalom van arra, hogy visszatekintsünk a megtett útra, rögzítsük sikereinket és egyre nagyobb magaslatról még messzebbre tekintsünk előre. De éppen ez alkalommal nem mehetünk el szó nélkül azon imperialista ármánykodások mellett, amelyekkel unos-untalan illetnek bennünket. Az amerikai politikusok és sajtóorgánumok még mindig előszeretettel használják a rab nemzetek kifejezést. Mi mást mondhat erre az ember, ugyanakkor, amikor megmosolyogja ezt a bárgyúságot, mint a jó közmondás, hogy az beszél, akinek a háza ég! Vajon az amerikai imperialisták hogyan értelmezik a szabadságot? Így: ötmillió munkanélküli, a négereknek nincs szavazati joguk és úton-útfélen meglincselik őket, amerikai fegyverek pusztítják az elviselhetetlen sorsukat megélt gyarmati felkelőket. Ebből a »szabadságból« nem kérünk. Elég volt ezer évig! Nálunk mindenkinek joga van a munkához, a pihenéshez és a normális emberi élethez. Nálunk az egész társadalom egységbe forrva, egy emberként menetel egy még gazdagabb holnap célkitűzései felé. Nálunk milliók, az egész nép felelősséggel dolgozik, mert tudja, hogy magának teszi, mert tudja, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé! Ez a mi sikereink titka. Ha valaki azt kutatná, mi az oka annak, hogy megyénk az év első felében csaknem egyötödével termelt többet mint a tavalyi hasonló időszakban, vagy hogy országos mozgalmat indít azért, hogy augusztus 20- ra a cséplést befejezze, ne másban, mint abban keresse, hogy népünk a párt vezetésével tudatosan és lelkesen építi szocialista társadalmi rendjét. Ez az esztendő különösen kedves számunkra, mert mindössze néhány hónapja fejeződött be a mezőgazdaság szocialista útra térése. S azóta kiko- vácsolódnak és erősödnek a parasztok új termelő és emberi közösségei. Lassan-lassan felszívódnak a régi különbségek és az embereket úgy ítélik meg, hogyan dolgoznak, mit tesznek a közös ügyért. Az idén már teljes egészében szocialista mezőgazdaságunk adja az ország kenyerét, az új kenyeret, amelyet régi szokás szerint ezen a napon szegünk meg. Sok, még nagyon sok tennivalónk van. Az ipari tervek és a legfontosabb mutatók teljesítése, a takarékosság, a balesetek megelőzése, a munkafegyelem állandósítása, a vezetés nagyobb hozzáértése és felelőssége mind-mind múlhatatlanul szükséges. Nagy figyelevnmmel kell kísérni a szövetkezetek megszilárdítását és a felvásárlást. Nagyon fontos, hogy igényesebbek legyünk a munkában és emeljük fel szavunkat a lustaság, elbizakodottság, az elv- telenség ellen. Állandóan felfelé megyünk. S minél feljebb érünk, annál inkább ködbe vész a múlt és annál ragyogóbban tárul ki előttünk a jövő. Az alkotmány ünnepén minden okunk megvan bízni és hinni ebben a jövőben. Ha lehetőségeinkkel még jobban sáfárkodunk, akkor még gyorsabban épül a szocializmus. Weither Dániel A forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására a magyar nép vendégeként szombaton délelőtt Budapestre érkezett Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, a Szovjetunió hőse, a világ első űrhajósa. Vendégün® köszöntésére a Ferihegyi repülőtéren mintegy 25 ezer budapesti dolgozó gyűlt össze. A repülőtér felé vezető utakon már 7 óra körül megkezdődött a budapestiek „népvándorlása”. Vörös és nemzetiszínű zászlókkal, Gagarin őrnagy arcképével, üdvözlő feliratokkal díszített teherautókon, gépkocsikon érkeztek a repülőtérre a fővárosi gyárak, üzemek, intézmények, hivatalok dolgozói. A budapesti fiatalok küldöttei, iskolások, piros nyakkendős úttörők az Üllői úton és a gyorsforgalmi úton megerősített forgalomirányítók is alig tudtuk lebonyolítani a forgalmat, s> több mint két órán át végeláthatatlan sorokban érkeztek a gépkocsik, a személyautók, az autóbuszok és a külön buszjáratok. A Ferihegyi repülőtér — amelynek betonján a legöregebb repülőtéri szakemberek véleménye szerint sem gyűlt még öszsze ilyen hatalmas tömeg — ünnepi díszbe öltözött. A repülőtér épületének főhomlokzatán orosz és magyar nyelvű felirat köszöntötte a kedves vendéget: „Forró szeretettel üdvözöljük hazánkban Jurij Alekszejevics Gagarint, a világ első űrpilótáját, a Szovjetunió hősét.” Már jóval a moszkvai repülőgép érkezése előtti percekben alig tudták tartani a kordonokkal a várakozókat: mindenki az elsők között szerette volna virággal, öleléssel üdvözölni Jurijt. Gagarin őrnagy II—14-es kü- lönrepülőgépe 9.40 órakor száll) le a repülőtér betonjára, majd a főépület elé gördült A repülőgép ajtajában derűs mosollyal, vidáman integetve megjelenő Gagarint elsőnek a párt és a kormány vezetői üdvözölték, de kijutott az ünneplésből a hős űrpilóta feleségének, Valentyino Ivanovna asszonynak és a rózsaszínbe öltöztetett apróságnak, az öthónapos, bájos Gálocská- nak. A kedves vendégek fogadására megjelent Fock Jenő, Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Marosán György. Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Gáspár Sándor és Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak számos tagja, politikai és társadalmi életünk sok ismert személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. <Folytatása, a 2. oldalon.> Kállai Gyula, Marosán György és Gagarin a Ferihegyi repülőtéren. Kállai Gyula köszönti Jurij Alekszejevics Gagarint.
